close

Enter

Log in using OpenID

a dráva négy magyarországi mellékágának élővilága és

embedDownload
ÁG
NA-DRÁVA
MZ
ET
ÓS
NE
ČETIRI RUKAVCA DRAVE U MAĐARSKOJ • BIOTAS AND REHABILITATION OF FOUR DRAVA RIVER SIDE-BRANCHES IN HUNGARY
DU
AT
IP
ARK IGAZG
A DRÁVA NÉGY
MAGYARORSZÁGI
MELLÉKÁGÁNAK
ÉLŐVILÁGA ÉS
REHABILITÁCIÓJA
ŽIVI SVIJET I
REHABILITACIJA
ČETIRI RUKAVCA
DRAVE
U MAĐARSKOJ
BIOTAS AND
REHABILITATION OF
FOUR DRAVA RIVER
SIDE-BRANCHES
IN HUNGARY
Pécs, 2013
A Dráva négy magyarországi mellékágának élővilága és rehabilitációja
Živi svijet i rehabilitacija četiri rukavca Drave u Mađarskoj
Biotas and rehabilitation of four Drava river side-branches in Hungary
A Dráva négy magyarországi mellékágának élővilága és rehabilitációja
Živi svijet i rehabilitacija četiri rukavca Drave u Mađarskoj
Biotas and rehabilitation of four Drava river side-branches in Hungary
Dr. Martin SCHNEIDER-JACOBY (1956-2012)
Martin Schneider-Jacoby dolgozta ki az első javaslatot a Mura-Dráva-Duna Bioszféra rezervátum
létrehozására. Egyik ötletadója és elindítója az Európai Zöld Öv természetvédelmi kezdeményezésnek,
számos a fenntartható fejlődésre irányuló európai projekt vezetője volt. Hatalmas erőfeszítéssel
dolgozott a Dráva természeti értékei és a hagyományos életmód fenntartása és megőrzése érdekében.
E könyvet Martinnak és munkássága emlékének szenteljük.
Martin Schneider-Jacoby razradio je prvi prijedlog za proglašenje Biosfernog rezervata MuraDrava-Dunav. Jedan je od glavnih pokretača ideje Zelenog pojasa Europe, a vodio je brojne projekte
održivog razvoja širom Europe. Uložio je ogromne napore za zaštitu Drave i radio je na očuvanju
vrijednog spoja tradicije i zaštićene prirode. Uspomeni na Martina i njegovo djelo posvjećena je ova
knjiga.
Martin Schneider-Jacoby developed the first proposal for the establishment of the Mura-DravaDanube Biosphere Reserve. He was one of the founders of the conservation initiative: Green Belt
Europe, and the manager of many European projects focused on sustainable development. He worked
with great effort in order to maintain the traditional life and preserve the natural values of the Drava.
This book is devoted to Martin and the memory of his work.
3
Szerkesztő / Urednik / Editor
PURGER J. Jenő
Szerzők (abc) / Autori (abc) / Authors (abc)
CSABAI Zoltán, CSIKY János, HORVÁTH Győző,
PURGER Dragica, PURGER J. Jenő, TALLÓSI Béla
Recenzensek / Recenzenti / Reviewers
ÁBRAHÁM Levente, KOVAČIĆ Sanja, MIKUSKA Tibor
Technikai szerkesztő / Tehnički urednik / Technical editor
WALTER Szilárd
Horvát fordítás / Prijevod na hrvatski / Croatian translation
PURGER Dragica
Angol fordítás / Prijevod na engleski / English translation
TRÓCSÁNYI Balázs (DDNP)
ISBN 978-963-08-5879-3
A kiadvány illetve részeinek másolása, sokszorosítása, adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a
kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.
Umnožavanje i distribucija ove publikacije ili njezinih dijelova nije dopušteno ni u kojem obliku
bez prethodne pisane suglasnosti izdavača.
Neither this publication nor any part of it may be reproduced in any form or distributed without the
prior written permission of the publisher.
Címlap / Naslovnica / Front cover
A Drávapalkonyai mellékág 2011. júliusában, 2012 áprilisában és júliusában
Rukavac kod sela Palkanja u lipnju 2011, travnju i srpnju 2012. godine
The Drávapalkonya side-branch in July 2011, in April and in July 2012
(fényképezte / snimio / photo by Purger J. J.)
Kiadó / Izdavač / Publisher
BioRes Bt. Pécs
Felelős kiadó / Odgovorni izdavač / Responsible publisher
PURGER J. Jenő
Nyomda / Tisak / Printed by
Duplex-Rota Nyomdaipari és Szolgáltató Kft. Pécs
Példányszám / Naklada / Distribution in
500
példány / primjeraka / copies
4
A Dráva négy magyarországi mellékágának
élővilága és rehabilitációja
Živi svijet i rehabilitacija četiri
rukavca Drave u Mađarskoj
Biotas and rehabilitation of four
Drava river side-branches in Hungary
PURGER J. Jenő
szerkesztő / urednik / editor
Pécs, 2013
5
Ábrák / Slike / Figures
Csima Valéria: 5.
Csiky János: 4, 7, 8, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 38.
DDNP: 3, 19, 33, 47, 62.
Dezső József: 35, 53, 54, 68.
Horváth Győző: 32, 73, 76, 81, 82, 83.
Lukács Sándor: 74.
Lukács Zsolt: 75.
Purger Dragica: 9, 52, 67, 77, 78, 79.
Purger J. Jenő: 1, 2, 6, 10, 11, 18, 20, 21, 22, 23, 24,
29, 30, 31, 34, 36, 37, 39, 43, 44, 45, 48, 49, 50,
51, 58, 59, 60, 61, 63, 64, 65, 66, 69, 70, 84.
Štumberger Borut: Martin Schneider-Jacoby
Tallósi Béla: 25, 26, 27, 40, 41, 46, 55, 56, 71, 80.
Sallai Zoltán: 28, 42, 57, 72.
Készült a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság megrendelésére 2012-2013 évben.
Igazgató: ZÁVOCZKY Szabolcs
Izrada po narudžbi Direktorata Nacionalnog Parka Dunav-Drava u 2012-2013. godini.
Upravitelj: Szabolcs ZÁVOCZKY
Produced for Duna-Drava National Park Directorate in 2012-2013.
Director: Szabolcs ZÁVOCZKY
6
Tartalomjegyzék
Bevezető (Purger JJ, Horváth Gy)
12
A Dráva felszínformáló dinamikája: természetes folyamatok és beavatkozások
18
(Purger D, Purger JJ)
A Dráva mentén megtalálható élőhelytípusok és jellemző növényzetük (Purger D, Csiky J)
24
A rehabilitációra kijelölt négy Dráva mellékág (Purger JJ) 46
Drávatamási-felső mellékág Elhelyezkedése és a beavatkozások ismertetése (DDNP, Purger JJ) Jellegzetes élőhelyek és növényzetük (Csiky J, Purger D)
Vízi makrogerinctelenek (Csabai Z)
Szárazföldi makrogerinctelenek (Tallósi B)
Gerincesek (Purger JJ, Horváth Gy)
48
48
52
54
56
60
Drávatamási-alsó mellékág Elhelyezkedése és a beavatkozások ismertetése (DDNP, Purger JJ) Jellegzetes élőhelyek és növényzetük (Csiky J, Purger D)
Vízi makrogerinctelenek (Csabai Z)
Szárazföldi makrogerinctelenek (Tallósi B)
Gerincesek (Purger JJ, Horváth Gy)
70
70
74
76
78
82
Tótújfalui mellékág
Elhelyezkedése és a beavatkozások ismertetése (DDNP, Purger JJ) Jellegzetes élőhelyek és növényzetük (Csiky J, Purger D)
Vízi makrogerinctelenek (Csabai Z)
Szárazföldi makrogerinctelenek (Tallósi B)
Gerincesek (Purger JJ, Horváth Gy)
92
92
96
98
102
106
Drávapalkonyai mellékág
Elhelyezkedése és a beavatkozások ismertetése (DDNP, Purger JJ) Jellegzetes élőhelyek és növényzetük (Purger D, Csiky J)
Vízi makrogerinctelenek (Csabai Z)
Szárazföldi makrogerinctelenek (Tallósi B)
Gerincesek (Purger JJ, Horváth Gy)
116
116
120
122
126
130
Az élőhelyek és növényzetük állapotának értékelése (Csiky J, Purger D) 140
A vízi makrogerinctelen fauna értékelése (Csabai Z)
144
A szárazföldi makrogerinctelen fauna értékelése (Tallósi B)
146
A gerinces fauna értékelése (Purger JJ, Horváth Gy)
150
Összegzés (Purger JJ)
160
Javasolt irodalom 162
7
Sadržaj
Uvod (Purger JJ, Horváth Gy)
Dinamičke promjene rijeke Drave: prirodni procesi i zahvati (Purger D, Purger JJ) 19
Staništa i karakteristična vegetacija uz Dravu (Purger D, Csiky J)
24
Četiri dravska rukavca odabrana za rehabilitaciju (Purger JJ) 46
Gornji rukavac Drave kod sela Tomašin (Drávatamási)
Položaj rukavca i opis predviđenih zahvata (DDNP, Purger JJ) Karakteristična staništa i vegetacija (Csiky J, Purger D)
Vodeni makrobeskralješnjaci (Csabai Z)
Kopneni makrobeskralješnjaci (Tallósi B)
Kralješnjaci (Purger JJ, Horváth Gy)
49
49
53
55
57
61
Donji rukavac Drave kod sela Tomašin (Drávatamási)
Položaj rukavca i opis predviđenih zahvata (DDNP, Purger JJ) Karakteristična staništa i vegetacija (Csiky J, Purger D)
Vodeni makrobeskralješnjaci (Csabai Z)
Kopneni makrobeskralješnjaci (Tallósi B)
Kralješnjaci (Purger JJ, Horváth Gy)
71
71
75
77
79
83
Rukavac Drave kod Novog Sela (Tótújfalu)
Položaj rukavca i opis predviđenih zahvata (DDNP, Purger JJ) Karakteristična staništa i vegetacija (Csiky J, Purger D)
Vodeni makrobeskralješnjaci (Csabai Z)
Kopneni makrobeskralješnjaci (Tallósi B)
Kralješnjaci (Purger JJ, Horváth Gy)
93
93
97
99
103
107
Rukavac Drave kod sela Palkanja (Drávapalkonya)
Položaj rukavca i opis predviđenih zahvata (DDNP, Purger JJ) Karakteristična staništa i vegetacija (Purger D, Csiky J)
Vodeni makrobeskralješnjaci (Csabai Z)
Kopneni makrobeskralješnjaci (Tallósi B)
Kralješnjaci (Purger JJ, Horváth Gy)
117
117
121
123
127
131
Vrednovanje staništa i vegetacije (Csiky J, Purger D)
141
Vrednovanje faune vodenih makrobeskralješnjaka (Csabai Z)
145
Vrednovanje faune kopnenih makrobeskralješnjaka (Tallósi B)
147
Vrednovanje faune kralješnjaka (Purger JJ, Horváth Gy)
151
Zaključak (Purger JJ)
161
Preporučena literatura
162
8
13
Contents
Introduction (Purger JJ, Horváth Gy)
Terrain-transforming dynamics of the Drava: natural processes and interventions (Purger D, Purger JJ)
Habitat types along the Drava and their characteristic vegetation (Purger D, Csiky J)
13
The four side-branches selected for rehabilitation (Purger JJ) 46
Drávatamási-upper side-branch
Location and the description of interventions (DDNP, Purger JJ)
Characteristic habitats and vegetation (Csiky J, Purger D)
Aquatic macroinvertebrates (Csabai Z)
Terrestrial macroinvertebrates (Tallósi B)
Vertebrates (Purger JJ, Horváth Gy)
49
49
53
55
57
61
Drávatamási-lower side-branch
Location and the description of interventions (DDNP, Purger JJ) Characteristic habitats and vegetation (Csiky J, Purger D)
Aquatic macroinvertebrates (Csabai Z)
Terrestrial macroinvertebrates (Tallósi B)
Vertebrates (Purger JJ, Horváth Gy)
71
71
75
77
79
83
Tótújfalu side-branch
Location and the description of interventions (DDNP, Purger JJ)
Characteristic habitats and vegetation (Csiky J, Purger D)
Aquatic macroinvertebrates (Csabai Z)
Terrestrial macroinvertebrates (Tallósi B)
Vertebrates (Purger JJ, Horváth Gy)
93
93
97
99
103
107
Drávapalkonya side-branch
Location and the description of interventions (DDNP, Purger JJ) Characteristic habitats and vegetation (Purger D, Csiky J)
Aquatic macroinvertebrates (Csabai Z)
Terrestrial macroinvertebrates (Tallósi B)
Vertebrates (Purger JJ, Horváth Gy)
117
117
121
123
127
131
Evaluation of the status of habitats and their vegetation (Csiky J, Purger D)
141
Evaluation of the aquatic macroinvertebrate fauna (Csabai Z)
145
Evaluation of the terrestrial macroinvertebrate fauna (Tallósi B)
147
Evaluation of the vertebrate fauna (Purger JJ, Horváth Gy)
151
Conclusions (Purger JJ)
161
Recommended literature
162
9
19
24
Előszó
A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre több, már korában is védelem alatt álló terület
(tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület) egyesítésével. Fő feladata a Duna és a Dráva mentén
található, jelenlegi és egykori ártér természeti értékeinek megóvása, fenntartása, helyreállítása. Ide
tartozik a Duna Sió-toroktól a déli országhatárig terjedő szakasza, valamint a teljes hazai Dráva
szakasz. 2004 óta a Duna-Dráva Nemzeti Park egyben Natura 2000 terület is.
A Nemzeti Park főbb természeti értékei szorosan kötődnek a folyami és vizes élőhelyekhez,
melyek egyedülálló változatosságban jelennek meg a védett területen. Ide sorolhatók a folyók főágai
a kavics és homokzátonyokkal, a mellék és holtágak, természetes tavak, kubikgödrök valamint
mocsarak, mocsárrétek is. A jelen kötetben bemutatott területeken horvát-magyar határon átnyúló
pályázat keretében került sor négy drávai mellékág részleges megnyitására. Ezek a jellemzően 1-2
km hosszú mellékágak korábban a Drávától folyószabályozási céllal kőművekkel (keresztirányú
gátakkal) kerültek elzárásra. Az elzáró kőművek drasztikusan megváltoztatták a mellékágban az
áramlási viszonyokat, a korábbi sebesen folyó víz helyett az év nagy részében állóvízi körülmények
alakultak ki, ami a gyors folyású Drávához szokott élővilág számára kedvezőtlennek tekinthető. A
megváltozott vízáramlás miatt a mellékágakban, különböző mértékben, feliszapolódás indult meg,
ami a vízi élőhely kiterjedésének csökkenéséhez vezetett. A megvalósítás során az elzáró kőművek
részlegesen visszabontásra kerültek, valamint átereszek kerültek beépítésre, továbbá az erősen
feltöltődött mederszakaszokból az üledék jelentős része került eltávolításra. A küszöbszint süllyesztés
eredményeként a Dráva már 1-2 méterrel alacsonyabb vízállások mellet is be tud lépni a mellékágakba.
Véleményünk szerint a korábban kövezéssel elzárt mellékágak megnyitása jó példája lehet a
korábbi folyószabályozási elvek és módszerek újragondolásának és hozzásegíthet egy természetközelibb gyakorlat kialakításához nemcsak a Dráván, de más folyókon is.
2013 január
Závoczky Szabolcs
igazgató
Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
%
Predgovor
Nacionalni Park Dunav-Drava utemeljen je 1996. godine spajanjem područja koja su već otprije
bila pod zaštitom (zaštićeni krajobrazi, zaštićena prirodna područja). Glavni zadaci nacionalnog
parka su zaštita, očuvanje te restauracija prirodnih vrijednosti koje se nalaze na ranijim ili sadašnjim
poplavnim područjima Dunava i Drave. Zaštitom su obuhvaćena područja uz Dunav od ušća rijeke
Sió pa sve do južne državne granice, kao i cijelo područje uz Dravu u Mađarskoj. Od 2004. godine
Nacionalni Park Dunav-Drava ujedno je i područje Natura 2000.
Najvažnije prirodne vrijednosti Nacionalnog Parka vezane su za raznolika riječna i vlažna staništa
na zaštićenom prostoru. Tu spadaju glavni tokovi rijeka, šljunčani i pješčani sprudovi, rukavci
i mrtvaje, prirodna i umjetna jezera (grabe) te močvare i močvarne livade. Rehabilitacija četiriju
rukavaca Drave prikazanih u ovoj knjizi provedena je uz potporu hrvatsko-mađarskog prekograničnog
IPA projekta. Ovi rukavci (prosječne duljine 1-2 km) zatvoreni su poprečnim kamenim pregradnim
zidovima tijekom prijašnjih regulacijskih zahvata na rijeci Dravi. Pregradne građevine u velikoj su
mjeri promijenile uvjete protoka vode, čime su prijašnje brze tekućice pretvorene u staništa koja
tijekom većeg dijela godine imaju obilježja stajaćica, a što predstavlja nepogodne životne uvjete za
živi svijet koji je prilagođen na brzi tok Drave.
10
Promjenjeni uvjeti protoka vode prouzročili su zamuljenje rukavaca što je dovelo do smanjenja
površine koju zauzimaju vodena staništa. Rehabilitacija je obuhvatila djelomično rušenje pregradnih
kamenih građevina, ugradnju propusnih cijevi te izmuljenje rukavaca. Smanjenjem visine krune
kamenih pregrada, Drava može puniti vodom ove rukavce pri 1-2 m nižem vodostaju.
Smatramo da rušenje kamenih pregradnih zidova i otvaranje rukavaca za protok vode može biti
dobar primjer i poticaj za ponovno preispitivanje ispravnosti prijašnjih principa vezanih za regulacije
rijeka, te da može doprinijeti stvaranju nove prakse koja je bliža ciljevima zaštite prirode, ne samo na
Dravi, nego i na drugim rijekama.
Siječanj 2013
Szabolcs Závoczky
upravitelj
Diretkorat Nacionalnog Parka Dunav-Drava
%
Preface
Duna-Drava National Park was established in 1996 by the unification of several already protected
sites (landscape protection areas, nature conservation areas). Its main objective has been to protect,
preserve and restore the natural values in the formerly and currently existing floodplain areas along
the Danube and the Drava. The national park includes the Danube section from the Sió-mouth down
to the state border in the south, and the entire Hungarian Drava reach. Since 2004, Duna-Drava
National Park has been part of the network of Natura 2000 sites as well.
The main natural values of the National Park are strongly associated with riverine habitats and
wetlands which appear here in the protected areas with unique variability. They include the main river
branches of Danube and Drava with their sand bars and gravel shoals, side-branches and oxbows,
natural lakes, water-filled pits, bogs and marshland meadows.
In the areas presented in this booklet, the partial re-opening of four Drava side-branches was
accomplished as part of a Croatian-Hungarian cross-border project. These side-branches, with a
typical length of 1-2 km, had been blocked earlier with stone structures (cross-barriers) and thus
separated from the Drava, with the purpose of river regulation. As a result of the altered flow, the
process of silt accumulation started in these side-branches at various degrees, which has lead to the
shrinkage of these aquatic habitats. Moreover, the blocking stone structures had a dramatic effect on
flow dynamics in the side-branches: in the place of side-arms with fast-flowing water, water bodies
formed with stagnant water in the major part of the year, which is unfavourable for living organisms
adapted for the rapid current of the Drava.
As part of project implementation, the stone barriers were now partially removed, with newly
installed culverts, and large amounts of silt and sediment were dredged from the filled-up side-arm
sections. As a result of lowered threshold levels, the water of the Drava can now enter the sidebranches at water levels 1-2 metre lower than before the interventions.
We believe that the opening of side-arms that were earlier blocked with stone regulation objects can
be a good example of re-considering former river regulation principles and methods, and it can help
us achieve a more nature-friendly practice along the Drava as well as other rivers.
January 2013
Szabolcs Závoczky
director
Duna-Drava National Park Directorate
11
Bevezető
A Dráva mentére jellemző szakadó- és magaspartok, mellékágak, szigetek, zátonyok, az itt
megmaradt, többé-kevésbé természetes növényzeti foltok, valamint ezekhez az élőhelyekhez kötődő
életközösségek sajátos táj- és természetvédelmi értékeket hordoznak (1. ábra). Ezt felismerve
Magyarországon 1996-ban megalapították a Duna-Dráva Nemzeti Parkot, melynek fő természeti
értékeit a Dráva maga, illetve a folyóval érintkező vizes élőhelyek mozaikjainak élővilága jelenti.
A folyó magyarországi szakaszán így biztosítható a biológiai sokféleség (ritka, védett, fokozottan
védett fajok, értékes közösségek és társulások) megőrzése. A folyó horvát oldalát 2011-ben regionális
parkká nyilvánították.
A Dráva, mint Magyarország és Horvátország határfolyója, nem követi pontosan az államhatárt:
hol keresztezi azt és mindkét partjával magyar területre jut, hol több kilométeren át Horvátországban
kanyarog. Jellegzetes természetes és természetközeli élőhelyei mindkét ország területén hasonló
állapotban, ugyanazon természeti értékeket megőrizve maradtak fenn, ezért a felmerülő problémákat
hasonló módon, gyakran közösen, de mindig a természeti értékek megóvását előtérbe helyezve
kell megoldani. A szakmai együttműködés a horvát-magyar szomszédsági program keretein belül
vált szorosabbá. Egyetemi kutatócsoportok, hivatásos és civil természetvédők közös munkájaként
korábban egy olyan projekt valósult meg, amely a Dráva két oldalán az élőhelyek felmérése mellett,
különböző indikátor élőlénycsoportok monitorozását végezte el. Ennek eredményeiről a kétoldalú
projekt keretében tanulmánykötetek, többnyelvű ismeretterjesztő kiadványok jelentek meg.
A hosszú távú együttműködés legnagyobb sikere azonban az, hogy a Dráva mindkét partja mentén
élő emberek többsége a folyóra már nem úgy tekint, mint egy végtelen kimeríthetetlen forrásra.
Felismerve a folyó és környezete táji és természeti értékeit, a lakosság és a döntéshozók, ha kell, ma
már összefognak e természeti értékek megóvása érdekében. Szemléletváltás nélkül a Dráva tájképét
és páratlan élővilágát lehetetlen lenne megőrizni.
1. A Dráva Drávapalkonya térségében
Drava u blizini sela Palkanja
The Drava river near Drávapalkonya village
12
Uvod
Područje uz rijeku Dravu poznato je po ljepoti krajolika kojeg čine rukavci, sprudovi, ade i visoke
riječne obale, a posebne prirodne vrijednosti predstavljaju staništa sa specifičnim biljnim pokrovom i
jedinstvenim životinjskim svijetom (Slika 1). Ove vrijednosti zaštićene su 1996. godine osnivanjem
Nacionalnog parka Dunav-Drava, u kojem najveću prirodnu vrijednost predstavlja upravo rijeka
Drava s nizom vlažnih staništa i živim svijetom koji ih naseljava. Time je na mađarskoj strani rijeke
osigurana zaštita bioraznolikosti (rijetke, zaštićene i strogo zaštićene vrste, vrijedne skupine živih
bića i biljne zajednice). Hrvatska strana rijeke zaštićena je 2011. godine u kategoriji regionalnog
parka.
Drava, kao granična rijeka, ne prati uvijek liniju državne granice: čas presijeca granicu i potpuno
prelazi na stranu Mađarske, čas se okreće i kilometrima krivuda na području Hrvatske. Prirodna
staništa uz Dravu u obje države u sličnom su stanju i njihovu zaštitu, kao i očuvanje ostalih prirodnih
vrijednosti, trebalo bi staviti u prvi plan, a probleme koji se pojavljuju rješavati na sličan način i
po mogućnosti - zajedničkim snagama. Bliska suradnja između hrvatskih i mađarskih stručnjaka
uspostavljena je zahvaljujući prekograničnim programima. U jednom od prijašnjih projekata
istraživački timovi fakultetskih stručnjaka, predstavnika nevladinih udruga te aktivista zaštite prirode
surađivali su u istraživanju staništa pored Drave i uspostavljanju sustava monitoringa staništa i
različitih skupina živih bića s obje strane rijeke. Kao rezultat toga projekta izrađene su i objavljene
istraživačke studije, tekstovi koji na više jezika populariziraju znanstvena istraživanja provođena uz
rijeku Dravu. Najvećim uspjehom i rezultatom dugoročne suradnje može se smatrati činjenica da
većina ljudi koji žive uz Dravu, rijeku više ne vide kao neiscrpni izvor dobara koja se mogu koristiti bez
ikakvih ograničenja. Stručnjaci, mnogi ljudi odgovorni za donošenje odluka te stanovništvo koje živi
pored rijeke prepoznali su vrijednosti Drave i spremni su na suradnju radi zaštite prirodnih vrijednosti
rijeke. Promjena odnosa prema prirodi neophodan je preduvjet za uspješnu zaštitu i očuvanje prirode.
Introduction
The side-branches, gravelly or fine-sediment substrate fords, gravel and sand bars, shoals, eroding
and high banks along the Drava together with their habitats, communities, and surviving more or
less natural patches of vegetation appear as a highly varied yet very typical landscape, carrying a
peculiar natural and scenic value (Figure 1). Upon recognizing that, Duna-Drava National Park was
established in 1996, whose major natural values are the Drava itself, and the mosaic of wetland
habitats adjoining the river. This is how the preservation of biological diversity (rare, protected and
strictly protected species, valuable communities and associations) can be ensured along the Hungarian
section of the river. Croatian side of the river is protected since 2011 as regional park.
The Drava, border river between Hungary and Croatia, does not strictly follow the line of the
state border: it sometimes crosses the border, flowing through Hungarian land on both of its sides,
sometimes it flows winding inside Croatia for kilometres. Its characteristic natural and near-natural
habitats have survived in similar condition, preserving the same natural values in both Croatian and
Hungarian land, therefore any arising problems should be treated similarly, often jointly, always
looking at nature conservation as first priority. The collaboration of experts became stronger within
the framework of the Croatian-Hungarian cross-border co-operation programme. As a collaborative
effort between university research teams, professional and non-governmental conservationists, a
project was carried out to perform complex biotic surveys of habitats along the two sides the Drava,
and monitoring of various indicator taxa. The results were published within the bilateral project in the
form of study books and multi-lingual information brochures. However, the greatest success of the
long-term co-operation is the achievement that the majority of people living along both sides of the
Drava do not any longer see the river as an infinite, unexploitable resource. Recognizing the scenic
and natural values of the river and its environment, people and decision makers already join together
when necessary to preserve these treasures. Without a change in attitudes, it would not be possible to
safeguard the Drava landscape and its unparalleled wildlife.
13
Az európai természetvédelmi stratégia törekvései, az EU természetvédelmi irányelvek alapján
kialakított Európai Ökológia Hálózat (Natura 2000) bővítése a Dráva menti területek természetvédelmi
jelentőségét nemzetközi szinten is felértékelte. A Dráva folyó és part menti övezete ökológiai zöld
folyosó szerepet tölt be, ami mind országos, mind európai viszonylatban fontos eleme az ökológiai
hálózatok kialakításának és fenntartásának. A folyó menti természetes és természetközeli élőhelyek,
valamint az itt megtalálható életközösségek megőrzése érdekében született meg a Mura és a Duna
menti területeket is magában foglaló, határon átnyúló közös magyar-horvát bioszféra-rezervátum,
amelyet az UNESCO „Ember és bioszféra” program nemzetközi koordinációs tanácsa 2012 júliusában
fogadott el. A Mura–Dráva–Duna bioszféra-rezervátum a természeti értékek megőrzése és védelme
mellett hangsúlyt fektet a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésére is.
A drávai táj biológiai sokféleségének fennmaradása részben határvidék jellegének köszönhető.
Évtizedeken keresztül elmaradt az infrastruktúra kiépítése és fejlesztése, és a mezőgazdaság sem
használta ki az ártéri terület adta lehetőségeket. Az emberi tevékenység fokozódása azonban
olyan negatív folyamatokat indított el, melyek veszélyeztetik a tájképet és a biológiai sokféleség
fenntarthatóságát. Horvátországban korábban egy új vízerőmű megépítésében látták a térség
energetikai és infrastrukturális fejlesztésének perspektíváját. A folyó felsőbb szakaszán működő
erőművek negatív hatásai a Drávára és élővilágára azonban szembetűnőek. A Dráva szabályozása
és a vízrendezési beavatkozások sora nagymértékben megváltoztatták a folyó hidromorfológiai
jellemzőit: a főmederben felgyorsult a vízáramlás és ez által, tovább mélyült a meder. A drávai kavics
és homok folyamatos kitermelése miatt a folyó aktív hordalékának mennyisége drasztikusan csökkent.
Ezek a tényezők a Dráva medrének fokozatos bevágódását okozták és ezzel párhuzamosan az utóbbi
évtizedekben a mellékágak vízutánpótlása tovább romlott, a vízhiány és a szukcessziós folyamatok
következtében lefűződésük és feltöltődésük felgyorsult. Egyes drávai mellékágak medre az év nagy
részében teljesen száraz, illetve a folyó alacsony vízállása esetén nem biztosított a vízellátásuk
(2. ábra).
2. Alacsony vízállásnál a Dráva mellékágak víz nélkül maradnak (Drávapalkonya)
Neki rukavci Drave potpuno su suhi za vrijeme niskog vodostaja (Palkanja)
Some of the side-branches of the Drava river remain dry at low water level (Drávapalkonya)
14
Europska ekološka mreža Natura 2000 stvorena je u skladu s europskom strategijom o zaštiti
prirode, a na temelju EU direktiva. Proširivanjem te mreže obuhvaćeno je područje uz rijeku Dravu,
koje je time dobilo novi, značajniji status. Rijeka Drava s priobalnom zonom ima ulogu zelenog
ekološkog koridora koji je na razini države, kao i na europskoj razini, važan element u stvaranju i
održanju ekološke mreže. Radi očuvanja prirodnih staništa i životnih zajednica koje na njima žive,
stvoren je zajednički mađarsko-hrvatski prekogranični rezervat biosfere, koji obuhvaća područja uz
rijeke Muru, Dravu i Dunav, u srpnju 2012. prihvaćen od strane koordinacijskog odbora UNESCOvog programa „Čovjek i biosfera”. Rezervat biosfere Mura-Drava-Dunav u prvi plan stavlja zaštitu
prirodnih vrijednosti kao i stvaranje preduvjeta održivog razvoja.
Bioraznolikost u predjelima uz Dravu očuvana je zahvaljujući pograničnom položaju rijeke.
Desetljećima je izostao razvoj i izgradnja infrastrukture, a niti u području poljoprivrede nisu sasvim
iskorištene postojeće mogućnosti poplavnih područja. Povećanje ljudskih aktivnosti pokreće
negativne utjecaje, koji ugrožavaju održanje biološke raznolikosti. U prošlosti se u Hrvatskoj rješenje
energetskih problema i perspektiva razvoja infrastrukture toga područja planirala kroz izgradnju novih
hidroelektrana. Međutim, očigledni su i dobro poznati negativni utjecaji postojećih hidroelektrana u
gornjem toku Drave na rijeku i njen živi svijet. Reguliranje Drave i niz zahvata na uređenju korita
u velikoj su mjeri promijenili hidromorfološka obilježja rijeke: u glavnom koritu ubrzan je protok
vode, a korito se još više produbilo. Neprekidno iskapanje šljunka i pijeska uzrokovalo je drastično
smanjenje količine aktivnih riječnih nanosa u Dravi. To je vodilo daljem produbljivanju korita te je
posljednjih desetljeća dotok vode u rukavce smanjen, čime su ubrzani procesi sukcesije, zatrpavanje
rukavaca i njihovo obrastanje. Neki rukavci Drave tijekom većeg dijela godine potpuno su suhi: za
vrijeme niskog vodostaja rijeke nema dotoka svježe vode (Slika 2).
%
The efforts of European nature conservation strategy and the enlargement of the European Ecological
Network (Natura 2000) based on EU directives raised the natural significance of areas along the Drava
at an international level, too. The river and the riparian zone along it play the role of an ecological
green corridor, an important element in the creation and maintenance of ecological networks in a
national as well as a European context. In order to preserve natural and near-natural habitats along the
river and the communities of wildlife here, a Hungarian-Croatian transboundary biosphere reserve
including areas along the Danube and Mura too, was inaugurated by the International Co-ordinating
Council of UNESCO’s Man And Biosphere programme in July 2012. Besides the preservation of
natural assets, Mura–Drava–Danube biosphere reserve also emphasises that conditions are ensured
for sustainable development.
It is partly the former state border status of this land that made it possible for the biological diversity
of the Drava land to survive. Infrastructural development either lagged behind or was totally absent,
and agriculture did not take advantage of the opportunities offered by the floodplain areas. On the
other hand, increasing human interference started negative processes threatening both the landscape
and the sustainability of biological diversity. Earlier Croatian intentions looked at creating another
hydro-electric power plant on Drava as a perspective for developing energetics and infrastructure
in the region. However, the negative effects of hydro-electric power plants on the upper reaches
on the living organisms of the Drava are conspicuous. River regulation activities and a series of
water management interventions on the Drava have greatly transformed the hydromorphology and
hydrodynamics of the river: water velocity has increased in the main bed, causing river bed erosion.
Due to the excessive and unsustainable extraction of gravel and sand from the Drava riverbed, the
active sediment content of the river decreased drastically. These effects have caused the gradual
deepening of the main riverbed, accompanied by a more uncertain water supply to side-branches, the
acceleration of their separation and filling up, due to the lack of water and the processes of succession.
In some side-branches there are periods during which they become almost completely dry or hold
only very little water (Figure 2).
15
A Dráva mellékágak megfelelő vízforgalmának helyreállítása és a rendszer fenntartása érdekében
elkerülhetetlen az ismételt emberi beavatkozás, a természetvédelmi célú rekonstrukció. Ezt felismerve
a 2010-2013 során megvalósuló közös, horvát-magyar IPA természetvédelmi projekt fő célja a
veszélyeztetett mellékágak rehabilitációja volt. A Duna-Dráva Nemzeti Park területén a Dráva azon
mellékágaira tervezték meg a vízügyi élőhely-rehabilitációs beavatkozásokat, ahol a káros hatások
a legszembetűnőbbek voltak, illetve amelyek helyreállítása a legegyszerűbb módon oldható meg. A
projekt keretein belül a Drávatamási-felső (DTF), a Drávatamási-alsó (DTA), a Tótújfalui (TF)
és a Drávapalkonyai (DP) mellékág rehabilitációjára (élőhelyek rehabilitációja - a részlegesen
sérült, de az eredeti rendszer vázát őrző élőhelyek helyreállítása) került sor (3. ábra). A tervezést és
engedélyeztetést követően a korábban folyószabályozási céllal épült elzáró műtárgyakat részlegesen
vagy teljesen elbontották, átépítették. A feliszapolódott mederrészekből az iszapréteget kotrással
eltávolították, így a rehabilitált mellékágak vízutánpótlása megoldódódott.
A négy kiemelt mellékág élőhelyeinek, növényzetének vízi- és szárazföldi gerinctelen és gerinces
faunájának feltárása azzal a céllal folyt, hogy rögzítsük a rehabilitációs munka során bekövetkező
állapotváltozásokat. A kutatási idő rövidsége, valamint a még nem teljesen befejezett kivitelezési
munkálatok környezetéből begyűjtött adatmennyiség nem elegendő messzemenő tudományos
következtetések levonására. Ennek ellenére, ebben a könyvben a közreadott ismertető írások a jelzett
hiányosságok ellenére hasznosak lehetnek a rehabilitáció eredményeinek későbbi megítélésében,
hasonló beavatkozások hatásainak előrevetítésében. További célunk az volt, hogy a négy mellékág
biológiai sokféleségére irányítsuk az olvasók figyelmét, kiemeljük egyes élőhelyek, fajok fontosságát.
3. A Dráva Barcs és Drávaszabolcs közötti szakasza a négy kijelölt mellékággal
Dionica Drave između Barča i Dravasabolča sa četiri odabrana rukavca
The Drava section between Barcs and Drávaszabolcs with the four selected side-branches
16
Za uspostavljanje odgovarajućeg protoka vode u rukavcima Drave i njihovu rehabilitaciju radi zaštite
živoga svijeta i održavanje ekosustava, neophodno je ponovno čovjekovo uplitanje i restauracija u
cilju zaštite prirode. Glavni cilj hrvatsko-mađarskog IPA prekograničnog programa zaštite prirode,
koji se ostvaruje u razdoblju od 2010. do 2013. godine, je rehabilitacija ugroženih rukavaca Drave. Na
području Nacionalnog parka Dunav-Drava planirana je rehabilitacija četiri rukavca na kojima su štetni
utjecaji reguliranja toka rijeke bili najočigledniji ili se provođenje zahvata činilo najjednostavnijim. U
okviru projekta provedena je rehabilitacija (rehabilitacija staništa - obnavljanje djelomično oštećenih
staništa, koja još sadrže neka osnovna obilježja prijašnjeg stanja) sljedećih rukavaca Drave: gornji
(Drávatamási-felső - DTF) i donji (Drávatamási-alsó - DTA) rukavac Drave kod sela Tomašin,
rukavac kod Novog Sela (Tótújfalu - TF) i rukavac kod sela Palkanja (Drávapalkonya - DP)
(Slika 3). Nakon izrade planova i pribavljanja potrebnih dozvola, započelo je djelomično ili potpuno
rušenje i pregrađivanje vodnih građevina, koje su bile izgrađene radi reguliranja toka rijeke. Iz korita
rukavaca odstranjene su naslage mulja i nakon rehabilitacijskih zahvata omogućen je protok vode.
U navedena četiri rukavca provedeno je istraživanje staništa, biljnog pokrova, faune vodenih i
kopnenih beskralješnjaka i kralješnjaka, kako bi se zabilježile promjene stanja nakon rehabilitacije.
Istraživanja su obuhvatila kratko razdoblje prije zahvata i za vrijeme trajanja radova. Prikupljeni
podaci nisu dovoljni za donošenje dalekosežnih znanstvenih zaključaka, no unatoč nedostacima,
rezultati istraživanja svakako mogu doprinijeti procjeni uspješnosti rehabilitacije ovih rukavaca, a
također mogu poslužiti i za usporedbu u slučaju zahvata na drugim rukavcima Drave. Cilj ove knjige
je skrenuti pozornost čitatelja na važnost očuvanja bioraznolikosti te isticanje značaja pojedinih
staništa i vrsta.
%
In order to preserve the wetland system of Drava side-branches and restore its hydrodynamics, it is
essential to implement nature conservation reconstruction activities. Upon recognizing this, the joint
Hungarian-Croatian IPA landscape rehabilitation project in 2010-2013 aimed at the reconstruction
of side-branches. The hydrological restoration was planned for such Drava sections of Duna-Drava
National Park where the negative effects are present most prominently and where the ways of
restoration seemed to be the most obvious. As part of the project, the Drávatamási-upper (DTF),
Drávatamási-lower (DTA), Tótújfalu (TF) and Drávapalkonya (DP) Drava-side-branches were
rehabilitated (habitat rehabilitation - improving of partially damaged habitats, which still preserved
some basic features of the original state) (Figure 3). Following planning, authorisation and licensing,
stone barriers were partially removed and transformed in the side-branches that had been earlier
blocked artificially for river regulation purposes. Dredging was carried out so as to provide remedy
for silting up and to allow water supply to the rehabilitated side-branches.
The surveying of the habitats, vegetation, terrestrial and aquatic vertebrates and invertebrates of the
four distinguished side-branches was performed with the aim of recording the changes occurring as
a result of the rehabilitation works. The short period of time that was available for the studies did not
allow us to collect sufficient data from the surroundings of the still unfinished physical restoration
works, and therefore it has not been possible to come up with far-reaching scientific conclusions.
Yet, despite of these shortcomings, the studies published in this booklet can be useful in judging the
results of the complex rehabilitation project later on, in forecasting the achievable results of similar
other interventions. Our further aim has been to focus the readers’ attention to the biodiversity of the
side-branches, and cast light on some important habitats and species of the area.
17
A Dráva felszínformáló dinamikája: természetes folyamatok és
beavatkozások
ADráva a Duna egyik legnagyobb és leghosszabb jobb oldali mellékfolyója. Dél-Tirolban, Olaszország
területén ered és Ausztrián, Szlovénián, Horvátországon, Magyarországon, majd ismét Horvátországon
keresztül éri el dunai torkolatát. Vízgyűjtő területe 43238 km2, teljes hossza 733 km, amelyből mintegy
140 km hosszúságú szakaszon Magyarország és Horvátország határ ill. határmenti folyója. A Dráva
tipikus alluviális folyónak számít, mivel saját hordalékán folyik. Vízhozama és medrének kis lejtése
miatt meanderező típusú folyó, ami azt jelenti, hogy erőteljesen kanyarog, miközben a külső homorú
ívében romboló, a belső domború ívében építő munkát fejt ki. Ennek hatására a mederben homokpadok,
zátonyok, szigetek jönnek létre. A folyó hosszában többnyire sorozatokban kialakuló és lefelé sodródó
ellentétes irányú kanyarpárokat meandereknek hívják. Kialakulásukat a vízmozgás belső turbulenciája
idézi elő, és amennyiben egy meander formálódása megkezdődik, a külső kanyarív eróziója és a belső
kanyarív menti lerakódás miatt az ív mérete növekszik és további kanyarok is kialakulnak. Szabadon
meanderező vízfolyás esetén a domborzati viszonyok miatt lehatárolt, elönthető ártér (hullámtér)
szélessége meghaladhatja a folyó szélességének 30-50 szeresét. A meanderező folyó (eupotamon)
gyakran váltja a medrét, ilyenkor a korábbi meder sokáig mellékágként (parapotamon) működik
(4. ábra). Mindazok a vízszállításban időszakosan részt vevő folyómedrek, amelyek a folyásirányban
alsó végükön nyitottak, mellékágaknak tekinthetők. A mellékágakban kisvízszintnél is van állandó víz,
azonban nagyobb vízállások esetén a vízszállításban is szerepet játszanak. Amennyiben a mellékág
befolyásnál vagy kifolyásnál elzáródik, azaz megszűnik az átfolyás, sokáig egy megnyúlt öbölre
hasonlít (plesiopotamon), melyben a feltöltődés és a szukcesszió felgyorsul. Amikor a mellékág ki és
befolyó részénél is megszűnik a kapcsolata a folyóval, már holtágról (paleopotamon) beszélhetünk,
mivel ezek a víztestek már nem vesznek részt a folyó vízmozgásában. A holtágak a szukcessziós
folyamatok miatt rövid idő alatt elmocsarasodnak.
4. A meanderező folyó ellentétes irányú kanyarpárjai és funkcionális egységeik vázlata. A folyó
(A - eupotamon) mellékágai (B - parapotamon) előbb csak részben (C - plesiopotamon), majd
idővel teljesen elveszítik kapcsolatukat a főmederrel és egyre inkább a holtmeder ill. holtág
(D - paleopotamon) irányába fejlődnek.
Shematski prikaz para suprotnih krivina meandrirajuće rijeke i njenih funkcionalnih elemenata.
Glavno korito rijeke (A - eupotamon) i riječni rukavci (B - parapotamon) u početku samo
djelomično gube povezanost (C - plesiopotamon), a s vremenom rukavci bivaju potpuno
odvojeni od glavnog korita rijeke te nastaju mrtvi rukavci, mrtvaje (D - paleopotamon).
Opposite-side bends of a meandering river, and a diagram of their functional components. Sidebranches (B - parapotamon) of the river (A - eupotamon) loose their connection with the main
river bed first only partially (C - plesiopotamon), then completely, developing more and more
towards a state of dead-branch or oxbow (D – paleopotamon).
18
Dinamičke promjene rijeke Drave: prirodni procesi i zahvati
Drava je jedna od najvećih i najdužih desnih pritoka Dunava. Ukupna površina sliva Drave je
43238 km2, dok ukupna dužina toka iznosi 733 km. Izvire u Južnom Tirolu u Italiji i dalje teče kroz
Austriju, Sloveniju, Hrvatsku i Mađarsku. Dužinom od oko 140 km čini granicu između Hrvatske i
Mađarske, a na području Hrvatske ulijeva se u Dunav. Drava je tipična aluvijalna rijeka koja teče na
vlastitim nanosima. Protok vode i mali nagib terena čine je rijekom meandričnog toka, što znači da
stvara velike meandre - zavoje, okuke ili krivine koji se pojavljuju najčešće u parovima, pomiču se u
suprotnom smjeru, a nastaju zahvaljujući turbulentnom kretanju vode. Kod rijeka koje meandriraju
mogu se razlikovati dvije varijante mehanizama: erozijsko-akumulacijska s prevladavanjem erozije,
dakle meandrirajuće-usjecajući tok, te akumulacijsko-erozijska s dominacijom akumulacijskih
procesa. U koritu erozija prevladava na konkavnom dijelu riječne krivine, a na unutarnjoj, konveksnoj
strani akumuliraju se sedimenti te tako nastaju pješčane grede, sprudovi i ade. Kada počne formiranje
meandra, zbog erozije na vanjskoj krivini i akumulacije na unutarnjoj krivini povećava se promjer
zavoja, a mogu se formirati i dodatne krivine. Slobodno meandrirajuće rijeke, ovisno o reljefu, mogu
imati poplavno područje širina kojega 30 do 50 puta nadmašuje širinu korita rijeke. Meandrirajuća
rijeka (Slika 4) često mijenja svoje glavno korito (eupotamon), a ponekad starije korito u duljem
razdoblju može imati ulogu sporednog rukavca (parapotamon). Sporednim rukavcima smatraju se
svi oni dijelovi riječnoga korita koji su još uvijek na oba kraja spojeni s glavnim koritom i kroz koja,
barem u jednom razdoblju godine, protječe voda. U rukavcima ima vode i za vrijeme niskog vodostaja,
a sudjeluju u protjecanju vode tek za vrijeme visokog vodostaja. U slučaju kad je rukavac na jednom
kraju zatvoren (plesiopotamon), podsjeća na zaljev: spriječen je slobodan protok te se ubrzavaju
procesi zatrpavanja i sukcesije. Rukavac koji je na oba kraja zatvoren i potpuno je izgubio vezu s
glavnim koritom rijeke naziva se mrtvaja (paleopotamon), vodno tijelo koje ne sudjeluje u protoku
vode. Uslijed procesa sukcesije, mrtvaje ubrzo bivaju zamočvarene i zatrpane biljnim pokrovom.
Terrain-transforming dynamics of the Drava: natural processes and
interventions
The Drava is one of the biggest and longest right-side tributaries of the Danube. Its source is in
South-Tirol, Italy, and it proceeds through Austria, Slovenia, Croatia, Hungary and once again Croatia,
towards its confluence with the Danube. Its water catchment area is 43238 km2, and its entire length
is 733 km, of which a section of app. 140 km is borderline between Hungary and Croatia. Flowing
on its own sediment bed, the Drava is a typical alluvial river. Due to its discharge volume and small
gradient, it is a meandering river, meaning that its course is strongly winding, the water destroying
the outer sides of bends and building the inner sides. This causes sand bars, shoals and islands to
form in the riverbed. Meanders are pairs of bends with opposite direction along the course of the
river, normally appearing in series and slowly moving downstream. Their formation is caused by the
internal turbulence of water volumes, and once a meander has started to form, the erosion of the outer
side of the bend and deposition at the inner side causes the arch to grow, and even more bends can
be created. The width of the flooded inundation area delimited by terrain morphology in the case of a
freely meandering watercourse can exceed 30-50 times the width of the river. The meandering river
(eupotamon) often changes its course, in which cases the former main bed functions as a side-branch
(parapotamon) (Figure 4). All the riverbeds that are temporarily involved in the flow of water, having
an open mouth at least at their downstream end, are considered as side-branches. They permanently
hold water at low levels too, and at higher levels they also have a role in carrying water. If the sidebranch is blocked either at its upper mouth or at the confluence, meaning that no water flows through,
it will resemble an elongated bay (plesiopotamon) for quite a while, in which filling up and succession
speeds up. When connection with the river no longer exists on both sides, then it is already a dead
branch or oxbow (paleopotamon), since such a water body no longer takes part in the water carrying
process of the river. Succession causes dead branches to become marsh very soon.
19
A Dráva folyó árterét az ember természetátalakító tevékenysége előtt mellékágak szövevénye és a
vizeket szegélyező áthatolhatatlan erdők borították. A folyó rendszeresen átrendezte az árteret, egyes
területeket erodálva, hordalékot lerakva dinamikus egyensúlyban tartva a különböző élőhelyeket.
Az így kialakult mellékágaknak, holtágaknak jelentős szerepe van a folyók vízhozam fluktuációból
adódó hatásainak mérséklésében, valamint pótolhatatlan menedéket nyújtanak a folyó élővilágának
(pl. halak, kétéltűek, szitakötők szaporodó helye, táplálékforrás feldúsulása). A felsorolt folyómeder
alakzatok és a rájuk jellemző élőhelyek megszűnésével számos olyan élőlény is eltűnhet, amelyek
eddig a folyó természetes dinamikájának köszönhetően maradtak fenn.
A 18. században a jobb hajózhatóság érdekében megkezdődött a Dráva folyószabályozása,
kanyarulatainak átvágása. A folyót lerövidítették, így a lejtése, vízhozama és sebessége megnövekedett,
de a beavatkozások ellenére napjainkban is csupán 80 km-es szakasza hajózható (5. ábra). Az 1930as évektől a Dráván 22 vízerőmű épült: 11 Ausztriában, 8 Szlovéniában és 3 Horvátországban. A
vízerőművek kiépülésével a folyó mentén negatív folyamatok is elindultak. A vízerőművek működése
kapcsán a folyó vízszintjének napi ingadozása jelentős lehet, ami a természetes élővilágra káros
hatással van. A duzzasztógát miatt a folyó hordalékának jelentős részét nem szállíthatja tovább,
így természetes dinamikája csökken, majd megszűnik. A folyó aktív hordalékának kibányászása
tovább fokozza a negatív hatásokat: a szabályozott Dráva medrében a vízfolyás felgyorsul, ennek
következtében a főmeder mélyül, bevágódik, és jelentős mértékben csökken a vízszint. Az utóbbi
80 évben a Dráva a medrét Botovo-nál kb. 2 métert, Terezino Polje-nál, illetve Barcsnál 2,5 métert
mélyítette. A vízszint süllyedése miatt az oldalágak lefűződnek, kapcsolatuk a főmederrel megszűnt.
A környező területek talajvízszintje csökken, ami a folyó menti élőhelyekre is hatással van.
5. Dráva szakasz a 2. Katonai térképen (1819-1869)
Dionica Drave prema 2. Vojnoj karti (1819-1869)
Section of the Drava river on the 2nd Military map (1819-1869)
20
Prije nego što su započele aktivnosti na reguliranju rijeke i mijenjanju njenog izgleda, Drava
se sastojala od mreže rukavaca, a njeno poplavno područje prekrivale su guste neprohodne šume.
Rijeka je redovito mijenjala izgled svog korita i naplavne ravni, neke dijelove je potpuno erodirala,
a na drugim mjestima stvarala akumulacije nanosa te je na taj način različita staništa održavala
u dinamičkoj ravnoteži. Rukavci i mrtvaje imali su izuzetno veliki značaj u ublažavanju utjecaja
fluktuacija protoka vode, a istodobno su pružali uvjete za razvoj, ishranu i razmnožavanje živoga
svijeta (npr. ribe, vodozemci, vretenca). Nestankom nekih od spomenutih i opisanih oblika riječnoga
korita nestala su karakteristična staništa, a time i živi svijet koji je za njih vezan, brojne vrste čiji je
opstanak omogućavala prirodna dinamika rijeke.
U 18. stoljeću započela je regulacija toka Drave i odsijecanje riječnih rukavaca s ciljem stvaranja
boljih uvjeta za plovidbu rijekom. Riječni tok je skraćen, a time su povećani nagib, protok i brzina
protjecanja vode, no unatoč svim zahvatima rijeka je i danas plovna na dionici od svega 80 km
(Slika 5). Od 1930. godine do danas na Dravi su izgrađene 22 hidroelektrane: 11 u Austriji, osam u
Sloveniji i tri u Hrvatskoj. S izgradnjom hidroelektrana pokrenuti su mnogi negativni procesi. Tijekom
rada hidroelektrana razina vode u rijeci umjetno se regulira i tijekom jednog dana varira u velikim
amplitudama, što negativno utječe na prirodni živi svijet. Izgradnjom akumulacijskih jezera znatan
dio vučenog i suspendiranog nanosa se zadržava, rijeka ga ne može dalje prenositi te se mogućnost
prirodne dinamike smanjuje, a zatim potpuno prestaje. Iskorištavanje riječnih sedimenata dalje
pojačava negativne utjecaje: u reguliranom koritu rijeke Drave povećava se brzina protjecanja vode,
kao posljedica toga korito se produbljuje, usijeca, a razina vode se znatno smanjuje. U posljednjih 80
godina Drava je produbila svoje korito kod Botova za oko 2 m, a kod Terezinog Polja, odnosno Barča,
za oko 2,5 m. Sniženje razine vode dovodi do prekidanja veze rukavaca s glavnim koritom rijeke i
do nastajanja mrtvaja. Razina podzemne vode također se smanjuje, što izravno utječe na staništa u
priobalnom području rijeke.
%
Before man started to transform natural river, the Drava floodplain was characterised with a complex
texture of side-branches and impassable forests along the waters. From time to time, the river rearranged the terrain, washing away some areas and creating new pieces of land, thus maintaining a
dynamic balance of different habitats. Side-branches and oxbows created that way have an important
role in moderating the effects of rivers resulting from the fluctuation of discharge volumes, and
provide irreplaceable shelter for wildlife (e.g. places of reproduction for fish, amphibians, dragonflies;
rich feeding grounds). If the aforementioned river morphological features and the associated habitats
disappear, a number of wildlife species can perish which have been able to survive so far due to the
natural dynamics of the river.
To improve the conditions for navigation, the regulation of Drava was started in the 18th century, by
cutting through its bends. The river was shortened, thus its sloping, discharge and velocity increased,
yet, despite the interventions, only 80 kilometres of its reach are navigable (Figure 5). Starting in the
1930s, 22 hydroelectric plants have been built on the Drava: 11 in Austria, 8 in Slovenia, and 3 in
Croatia. As these power stations were established, a number of negative processes set in. Due to the
operation of power plants, the daily fluctuation of water levels of the river can be substantial, which
is detrimental to the original wildlife. Because of the presence of the dams, much of the sediment
cannot be carried further by the river, which cuts back on its natural dynamics, and finally eliminates
it. The excavation of active sediments from the riverbed further adds to the detrimental effects: water
velocity increases in the regulated Drava, causing the main riverbed deterioration and erosion, with
water levels dropping significantly. During the last 80 years, the bed of the Drava river deepened at
Botovo for cca. 2 m, at Terezino Polje and at Barcs for cca. 2.5 m. Due to lowering water levels, the
side-branches become separated from the main bed, with no connection remaining. The groundwater
level of adjoining areas also sinks, which has an effect on habitats along the river.
21
Természetvédelmi szempontból a Dráva mentén, a folyó vízszabályozásával összefüggő
beavatkozásoknak leginkább a negatív hatásai ismertek. A folyó és az ártér dinamikusan változó
rendszerébe történt beavatkozásokat követően a Dráva-völgy vizes élőhelyein egy kiszáradási folyamat
indult el. A vízhiány az élőhelyek átalakulásához, a szukcessziós folyamatok felgyorsulásához vezet,
különösen a mellék- és holtágak esetében. Az élőhelyek száma és változatossága folyamatosan
csökken, a levágott mellékágak lassan elzáródnak, majd holtággá alakulnak, melyek aztán gyorsan
feltöltődnek és eltűnnek. A beavatkozások az egykori erdőállományok vízgazdálkodását kedvezőtlen
irányba módosították. Az évszakonként ismétlődő természetes áradások, parti elöntések helyének,
kiterjedésének, gyakoriságának megváltozása miatt romlik a folyó vízminősége, ami negatívan hat az
élővilágra, annak életfeltételeire, élőhelyeire.
Az emberi tájhasználattal a Dráva mentén a víz által befolyásolt élőhelyek átalakultak, a
szukcessziós folyamatok előrehaladása és a tájidegen fajok gyors terjedése pedig tovább növelte a
terület veszélyeztetettségét, sérülékenységét. A Dráva élő folyómedre és a mellékágak mellett a már
kiszáradt vagy még vizet tartalmazó holtágak, morotvatavak, az egykori medrek közti kiemelkedések,
a hátak és a magaspartok képviselik a jellemző, természetes formákat (6. ábra). Újabb lefűződések
már nem alakulnak ki, e tájelemek idővel eltűnhetnek. A Dráva természetes működésére jellemző
folyamatokat és a még meglevő mellékágakat meg kell őrizni, ha szükséges, ismételt emberi
beavatkozásokkal is. Meg kell akadályozni a folyó hordalékkincsének további kitermelését, mert csak
így tartható fenn a folyó tájképformáló természetes dinamikája, s biztosítható a jellemző élőhelyek és
élőlényközösségek fennmaradása.
6. A Dráva magaspartja Drávatamásinál
Visoka obala Drave kod sela Tomašin
The high banks of the Drava near Drávatamási
22
Vodoprivredni zahvati i regulacije na Dravi negativno su djelovali na prirodna staništa i njihovu
dinamiku u području uz rijeku. Nakon zahvata u složenom ekološkom sustavu rijeke i njenog poloja
zapažene su velike promjene, izražen je proces isušivanja. Nedostatak vode dovodi do promjena
staništa i ubrzavanja procesa sukcesije, što je posebno izraženo kod rukavaca i mrtvaja. Broj prisutnih
tipova staništa i njihova raznolikost neprestano se smanjuju, odsječeni rukavci se isušuju i pretvaraju
u mrtvaje koje se zatim brzo zatrpavaju i nestaju. Zahvati su izazvali negativne promjene i u vodnom
režimu poplavnih šuma te se one suše. Promjene učestalosti, trajanja i obima prirodnih redovitih
sezonskih plavljenja uzrokuju pogoršanje kvalitete vode, što se negativno odražava na živi svijet i
životne uvjete na staništima.
Pod antropogenim utjecajem došlo je do značajnih promjena u području uz Dravu i na staništima
koja ovise o opskrbljenosti vodom. Usporedo s procesom isušivanja staništa šire se strane invazivne
biljke, što dodatno povećava stupanj degradiranosti i ugroženosti toga područja. Glavno korito Drave,
rukavci, mrtvaje, isušena stara korita i grede između njih te visoke obale prirodni su oblici reljefa
(Slika 6). Više ne postoje povoljni uvjeti za stvaranje novih oblika reljefa, a postojeći se s vremenom
mijenjaju i nestaju. Prirodne dinamičke pojave i procese vezane uz rijeku Dravu i njene rukavce
potrebno je očuvati, a ukoliko je neophodno, provesti i ponovne restauracijske zahvate. Jedino
sprječavanjem dalje eksploatacije sedimenata moguće je sačuvati sposobnost rijeke da oblikuje svoje
korito i okolno poplavno područje, a time i živi svijet, zajednice i staništa karakteristična za rijeku
%
Human interventions along the Drava to regulate its course have shown mostly their negative
outcomes regarding nature conservation. Following interference with the river and the dynamically
changing ecological system of the floodplain, a process of drying started in wetlands of the Dravavalley. The shortage of water leads to the transformation of habitats, and to the acceleration of
succession processes, especially in the case of side-branches and oxbows. The numbers and diversity
of habitats decrease constantly, the cut-off branches are gradually blocked, turn into dead branches
which will soon fill up and eventually vanish. Human interventions have disadvantageously altered
the water balance of forest stands. Because the locations, extent, and frequency of natural floods
occurring on a regular, seasonal basis are changed, water quality worsens, which has a negative effect
on living organisms, their life conditions and habitats.
Land use by humans has transformed water-influenced habitats along the Drava, and the progression
of succession processes together with the rapid dispersion of alien species have further added to the
endangerment and vulnerability of the area. Natural forms of terrain morphology are represented by
the living Drava riverbed, side-branches, but also dried out or still water-covered oxbows, shallows,
sand bars between former beds, as well as high banks (Figure 6). Because no new river bends become
separated, these landscape forms can disappear with time. Natural processes taking place along the
Drava need to be preserved, together with still existing side-branches, even by means of repeated
restoration interventions if necessary. The continuation of exploiting the sediment of the river must
be stoped, since this is the only way we can maintain the landscape-forming natural dynamics of the
river, and ensure the survival of typical habitats and biotic communities.
23
A Dráva mentén megtalálható élőhelytípusok és jellemző növényzetük
A Dráva mentén előforduló számos élőhely közül a folyó formálta pionír felszínek, zátonyok,
szakadópartok élővilága (iszapnövényzet, bokorfüzesek és puhafaligetek) tekinthető a leginkább
természetesnek. Ezek a felszínek többnyire mentesek a jelentősebb emberi hatásoktól.
Természetközelinek tekinthető a legtöbb vízi és mocsári élőhely is, amelyek kialakulását és
fennmaradását a tartós vagy időnkénti vízborítás biztosítja. A folyómenti zonáció a természetközeli,
kevésbé szabályozott meder mentén (7. ábra) meglehetősen összetett. A négy mellékágban a
rehabilitáció előtt és/vagy után az alábbi listában szereplő élőhely típusokat azonosítottuk. Ezek
mindegyike megfeleltethető az európai élőhelyek védelemről szóló irányelvekben felsorolt
valamelyik (kóddal is jelölt) kategóriának. A Dráva mentén talált és itt sorolt élőhelyek neve és leírása
(lásd később) a magyarországi-, és részben a horvátországi nemzeti élőhely osztályozási rendszerek
típusaival is azonosíthatók.
Staništa i karakteristična vegetacija uz Dravu
Od brojnih staništa koja se mogu naći uz Dravu prirodnima se smatraju sprudovi, strme obale i
pionirska staništa koje rijeka još uvijek stvara i oblikuje te živi svijet na njima (vegetacija muljevitih
obala, grmolikih vrba i šuma mekih listača). Ova područja nisu izložena značajnijem djelovanju
čovjeka. Prirodnim se mogu smatrati i većina vodenih i močvarnih staništa u kojima je uvjet opstanka
živog svijeta stalna ili povremena poplava. Zoniranje staništa i vegetacije uz prirodno korito rijeke
(Slika 7) znatno je složenije u usporedbi sa reguliranim koritom. U sljedećem popisu navedena
su staništa zabilježena u području istraživanih rukavaca Drave prije i/ili poslije rehabilitacije. Sva
navedena staništa spadaju u neku od kategorija zaštićenih staništa (označenih kodom) prema Direktivi
o staništima EU. Kategorije staništa i opis vegetacije (u daljem tekstu) u skladu su s nacionalnim
klasifikacijama staništa u Mađarskoj i u Hrvatskoj.
Habitat types along the Drava and their characteristic vegetation
Among the numerous different habitat types occurring along the Drava, possibly the most natural
are the assemblages appearing on pioneer terrains, sand bars, shoals and eroding banks shaped by
the river (i.e. vegetation of mud surfaces, willow shrubs and softwood groves). These terrain types
are normally free of substantial human impact. Most of the aquatic and marshy habitats, too, are
near-natural, their formation and survival ensured by permanent or temporary flooding. The zonation
of riverside habitats along the less regulated, near-natural bed (Figure 7) is quite complex. Habitat
types specified in the following list were identified at the four side-branches before and/or after the
rehabilitation. All of these can be identified with one of the categories (marked with the relevant
code) listed in the European Directives about the protection of habitats. The names and descriptions
of habitats recorded along the Drava and listed hereby (see further below) can be identified also with
the types of the Hungarian, and partly the Croatian, national habitat classification systems.
3150 Eutróf sekély tavak és holtmedrek hínárja/Prirodne eutrofne vode/Natural eutrophic lakes with
Magnopotamion or Hydrocharition type vegetation
• Hínárosok (Úszó-, lebegő és legyökerező hínárnövényzet) - Vegetacija slobodno plivajućih,
uronjenih i zakorijenjenih vodenih biljaka - Free-floating and submersed freshwater vegetation
3130 Törpekákás iszapnövényzet/Amfibijska staništa/Oligotrophic to mesotrophic waters with
vegetation of the Isoëto-Nanojuncetea
• Árterek és zátonyok pionír növényzete (Törpekákás iszapnövényzet) - Vegetacija
jednogodišnjih amfibijskih vrsta na slabo obraslim riječnim obalama - Amphibious short, annual
vegetation on muddy surfaces
24
3270 Ártéri ruderális magaskórós folyómeder növényzet/Rijeke s muljevitim obalama obrasle
ruderalnom vegetacijom/Rivers with muddy banks with Chenopodion rubri p.p. and Bidention p.p.
vegetation
• Ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet - Korovna vegetacija muljevitih riječnih obala Riparian weed vegetation on muddy banks
• Ártéri és mocsári magaskórósok - Aluvijalna i močvarna vegetacija visokih zeleni Hydrophilous tall herb fringe communities of river valleys
• Ártéri félruderális gyomnövényzet - Ruderalna vegetacija poplavnih livada u riječnim dolinama
- Aluvial meadows of river valleys
91E0 Fűz-, nyár-, éger-, és kőrisligetek/ligeterdők/Priobalne poplavne šume vrba i topola
Alluvial forests with Alnus glutinosa and Fraxinus excelsior (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion
albae)
• Folyómenti bokorfüzesek - Vegetacija grmolikih vrba - Willow shrubs of riverbanks
• Fűzliget - Šuma bijele vrbe - White wilow forests
• Fehérnyárliget - Šuma bijele topole - White poplar forests
91F0 Keményfás ligeterdők/Poplavne šume hrasta lužnjaka, crne johe i poljskog jasena/
Riparian mixed forests of Quercus robur, Ulmus laevis and Ulmus minor, Fraxinus excelsior or F.
angustifolia, along the great rivers (Ulmenion minoris)
• Tölgy-kőris-szil liget - Šuma hrasta, jasena i brijesta - Riparian oak-elm-ash forests
91G0 Pannon gyertyános tölgyesek/Panonske /Pannonic woods with Quercus petraea and Carpinus
betulus
• Gyertyános-kocsányos-tölgyesek - Hrastovo-grabove sume - Pannonic sessile oak and
hornbeam woods
7. Egy mellékág és közvetlen környezetének keresztmetszete, valamint a növényzet arculatát
meghatározó fásszárúak jellemző eloszlása. A – magas vízállás; B – átlagos vízállás; 1 – főmeder;
2 – sziget; 3 – mellékág; 4 – hullámtér; 5 – magaspart vagy gát.
Presjek rukavca i susjednih područja te raspored drveća karakterističnog za poplavne šume. A
– visok vodostaj; B – srednji vodostaj; 1 – glavno korito; 2 – ada; 3 – rukavac; 4 – poplavno
područje; 5 – strma obala ili nasip.
The cross-sectional view of a side-branch and its immediate environment, and the distribution of
dominant trees of aluvial forests. A - high water level; B - average water level; 1 - main riverbed;
2 – island; 3 - side-branch; 4 - floodplain; 5 - high banks or dykes.
25
Úszó-, lebegő és legyökerező hínárnövényzet
A hínárnövények a víztestek pionír fajainak is tekinthetők. Anyagcseréjük, felépítésük a vízhez
köti őket, a partra vetődve rövid idő alatt kiszáradnak, elpusztulnak. Terjedésükben, szaporodásukban
a víz alapvető szerepet játszik. Egyes típusaik a vízfelszínen, mások a felszín alatt lebegve
élnek, de vannak az aljzathoz rögzült, legyökerező fajok is. A főmeder erős sodrását csak néhány
hínárnövény képes elviselni, a fajok többsége a lassabban áramló, vagy álló vizeket kedveli. Ennek
köszönhetően a mellékágak hínárnövényzetben sokkal gazdagabbak, mint a főmeder. A fajok zöme
a parthoz közeli zónába tömörül, de a feliszapolódott, lefűződő mellékágakat akár teljes egészében
belephetik a hínárnövények. A fajok döntő többsége a legyökerező típushoz tartozik, mint az érdes
tócsagaz (Ceratophyllum demersum), sulyom (Trapa natans) (8. ábra), de velük egy közösségben
előfordulhatnak a partmenti vízi növényzeten fennakadt lebegő növények is, mint az apró
békalencse (Lemna minor) vagy a bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza). Ezek az elterjedt, kevés
fajú, magas borítási értékkel jellemezhető, iszapos mederaljakhoz kötődő hínárosok kétszintesek:
az alsó szintben a legyökerező fajok alámerült hajtásai, a felsőben az előbbiek vízre kiterülő
levelei, illetve a lebegő hínárok uralkodnak. Az érdes tócsagaz rendkívül versenyképes: a hajtások
feldarabolódásával és a kitartórügyekkel igen erélyes vegetatív szaporodásra képes. Állományai
igen produktívak és iszapfelhalmozókként alapvető szerepet játszanak a mellékágak és holtágak
feltöltési folyamataiban. Ahogy az áradások, úgy a karbantartási munkálatok (pl. mederkotrás) is a
hínárnövényzet gyors átalakulását idézhetik elő. Ilyenkor egy teljesen új hínárközösség válthatja a
korábbit. Ennek fajösszetétele leginkább attól függ, hogy a víz milyen fajok terjesztőképleteit sodorja
a mellékágakba. A folyó menti vegetációtípusokban a tájidegen elemek meglehetősen gyakoriak, s
ez alól a hínárnövényzet sem kivétel. Ilyen özönnövény pl. a Dráva mentén is terjedő, legyökerező
cingár átokhínár (Elodea nuttallii).
8. Sulyommal (Trapa natans) benőtt, feltöltődőben lévő mellékág
Vodeni orašac (Trapa natans) obrasta rukavac zatrpan naslagama mulja
A side-branch overgrown with water chestnut (Trapa natans)
26
Vegetacija slobodno plivajućih, uronjenih i zakorijenjenih vodenih biljaka
Vodene biljke (hidrofiti) mogu se smatrati pionirskim vrstama vodnih tijela. Građom i metabolizmom
vezane su za vodu, a ako dospiju na obalu vrlo brzo se isuše i uginu. Voda ima važnu ulogu u njihovom
razmnožavanju i rasprostiranju. Neki hidrofiti žive na površini vode, neki su uronjeni, a postoje i
zakorijenjene vodene biljke. Rijetki su hidrofiti koji podnose jaka strujanja i veliku brzinu vodenog
toka, kakva vlada u srednjem dijelu glavnog korita rijeke, jer ih je većina prilagođena na sporotekuće
vode ili stajaćice. Zahvaljujući tome, u sporednim rukavcima živi mnogo više vrsta vodenih biljaka
nego u glavnom koritu rijeke. Većina vrsta nalazi se uz obalu, a u zamuljenim rukavcima odvojenim od
glavnog toka rijeke i u mrtvajama vodene biljke obično pokrivaju cijelu površinu vode. Prevladavaju
vrste zakorijenjenih hidrofita, kao što su kruta roščika (Ceratophyllum demersum) ili vodeni orašac
(Trapa natans) (Slika 8), a u obalnom području u zajednici s njima pojavljaju se slobodnoplivajuće
biljke kao što su mala vodena leća (Lemna minor) ili višekorijenska vodena leća (Spirodela polyrhiza).
Ove su zajednice široko rasprostranjene, sastoje se od malog broja vrsta s velikom pokrovnošću,
vezane su za muljevita dna i sastoje se od dva sloja: donji sloj čine uronjena tijela zakorijenjenih
biljaka, a gornji sloj čine slobodnoplivajuće vodene biljke. Kruta roščika je veoma kompetitivna vrsta:
u usporedbi s drugim vrstama brže se razmnožava dijeljenjem tijela i uz pomoć rasplodnih pupova
(hibernakula). Sastojine ove vrste imaju veliku sposobnost produkcije organskih tvari te tako igraju
najvažniju ulogu u stvaranju mulja i u procesu sukcesije u rukavcima. Visoke vode, kao i procesi
tzv. tehničkog održavanja korita (npr. izmuljavanje), izazivaju brze promjene vodene vegetacije, pri
kojima jedna zajednica vodenih biljaka biva zamijenjena drugom. Sastav vrsta uglavnom ovisi o tome
koje sjemenke i rasplodne pupove voda iz glavnog korita prenese u rukavce. Biljni pokrov uz rijeku
često ugrožavaju strane invazivne vrste, što je slučaj i s vodenom vegetacijom. Vodena kuga (Elodea
nuttallii) jedna je od stranih invazivnih vrsta koje se šire Dravom.
Free-floating and submerged aquatic vegetation
Floating and submerged aquatic plants can be considered the pioneer vegetation of water bodies.
Their metabolism and morphology determine that they must live in water, and if they are brought
ashore, they will quickly become desiccated and die. Water plays a fundamental role in their
reproduction and spreading. Some float on the surface, some below the surface, and there are also
rooted species that are attached to the substrate. Only some of their representatives can tolerate the
strong current of the main riverbed, the rest of them preferring slow-flowing or stagnant waters.
Accordingly, the side-branches are usually much richer in aquatic vegetation than the main riverbed.
The majority of the species are found in the shoreline region, but in the case of cut-off, silting-up sidebranches, aquatic plants can cover as much as the entire water surface. Most of the species belong
to the rooted type, such as coon’s tail (Ceratophyllum demersum), water chestnut (Trapa natans)
(Figure 8), but their community can include floating plants too that are trapped on the vegetation of
the shoreline, including lesser duckweed (Lemna minor) or greater duckweed (Spirodela polyrhiza).
These common aquatic vegetation types with few species and high coverage rate, associated with
silty bottom substrate have two layers: the lower layer has submerged shoots of the rooted species,
whereas the upper layer is dominated by their unfolding, emerged leaves and the floating types of
plants. The coon’s tail is highly competitive: it has strong vegetative reproductive capacity, using its
separated shoot sections and regenerative buds. Its stands are highly productive and the plant, through
its silt-accumulating effect, plays a fundamental role in the filling-up process of side-branches. Just
like floods, artificial maintenance interventions (e.g. dredging) can cause the rapid transformation of
aquatic vegetation. In such cases, an entirely new type of aquatic vegetation replaces the preceding
one, its species composition primarily depending on the propagula of particular plants carried into the
side-branches. In vegetation types along river courses, the frequency of non-native elements is quite
high, and aquatic plants are not an exception either. One of such invasive plants spreading along the
Drava is the rooting aquatic plant, Nuttall’s pondweed (Elodea nuttallii).
27
Árterek és zátonyok pionír növényzete (Törpekákás iszapnövényzet)
A Dráva jelentős vízszintingadozása évről-évre újabb, növényzettől mentes iszap, homok és kavics
felszíneket hoz létre. A főmeder- és a mellékág szélén lerakott hordalékon fajszegény, alacsony
növekedésű, egyéves fajok uralta, ún. pionír növényzet jön létre. Az ilyen közösségekben a magok
formájában sodródó, majd véletlenszerűen kiülepedő és kicsírázó fajok elsőként telepszenek meg
a szerves anyagokban és tápanyagban szegény nyers öntéstalajon. Gyors életciklusuk és alacsony
tápanyagigényüknek köszönhetően elsőként tudják kihasználni a folyópart kínálta lehetőségeket. A
törpekákás állományok kiterjedése általában kicsi, meder közeli zátonyokra, keskeny partszakaszokra
korlátozódik. A rövid, csak 4-6 hétig tartó vegetációs időszak miatt a fajok alacsony növekedésűek,
magvaikat gyorsan érlelik. A növényzet borítása általában alacsony, az állományok fajszegények.
A vízborítás alól mentesülő felszíneken kezdetben alga (pl. Botrydium spp.) és májmoha (Riccia
spp.) fajok is megjelenhetnek. Az élőhely legjellemzőbb fajai azonban apró virágú növények, mint a
barna palka (Cyperus fuscus), a parti iszapkáka (Dichostylis micheliana) (9. ábra), a csomós palka
(Cyperus glomeratus), a béka szittyó (Juncus bufonius), a csinos ezerjófű (Centaurium pulchellum) és
az utóbbi években elterjedt, az őshonos heverő iszapfűt (Lindernia procumbens) kiszorító, tájidegen
rövidkocsányú iszapfű (L. dubia). A természetes úton létrejött iszapfelszíneken (pl. zátonyokon) az
állományok leromlottságát az egyes jövevény fajok jelenléte, tömeges fellépése jelzi. Ilyen pl. a
feketéllő farkasfog (Bidens frondosa), a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), vagy a mirhalibatop (Chenopodium ambrosioides). Ezek a tájidegen, özönfajok együtt csíráznak a természetes
pionír növényzet fajaival, és gyakran elnyomják, túlnövik azokat. Nyugat-Európában már igen ritka,
ezért Natura 2000-es védendő élőhelytípus a Dráva part egyik legértékesebb, de tiszavirág-életű
természeti kincse.
9. Törpekákás iszapnövényzet parti iszappalkával (Dichostylis micheliana)
Vegetacija muljevitih obala sa žutim vodenim šiljem (Dichostylis micheliana)
Amphibious vegetation on muddy surfaces with the flat sedge Dichostylis micheliana
28
Vegetacija jednogodišnjih amfibijskih vrsta na slabo obraslim riječnim
obalama
Variranje vodostaja Drave iz godine u godinu stvara nove neobrasle površine muljevitih, pješčanih
i šljunčanih obala. Uz obalu glavnog korita rijeke i riječnih rukavaca stvaraju se nanosi na kojima se
razvija pionirska vegetacija sastavljena od malog broja niskih jednogodišnjih vrsta (jednoljetnica). To
su pionirske vrste čije sjemenke prenose vjetar ili voda i igrom slučaja prve dospijevaju na neobrasle
površine siromašne organskim i hranjivim tvarima, gdje kliju i ukorjenjuju se. Pionirske biljne vrste
imaju kratak životni ciklus i prilagođene su siromašnim uvjetima tla koji vladaju na riječnim obalama.
Sastojine tih vrsta ograničene su na uski pojas ili sprudove uz obalu. Životni ciklus im traje svega
4-6 tjedana, zbog čega su niskog rasta, a i sjemenke im brzo dozrijevaju. Pokrovnost je niska, a
sastojine siromašne vrstama. Na neobraslim površinama prvo se pojavljuju alge (npr. Botrydium spp.)
i mahovine jetrenjarke (Riccia spp.). Stanište najbolje karakteriziraju cvjetnice niskoga rasta i sitnih
cvjetova skupljenih u klasaste cvatove, npr. smeđi šilj (Cyperus fuscus), žuti vodeni šilj (Dichostylis
micheliana) (Slika 9), klupčasti oštrik (Cyperus glomeratus), žablji sit (Juncus bufonius), ljepuškasta
kičica (Centaurium pulchellum) i invazivna vrsta ljubora (Lindernia dubia), koja se u posljednje
vrijeme širi i potiskuje domaću vrstu, trožilni ljubor (Lindernia procumbens). Na prirodno nastalim
muljevitim površinama, sprudovima, proces degradacije sastojina odražava se u nazočnosti i
povećanoj brojnosti pojedinih stranih (alohtonih) vrsta. Takve strane vrste su npr. dvozub (Bidens
frondosa), žljezdasti nedirak (Impatiens glandulifera) i mirisna loboda (Chenopodium ambrosioides).
Ove strane invazivne vrste kliju zajedno s vrstama prirodne pionirske vegetacije, ali je često nadrastu
i potiskuju. U zapadnoj Europi neobrasle površine muljevitih, pješčanih i šljunčanih obala su veoma
rijedak tip staništa koji treba očuvati pripadaju europskoj ekološkoj mreži Natura 2000. Vegetacija
jednogodišnjih amfibijskih vrsta na slabo obraslim riječnim obalama ima efemerni, privremeni
karakter, a predstavlja jednu od najvećih prirodnih vrijednosti uz obalu Drave.
Amphibious short, annual vegetation on muddy surfaces
The Drava’s substantial water level fluctuations continues to create new, bare, vegetation-free mud,
sand and gravel surfaces. On the deposited alluvial soil along the fringes of the main bed and the
side-branches, short, annual pioneer vegetation is poor in species establishes itself. This community
is considered pioneer because its species are the first to colonise the raw alluvial soils with low
levels of nutrients and organic matter, germinating from drifting and randomly anchored seeds.
Resulting from their short life cycle and low nutrient demand they are the first plants that can utilise
the opportunities offered by the river shoreline. The size of such vegetation stands is small, usually
limited to shoals and narrow bands of the riverside. Because the vegetation period is short, lasting
for only 4-6 weeks, the plant species are short, and produce seeds quickly. Coverage rate is generally
low, the stands are poor in species. On bare surfaces from which water withdraws, initially algae
(e.g. Botrydium spp.) and liverwort (Riccia spp.) species can also appear. However, the most typical
species of this habitat are small-flowered plants such as brown galingale (Cyperus fuscus), the flat
sedge Dichostylis micheliana (Figure 9), (Cyperus glomeratus), toad rush (Juncus bufonius), lesser
centaury (Centaurium pulchellum) and the alien yellowseed false pimpernel (Lindernia dubia) which
has become widespread recently, competing out the native prostrate false pimpernel (L. procumbens).
The declining quality of such stands on naturally created mud surfaces (e.g. shoals) is signified by the
presence and high abundance of certain invasive species. Such are for example devil’s beggarticks
(Bidens frondosa), Himalayan balsam (Impatiens glandulifera), or wormseed (Chenopodium
ambrosioides). These non-native, invasive species germinate together with species of the natural
pioneer vegetation, often overgrowing and suppressing them. This habitat type has become very rare
in Western Europe, and is thus a Natura 2000 protected habitat, making one of the most valuable,
short-lived natural treasures of the Drava shores.
29
Ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet
A folyómedrek szabaddá vált felszínein, a szerves törmelékek felhalmozódási zónájában a
pionír iszapvegetációt felváltó élőhely. A visszahúzódó víz nyomában egymás melletti keskeny
sávokban alkot zónákat a nyers iszapfelszín, a törpekákás iszapnövényzet, majd az ártéri ruderális
gyomnövényzet (bolygatást, zavarást tűrő növényzet). A szárazra került és többnyire tápanyagban
gazdag iszapban a szerves anyagok gyors lebomlása történik, amely kedvez a nitrogéntkedvelő
gyomok megjelenésének. Idővel, e folyamatoknak köszönhetően a törpekákás állományok is mind
átalakulnak mocsári ruderális gyomnövényzetté, amelyet később a bokorfűzesek szorítanak ki.
A mocsári ruderális gyomnövényzetre jellemzők a nagy tápanyagigényű fajok, mint a libatopok
(Chenopodium spp.) és labodák (Atriplex spp.). A növényzetnek magaskórós jellege is lehet, ami
a nagytermetű ruderális fajok jelenlétének köszönhető, mint pl. a lapulevelű és borsos keserűfű
(Polygonum lapathifolium, P. hydropiper), a subás farkasfog (Bidens tripartitus), vagy a közönséges
kakaslábfű (Echinochloa crus-galli). A szukcessziós kapcsolatoknak és az erősen átfedő környezeti
igényeknek megfelelően állományaikban gyakoriak a pionír iszapnövényzetre jellemző fajok is, mint
a torzsika boglárka (Ranunculus sceleratus), a henye pimpó (Potentilla supina), az iszaplakó veronika
(Veronica anagalloides), és a parti iszapkáka (Dichostylis micheliana). Állományaiban jellemző még
az olasz szerbtövis (Xanthium italicum), a mocsári lóróm (Rumex palustris), vagy a mocsári kányafű
(Rorippa palustris). Az élőhely kialakulásának feltétele az évelő növényzet hiánya, illetve alacsony
részaránya, amit hullámtereken a tartós vízborítás által korlátozott tartamú vegetációs időszak
biztosít. A mocsári ruderális gyomnövényzet tipikus állományai fajszegények, bármely faj képezhet
monodomináns állományokat (10. ábra). Növénytani értékeit elsősorban azok a Nyugat-Európában
már ritka fajok határozzák meg, amelyek a törpekákásokkal közösek, de ezekben az állományokban
él a térség egyik legritkább vörös listás élősködője is, a nádfojtó aranka (Cuscuta australis).
10. Ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet
Korovna vegetacija muljevitih riječnih obala
Riparian weed vegetation on muddy banks
30
Korovna vegetacija muljevitih riječnih obala
Na dijelovima riječnoga korita koji se pojavljuju kao slobodne neobrasle površine, u zoni u kojoj
se nagomilavaju organske tvari, umjesto pionirske vegetacije muljevitih obala razvija se aluvijalna
i močvarna korovna vegetacija. Na području s kojeg se povukla voda, smjenjuju se zone neobrasle
muljevite obale, pionirske vegetacije te aluvijalna i močvarna korovna vegetacija koja je otporna
na stres. Nakon povlačenja vode, u muljevitoj podlozi bogatoj hranjivim tvarima dolazi do brze
razgradnje organskih tvari, što pogoduje pojavi nitrofilnih korova. Zahvaljujući ovim procesima,
na mjestu pionirske vegatacije razvit će se ruderalna korovna vegetacija, koju će kasnije smijeniti
vegetacija grmolikih vrba. Močvarnu korovnu vegetaciju karakteriziraju vrste koje zahtijevaju veliku
količinu hranjivih tvari, kao što su lobode (Chenopodium spp.) i pepeljuge (Atriplex spp.). Zbog
prisutnosti ruderalnih biljaka visokog rasta, kao što su kiseličasti dvornik (Polygonum lapathifolium),
vodeni papar (Polygonum hydropiper), trodjelni dvozub (Bidens tripartitus) i obični koštan
(Echinochloa crus-galli), ta vegetacija ponekad ima izgled visokih zeleni. Obzirom na sukcesijske
veze i preklapanja ekoloških čimbenika u ovim se sastojinama pojavljuju i vrste karakteristične za
pionirska staništa, kao npr. blijedožuti žabnjak (Ranunculus sceleratus), polegli petoprst (Potentilla
supina), močvarna čestoslavica (Veronica anagalloides), klupčasti oštrik (Cyperus glomeratus) i žuti
vodeni šilj (Dichostylis micheliana). U sastojinama se pojavljuje i obalna dikica (Xanthium italicum),
močvarna kiselica (Rumex palustris) i močvarni dragušac (Rorippa palustris). Uvjet za nastanak
takvog staništa je izostanak ili mali udio višegodišnjih biljaka, što je u zoni valova omogućeno
zahvaljujući ograničenom trajanju vegetacijskog razdoblja i dugotrajnom plavljenju. Tipične
sastojine aluvijalne i močvarne korovne vegetacije siromašne su vrstama, bilo koja od njih može
formirati monodominantne površine (Slika 10). Prirodnu vrijednost takvom staništu daju vrste koje
su u zapadnoj Europi postale rijetke, a koje se pojavljuju i u vegetaciji muljevitih obala. U ovim se
sastojinama pojavljuje i vilina kosica (Cuscuta australis), jedna od vrlo rijetkih parazitskih biljaka s
crvenog popisa biljaka Mađarske.
Riparian weed vegetation on muddy banks
This vegetation type is one that succeeds the pioneer vegetation in open surfaces of riverbed,
in the zones of accumulated organic debris. As water recedes from the shore, narrow bands along
each other form the zones of raw mud surface, pioneer vegetation, and riparian weed vegetation
(tolerating disturbance). In the organic, nutrient-rich mud from which water has disappeared, organic
substances rapidly decompose which is a favourable condition for the appearance of nitrogen-loving
weeds. As a result of this process, after a while the pioneer mud vegetation will also transform into
a riparian ruderal weed community, which will later be replaced by willow bushes. Riparian weed
vegetation is characterised with the presence of species with high nutrient demand such as goosefoots
(Chenopodium spp.) and saltbushes (Atriplex spp.). The vegetation may have a tall-weed community
character also, a result of the presence of tall ruderal species including curlytop knotweed and
water pepper (Polygonum lapathifolium, P. hydropiper), three-lobe beggarticks (Bidens tripartitus),
or common barnyard grass (Echinochloa crus-galli). Due to succession relations and strongly
overlapping environmental requirements between vegetation types, their stands commonly include
species of the pioneer mud surface vegetation, such as cursed buttercup (Ranunculus sceleratus),
cinquefoil (Potentilla supina), water speedwell (Veronica anagalloides), and the flatsedge Dichostylis
micheliana. This vegetation type is also characterised by the presence of Italian cocklebur (Xanthium
italicum), marsh dock (Rumex palustris), or bog yellowcress (Rorippa palustris). A precondition to
the birth of such a habitat is the absence or low representation of perennial vegetation, which is
ensured in floodplain areas by the short vegetation period due to prolonged periods of water cover.
The typical stands of ruderal vegetation on muddy surfaces are poor in species, with any of the
typical species being capable of creating monodominant colonies (Figure 10). The botanical values
are represented mostly by those species, already rare in Western Europe, that are shared by pioneer
riparian vegetation. However, one of the rarest Red List parasitic dodder species Cuscuta australis
lives in such stands, too.
31
Ártéri félruderális gyomnövényzet
Kevéssé ruderális, rét jellegű gyomnövényzet a folyó mentén a nagy vízszintingadozást mutató vizek
hullámterein jön létre. Az élőhely kialakulása tartós vízborításhoz kötött, amelyet a folyómedréből
kiáradó folyóvizek biztosítanak. Az ártéri növényzet elborításával a beáramló víz a növényzet
természetes eredetű zavarást okozza, ezzel biztosítva a gyomos jellegét. A talaj mechanikai összetétele
a folyó üledékének minőségétől függ, általában erősen kötött, nyers öntéstalaj. A tartósan nedves
körülményeknek köszönhetően az élőhely rét jellegű, amelyben alacsonyabb növekedésű pázsitfüvek
uralkodnak, mint a mocsári- és réti ecsetpázsit (Alopecurus aequalis, A. pratensis), a tarackos tippan
(Agrostis stolonifera) és a közönséges tarackbúza (Elymus repens). A magasabb termetű, kétszikűek
közül jellemző a bodros lórom (Rumex crispus), az erdei- és a mocsári kányafű (Rorippa sylvestris,
R. palustris), melyek a felső szintet alkotják. A növényzet fontos alkotóelemei a nedveség igényű
természetes élőhelyek fajai, mint a közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), a vízi menta (Mentha
aquatica), a mocsári sás (Carex acutiformis), a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) és a réti fajok,
mint a kúszó boglárka (Ranunculus repens), a heverő pimpó (Potentilla reptans), a pénzlevelű lizinka
(Lysimachia nummularia), a mezei katáng (Cichorium intybus), valamint az iszapnövényzet fajai,
mint a barna palka (Cyperus fuscus), a csomós palka (Cyperus glomeratus) (11. ábra) a béka szittyó
(Juncus bufonius), a fülemüleszittyó (J. articulatus). Kisebb számban megtalálhatóak a taposástűrő
fajok, mint a fehér here (Trifolium repens), az angolperje (Lolium perenne), a libapimpó (Potentilla
anserina). Az emberi zavarást igénylő, ebben az élőhelytípusban jellemző gyomok még a fehér
libatop (Chenopodium album), az olasz szerbtövis (Xanthium italicum), a hajszálágú köles (Panicum
capillare) és a subás farkasfog (Bidens tripartita).
11. Csomós palka (Cyperus glomeratus), a háttérben madár-porcsinkeserűfű (Polygonum aviculare)
Klupčasti oštrik (Cyperus glomeratus), iza ptičji dvornik (Polygonum aviculare)
Cyperus glomeratus with common knotgrass (Polygonum aviculare)
32
Ruderalna vegetacija poplavnih livada u riječnim dolinama
Aluvijalna ruderalna korovna vegatacija livadnog tipa pojavljuje se u riječnim dolinama u poplavnoj
zoni u kojoj vodostaj znatno varira. Uvjet za nastanak takvog staništa je dugotrajna poplava uslijed
izlijevanja vode iz korita. Voda koja poplavljuje vegetaciju na taj način izaziva prirodni stres, čimbenik
koji uvjetuje korovni karakter ove vegetacije. Mehanički sastav tla zavisi od tipa riječnih nanosa, koji
su najčešće težeg mehaničkog sastava. Zahvaljujući trajnom plavljenju stanište ima izgled livadnog
tipa, gdje dominiraju trave niskoga rasta, kao što su crvenožuti i livadni repak (Alopecurus aequalis,
A. pratensis), troskot (Agrostis stolonifera) i puzava pirika (Elymus repens). Među dvosupnicama
koje dostižu veći rast i čine gornji sloj, pojavljuju se kovrčava kiselica (Rumex crispus), šumski
grbak (Rorippa sylvestris) i močvarni dragušac (Rorippa palustris). Važan element ove vegetacije
su vrste prilagođene na prirodna vlažna staništa, npr. obični protivak (Lysimachia vulgaris), vodena
metvica (Mentha aquatica), močvarni šaš (Carex acutiformis), močvarna perunika (Iris pseudacorus),
zatim livadne vrste, npr. puzavi žabnjak (Ranunculus repens), puzava petoprsta (Potentilla reptans),
metiljeva trava (Lysimachia nummularia), vodopija (Cichorium intybus), te vrste muljevitih obala,
kao smeđi šilj (Cyperus fuscus), klupčasti oštrik (Cyperus glomeratus) (Slika 11), žablji i člankoviti
sit (Juncus bufonius, J. articulatus). U manjem broju zastupljene su i vrste koje podnose gaženje, kao
što su puzava djetelina (Trifolium repens), višegodišnji ljulj (Lolium perenne), guščarska petoprsta
(Potentilla anserina). Na tom staništu prisutne su i vrste prilagođene antropogenim utjecajima, među
kojima su korovne vrste kao što su bijela loboda (Chenopodium album), obalna dikica (Xanthium
italicum), vlasasto proso (Panicum capillare) i trodjelni dvozub (Bidens tripartita).
Semi-ruderal vegetation of alluvial meadows in river valleys
Semi-ruderal, meadow-type weed associations can establish themselves in the flood areas along
river sections with substantial fluctuation of water levels. The creation of this habitat requires
prolonged water cover, ensured by floods running off the main riverbed. By inundating the alluvial
vegetation, the entering water causes a natural type of disturbance, resulting in the weedy character of
the association. The physical structure of the soils depends on the quality of the sediment; normally
they are highly compacted, raw alluvial soils. Due to the permanently wet conditions, the habitat has
a meadow-like physiognomy, dominated by shorter grasses such as shortawn foxtail and meadow
foxtail (Alopecurus aequalis, A. pratensis), creeping bent (Agrostis stolonifera) and couch grass
(Elymus repens). Among taller dicotyledons curly dock (Rumex crispus), creeping yellowcress
and bog yellowcress (Rorippa sylvestris R. palustris), are typical, comprising the upper herb layer.
Important constituents of the vegetation here are species of natural habitats with high moisture
demand, such as yellow loosestrife (Lysimachia vulgaris), water mint (Mentha aquatica), lesser pond
sedge (Carex acutiformis), yellow flag iris (Iris pseudacorus), as well as meadow species including
creeping buttercup (Ranunculus repens), a creeping cinquefoil (Potentilla reptans), creeping jenny
(Lysimachia nummularia), common chicory (Cichorium intybus), and species of muddy surfaces like
brown galingale (Cyperus fuscus), (Cyperus glomeratus) (Figure 11), toad rush (Juncus bufonius)
and jointleaf rush (J. articulatus). Fewer treading-tolerant species are also present such as white
clover (Trifolium repens), perennial ryegrass (Lolium perenne) and silverweed cinquefoil (Potentilla
anserina). Characteristic weeds of this habitat type, requiring human disturbance are white goosefoot
(Chenopodium album), Italian cocklebur (Xanthium italicum), witchgrass (Panicum capillare) and
three-lobe beggarticks (Bidens tripartitus).
33
Ártéri és mocsári magaskórósok
Ártéri mocsarakban kialakuló, magas növésű kétszikű fajok uralta élőhely, amely változatos
körülmények hatására jön létre elsősorban üde, félüde vízellátottságú termőhelyeken. Legtöbbször a
réteknek megfelelő körülmények között alakul ki, állományai gyakoriak az ártéri erdők szegélyében.
Talaja réti jellegű, de hullámtéri körülmények között nyers öntéstalaj is lehet. Kialakulása csaknem
mindig a rendszeres kaszálás elmaradására vezethető vissza, tehát maga is antropogén eredetű és
özönfajokban általában gazdag. Az élőhely arculatát a 1,5-2 méterre is megnövő ún. magaskórós
fajok határozzák meg. Az alsóbb szintekben a rétek, az ártéri és mocsári félruderális élőhelyek
fajai jellemzőek. Gyakori fűfélék a zöld pántlikafű (Phalaroides arundinacea) és a tarackos tippan
(Agrostis stolonifera). További jellemző faj a gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare), az orvosi
ziliz vagy fehérmályva (Althaea officinalis), a réti (12. ábra) és vesszős füzény (Lythrum salicaria,
L. virgatum), a közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), a pasztinák (Pastinaca sativa), a fekete
üröm (Artemisia vulgaris) és a bodros lórom (Rumex crispus). Számos állománya félruderális jellegű.
Gyakori és állománykép meghatározó a borzas füzike (Epilobium hirsutum), a ligeti sédkender
(Eupatorium cannabinum), a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), valamint az orvosi nadálytő
(Symphytum officinale). Főképp a mocsári típusban jellemző az erdei angyalgyökér (Angelica
sylvestris), a mocsári gólyahír (Caltha palustris) és az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis).
Zavartabb vagy szárazabb élőhelyeken elszaporodhat a fekete üröm (Artemisia vulgaris), a fehér
libatop (Chenopodium album), a mezei és közönséges aszat (Cirsium arvense, C. vulgare).
12. Ártéri és mocsári magaskórós a tömegesen virágzó réti füzénnyel (Lythrum salicaria)
Aluvijalna i močvarna vegetacija visokih zeleni sa šibastom vrbicom (L. salicaria) u cvatu
Hydrophilic tall herb communities of river valleys with purple loosestrife (L. salicaria)
34
Aluvijalna i močvarna vegetacija visokih zeleni
Staništa u kojima dominiraju dvosupnice visokoga rasta nastaju na vlažnim mjestima u poplavnim
i močvarnim područjima. Tu su uvjeti najčešće slični livadnima, a takve sastojine česte su na obodu
poplavnih šuma. Zemljište je ritskog karaktera, a u obalnom području vegetacija visokih zeleni može
se razviti i na riječnim nanosima. Oblikovanje takvoga staništa gotovo uvijek vezano je za izostanak
redovite košnje, dakle antropogenog je karaktera, a u ovoj vegetaciji često su prisutne strane invazivne
vrste. Karakter i izgled staništa određuju visoke zeleni, koje dostižu visinu od 1,5-2 m. U donjim
slojevima prisutne su livadne vrste i biljke karakteristične za poplavna i močvarna staništa. Od trava
su česte trstasti blještac (Phalaroides arundinacea) i troskot (Agrostis stolonifera), a karakteristične
vrste su još i obični vratić (Tanacetum vulgare), ljekoviti bijeli sljez (Althaea officinalis), purpurna
(Slika 12) i šibasta vrbica (Lythrum salicaria, L. virgatum), obični protivak (Lysimachia vulgaris),
pastrnak (Pastinaca sativa), obični pelin (Artemisia vulgaris) i konjski štavelj (Rumex crispus).
Mnoge sastojine ruderalnog su karaktera. Česte vrste koje daju karakterističan izgled aluvijalnoj
i močvarnoj vegetaciji visokih zeleni su dlakava vrbolika (Epilobium hirsutum), konopljika
(Eupatorium cannabinum), močvarna perunika (Iris pseudacorus) i ljekoviti gavez (Symphytum
officinale). Za močvarni tip ovog staništa karakteristične su šumska anđelika (Angelica sylvestris),
kaljužnica (Caltha palustris) i ljekoviti odoljen (Valeriana officinalis). Na degradiranom, isušenijem
staništu velike površine često pokriva obični pelin (Artemisia vulgaris), bijela loboda (Chenopodium
album) te poljski i obični osjak (Cirsium arvense, C. vulgare).
Hydrophilic tall herb communities of river valleys
This is a habitat type forming in alluvial bogs, mostly under moist or semi-moist conditions, as a
result of variable environmental conditions, dominated by tall dicotyledon herb species. In most of
the cases it forms under conditions that are favourable for meadows, its stands being common in the
margin zone of floodplain forests. Its soil resembles meadow soils, but may as well be raw alluvial
soil, under the conditions of inundation areas. Its formation is almost always a result of discontinued
grass cutting, meaning that it is anthropogenic itself, and is normally rich in invasive species. The
basic physiognomy of the habitat is determined by tall weed species reaching heights of 1.5-2m. In
its lower layers species of meadows, alluvial and marshy semi-ruderal habitats are typical. Common
grasses are reed canarygrass (Phalaroides arundinacea) and creeping bent (Agrostis stolonifera).
Other typical species include tansy (Tanacetum vulgare), common marshmallow (Althaea officinalis),
purple loosestrife (Figure 12) and wand loosestrife (Lythrum salicaria, L. virgatum), yellow loosestrife
(Lysimachia vulgaris), parsnip (Pastinaca sativa), common wormwood (Artemisia vulgaris) and
curly dock (Rumex crispus). Many of these associations have semi-ruderal character. Common
species determining the physiognomy of the association are great willowherb (Epilobium hirsutum),
hemp agrimony (Eupatorium cannabinum), yellow flag iris (Iris pseudacorus) and common comfrey
(Symphytum officinale). Species like wild Angelica (Angelica sylvestris), marsh marigold (Caltha
palustris) and valerian (Valeriana officinalis) are typical mostly in the marsh type associations. In more
disturbed or drying stands common wormwood (Artemisia vulgaris), white goosefoot (Chenopodium
album), creeping thistle and spear thistle (Cirsium arvense, C. vulgare) can spread considerably.
35
Folyómenti bokorfüzesek
A baranyai Dráva szakasz mellékágaiban a folyó hordaléka homok és finom iszap. Ez a lassuló
áramlásnak köszönhetően a mellékágakban lerakódik, zátonyokat képezhet, ami tovább segíti a
mellékág feltöltődését, lefűződését. Az iszappadokat eleinte a rövid életű törpekákás iszapnövényzet,
vagy ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet lepheti el, amelyekben már a kezdeti stádiumban
megtelepedhetnek a fűz (Salix spp.) és nyár (Populus spp.) fajok. Ehhez azonban a zátonyok
kialakulásának és az uralkodó cserje és fafajok magszórásának egyfajta szinkronjára van szükség.
A fűzek és nyárfák ui. a fásszárú fajok körében az úttörők stratégiáját követik: óriási tömegben
termelnek magokat, terjedésük repítő készülékek segítségével elsősorban a szél útján történik,
így nagy távolságokra is eljuthatnak. A sikeres távolsági szétszóródásnak azonban megvannak a
hátrányai: az igen apró magvakban kevés tartaléktápanyag halmozható fel, s túlélőképességük csak
rövid időre (néhány nap, néhány hét) korlátozódik. Amennyiben a megfelelő időben, a megfelelő
felületre sodródnak a magok, az iszappadok becserjésedésével mandulalevelű bokorfüzes alakulhat
ki (13. ábra). Az ilyen termőhelyek vízgazdálkodása kiegyensúlyozottabb, mint a kavics- és a durva
homokzátonyok esetében, ezért tartós apály esetén sem száradnak ki. Itt uralkodó fajok lehetnek a
mandulalevelű, a törékeny és a fehér fűz (Salix triandra, S. fragilis, S. alba). Aljnövényzetükben
tömegesen fordulnak elő mocsári növények, mint a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), a
mocsári tisztesfű (Stachys palustris), a mocsári kányafű (Rorippa palustris), a mocsári nőszirom
(Iris pseudacorus), az éles és a parti sás (Carex acuta, Carex riparia), de a később uralkodóvá váló
nyárfajok (Populus spp.) is. A természetes dinamikával kialakuló bokorfűzesek Európa szerte ritkának
számítanak, s bár számos ritka növény is megél itt, természetvédelmi értékét a közösség maga és az
azt létrehozó mechanizmusok képviselik.
13. Mandulalevelű bokorfűzes kefesűrűségű fiatal állománya
Guste sastojine mladih grmolikih vrba
A young, dense population of willow shrubs
36
Vegetacija grmolikih vrba
U rukavcima Drave na dionici koja pripada županiji Baranya riječni nanosi su pijesak i mulj.
Zbog usporavanja svoga toka rijeka u rukavcima akumulira nanose i stvara sprudove, čime pomaže
zatrpavanju rukavaca. Naslage mulja u početku obrasta jednogodišnja vegetacija muljevitih obala
ili korovna vegetacija muljevitih riječnih obala, a već u početku pojavljuju se klijanci vrba (Salix
spp.) i topola (Populus spp.). Za to je, međutim, potrebna vremenska usklađenost između procesa
stvaranja sprudova i rasijavanja sjemenki dominantnih vrsta drveća i grmlja. Vrbe i topole pripadaju
vrstama drveća koje slijede strategiju pionirskih vrsta: stvaraju ogroman broj sjemenki snabdjevenih
tvorevinama koje potpomažu letenje te se vjetrom rasijavaju na velike udaljenosti. Takvo
rasprostranjivanje ima i svoje nedostatke: sitne sjemenke sadrže veoma malu količinu hranjivih tvari
pa im je sposobnost preživljavanja ograničena na kratko vrijeme (nekoliko dana do nekoliko tjedana).
Dospiju li sjemenke u odgovarajuće vrijeme na odgovarajuće mjesto, obrastanjem muljevitih sprudova
stvara se zajednica grmolikih vrba (Slika 13). Na ovakvom staništu vodni režim je ujednačeniji nego
na šljunčanoj podlozi ili podlozi od grubog pijeska. Zahvaljujući tome tlo se ne isušuje potpuno ni za
vrijeme niskog vodostaja. Dominantne vrste ovdje su bademasta, krhka i bijela vrba (Salix triandra,
S. fragilis, S. alba). U prizemnom sloju masovno se pojavljuju močvarne biljke kao što su močvarna
potočnica (Myosotis palustris), močvarni čistac (Stachys palustris), močvarni dragušac (Rorippa
palustris), močvarna perunika (Iris pseudacorus), nježni i obalni šaš (Carex acuta, C. riparia) i topole
(Populus spp.) koje s vremenom postaju dominantne. Vegetacija grmolikih vrba nastala u procesu
prirodne sukcesije smatra se rijetkim staništem u Europi i mada može sadržavati i rijetke vrste, pravu
prirodnu vrijednost predstavlja sama zajednica kao i prirodni proces njenog nastajanja.
Willow shrubs of riverbanks
The sediments of Drava section in the Baranya county river are sand and fine silt. Because of the
slowing current, this substance is deposited, creating shoals which further assists the filling up and the
separation of the side-branch. The mud bars are first colonised by the short-lived pioneer vegetation
or the riparian weed association, in which willow (Salix spp.) and poplar (Populus spp.) species can
appear even in the initial stages. However, for this to happen, a good timing between the formation of
sand bars and the seed production of dominant shrub and tree species is required. Willow and poplar
species follow a pioneer strategy among ligneous plants: vast amounts of cottony seeds are produced
which are then distributed mostly by the wind and water, so that they can travel huge distances.
A successful long-distance dispersal has its disadvantages, though: the tiny seeds cannot include
substantial amounts of reserve nutrients, and their survival is limited to a short duration (a few days
or weeks). If the seeds are carried to the right place in the right time, the muddy bars or riverbanks
can become overgrown by shrubs, and an almond-leaved willow shrub association can establish itself
(Figure 13). The water retaining capacity of such habitats is more balanced than in the case of gravel
bars or coarse sand shoals, meaning that they will not dry out completely even in the case of prolonged
low water levels. Their dominant species can include almond-leaved willow, crack willow and white
willow (Salix triandra, S. fragilis, S. alba). Their herb layer includes an abundance of bog plants such
as water forget-me-not (Myosotis palustris), marsh woundwort (Stachys palustris), bog yellowcress
(Rorippa palustris), yellow flag iris (Iris pseudacorus), acute sedge and greater pond sedge (Carex
acuta, Carex riparia), as well as poplar species (Populus spp.) that will become predominant after a
while. Willow shrub communities forming through natural succession dynamics are rare throughout
Europe, and – although several rare species also live here – the high natural value is ensured by the
community itself and the mechanisms of the riparian environment creating them.
37
Fűzliget
A Dráva mellékágak finom homokkal és iszappal borított partjain, vagy az ebből épített zátonyokon
a bokorfüzeseket kiszorítva fűzligetek alakulhatnak ki (14. ábra). A lombkoronaszintet a fehér fűz
(Salix alba) alkotja, magassága 20 méter, közepesen zárt, helyenként nyitottabb. Cserjeszintjükben
megtalálható a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), a hamvas szeder (Rubus caesius), fekete
bodza (Sambucus nigra). A fákra, cserjékre fás- és lágyszárú liánok kapaszkodnak fel (ártereken
fajszámuk ebben az élőhelytípusban a legnagyobb). Nagyon jellemző az ártéri ligeterdőre az egyes
szinteket összekapcsoló, az egyéb növényzetre rátelepedő, kúszónövényekből álló „fátyoltársulás”.
Ilyen liánnövény az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), a sövényszulák (Calystegia sepium), a
jövevény parti- és vadszőlő (Vitis riparia, Parthenocissus inserta), a süntök (Echinocystis lobata), az
iszalag (Clematis vitalba), valamint a felfutó komló (Humulus lupulus). A lágyszárúak közül főleg
mocsári növények találhatók meg itt, mint a széleslevelű békakorsó (Sium latifolium), a mocsári galaj
(Galium palustre), a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus)
és a magas termetű, nem zsombékoló sások (Carex acuta, Carex riparia, Carex vesicaria).
Gyepszintjükben a sövényszulák (Calystegia sepium) mellett a felfutó komló (Humulus lupulus)
és a pántlikafű (Phalaroides arundinacea) is jellemző. A védett fajok közül ebben a közösségben
tenyészik a téli zsurló (Equisetum hyemale) és a ligeti szőlő (Vitis sylvestris). Ma már az állományok
nagyobb részében, elsősorban az alsó lomb- és cserjeszintben kisebb-nagyobb szerephez jutnak egyes
jövevény fajok is, különösen a zöld juhar (Acer negundo), az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica)
és újabban a japán komló (Humulus scandens). A fűz-nyár ligeterdők a szabályozott európai folyók
mellől jórészt eltűntek, így a Dráva kiterjedt ártéri ligetei nagy jelentőséggel bírnak.
14. Fiatal fűzliget
Mlada šuma bijele vrbe
Young willow forest
38
Šuma bijele vrbe
U rukavacima Drave na obalama prekrivenima nanosima sitnoga pijeska i mulja ili na sprudovima
razvijaju se grmolike vrbe, koje s vremenom smjenjuje šuma bijele vrbe (Slika 14). Sloj drveća
čini bijela vrba (Salix alba) visine do 20 m, srednjeg ili - na nekim mjestima - otvorenog sklopa. U
sloju grmlja mogu se naći svibovina (Cornus sanguinea), modrosiva kupina (Rubus caesius) i bazga
(Sambucus nigra). Drveće i grmlje ovijaju mnogobrojne drvenaste i zeljaste penjačice (u poplavnom
području upravo je u vrbovoj šumi prisutno najviše vrsta penjačica). Za poplavne galerijske šume
karakteristična je pojava zajednica koje „vise poput zastora”. Među penjačicama su npr. gorkoslatka
paskvica (Solanum dulcamara), obični ladolež (Calystegia sepium), pavitina (Clematis vitalba) i
hmelj (Humulus lupulus), a od stranih invazivnih vrsta pojavljuju se divlja lozika (Vitis riparia),
petolisna vinjaga (Parthenocissus inserta) i bodlajsta tikvica (Echinocystis lobata). Od zeljastih
biljaka većinom su prisutne močvarne biljke: širokolisni grešun (Sium latifolium), cretna broćika
(Galium palustre), močvarna potočnica (Myosotis palustris), močvarna perunika (Iris pseudacorus) i
visoki šaševi: nježni, obalni i mjehurasti šaš (Carex acuta, C. riparia, C. vesicaria). U sloju prizemnog
rašća pojavljuje se hmelj (Humulus lupulus) i trstasti blještac (Phalaroides arundinacea). Mogu
se naći i neke zaštićene vrste kao npr. zimska preslica (Equisetum hyemale) i šumska lozika (Vitis
sylvestris). U većini sastojina pojavljuju se strane invazivne vrste, npr. negundovac (Acer negundo),
američki jasen (Fraxinus pennsylvanica) te u novije vrijeme i japanski hmelj (Humulus scandens).
Vrbovo-topolove šume nestale su pored reguliranih rijeka u Europi, tako da njihova rasprostranjenost
duž rijeke Drave ima veliki značaj.
White willow forest
Following the association of willow shrubs, the fine-silt banks or sand bars of Drava side-branches
can be taken over by willow groves (Figure 14). At a height of 20m, the canopy layer consists of
white willow (Salix alba), with medium coverage or sometimes more open at places. The shrub
layer has common dogwood (Cornus sanguinea), European dewberry (Rubus caesius) and black
elder (Sambucus nigra). The trees and shrubs have herbaceous climbers and ligneous lianas hanging
from them (their species number in floodplains is highest in this habitat type). A highly typical plant
association in floodplain groves is the so-called “veil association” of climbers and lianas, hanging
over the other plants, and connecting the various layers. Such plants include bittersweet (Solanum
dulcamara), larger bindweed (Calystegia sepium), the introduced riverbank grape and grape woodbine
(Vitis riparia, Parthenocissus inserta), wild cucumber (Echinocystis lobata), traveller’s joy (Clematis
vitalba) and common hop (Humulus lupulus). Among herbs, mostly marsh plants are found here such
as greater water parsnip (Sium latifolium), common marsh-bedstraw (Galium palustre), water forgetme-not (Myosotis palustris), yellow flag iris (Iris pseudacorus) and the tall non-tuft-forming sedge
species (Carex acuta, Carex riparia, Carex vesicaria). The lower herb layer has larger bindweed
(Calystegia sepium), hop (Humulus lupulus) and reed canarygrass (Phalaroides arundinacea) as
well. Among protected species, this community includes scouring rush (Equisetum hyemale) and wild
grape (Vitis sylvestris). Today the majority of these stands, especially their lower canopy layer and
the shrub layer, include varying amounts of certain introduced species, too, especially boxelder maple
(Acer negundo), green ash (Fraxinus pennsylvanica) and recently Asian hop (Humulus scandens).
Willow-poplar groves have mostly disappeared from the regulated European rivers, thus the extensive
floodplain gallery forests along the Drava bear great significance.
39
Fehérnyárliget
A fehérnyárliget az alacsony ártér viszonylag magasabb részén található, így ritkábban kerül víz alá
(15. ábra). A társulás élőhelyére jellemző a nyers, laza vagy közepesen kötött öntéstalaj. Kétszintű
lombkoronájuk domináns faja a fehér nyár (Populus alba), ugyanitt a fehér fűz (Salix alba) és a
fekete nyár (Populus nigra) már ritkábban fordul elő. Szálanként megjelenhet a keményfa-ligetekre
jellemző magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), a kocsányos tölgy (Quercus robur)
és a vénic szil (Ulmus laevis). Egyéb, jellemző fásszárú növény a ligeti szőlő (Vitis sylvestris), a
kányabangita (Viburnum opulus) és a veresgyűrű som (Cornus sanguinea). A lágyszárú fajok közül
említést érdemel a hamvas szeder (Rubus caesius), a mocsári galaj (Galium palustre), az ebszőlő
csucsor (Solanum dulcamara), a szegfűbogyó (Cucubalus baccifer), a vízi csillaghúr (Myosoton
aquaticum), a közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), a vízi peszérce (Lycopus europaeus), a
felfutó komló (Humulus lupulus) és a nagy csalán (Urtica dioica) is. A védett fajok közül a téli zsurló
(Equisetum hyemale) és a nyári tőzike (Leucojum aestivum) itt is előfordul. Számos özönfaj közül a
magas aranyvessző (Solidago gigantea) és a süntök (Echinocystis lobata) ebben az élőhelytípusban
meglehetősen elterjedt. A folyópartok természetes fehérnyárligetei Európában kifejezetten ritkának
számítanak, s nem összekeverendők az ártereken és a mentett oldalon is elterjedt, sokkal fajszegényebb
és szerkezetileg is egyszerűbb nemes nyár ültetvényekkel.
15. Fiatal fehérnyárliget
Mlada šuma bijele topole
Young white poplar forest
40
Šuma bijele topole
Šuma bijele topole zauzima uzdignutije položaje u poplavnom području pa zbog toga rijetko biva
poplavljena (Slika 15). Podloga na kojoj raste je najčešće rahlo aluvijalno tlo. U sloju drveća dominiraju
bijela topola (Populus alba) i bijela vrba (Salix alba), dok se crna topola (Populus nigra) pojavljuje
rjeđe. Pridolaze i pojedinačna stabla uskolisnog jasena (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), hrasta
lužnjaka (Quercus robur) i brijesta veza (Ulmus laevis). Od ostalih drvenastih vrsta zastupljene su
šumska lozika (Vitis sylvestris), obična udikovina (Viburnum opulus) i svibovina (Cornus sanguinea).
U sloju prizemnog raslinja treba spomenuti modrosivu kupinu (Rubus caesius), močvarnu broćiku
(Galium palustre), paskvicu (Solanum dulcamara), bobičastu gušavicu (Cucubalus baccifer), vodenu
potočnicu (Myosoton aquaticum), obični protivak (Lysimachia vulgaris), običnu vučju nogu (Lycopus
europaeus), hmelj (Humulus lupulus) i koprivu (Urtica dioica). Od zaštićenih vrsta tu se nalaze
zimska preslica (Equisetum hyemale) i ljetni drijemovac (Leucojum aestivum). Na ovom su staništu
rasprostranjene i strane invazivne vrste, npr. velika zlatnica (Solidago gigantea) i bodljasta tikvica
(Echinocystis lobata). U Europi su prirodne topolove šume u poplavnom području velikih rijeka
izrazito rijetke, a ne smiju se zamijeniti s nasadima hibridnih topola u poloju i na području branjenom
od poplava, koji predstavljaju umjetno stanište iznimno siromašnog florističkog sastava i strukture.
White poplar forest
White poplar forests are located in relatively more elevated parts of the lower floodplain, thus they
are flooded less often (Figure 15). The habitat is characterised by raw, loose or medium compacted
alluvial soils. The dominant species of their two-layered canopy is white poplar (Populus alba),
with white willow (Salix alba) and black poplar (Populus nigra) occurring with lower frequency.
Solitary individuals of the typical species of hardwood gallery forests can also be present such as
narrow-leaved ash (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), pedunculate oak (Quercus robur) and
white elm (Ulmus laevis). Other typical ligneous plants include the wild grape (Vitis sylvestris),
guelder rose (Viburnum opulus) and common dogwood (Cornus sanguinea). Among herbs, notable
are the European dewberry (Rubus caesius), common marsh-bedstraw (Galium palustre), bittersweet
(Solanum dulcamara), berry-bearing catchfly (Cucubalus baccifer), water chickweed (Myosoton
aquaticum), yellow loosestrife (Lysimachia vulgaris), European bubleweed (Lycopus europaeus),
common hop (Humulus lupulus) and stinging nettle (Urtica dioica). Protected species occurring here,
too, include scouring rush (Equisetum hyemale) and summer snowflake (Leucojum aestivum). Among
a number of invasive species, giant goldenrod (Solidago gigantea) and wild cucumber (Echinocystis
lobata) are quite widespread in this habitat type. The natural white poplar groves of riverside areas
are considered to be very rare in Europe, not to be confused with the much less diverse, structurally
much simpler hybrid poplar stands grown both in the inundation areas and on the flood protected side.
41
Tölgy-kőris-szil liget
A zárótársulásnak tartott keményfa (vagy tölgy-kőris-szil) ligeterdők az ún. magasártéren fekvő
talajvízzel közepesen befolyásolt területeken fordulnak elő, amelyeket csak a nagyobb árvizek öntenek
el (16. ábra). Az egykor a hullámtér magasabb részein elterjedtebb, a mentett oldalon még ma is
tekintélyes kiterjedésű élőhelytípusnak a mellékágak mentén csak kis töredékei találhatók. Uralkodó
fafajai a kocsányos tölgy (Quercus robur), a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica),
a vénic szil (Ulmus laevis), de emellett sok más fafaj is megjelenhet. A cserjeszintben a kutyabenge
(Frangula alnus) mellett megjelenik a ligeti szőlő (Vitis sylvestris), a varjútövis (Rhamnus catharticus)
és a jerikói lonc (Lonicera caprifolium). Gyepszintjükben egyre ritkábbak a puhafaligetekben
jellemző mocsári elemek, viszont megjelennek a montán jelegű fajok, mint az erdei kutyatej
(Euphorbia amygdaloides), erdei szélfű (Mercurialis perennis), pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria
officinalis), sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum), erdei ibolya (Viola reichenbachiana), podagrafű
(Aegopodiun podagraria), erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere). A fontosabb védett fajok
közül megemlíthető a szálkás és széles pajzsika (Dryopteris carthusiana, D. dilatata), a borostás sás
(Carex strigosa), vagy a békakonty (Listera ovata). Állományaikban jelentős borítást érhetnek el
olyan özönfajok, mint a magas aranyvessző (Solidago gigantea), a gyalogakác (Amorpha fruticosa)
és az egynyári seprence (Erigeron annuus). Védett fajokban gazdag, de erdészeti szempontból is igen
értékes élőhely.
16. Tölgy-kőris-szil liget
Šuma hrasta, jasena i brijesta
Riparian oak-ash-elm grove
42
Šuma hrasta, jasena i brijesta
Šuma tvrdih listača hrasta, jasena i brijesta zauzima najuzdignutije položaje u poplavnom
području rijeke, koji su tek povremeno - samo prilikom visokih voda - pod utjecajem poplava
(Slika 16). Nekad su ovakve šume zauzimale velika prostranstva u poplavnom području rijeka, a
danas su još rasprostranjene u branjenom području, dok su uz rukavce ostali samo mali fragmenti.
Dominantne vrste drveća su hrast lužnjak (Quercus robur), uskolisni jasen (Fraxinus angustifolia
subsp. pannonica) i brijest vez (Ulmus laevis), uz koje pridolaze i druge vrste drveća. U sloju grmlja
uz trušljiku (Frangula alnus) pojavljuje se šumska divlja lozika (Vitis sylvestris), prava krkavina
(Rhamnus catharticus) i prava kozja krv (Lonicera caprifolium). U sloju prizemnog bilja sve manju
ulogu imaju vrste karakteristične za močvarne livade i galerijske šume mekih listača, a veći značaj
dobivaju vrste montanog karaktera: npr. bademasta mlječika (Euphorbia amygdaloides), višegodišnji
prosinac (Mercurialis perennis), plućnjak (Pulmonaria officinalis), žuta mrtva kopriva (Galeobdolon
luteum), šumska ljubičica (Viola reichenbachiana), podagrasti jarčevac (Aegopodium podagraria) i
šumski nedirak (Impatiens noli-tangere). Od značajnijih zaštićenih vrsta treba spomenuti tresetnu i
veliku paprat (Dryopteris carthusiana, D. dilatata), šumski šaš (Carex strigosa) i dvolisni čopotac
(Listera ovata). Na ovom staništu znatnu pokrovnost dostižu invazivne vrste, kao što je velika zlatnica
(Solidago gigantea), čivitnjača (Amorpha fruticosa) i jednogodišnja krasolika (Erigeron annuus). U
šumi hrasta, jasena i brijesta brojne su zaštićene vrste, a i sa šumarskog stajališta to je značajno
stanište.
Riparian oak-ash-elm grove
The mixed hardwood groves (or oak-ash-elm gallery forests), regarded as a climax association, occur
in higher floodplain areas moderately influenced by ground water, and are inundated only at times of
greater floods (Figure 16). This habitat type that used to be more common in elevated locations of
the inundation area, and still found quite extensively in the flood-protected side, is represented along
the side-branches by small fragments only. Its dominant species are the pedunculate oak (Quercus
robur), narrow-leaved ash (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), white elm (Ulmus laevis), but
several other trees can also appear. Besides alder buckthorn (Frangula alnus), the shrub layer also has
wild grape (Vitis sylvestris), common buckthorn (Rhamnus catharticus) and goat-leaf honeysuckle
(Lonicera caprifolium). The herb layer is characterised by a decreasing frequency of marsh species
typical in floodplain groves, but new species can appear with montane character such as wood spurge
(Euphorbia amygdaloides), dog’s mercury (Mercurialis perennis), lungwort (Pulmonaria officinalis),
yellow archangel (Galeobdolon luteum), early dog-violet (Viola reichenbachiana), ground elder
(Aegopodiun podagraria) and touch-me-not balsam (Impatiens noli-tangere). Among important
protected species, narrow buckler fern and broad buckler fern (Dryopteris carthusiana, D. dilatata),
starved wood sedge (Carex strigosa), and common twayblade (Listera ovata) are notable. Substantial
degree of coverage can be sometimes reached by invasive species like the giant goldenrod (Solidago
gigantea), desert false-indigo (Amorpha fruticosa) and annual fleabane (Erigeron annuus). It is a
habitat type that is rich in protected species but valuable also from the forestry point of view.
43
Gyertyános-kocsányos tölgyesek
Az árvizektől teljesen mentesülő magaslatokon, üde talajon a Dráva mentén általában a kétszintes,
zárt lombkoronájú gyertyán (Carpinus betulus) elegyes erdők fejlődnek. Kiterjedtebb állományai a
mentett oldalon jellemzők. A mellékágak mentén csak töredékesen, a magaspartokon fordulnak elő, s
ezek is igen gyakran csak leromlott állapotú állományok. A lombkorona felső szintjében a kocsányos
tölgy (Quercus robur) jellemző, de itt sokszor már a fehér akác (Robinia pseudo-acacia) az uralkodó.
Az alsó lombkorona szintben a gyertyán mellett a mezei juhar (Acer campestre) lehet tömeges. A
cserjeszint a meredek partnak köszönhetően csak közepesen fejlett, de a fehér akác alatt főleg a
tápanyagdús talajokat kedvelő fekete bodza (Sambucus nigra) jellemző. Az eredeti cserjeszintre utal
a szórványos egybibés és kétbibés galagonya (Crataegus monogyna, C. laevigata), a közönséges
mogyoró (Corylus avellana), valamint a fagyal (Ligustrum vulgare). A gyepszintben a keményfa
ligeterdőkkel szemben a montán jellegű, bükkösökkel közös fajok lennének jellemzőbbek, mégis
a nitrogénkedvelő fajok uralkodnak, mint a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), a zamatos
turbolya (Anthriscus cerefolium), az erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), vagy a nehézszagú
gólyaorr (Geranium robertianum). Feltehetőleg a savanyú homokra telepített erdeifenyvesek (Pinus
sylvestris) és lucosok (Picea abies) közelségének köszönhető néhány védett páfrány előfordulása
a meredek partokon, mint a pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis), valamint a karéjos vesepáfrány
(Polystichum aculeatum) (17. ábra) és díszes vesepáfrány (P. setiferum) is.
17. Karéjos vesepáfrány / Bodljikava papratnjača / Hard shield fern (Polystichum aculeatum)
44
Šume hrasta lužnjaka i običnog graba
Na visokim gredama izvan dohvata poplavnih voda, na svježim tlima u području uz Dravu razvija se
mješovita šuma zatvorenog sklopa u kojoj dominira obični grab (Carpinus betulus). Sastojine te šume
rasprostranjene su na području branjenom od poplava. Uz rječne rukavce nalaze se mali fragmenti
grabovih šuma, uglavnom u degradiranom stanju. Gornji sloj drveća čini hrast lužnjak (Quercus
robur), ali se često masovno pojavljuje bagrem (Robinia pseudoacacia). U donjem sloju se, uz grab,
pojavljuje poljski javor (Acer campestre). Sloj grmlja je srednje gustoće, a ispod bagrema, na tlu
obogaćenom organskim tvarima, dominira bazga (Sambucus nigra). Od vrsta koje su karakteristične
za prirodne satojine ovih šuma pojavljuju se glogovi (Crataegus monogyna, C. laevigata), obična
lijeska (Corylus avellana), i kalina (Ligustrum vulgare). U sloju zeljastih biljaka dominiraju elementi
bukovih šuma, osim u degradiranim sastojinama, u kojima prevladavaju nitofilne vrste kao rosopas
(Chelidonium majus), prava krasuljica (Anthriscus cerefolium), pravi blaženak (Geum urbanum) ili
smrdljiva iglica (Geranium robertianum). Najvjerojatnije zahvaljujući obližnjim nasadima bijeloga
bora (Pinus sylvestris) i smreke (Picea abies), na pjeskovitom tlu strmih obronaka u okolici rječnih
rukavaca može se naći nekoliko vrsta zaštićenih paprati, npr. ljuskava šumska paprat (Dryopteris
affinis) te bodljikava papratnjača (Polystichum aculeatum) (Slika 17) i čekinjava papratnjača (P.
setiferum).
Pannonic sessile oak-hornbeam woods
On moist soils of elevated, flood-free terrain along the Drava, normally mixed hornbeam (Carpinus
betulus) forests grow with a closed, double-layer canopy. Extensive stands are typical on the floodprotected side of the dykes. Only fragments are found along the side-branches, mostly on high
banks, and these are often highly degraded stands. Pedunculate oak (Quercus robur) is the typical
species of the upper canopy layer, but here quite often black locust (Robinia pseudo-acacia) becomes
dominant. Besides hornbeam, the most abundant species of the lower canopy can be field maple (Acer
campestre). As a result of the steep bank, the shrub layer is not highly developed: under black locust,
the nutrient-loving black elder (Sambucus nigra) is typical. The original shrub layer is represented
by the sporadic common hawthorn and woodland hawthorn (Crataegus monogyna, C. laevigata),
common hazel (Corylus avellana) and privet (Ligustrum vulgare). The herb layer should have, in
contrast with hardwood gallery forests, species with montane or beechwood character, yet here the
dominant species are nitrophilous plants such as tetterwort (Chelidonium majus), chervil (Anthriscus
cerefolium), wood avens (Geum urbanum) or storksbill (Geranium robertianum). The occurrence
of some protected fern species on the steep bank such as scaly male fern (Dryopteris affinis), hard
shield fern (Polystichum aculeatum) (Figure 17) and soft shield fern (P. setiferum) is probably due to
the fact that Scots pine (Pinus sylvestris) and spruce (Picea abies) woods planted on acidic sand are
found nearby.
45
A rehabilitációra kijelölt négy Dráva mellékág
A drávai mellékágak feltérképezése országos keretek között zajlott le, melynek eredményeként
megjelent az ország összes folyóvízi mellékágát tartalmazó kiadványa (Pálfai 1998). Ennek
folytatásaképpen 2004-ben tanulmány készült a Dráva 70,2 – 198,6 fkm szakaszai között a magyar,
valamint részben horvát területen lévő mellékágak feltérképezéséről és állapot-jellemzéséről.
Összesen 29 db mellékág került felülvizsgálatra, melyből 16 db kapott „azonnali beavatkozást igényel”
minősítést. Ebbe a kategóriába csak azok a mellékágak tartoznak, amelyeknek természetvédelmi
jelentősége nagy, s jelenleg vagy feliszapolódott, vagy keresztirányú elzárása következtében a friss
vízzel történő ellátása nem, vagy csak nagy vizek esetén biztosított (18. ábra). A Drávatamásifelső, a Drávatamási-alsó, a Tótújfalui és a Drávapalkonyai mellékágak is az „azonnali beavatkozást
igényel” minősítést kapták. Mind a négy kiválasztott mellékág tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője
a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság. Természetvédelmi terület, a Duna-Dráva
Nemzeti Park része. A rehabilitációs beavatkozások 2011-ben kezdődtek el és 2012-ben fejeződtek
be.
Četiri dravska rukavca odabrana za rehabilitaciju
Kartiranje rukavaca Drave provedeno je u okviru državnog projekta, a rezultati istraživanja o svim
značajnijim rječnim rukavcima u Mađarskoj objavljeni su u knjizi Pálfai 1998. Kao nastavak ovih
istraživanja 2004. godine objavljena je studija koja je sadržavala detaljnije rezultate o istraživanjima
rukavaca Drave na dionici od 70,2 do 198,6 rkm, većim dijelom u Mađarskoj, a manjim na hrvatskoj
strani rijeke. Predstavljeno je stanje ukupno 29 rukavaca, od kojih je njih 16 opisano kategorijom:
„potrebno je provesti hitne mjere rehabilitacije”. Ovom kategorijom opisani su samo oni rukavci koji
imaju veliki značaj u zaštiti prirode, a naslage riječnih nanosa i mulja sprečavaju protok vode u rukavcu
te je strujanje svježe vode iz glavnog korita rijeke otežano ili sasvim onemogućeno (Slika 18). Gornji
i donji rukavac Drave kod sela Tomašin, rukavac Drave kod Novog Sela i rukavac Drave kod sela
Palkanja u ovoj studiji opisani su kategorijom: „potrebno je provesti hitne mjere rehabilitacije”. Sva
četiri rukavca u vlasništvu su Mađarske države, a pod nadzorom Direktorata za vodno gospodarstvo
Južnog Prekodunavlja. Područje rukavaca je zaštićeno i pripada Nacionalnom parku Dunav-Drava.
Proces rehabilitacije ova četiri rukavca proveden je 2011. i 2012. godine.
The four side-branches selected for rehabilitation
The surveying of Drava side-branches was performed on a national level, resulting of whith a
publication containing all the existing river side-branches in Hungary (Pálfai 1998). As a continuation,
a study was produced in 2004, listing and describing the conditions of side-branches of the Drava
sections between river kilometres 70.2 – 198.6 in Hungarian and partly Croatian territories. Altogether
29 side-branches were reviewed, of which 16 where classified as “immediate action required”. This
category included only those side-branches which had high nature conservation significance, and were
either silted up or had limited or completely no water supply due to cross-directional blockage (Figure
18). The four side-branches at Drávatamási (upper and lower) at Tótújfalu and at Drávapalkonya
were, too, classified as “immediate action required”. All four are possessed by the Hungarian State,
and managed by the South-Transdanubian Water Management Directorate. As part of Duna-Drava
National Park, they are protected nature conservation areas. Their hydrological rehabilitation was
launched in 2011 and completed in 2012.
46
18. A Drávatamási-alsó mellékág a rehabilitáció előtt 2011 júliusában
Donji rukavac kod kod sela Tomašin prije rehabilitacije srpnja 2011. godine
Drávatamási-lower side-branch before rahabilitation in July 2011
47
Drávatamási-felső mellékág
Elhelyezkedése és a beavatkozások ismertetése
A Dráva bal oldalán a 146,1 – 147,8 fkm között húzódik Drávatamási és Barcs közigazgatási
területén. A Drávatamási középső mellékággal együtt egy nagyobb szigetet zár közre (19. ábra). A
mellékág hossza 1,5 km, átlagos szélessége 100 m, vízfelülete megközelítőleg 15 ha. A felső befolyási
szelvényében a Dráva folyóval párhuzamos 250-300 méteres vezető kőgáttal teljes egészében el volt
zárva. A mellékág alsó kifolyási szelvényének szélessége a Dráva folyóval párhuzamosan mérve 200
– 250 m, a felső egyharmadában egy sziget osztja ketté. A mellékág a Dráva folyó vízszállításában
csak a kőgát korona szintjénél magasabb vízállásoknál vett részt (20. ábra). Teljes hosszában magyar
területen található, a magyar-horvát országhatár az alsó bejárati részen halad el. A mellékág alsó
kifolyási oldalától felfelé haladva, attól 150 m-re található a Drávatamási középső mellékág.
A mellékág rehabilitációjának célja, hogy a beavatkozásokat követően a mellékágat sokkal több víz
mossa át, elszállítva az iszap és a hínárnövényzet jelentős részét, így a szerves anyag felhalmozódás,
az eutrofizációs folyamatok lelassuljanak és az élőhely minősége javuljon (21. ábra). A rehabilitációra
kiválasztott négy mellékág közül a Drávatamási felső mellékág esetében maradtak meg legjobban
az eredeti vízáramlási állapotok, itt tapasztalható a legkisebb mértékű feliszapolódás. A mellékág
hosszabb szakaszain jelenleg is kemény, kavicsos az aljzat. A rehabilitációs tervek alapján a vízellátás
javítása az elzáró gát koronaszintjének süllyesztésével (22. ábra), illetve két ikeráteresz beépítésével
történt. A kivitelezési munkálatok eredményeképp az elzáró gát koronaszintjét két szakaszon a
mostani küszöbszintnél 2-2,5 méterrel alacsonyabbra bontották vissza (23. ábra).
19. A Drávatamási-felső mellékág térképe
Karta gornjeg rukavca Drave kod sela Tomašin (Drávatamási)
Map of Drávatamási-upper side-branch
48
Gornji rukavac Drave kod sela Tomašin (Drávatamási)
Položaj rukavca i opis predviđenih zahvata
Ovaj rukavac nalazi se na lijevoj strani Drave, na dionici između 146,1 – 147,8 rkm, na području
naselja Tomašin i Barč, a skupa sa glavnim koritom Drave čini granicu otoka (Slika 19). Dužina
rukavca je 1,5 km, prosječna širina 100 m, a površina vode zauzima oko 15 ha. Na gornjem dijelu
rukavca, gdje se voda iz glavnog korita Drave ulijeva u rukavac, regulacijska građevina dužine 250300 m pružala se paralelno s Dravom i potpuno zatvarala ulaz u rukavac. Na donjem dijelu rukavca,
na udaljenosti od oko 150 m uzvodno, postoji veza s glavnim koritom Drave preko središnjeg rukavca
dužine 200-250 m, koji otok na jednoj trećini dijeli na dva dijela. Protok vode kroz gornji rukavac bio
je moguć tek u slučajevima kad bi vodostaj u rijeci bio viši od kamene pregrade na ulazu u rukavac
(Slika 20). Rukavac se cijelom dužinom nalazi na teritoriju Mađarske, državna granica s Hrvatskom
proteže se ispod donjeg ulaza u rukavac.
Cilj rehabilitacije bio je omogućiti bolji protok vode, odstraniti naslage mulja i dijela vodene
vegetacije te na taj način smanjiti količine nakupljenih organskih tvari i usporiti procese eutrofizacije,
čime se poboljšavaju uvjeti na staništu (Slika 21). U usporedbi s ostalim rukavcima predviđenim
za rehabilitaciju, ovaj je rukavac bio u najpovoljnijem stanju, s najboljim uvjetima protoka vode i
najmanje izraženim procesom nagomilavanja mulja. Na većem dijelu rukavca dno korita je tvrdo,
pokriveno šljunkom. Plan rehabilitacije obuhvaćao je poboljšanje uvjeta protoka vode u rukavcu
snižavanjem razine krune kamene regulacijske građevine (Slika 22) te ugradnja cijevi za protok vode
(tzv. „distribucijskih cjevovoda”). Kao rezultat izvedenih radova djelomičnim rušenjem kamenog
zida, visina regulacijske građevine smanjena je za 2-2,5 m (Slika 23).
Drávatamási-upper side-branch
Location and the description of interventions
This side-branch stretches on the left side of the Drava, between river kilometres 146.1 – 147.8, in
the administrative area of Drávatamási and Barcs. Together with the Drávatamási middle side-branch,
it encloses a large island (Figure 19). The length of the side-branch is 1.5 km, its average width is 100
m, and its surface area is approximately 15 ha. At its upper confluence section it was blocked across
its entire width by a 250-300 m long stone barrier running along the main Drava branch. The width of
the lower mouth, measured parallel with the main branch, is 200–250 m, and it is divided into two by
an island in its upper one-third. The side-branch carried flowing water only when water levels were
higher than the top of the cross barrier (Figure 20). It is located in Hungarian territory with its entire
length, the Hungarian-Croatian border passing just below its lower mouth. The Drávatamási middle
side-branch is found 150 m upstream from the lower mouth.
The main aim of the side-branch rehabilitation was to ensure that much greater amounts of water
can run through the side-branch, washing away the bulk of deposited silt and aquatic vegetation,
and thus slowing down eutrophication processes and organic matter accumulation, creating better
habitat conditions (Figure 21). Among the four side-branches selected for rehabilitation, it is in the
Drávatamási-upper side-branch where the original hydrodynamic situation survived the best, with
the lowest degree of silting-up. The bottom surface of the side-branch is still hard and gravelly on
quite a long section. Based on the hydrological technical plans, water supply to the side-branch was
improved by lowering the top level of the stone barrier (Figure 22), and by installing two twinculverts. As works were implemented, the top of the barrier blocking the side-branch was lowered at
two places to 2-2.5m lower than the current threshold (Figure 23).
49
20. A mellékág alsó szakasza alacsony vízállásnál 2012 januárjában
Donji dio rukavca pri niskom vodostaju u siječnju 2012. godine
Side-branch at low water level in January 2012
21. A Drávatamási-felső mellékág 2012 októberében
Gornji rukavac kod sela Tomašin u listopadu 2012. godine
Drávatamási-upper side-branch in October 2012
50
22. A mellékág befolyó elzáró gátjának átépítése 2012 januárjában
Djelomično rušenje pregradne građevine na početku rukavca u siječnju 2012
Reconstruction of the stone barrier blocking the side-branch inflow in January 2012
23. A beavatkozás után mellékág befolyó szakasza 2012 októberében
Nakon zahvata voda se ulijeva u gornji dio rukavca u listopadu 2012
After the interventions the Drava flows into the side-branch in October 2012
51
Jellegzetes élőhelyek és növényzetük
A parton és a kőgátakon ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet uralkodik, de keskeny
sávban, kisebb foltokban a barna palka (Cyperus fuscus) uralta törpekákás iszapvegetáció is
felbukkan. A meder enyhébb lejtésű partszakaszain mandulalevelű bokorfüzesek, a meredekebb
partokon egyéb fásszárú társulások kísérik a mellékágat. Az alig néhány méteres mandulalevelű füzek
(Salix triandra) sűrű bozótot alkotnak, aljnövényzetük szegényes. A magasabb partokat már valódi
erdők, a Dráva hullámterére jellemző puhafás, fűz- és fehérnyárligetek foglalják el. Uralkodó fafaj
a fehér fűz (Salix alba), a törékeny fűz (Salix fragilis), a fehér nyár (Populus alba) és a jellegzetes
törzsű fekete vagy csomoros nyár (Populus nigra), de mellettük még számos egyéb fafaj példányai is
előfordulnak. A magaspart előtti mélyebb részeken a mocsári fajokban gazdag, téli zsurlós (Equisetum
hyemale) (24. ábra) és szálkás pajzsikás (Dryopteris carthusiana) aljnövényzetű, égerelegyes (Alnus
glutinosa) fehérnyárligetek találhatók. Cserjeszintjükben a fekete bodza (Sambucus nigra) sűrű
állományokat képez. A magasabb részeken tölgy-kőris-szil ligetek, a legmeredekebb oldalakon
pedig már gyertyános-kocsányos tölgyes állományok jelennek meg, bennük a kocsányos tölggyel
(Quercus robur), a közönséges gyertyánnal (Carpinus betulus), a mezei juharral (Acer campestre)
és a kislevelű hárssal (Tilia cordata). Az utóbbi, keményfák uralta erdőkben a hegyvidéki jellegű
fajok, köztük a páfrányok már komoly szerephez jutnak. A tömegesebb fajok, mint a kék ibolya
(Viola suavis), az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) mellett itt is megjelennek a védett
ritkaságok, mint a pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis), vagy a karélyos vesepáfrány (Polystichum
aculeatum). A jövevényfajok közül nemkívánatos a területen még ritka vörös tölgy (Quercus rubra)
és kései meggy (Padus serotina), amelyek a darányi gyorsan terjedő állományok közelségére utal.
24. Téli zsurló / Zimska preslica / Scouring rush (Equisetum hyemale)
52
Karakteristična staništa i vegetacija
Na obali i kamenom nasipu razvija se korovna vegetacija muljevitih riječnih obala, a u uskom
pojasu i na manjim površinama vegetaciji jednogodišnjih amfibijskih vrsta na slabo obraslim
riječnim obalama, u kojoj dominira smeđi šilj (Cyperus fuscus). Na blago nagnutim dijelovima
obale rastu grmolike vrbe, a duž strme obale rukavca prostiru se poplavne šume. Pojas grmolikih
vrba širine svega nekoliko metara sastoji se od gustog spleta grmlja bademaste vrbe (Salix triandra),
ispod kojega je sloj zeljastih biljaka rijedak i siromašan vrstama. Uz obalu rukavca prostiru se
poplavne galerijske šume mekih listača: šume bijele vrbe i šume bijele topole. Dominantne vrste tu
su bijela vrba (Salix alba), krhka vrba (Salix fragilis) odnosno bijela topola (Populus alba), te crna
topola (Populus nigra) crnih i čvornatih stabala. Uz navedene, tu se pojavljuju i druge vrste drveća.
Na nešto nižim položajima prostire se šuma bijele topole s johom (Alnus glutinosa), u kojoj sloj
grmlja čine gusto isprepleteni grmovi bazge (Sambucus nigra). U sloju prizemnog bilja prevladavaju
vrste močvarnog karaktera, među kojima se ističu zimska preslica (Equisetum hyemale) (Slika 24) i
tresetna paprat (Dryopteris carthusiana). Na nešto uzdignutijim položajima razvija se šuma hrasta,
jasena i brijesta, a na strmim padinama iznad ovih položaja rastu šume hrasta lužnjaka i graba.
Dominantne vrste drveća su hrast lužnjak (Quercus robur), obični grab (Carpinus betulus), poljski
javor (Acer campestre) i sitnolisna lipa (Tilia cordata). U tim šumama tvrdih listača pojavljuju se
vrste montanog karaktera, a značajnu ulogu imaju paprati. Među vrstama koje se pojavljuju s većom
brojnošću su npr. blijeda ljubica (Viola suavis) i šumska kostrika (Brachypodium sylvaticum), a
od rijetkih i zaštićenih vrsta pojavljuju se ljuskava šumska paprat (Dryopteris affinis) i čekinjava
papratnjača (Polystichum aculeatum). Od stranih vrsta prisutan je crveni hrast (Quercus rubra) i
invazivna vrsta grma američka sremza (Padus serotina), koje su se kod ovog rukavca Drave pojavile
najvjerojatnije spontanim prenošenjem iz obližnjeg mjesta Daranj, gdje rastu u velikom broju.
Characteristic habitats and vegetation
The riverbank and the stone barriers are populated mostly by alluvial and marsh ruderal weed
association, but in narrower bands or smaller patches amphibious short annual vegetation of
muddy surfaces is also present, dominated by brown galingale (Cyperus fuscus). On bank sections
of less steep sloping almond-leaved willow shrubs line the side-branch, whereas on the steep banks
other woody associations are present. The almond-leaved willow (Salix triandra) is only few metres
tall, and forms a dense thicket with poor herb layer. Higher terrain areas are occupied by true forests:
softwood willow and white poplar groves, typical of the Drava floodplain. Dominant species are
white willow (Salix alba), crack willow (Salix fragilis), white poplar (Populus alba) and black poplar
(Populus nigra) with its characteristic knobby trunk, but a number of other tree species can also
be represented. In the depressions in front of the high bank there are white poplar groves with
alder (Alnus glutinosa), rich in marsh herbs such as scouring rush (Equisetum hyemale) (Figure 24)
and narrow buckler fern (Dryopteris carthusiana). Their shrub layer can have thick stands of black
elder (Sambucus nigra). More elevated areas are populated by oak-ash-elm hardwood groves, while
the steepest banks support oak-hornbeam stands, including tree species such as pedunculate oak
(Quercus robur), European hornbeam (Carpinus betulus), field maple (Acer campestre) and smallleaved lime (Tilia cordata). In the latter type of woods with hardwood dominance, montane plant
types, including ferns, have quite an important role. Besides abundant species like Russian violet
(Viola suavis) or false brome (Brachypodium sylvaticum), there are also protected, rare species such
as the scaly male fern (Dryopteris affinis), or hard shield fern (Polystichum aculeatum). Among
introduced elements, interesting species are red oak (Quercus rubra) which is still rare in the region,
and wild black cherry (Padus serotina), both of which indicate the close presence of the planted
stands near the village Darány.
53
Vízi makrogerinctelenek
Vizsgálataink időpontjában a mellékágak közül a Drávatamási-felső volt az egyetlen, ahol a
rehabilitáció teljesnek tekinthető, megfelelő az átjárhatóság és a víz áramlása egyirányú és folyamatos.
A viszonylag gazdag fajkészlet (50 taxon) is ezt igazolja: a mellékág faunájában kiemelkedően magas,
több mint 50% a nagyobb áramló vizeket kedvelő fajok aránya, míg ezekhez csak generalista, minden
víztípusban előforduló taxonok társulnak. Kifejezetten állóvizekre jellemző fajok nem kerültek elő. A
mellékágból négy, az élő folyóban is előforduló védett fajt találtunk. Folyami szitakötőink közül két
védett faj, a sárgás szitakötő (Gomphus flavipes) és az erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia) a Dráva
teljes szakaszán relatíve nagy egyedszámban megtalálható, előbbi előfordulása mind a négy vizsgált
mellékágban, míg utóbbié a három mellékágban igazolt. Értékes adat a védett négypúpú karmosbogár
(Macronychus quadrituberculatus) előkerülése a mellékágból. Ugyan a Drávában minden szakaszon
stabil populációi élnek, így megjelenése nem volt váratlan, de előkerülése az újonnan revitalizált
ágakban igazolja, hogy az új élőhelyek benépesülése e faj esetében is gyorsan végbemehet. A védett
tompa folyamkagyló (Unio crassus) a Dráva drávaszabolcsi és barcsi szakaszáról is ismert, de az
utóbbi években visszaszorulóban van (25. ábra). Az áramló vízi fajok közül mindenképpen említést
érdemel a különleges életmódú fenékjáró poloska (Aphelocheirus aestivalis), amely élete nagy részét
az aljzat közelében tölti. Elsősorban nagyobb vízfolyásaink jellemző faja, de kisebb patakokban is
előkerült. Leginkább a kavicsos, homokos aljzatot kedveli, a mellékágban is egy homokpad mentén
került elő néhány példánya. Szintén kiemelendő a ritka előfordulású szárnyas hólyagcsiga (Physa
fontinalis) amely annak ellenére, hogy nagyon változatos víztípusokban is megél, teljes elterjedési
területén erőteljesen visszaszorulóban van. A mellékág faunája az elvárható képet mutatja, a nagyobb
folyókra jellemző áramláskedvelő fajok dominanciájával, kiemelten értékes élőhelyként jellemezhető.
25. Tompa folyamkagyló / Obična lisanka / Thick-shelled river mussel (Unio crassus)
54
Vodeni makrobeskralješnjaci
U vrijeme provođenja naših istraživanja u četiri rukavca Drave, jedino je u rukavcu kod sela Tomašin
nakon rehabilitacije bio potpuno nesmetan i neprekidan protok vode. Relativno bogatu faunu pokazuje
zabilježenih 50 svojti (taksona), od kojih je više od 50% prilagođeno tekućicama, a uz to dolaze i
vrste koje žive u svim tipovima voda (tzv. generalisti). Vrste izrazito prilagođene na uvjete života u
stajaćim vodama ovdje nisu zabilježene. U rukavcu su pronađene četiri zaštićene vrste karakteristične
za glavno korito rijeke. Dvije zaštićene vrste vretenaca, žutonogi riječnjak (Gomphus flavipes) i obični
rožac (Ophiogomphus cecilia) brojni su na cijelom toku Drave. Prva navedena vrsta nađena je u
području sva četiri rukavca, a druga vrsta je zabilježena u tri istraživana rukavca. Vrijedan je nalaz
zaštićene vrste kukca, vodoljuba (Macronychus quadrituberculatus). Stabilne populacije ove vrste
žive na cijelom toku Drave, tako nalaz nije neočekivan, međutim dokaz je da se proces naseljavanja
vrsta u novostvorenim staništima nakon rehabilitacije odvijao vrlo brzo. Zaštićena vrsta školjkaša,
obična lisanka (Unio crassus) (Slika 25) poznata je na dionici Drave između Barča i Dravasabolča,
ali u zadnje vrijeme je potisnuta. Od vrsta tekućih voda vrijedno je spomenuti pridnenu stjenicu
(Aphelocheirus aestivalis), koja živi u velikim rijekama, a ponekad i u potocima. Uglavnom je vezana
za šljunčano ili pješčano dno, tako je u rukavcu nađeno nekoliko jedinki ove vrste na naslagama
pješčanih sedimenata uz obalu. Potrebno je također istaknuti nalaz zarubljenog mjehurastog puža
(Physa fontinalis), rijetke vrste koja živi u raznim tipovima vodenih staništa, ali na cijelom arealu
(području rasprostranjenosti) ova vrsta postaje sve rjeđa. Fauna pokazuje očekivani sastav vrsta u
kojem prevladavaju one prilagođene na brz protok u velikim rijekama, što potvrđuje značaj ovog
rukavca.
Aquatic macroinvertebrates
At the time of our investigations, the Drávatamási-upper side-branch was the only one where the
rehabilitation had been entirely accomplished, with appropriate passage of water, and continuous
unidirectional flow. This is supported by the presence of a relatively rich array of species (50 taxa): the
proportion of species preferring flowing water in the fauna of the side-branch is quite high, in excess of
50%, accompanied by generalist taxa only, occurring in all types of water. Species typical for stagnant
waters were not found at all. Four protected species were shown to exist in the side-branch, appearing
also in the river itself. Two protected species of river dragonfly occur relatively abundantly along the
entire Drava section: the river clubtail (Gomphus flavipes) and the green snaketail (Ophiogomphus
cecilia), the former being present in all 4 studied water bodies, and the latter revealed in 3 of the
side-branches. The presence of the protected water beetle Macronychus quadrituberculatus in the
side-branch is an interesting piece of faunal data. Although it does have stable populations in all of
the Drava sections and thus its appearance was not unexpected, yet the fact that it was found in the
newly revitalised side-branches shows that the colonisation of new habitats can be a fast process in the
case of this species, too. The protected thick-shelled river mussel (Unio crassus) is known from both
the Drávaszabolcs and Barcs reaches of the Drava, but in recent years it tends to be more uncommon
(Figure 25). Among species of flowing waters, the river bug (Aphelocheirus aestivalis) must be noted
as a species with interesting life habits, living most of its life near the bottom of the water body.
It is typical mostly in our bigger rivers, but it has been found in several of the smaller streams, too.
It prefers sandy or gravelly substrate; in the side-branch a few specimens were discovered along a
sand bar. Another notable species is the rare fountain bladder snail (Physa fontinalis): despite the
fact that it survives in a variety of water types, it is strongly declining in its entire distribution range.
Altogether, the fauna of the side-branch shows the expected picture, with the dominance of big river
species preferring flowing water, and thus it is considered to be a highly valuable habitat.
55
Szárazföldi makrogerinctelenek
A puhatestűeknek (Mollusca) azok a fajai, amelyek ármentes és szárazabb élőhelyekre
jellemzők, a Drávatamási-felső mellékág bal (külső) partja környezetében végighúzódó, magasan
fekvő, nyílt vagy erdős területeken megfelelő életfeltételeket találnak. Jellemző fajok a szőrös csiga
(Perforatella rubiginosa), a hasas csiga (Vertigo antivertigo), a kúpos csiga (Zonitoides nitidus) és
a kis borostyánkőcsiga (Succinella oblonga), amelyek főképp a mérsékelten nedves, magaskórós
szegélytársulásokban figyelhetők meg. A mellékághoz közeli szárazabb ármentes élőhelyeken a
szárazföldi pókok (Araneae) közösségei változatos életfeltételeket találnak. A vízpartok közelében
és a kiterjedt nedves, olykor víz alá is kerülő élőhelyeken a parti farkaspók (Pardosa amentata), a réti
farkaspók (Lycosa radiata) és a csodáspók (Pisaura miriabilis) tűnnek fel. Gyakoriak a karolópókok,
amelyek közül jellemző, a különben nem túl gyakori feketesárga karolópók (Synaema globosum)
(26. ábra). Az erdőben a keresztespókok közül megfigyelhető a márványos keresztespók (Araneus
marmoreus). Az alsó vegetációs szintben a rácsozott vitorlapók (Linyphia clathrata) a talajszinten
pedig a vörös rablópók (Harpactacrates rubicunus) jellemző. Az egyenesszárnyúak (Orthoptera)
gyakori képviselője a nyílt magaskórós és erdő jellegű területeken, a főleg erdőszegélyeken előforduló
pirregő tücsök (Oecanthus pellucens). Az alacsonyfüves gyepterületek csaknem teljes hiánya miatt,
hiányoznak a meleg és száraz viszonyokhoz alkalmazkodott fajok. A nedves erdőkre jellemző fajok
a mellékág menti nagy területeket elfoglaló puhafaállományokban élnek. A szárazföldi poloskák
(Heteroptera) életmódjukból adódóan kötődnek bizonyos társulásokhoz és növényzeti típusokhoz,
ami azok táplálkozási szokásaival, és a növényzeti struktúra által meghatározott mikroklímafüggésükkel magyarázható. Az erős élőhely-preferencia a ragadozó fajokat éppen úgy jellemzi, mint
a növényevőket. Ritkább, vagy különös természetvédelmi jelentőségű faj nem jellemző a területre. A
leginkább szem elé kerülő fajok a buja, magaskórós gyomnövényeken szívogatnak, mint pl. a nagy
címerespoloska (Acanthosoma haemorrhoidale), a lovagbodobács (Lygaeus equestris) és a csíkos
pajzsospoloska (Graphosoma lineatum). A ragadozó poloskák jellemző faja a mezei tolvajpoloska
(Nabis pseudoferus).
26. Feketesárga karolópók / Crno-žuti pauk / Black-yellow crab-spider (Synaema globosum)
56
Kopneni makrobeskralješnjaci
Mekušci (Mollusca) koji su prilagođeni na suha staništa izvan poplavnog područja, pogodne uvjete
za život nalaze u travnjacima i šumama na visokoj lijevoj obali gornjeg rukavca. Dlakavi listinaš
(Perforatella rubiginosa), mnogozubi zvrčić (Vertigo antivertigo), sjajni bodač (Zonitoides nitidus) i
mali jantarnjak (Succinella oblonga), karakteristične su vrste koje se uglavnom mogu naći u umjereno
vlažnim rubnim zajednicama visokih zeleni. Kopneni pauci (Araneae) raznolike životne uvjete
nalaze u blizini rukavca, na suhim mjestima izvan dohvata poplava. Uz obalu, na vlažnim staništima
koja su ponekad poplavljena pojavljuju se mali pauk-vuk (Pardosa amentata), pauk vučjak (Lycosa
radiata) i grabežljivi pauk (Pisaura miriabilis). Česti su račji pauci, među kojima je nešto rjeđa
vrsta Synaema globosum s crno-žutim šarama (Slika 26). U šumi se pojavljuje pauk krstaš (Araneus
marmoreus). U donjim slojevima vegetacije živi vrsta Linyphia clathrata, a za najniži sloj prizemnog
raslinja karakteristična je vrsta Harpactacrates rubicunus. Predstavnici ravnokrilaca (Orthoptera)
česti su u vegetaciji visokih zeleni, osobito na rubovima šuma, gdje živi npr. zrikavac (Oecanthus
pellucens). S obzirom da u okolici rukavca nema travnjaka, među zabilježenim ravnokrilcima
nedostaju vrste toplih i suhih staništa. Vrste ravnokrilaca prilagođene na uvjete u vlažnim šumama
rasprostranjene su u šumi mekih listača, koja zauzima veliko područje uz rukavac. Kopnene stjenice
(Heteroptera) po načinu života vezane su za određene zajednice i tipove vegetacije, što se može
objasniti mikroklimatskim uvjetima kao i određenim izvorima hrane. Grabežljive i biljojedne vrste
usko su specijalizirane za pojedina staništa. Rijetke ili zaštićene vrste iz ove skupine nisu zabilježene
na istraživanom području. Najčešće se pojavljuju kopnene stjenice, koje se hrane sokovima biljaka
u bujnoj vegetaciji visokih zeleni, npr. vrsta Acanthosoma haemorrhoidale, zatim viteška stjenica
(Lygaeus equestris) i prugasta stjenica (Graphosoma lineatum). Od grabežljivih stjenica prisutna je
livadna vrsta Nabis pseudoferus.
Terrestrial macroinvertebrates
Species of molluscs (Mollusca) typical of flood-free or drier areas find suitable conditions in
open or wooded, elevated terrain along the left (outer) side of the Drávatamási-upper side-branch.
Characteristic species are German hairy snail (Perforatella rubiginosa), marsh whorl snail (Vertigo
antivertigo), shining snail (Zonitoides nitidus) and the small amber snail (Succinella oblonga), which
occur mostly in the moderately moist tall weed associations of edge zones. In drier, flood-free areas
closer to the side-branch, variable habitats are present for terrestrial arachnids (Aranea). The wolf
spider (Lycosa radiata), spotted wolf spider (Pardosa amentata), and nursery web spider (Pisaura
miriabilis) appear near the shoreline and in extensive wet habitats with occasional flooding. Crab
spiders are frequent, among which the otherwise uncommon black-yellow crab-spider (Synaema
globosum) (Figure 26) is typical here. Among garden spiders, the marbled garden spider (Araneus
marmoreus) is present in the area. The sheet-web spider Linyphia clathrata occurs in the lower layer
of the vegetation, while the dysderid spider Harpactacrates rubicunus is typical on the ground level.
A common representative among the taxonomic group of orthopterans (Orthoptera) occurring in
open tall weed associations and forest-type habitats, especially in margins of wooded areas is the
fragile whistling cricket (Oecanthus pellucens). Due to the almost total absence of areas with short
grass vegetation, species adapted to warm and dry environmental conditions are not present here. The
small number of species characteristic of wet, forested areas find favourable conditions in large areas
within the softwood groves along the side-branch. Terrestrial heteropterans (Heteroptera), because
of their feeding habits and microclimate dependence determined by vegetation, are strongly related
with certain association and vegetation types. The pronounced habitat-preference is characteristic
of both the carnivorous and the herbivorous species. Rare species or ones with high conservation
importance are not present in the area. The most easily observed species feed on the lush vegetation
of tall-weed associations, such as the hawthorn shieldbug (Acanthosoma haemorrhoidale), the blackand-red groundbug (Lygaeus equestris) and the striped shield bug (Graphosoma lineatum). A typical
representative of carnivorous bugs is the damsel bug Nabis pseudoferus.
57
A nagylepke (Macrolepidoptera) fajok számára a nyílt élőhelyeken viszonylag bő a tápnövény
kínálat, és a virágzó növények széles választéka kedvezően hat a lepkék diverzitására. A víz közeli
partmenti területeken, a szigeten és a mellékág bemenő- és torkolati szelvényében a bokorfüzesek
főleg a fűzfákon fejlődő fajoknak biztosítanak kedvező életfeltételeket. Ilyen faj a kis színjátszólepke
(Apatura ilia), de mint potenciális faj említést érdemel a magyar színjátszólepke (Apatura metis).
A változatos tarkalepke-közösség képviselői főleg a tisztásokon, de a vízpartokon is előfordulnak,
mint a nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia) és a jóval ritkább, védett kis fehérsávoslepke (Neptis
sappho) (27. ábra). Erdők környékén, utak mentén a fehérpettyes álcsüngőlepke (Syntomis phegea)
jellemző. A mellékág partján és környékén előforduló bogár (Coleoptera) fajok minőségi strukturáját
az élőhelyek jelentős diverzitása pozitívan befolyásolja. A mellékág felső és torkolati szakaszán
található lapos, homokos részben iszapos üledékkel fedett partok, csak tartósan alacsony vízállásnál
számítanak az ún. fövenylakó fajok számára kedvező élőhelynek. Számos litorális (partmenti)
futóbogár- és holyvafaj jellemző erre az élőhelyre, mint pl. a viszonylag ritka púposhomlokú
fémes ásófutó (Dyschirius chalibaeus) és az iszaplakó gyorsfutó (Bembidion striatum). A mocsaras
területekre jellemző fajok jobbára hiányoznak erről a területről, mert vízjárta, tocsogós területek
inkább az erdősült részeken vannak, és azok is időszakosak. A szárazabb másodlagos és mesterséges
eredetű erdős élőhelyeken, kisszámú, tág tűrőképességű bogárfaj előfordulása jellemző. Mégis itt
fordul elő a védett, nagytestű erdei bábrabló (Calosoma sycophanta) és több ritka futrinka faj. A
magaskórós tisztás jellegű élőhelyeken gyakoriak a virágokat látogató cincérek, mint például a
tarkacsápú karcsúcincér (Strangalia maculata).
27. Kis fehérsávoslepke / Grahorovac / Common glider (Neptis sappho)
58
Danji leptiri (Macrolepidoptera) prisutni su s velikim brojem vrsta zahvaljujući raznolikosti
biljaka cvjetnica koje im služe kao izvor hrane. U blizini vode uz obalu, na adi i na profilima gdje
se rukavac spaja s Dravom, raste vegetacija grmolikih vrba, koje pružaju uvjete za razvoj male
prelijevalice (Apatura ilia), a postoji mogućnost pojavljivanja i velike prelijevalice (Apatura metis).
Predstavnici skupine leptira šarenci ili riđe (Nymhalinae) češći su na čistinama, a ponekad se mogu
naći i na obali rukavca, npr. obična sedafica (Argynnis paphia) i znatno rjeđi, zaštićeni grahorovac
(Neptis sappho) (Slika 27). U blizini šume i uz puteve javlja se bjelopjegavi ovnić (Syntomis phegea).
Raznolikost staništa uz obalu i u okolici rukavca pozitivno se odražava na kvalitativnu strukturu faune
kornjaša (Coleoptera). U gornjem i donjem profilu rukavca nalaze se plitki, zaravnjeni dijelovi
obale, s nanosima pijeska i mulja, a samo na područjima koja su trajno suha, izvan dohvata poplava,
pojavljuju se npr. vrste obalnih (litoralnih) trčaka (Carabidae) i kusokrilaca (Staphylionidae). Za
ovakva staništa karakteristične vrste su npr. trčuljci metalnog sjaja Dyschirius chalibaeus i rijetka
vrsta, garavo-zeleni šiljkaš (Bembidion striatum). Kornjaši karakteristični za močvarna staništa u
ovom području nedostaju, s obzirom da su vlažna staništa i barice prisutne uglavnom u šumi, a i
tamo imaju privremeni karakter. U šumskim sastojinama i u suhim staništima sekundarnog karaktera
najčešće se pojavljuju vrste sa širokim spektrom tolerancije. Tu se pojavljuje i zaštićena vrsta, krupni
moskatni gusjeničar (Calosoma sycophanta) i više rijetkih vrsta trčaka. Na staništima kao što su
čistine u zajednici visokih zeleni, česte su strizibube, npr. pjegava cvjetna strizibuba (Strangalia
maculata).
%
The diversity of larger butterflies (Macrolepidoptera) is positively influenced by the relatively
abundant availability of food plants in the open habitats and by the wide variety of flowers. Willow
shrubs in waterside areas of the island and the upper and lower mouth of the side-branch provide
favourable conditions mostly for species developing on willows. Such a species is the lesser purple
emperor (Apatura ilia), but as a potential species, Freyer’s purple emperor (Apatura metis) is also
notable. Representatives of the highly variable community of butterflies occur mostly in clearings
and also on the waterside, such as the silver-washed fritillary (Argynnis paphia) and the much rarer,
protected common glider (Neptis sappho) (Figure 27). The nine-spotted moth (Syntomis phegea) is
common near forested areas and along roads. The qualitative structure of beetle (Coleoptera) species
along and near the side-branch is positively influenced by the substantial diversity of habitats. The
flat riparian areas covered with sand or muddy sediment in the upper and confluence section of the
side-branch provide suitable habitat for species preferring bare waterside surfaces only at times of
permanent low water levels. A number of littoral carabids and rove beetles are typical in these habitats,
such as the relatively rare ground beetle Dyschirius chalibaeus and the mud-dwelling ground beetle
Bembidion striatum. The typical species of marshy areas are absent from here, because watery, soaked
areas are present mostly in the wooded parts, and even these are temporary habitats. In drier, secondary
habitats and artificially forested sites there are few beetle species, with wide ecological tolerance. Yet,
it is here that the protected, large-bodied forest caterpillar hunter (Calosoma sycophanta) is present,
together with a number of other rare ground beetle species. In clearings with tall weed type of plant
associations, longhorn beetles frequenting flowers are quite common, such as the spotted longhorn
(Strangalia maculata).
59
Gerincesek
A Drávatamási-felső mellékág felső befolyó részén a kőelzárás átépítését követően már elegendő
víz jut a mederbe, így adottságai majdnem olyanok, mint a főágé. Hal (Pisces) faunájában a
tágtűrésű fajok dominálnak, melyek nemcsak a teljes mellékágban, hanem a Dráva magyarországi
szakaszán is közönségesnek tekinthetők. Ilyen faj a bodorka (Rutilus rutilus), a vörösszárnyú keszeg
(Scardinius erythrophthalmus), a domolykó (Leuciscus cephalus), a jászkeszeg (Leuciscus idus), a
küsz (Alburnus alburnus), a karikakeszeg (Abramis bjoerkna), a dévérkeszeg (Abramis brama), a
szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), a márna (Barbus barbus), a razbóra (Pseudorasbora parva), az
ezüstkárász (Carassius gibelio), a harcsa (Silurus glanis), a csuka (Esox lucius), a menyhal (Lota lota),
a naphal (Lepomis gibbosus) és a sügér (Perca fluviatilis). A mellékág lassabban folyó szakaszain
kedvező életfeltételeket talál a compó (Tinca tinca), a fehér busa (Hypophthalmicthys molitrix)
és a vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus). A mellékág teljes hosszán előfordul a folyami géb
(Neogobius fluviatilis), míg a tarka géb (Proterorhinus marmoratus) inkább a növények között bújik
meg, vagy a befolyó szakasz kőszórásai környékén él. A védett halfajok, mint a leánykoncér (Rutilus
pigus), a nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) és a sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) inkább
a gyorsabb sodrású vizeket részesítik előnybe. Elsősorban a mellékág befolyó kikövezett szakaszán
élnek, ahol a balin (Aspius aspius) is gyakran vadászik. A mellékág felső kövezett végéről korábban
a fokozottan védett dunai ingola (Eudontomyzon mariae) is megkerült, de megtalálja itt életfeltételeit
a védett botos kölönte (Cottus gobio) és a szintén védett széles durbincs (Gymnocephalus baloni)
is. Előfordul itt a fokozottan védett magyar bucó (Zingel zingel), ami a Dráva alsóbb szakaszain
egyre ritkább (28. ábra). A part menti vizekben gyakran felbukkannak a védett szivárványos ökle
(Rhodeus sericeus) rajai. A szintén védett halványfoltú küllők (Gobio albipinnatus) elsősorban az
aljzat közelében tartózkodnak, de egészen sekély vizekben is megfigyelhetők. A vágócsíkok (Cobitis
elongatoides) viszont a nap nagy részét az üledékbe fúrva töltik.
28. Magyar bucó / Veliki vretenac / Zingel (Zingel zingel)
60
Kralješnjaci
U gornjem rukavcu kod sela Tomašin nakon djelomičnog rušenja kamene pregradne građevine i
ugradnje propusnih cijevi, protočnost je slična onoj u glavnom koritu rijeke. U sastavu faune riba
(Pisces) dominiraju vrste koje imaju širok spektar tolerancije za različite čimbenike, a ovakve su vrste
obične i česte, ne samo u cijelom rukavcu, nego na cijeloj dionici Drave u Mađarskoj. Takve vrste
su bodorka (Rutilus rutilus), crvenperka (Scardinius erythrophthalmus), klen (Leuciscus cephalus),
jez (Leuciscus idus), uklija (Alburnus alburnus), krupatica (Abramis bjoerkna), deverika (Abramis
brama), nosara (Vimba vimba), mrena (Barbus barbus), bezribica (Pseudorasbora parva), babuška
(Carassius gibelio), som (Silurus glanis), štuka (Esox lucius), manjić (Lota lota), sunčanica (Lepomis
gibbosus) i grgeč (Perca fluviatilis). U dijelu rukavca sa sporijim protokom vode, pogodne životne
uvjete nalaze linjak (Tinca tinca), sivi glavaš (Hypophthalmicthys molitrix) i balavac (Gymnocephalus
cernuus). U cijelom rukavcu može se naći riječni glavočić (Neogobius fluviatilis), dok se mramorasti
glavoč (Proterorhinus marmoratus) skriva među vodenim biljem ili na kamenju na mjestima gdje
se voda iz glavnog korita ulijeva u rukavac. Zaštićenim vrstama riba, kao što su plotica (Rutilus
pigus), klenić (Leuciscus leuciscus) i dvoprugasta uklija (Alburnoides bipunctatus), više odgovaraju
brzotekuće vode s jakim strujanjem. Uglavnom žive na gornjem dijelu rukavca, gdje je podloga
prekrivena kamenjem i gdje bolen (Aspius aspius) često traži plijen. Na ovom dijelu rukavca je ranije
zabilježena i strogo zaštićena vrsta ukrajinska paklara (Eudontomyzon mariae), a pogodne uvjete za
život tu nalaze i zaštićene vrste riba, kao što su peš (Cottus gobio) i Balonijev balavac (Gymnocephalus
baloni). Na gornjoj dionici rukavca može se naći i strogo zaštićeni veliki vretenac (Zingel zingel),
koji je sve rjeđi u donjem dijelu toka Drave (Slika 28). U priobalnim vodama česta su jata zaštićene
gavčice (Rhodeus sericeus). Bijeloperajna krkuša (Gobio albipinnatus), također zaštićena vrsta, živi
najčešće pri dnu i može se zapaziti u plitkim vodama. Vijun (Cobitis elongatoides) veći dio dana
provodi uronjen u naslage mulja.
Vertebates
Following the modification of the stone barrier at the upstream mouth of the Drávatamási-upper
side-branch, there is already sufficient water arriving into the side-branch, thus its flow conditions
are almost the same as those of the main river. Its fish (Pisces) fauna is dominated by species
with wide tolerance which are common not only in the entire length of the side-branch but along
the Hungarian Drava section as well. Such species include the roach (Rutilus rutilus), the rudd
(Scardinius erythrophthalmus), the chub (Leuciscus cephalus), the ide (Leuciscus idus), the bleak
(Alburnus alburnus), the white bream (Abramis bjoerkna), the bronze bream (Abramis brama),
the vimba (Vimba vimba), the barbel (Barbus barbus), the stone moroco (Pseudorasbora parva),
the Prussian carp (Carassius gibelio), the European catfish (Silurus glanis), the pike (Esox lucius),
the burbot (Lota lota), the common sunfish (Lepomis gibbosus) and the perch (Perca fluviatilis).
Sections of the side-branch with slower current conditions are favourable for the tench (Tinca tinca),
the silver carp (Hypophthalmicthys molitrix) and the ruffe (Gymnocephalus cernuus). The monkey
goby (Neogobius fluviatilis) is found along the entire length of the side-branch, whereas the tubenose
goby (Proterorhinus marmoratus) tends to hide among vegetation or stays near the stones around
the upstream mouth. Protected species such as the Danube roach (Rutilus pigus), the dace (Leuciscus
leuciscus) and the rifle minnow (Alburnoides bipunctatus) rather prefer waters with stronger current.
They live mostly at the upstream mouth with stones where the asp (Aspius aspius) is also often
seen hunting. Formerly, the strictly protected Ukrainian brook lamprey (Eudontomyzon mariae) had
been found in the same upstream section with stony substrate, but the protected European bullhead
(Cottus gobio) and the Danube ruff (Gymnocephalus baloni), another protected species, also find
suitable habitat here. The strictly protected zingel (Zingel zingel), a species becoming increasingly
rare in lower sections of the Drava, also occurs here (Figure 28). Schools of the protected bitterling
(Rhodeus sericeus) often show up in the water near the shoreline. Another protected species, the
white-finned gudgeon (Gobio albipinnatus) normally stays near the bottom, but sometimes it is also
seen in very shallow waters. Spined loaches (Cobitis elongatoides), however, spend the greater part
of the day sitting in the sediment.
61
A négy mellékág közül a Drávatamási-felső volt a legjobb állapotban, magas vízállásoknál medrét
folyóvíz mosta át. Kevés volt a lerakódott iszap és a hínárnövényzet mennyisége sem volt jelentős.
A hazai kétéltű (Amphibia) fajok többsége kerüli a gyorsan áramló, nagy felületű és növénymentes
vizeket, így ez a mellékág szaporodóhelynek sem volt ideális. A mellékág partja mentén és a
sekélyebb vizekben a kis tavibéka (Pelophylax lessonae) és kacagó béka (Pelophylax ridibundus)
egyedei mellett, jóval gyakoribb a két faj hibridje a kecskebéka (Pelophylax kl. esculentus).
A kis tavibéka egyedei az erdei utak mentén a keréknyomokban összegyűlt vizekben és a kisebb
pocsolyákban is szívesen tartózkodnak. Ezek az élőhelyek a vöröshasú unkáknak (Bombina bombina)
is kedveznek, de ritkán lehet őket tömegesen megfigyelni. Jellegzetes hangjuk alapján, amit az esti
órákban hallatnak, biztosan felismerhetők és tudjuk, hogy tömegesen is jelen vannak. Az erdő egyik
leggyakoribb kétéltű faja az erdei béka (Rana dalmatina). A zöld levelibéka (Hyla arborea) általában
a növényeken, többnyire leveleken pihen és több színváltozata is megfigyelhető, a barnás, szürkés
színezettől egészen a haragos zöldig. A zöld varangy (Bufo viridis) éjjel aktív, gyakrabban lehet
látni a települések közelében, mint a természetben, de tavasszal a mellékág mentén található kisebb
vizes élőhelyeknél is felbukkanhat. A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) is éjjel keresi a táplálékát, a
nappalokat többnyire a föld alatt tölti, ahová hátsó végtagjai segítségével ássa be magát (29. ábra).
A hüllő (Reptilia) fajok közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) és a vízisikló (Natrix natrix)
mind a mellékágban, mind a közeli erdőkben közönséges. Az erdőültetvények a víz szintjétől jóval
magasabban vannak, ezért az áradások során nem kerülnek víz alá, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a
zöld gyík (Lacerta viridis) és a fürge gyík (Lacerta agilis) is stabil populációval van jelen. Bizonyára
ennek köszönhető, hogy az elsősorban gyíkokkal táplálkozó rézsikló (Coronella austriaca) is megél
a területen.
29. Barna ásóbéka / Češnjača / Common spadefoot toad (Pelobates fuscus)
62
Gornji rukavac Drave kod sela Tomašina bio je, u usporedbi s ostala tri rukavca, i prije rehabilitacije
u najboljem stanju: pri visokom vodostaju Drave u rukavcu je protjecala voda, dno korita bilo je
prekriveno tankim naslagama mulja, a vodena vegetacija je bila slabo razvijena. Ovakvi uvjeti
nisu bili osobito pogodni za razmnožavanje vodozemaca (Amphibia) jer oni većinom izbjegavaju
brzotekuće vode bez vodene vegetacije. Na obali rukavca, u plitkoj vodi, uz jedinke male zelene
žabe (Pelophylax lessonae) i velike zelene žabe (Pelophylax ridibundus), mnogo češće se pojavljuje
križanac ovih dviju vrsta: jestiva zelena žaba (Pelophylax kl. esculentus). Mala zelena žaba pojavljuje
se u udubljenjima i baricama na šumskim putevima. Na ovakvim se mjestima crveni mukač (Bombina
bombina) danju se najčešće pojavljuje pojedinačno, dok se po specifičnom glasanju u večernjim
satima može zaključiti da su na ovom području prisutne brojne jedinke te vrste. Jedna od najčešćih
vrsta je šumska smeđa žaba (Rana dalmatina). Gatalinka (Hyla arborea) se zadržava na lišću, a mogu
se uočiti smeđe, sivo ili tamnozeleno obojene jedinke. Zelena krastača (Bufo viridis) je aktivna noću
i navečer je češće možemo vidjeti u naseljima nego u prirodi, ali u proljeće boravi pored rukavca i
manjih vodenih površina. Češnjača (Pelobates fuscus) je aktivna noću, dok dane provodi u zemlji,
ukopavši se uz pomoć stražnjih nogu (Slika 29).
Gmazovi (Reptilia), kao barska kornjača (Emys orbicularis) i bjelouška (Natrix natrix), su česti
u rukavcu i u obližnjim šumama. U sastojinama bagrema, koji se nalaze na uzdignutijim položajima
zaštićenim od poplava, obični zelembać (Lacerta viridis) i livadna gušterica (Lacerta agilis) stalno
su prisutne vrste. Zahvaljujući tome na ovom području živi i smukulja (Coronella austriaca), koja se
pretežito hrani gušterima.
%
Among the four Drava side-branches, the Drávatamási-upper was in the best hydrological status,
being washed through by flowing water at times of high Drava levels. The amount of settled silt was
less than in the others, and the amount of floating or submerged aquatic plants was not substantial
either. Most of the amphibian (Amphibia) species found in Hungary avoid fast-flowing waters with
no aquatic vegetation and large open surface, accordingly this side-branch was not an ideal breeding
site for them. Along its sides and in the shallow water, specimens of the pool frog (Pelophylax
lessonae) and marsh frog (Pelophylax ridibundus) were present, but even more often, their hybrid, the
edible frog (Pelophylax kl. esculentus) was seen. Individuals of the pool frog were often seen sitting
in the water of small pools or puddles of wheel tracks along the dirt roads. These habitats favour
fire-bellied toads (Bombina bombina) too, but normally only one or two individuals are observed
in one place. They are easily identified based on their characteristic voice which can be heard in the
evenings, and from the calls we can tell if they are abundant. One of the most frequent amphibians
of the forest is the agile frog (Rana dalmatina). The common tree frog (Hyla arborea) is normally
found sitting on plants, mostly on leaves and it appears in different colour variations ranging from
brownish-grey to vivid green. The green toad (Bufo viridis) is nocturnal, seen more often near human
settlements than out in the wild, but in the spring it can occur in smaller aquatic habitat patches near
the side-branch. The spadefoot toad (Pelobates fuscus), too, is a nocturnal hunter, normally spending
the daytime hours underground where it burrows itself using its hind limbs (Figure 29).
Among reptile (Reptilia) species the pond terrapin (Emys orbicularis) and the grass snake (Natrix
natrix) are common in both the side-branch itself and the the neighbouring forests. The majority of
forests here are located above higher banks, thus they are not inundated even at times of floods, which
is one reason why the green lizard (Lacerta viridis) and the sand lizard (Lacerta agilis) are both
present with stable populations. Probably this is why the smooth snake (Coronella austriaca), feeding
primarily on lizards, can survive in the area.
63
A Drávatamási-felső kis vízállásnál sem marad víz nélkül, így a Drávával egy szigetet zár közre,
ami háborítatlan élő és költőhelye több madár (Aves) fajnak. A mellékág pihenő és táplálkozó helye
a kis vöcsköknek (Tachybaptus ruficollis), kárókatonáknak (Phalacrocorax carbo), bakcsóknak
(Nycticorax nycticorax), szürke gémeknek (Ardea cinerea), fekete gólyáknak (Ciconia nigra),
bütykös hattyúknak (Cygnus olor) és tőkés récéknek (Anas platyrhynchos). A tavaszi és őszi vonulás
során többnyire a nyílt vízen vagy a zátonyokon a fütyülő réce (Anas penelope), a csörgő réce (A.
crecca) és a barátréce (Aythya ferina) csapatok is megjelennek. Néha előfordul a dankasirály (Larus
ridibundus) is. A meder peremén pedig egy-két kis lile (Charadrius dubius), erdei cankó (Tringa
ochropus) vagy billegető cankó (Actitis hypoleucos) keresgél, de a barázdabillegetők (Motacilla
alba) is gyakran tartózkodnak a vízparton. Egész évben megfigyelhető a partfalban költő türkizkék
jégmadár (Alcedo atthis), aki nyílegyenes víz feletti röptével, jellegzetes hangjával mindig felhívja
magára a figyelmet. A nyári hónapokban a víz felett szinte folyamatosan vadásznak a partifecskék
(Riparia riparia), füsti fecskék (Hirundo rustica) és ritkábban a molnárfecskék (Delichon urbicum).
A mellékág felett gyakran hallani a gyurgyalagok (Merops apiaster) jellegzetes prüttyögő hangját, és
a sebesen köröző rikoltozó sarlósfecskéket (Apus apus), akik néha váratlanul a víz felett csőrükkel
a vizet érintve végeznek siklórepüléseket. A változó vízállás miatt és a többnyire meredek parton a
mellékág peremén egy bozótos szegélyterület alakult ki, melyben már inkább erdei fajok fordulnak elő,
és e szegélynek a madárfaunája évszakonként részben megváltozik. Egyes fajok, mint az ökörszem
(Troglodytes troglodytes), vörösbegy (Erithacus rubecula), őszapó (Aegithalos cadatus), fekete rigó
(Turdus merula) egész évben itt vannak, de a fülemüle (Luscinia megarhynchos), az énekes rigó
(Turdus philomelos) (30. ábra), mezei poszáta (Sylvia communis), barátposzáta (Sylvia atricapilla),
függőcinege (Remiz pendulinus) csak tavasztól őszig lakják a szegélyt és a környező erdőket.
30. Énekes rigó / Drozd cikelj / Song thrush (Turdus philomelos)
64
Gornji rukavac kod sela Tomašin ne ostaje bez vode ni u slučaju najnižeg vodostaja, s Dravom
okružuje adu koja mnogim pticama (Aves) pruža pogodne uvjete za život i za gnježđenje. U rukavcu
nalazi hranu i mjesto za odmor mali gnjurac (Tachybaptus ruficollis), veliki vranac (Phalacrocorax
carbo), gak (Nycticorax nycticorax), siva čaplja (Ardea cinerea), crna roda (Ciconia nigra),
crvenokljuni labud (Cygnus olor) i divlja patka (Anas platyrhynchos). Za vrijeme proljetne i jesenje
seobe na otvorenoj vodi i na sprudovima pojavljuju se u jatima patka zviždara (Anas penelope),
kržulja (A. crecca) i glavata patka (Aythya ferina). Ponekad se pojavljuje i riječni galeb (Larus
ridibundus). U plitkoj vodi na rubu korita rukavca traže hranu jedinke nekih vrsta, kao: kulik sljepčić
(Charadrius dubius), crnokrila prutka (Tringa ochropus), mala prutka (Actitis hypoleucos), a i bijela
pastirica (Motacilla alba) često se zadržava na obali. Tijekom cijele godine može se zapaziti vodomar
(Alcedo atthis), koji privlači pozornost svojim tirkizno plavim perjem, poput strijele brzim letom i
jedinstvenim glasanjem, a gnijezda gradi u strmoj obali. U ljetnim mjesecima bregunice (Riparia
riparia), lastavice (Hirundo rustica), a rjeđe i piljci (Delichon urbicum) gotovo neprestano love
iznad vode. Iznad rukavca često se mogu čuti karakteristični glasovi pčelarica (Merops apiaster)
i prodorni glasovi čiopa (Apus apus) koje kruže nad vodom, a ponekad se iznenada u brišućem
letu spuštaju i kljunom dodiruju vodu. Na strmoj obali formiran je pojas grmlja u kojem se sastav
ptičje faune mijenja tijekom godine, a uglavnom se pojavljuju šumske vrste. Neke vrste, npr. palčić
(Troglodytes troglodytes), crvendać (Erithacus rubecula), dugorepa sjenica (Aegithalos cadatus) i kos
(Turdus merula) zadržavaju se cijele godine, a slavuj (Luscinia megarhynchos), drozd cikelj (Turdus
philomelos) (Slika 30), grmuša pjenica (Sylvia communis), crnokapa grmuša (Sylvia atricapilla) i
sjenica mošnjarka (Remiz pendulinus) samo od proljeća do jeseni nastanjuju pojas grmlja i okolne
šume.
%
The Drávatamási-upper side-branch has water even at low Drava levels, thus it encloses an
island together with the main river, which is an undisturbed habitat and breeding area for several
bird (Aves) species. This side-branch serves as resting and feeding grounds for little grebes
(Tachybaptus ruficollis), cormorants (Phalacrocorax carbo), night herons (Nycricorax nyctycorax),
grey herons (Ardea cinerea), black storks (Ciconia nigra), mute swans (Cygnus olor) and mallards
(Anas platyrhynchos). During the times of spring and autumn migration, flocks of wigeon (Anas
penelope), teal (A. crecca) and pochard (Aythya ferina) also appear, mostly on the open water or on
the shoals. Sometimes the black-headed gull (Larus ridibundus) appears, too. At the shores, a few
specimens of little ringed plover (Charadrius dubius), green sandpiper (Tringa ochropus) or common
sandpiper (Actitis hypoleucos) search their food, but wagtails (Motacilla alba) also often appear at the
waterside. Calling the observers’ attention with its straight flight above the water and characteristic
call, the azure blue kingfisher (Alcedo atthis) is present all year round, having its nest in the bank
wall. Sand martins (Riparia riparia), barn swallows (Hirundo rustica) and sometimes house martins
(Delichon urbicum) are seen above the water in the summer months, hunting for insects almost all
the time. The characteristic, repeated ‘prruik’ call of bee-eaters (Merops apiaster) can be constantly
heard above the side-branch, just like the ‘sweer’ of speedily circling swifts (Apus apus), which
sometimes unexpectedly glide down to the water, touching the surface with their beak. As a result of
the ever changing water level and the mostly steep bank, there is a shrubby margin zone along the
edge of the side-branch, where mostly forest birds occur, and as seasons change, this fauna is partly
replaced. Certain species such as the wren (Troglodytes troglodytes), the robin (Erithacus rubecula),
the long-tailed tit (Aegithalos cadatus) and the blackbird (Turdus merula) are present all around the
year, but the nightingale (Luscinia megarhynchos), the song thrush (Turdus philomelos) (Figure 30),
the whitethroat (Sylvia communis), the blackcap (Sylvia atricapilla) and the penduline tit (Remiz
pendulinus) live in the willow groves and other neighbouring forests only from spring to autumn.
65
A barátcinegék (Parus palustris), a széncinegék (P. major) és a kék cinegék (Cyanistes caeruleus)
többnyire a ligeterdő odvas fáiban költenek, de egész évben előfordulnak a vízparti bozótosokban is.
Ebben a szegélyben felbukkanhat a kakukk (Cuculus canorus), a mezei veréb (Passer montanus),
az erdei pinty (Fringilla coelebs), a zöldike (Carduelis chloris), a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus
collybita), vagy vonuláskor a sisegő füzike (Ph. sibilatrix), télen pedig kisebb csapatokban a
sárgafejű királyka (Regulus regulus). A felsorolt fajok a mellékágaktól távolabb az erdőkben
mindenütt közönségesek. Cserjéken költ a vadgerle (Streptopelia turtur), az ő fészkétől általában
magasabban, sokszor a koronaszintben fészkel a szajkó (Garrulus glandarius) és az örvös galamb
(Columba palumbus) (31. ábra). Az elhagyott ragadozómadarak, vagy varjúfélék fészkeit viszont az
erdei fülesbagoly (Asio otus) foglalja el. Az erdőben gyakoriak az odulakó fajok, mint a seregélyek
(Sturnus vulgaris), valamint a harkályfélék közül a nyaktekercs (Jynx torquila), a fekete harkály
(Dryocopus martius), a nagy fakopáncs (Dendrocopos major). Általában idős fák odvas üregeiben
költ a macskabagoly (Strix aluco). A fák törzséhez tapadva gyakran fejjel lefelé keresi táplálékát a
csuszka (Sitta europaea), vagy a rövidkarmú fakúsz (Certhia brachydactyla), aki keskeny csőrével
a legvékonyabb repedésekből is kipiszkálja a táplálékot. Az erdei pityer (Anthus trivialis), a léprigó
(Turdus viscivorus), az örvös légykapó (Ficedula albicollis), a kormos légykapó (F. hypoleuca), a
sárgarigó (Oriolus oriolus), a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) és a citromsármány
(Emberiza citrinella) gyakran tartózkodnak a koronaszintben, sokszor a talajon keresik táplálékukat. A
talajon költő fácán (Phasianus colchicus), vagy a lappantyú (Caprimulgus europaeus) nem gyakoriak,
mivel a terület vadállománya, elsősorban a vaddisznók a fészekaljak többségét tönkreteszik. Az erdők
kiváló fészkelési lehetőséget nyújtanak a fákon fészkelő ragadozó madaraknak, mint a barna kánya
(Milvus migrans), a rétisas (Haliaeetus albicilla), a héja (Accipiter gentilis), a karvaly (A. nisus) és az
egerészölgy (Buteo buteo), de itt találjuk a holló (Corvus corax) fészkét is.
31. Örvös galamb / Golub grivnjaš / Wood pigeon (Columba palumbus)
66
U dupljama drveća u poplavnim šumama gnijezde se crnoglava sjenica (Parus palustris), velika
sjenica (P. major) i plavetna sjenica (Cyanistes caeruleus), a cijele godine povremeno se zadržavaju
u grmlju. U ovom pojasu grmlja pojavljuju se i kukavica (Cuculus canorus), poljski vrabac (Passer
montanus), zeba (Fringilla coelebs), zelendur (Carduelis chloris) i zviždak (Phylloscopus collybita).
Šumski zviždak (Ph. sibilatrix) pridolazi u manjim jatima prilikom seobe, a zimi zlatoglavi kraljić
(Regulus regulus). Navedene vrste česte su i u šumama udaljenijim od rukavca. U grmlju se gnijezdi
grlica (Streptopelia turtur), a na većim visinama u krošnjama drveća gnijezde se šojka (Garrulus
glandarius) i golub grivnjaš (Columba palumbus) (Slika 31). Napuštena gnijezda ptica grabljivica ili
vrana zauzima mala ušara (Asio otus). U šumi su česte dupljarice, npr. čvorak (Sturnus vulgaris), od
djetlića vijoglav (Jynx torquila), crna žuna (Dryocopus martius) i veliki djetlić (Dendrocopos major).
U dupljama starog drveća gnijezdi se šumska sova (Strix aluco). Brgljez (Sitta europaea) traži hranu
pripijajući se uz stablo drveta, često sa glavom okrenutom nadolje, a dugokljuni puzavac (Certhia
brachydactyla), tankim kljunom izvlači hranu iz najužih pukotina. Prugasta trepteljka (Anthus
trivialis), drozd imelaš (Turdus viscivorus), bjelovrata muharica (Ficedula albicollis), crnoglava
muharica (F. hypoleuca), vuga (Oriolus oriolus), batokljun (Coccothraustes coccothraustes) i
žuta strnadica (Emberiza citrinella) često se zadržavaju u krošnjama drveća, ali traže hranu i na
zemlji. Na tlu se gnijezdi fazan (Phasianus colchicus) i leganj (Caprimulgus europaeus), ali nisu
česte vrste s obzirom da većinu njihovih gnijezda uništavaju divlje svinje, koje su prenamnožene u
ovom području. Ptice grabljivice koje se gnijezde na visokim krošnjama drveća pronalaze pogodne
uvjete za gniježđenje u šumi, npr. crna lunja (Milvus migrans), štekavac (Haliaeetus albicilla), jastreb
(Accipiter gentilis), kobac (A. nisus) i škanjac mišar (Buteo buteo), a tu nalazimo i gnijezda gavrana
(Corvus corax).
%
Marsh tits (Parus palustris), great tits (P. major) and blue tits (Cyanistes caeruleus) nest mostly
in tree holes of the gallery forest, but they can be found all year round in the willow shrubs of the
waterside. In this edge habitat, the cuckoo (Cuculus canorus), the tree sparrow (Passer montanus),
the chaffinch (Fringilla coelebs), the greenfinch (Carduelis chloris) and the chiffchaff (Phylloscopus
collybita) can appear, or the wood warbler (Ph. sibilatrix) at migration time, and the goldcrest (Regulus
regulus) in the winter, in small groups. These species are common in the woods further away from
the side-branches. The turtle dove (Streptopelia turtur) nests on shrubs, whereas the jay (Garrulus
glandarius) and the wood pigeon (Columba palumbus) choose a place for nesting higher up, often in
the canopy (Figure 31). The abandoned nests of birds of prey or rooks and crows are taken over by
long-eared owls (Asio otus). The forests have many species nesting in tree holes such as a starlings
(Sturnus vulgaris), wrynecks, (Jynx torquila), black woodpeckers (Dryocopus martius) and great
spotted woodpeckers (Dendrocopos major). The tawny owl (Strix aluco) nests in cavities of old trees.
The nuthatch (Sitta europaea) searches for food while climbing on tree trunks, often descending
head first, or the short-toed tree creeper (Certhia brachydactyla), picking out its insect prey with its
fine beak from even the narrowest fissures. Besides staying for much of their time in the treetops, he
tree pipit (Anthus trivialis), the mistle thrush (Turdus viscivorus), the collared flycatcher (Ficedula
albicollis), the pied flycatcher (F. hypoleuca), the golden oriole (Oriolus oriolus), the hawfinch
(Coccothraustes coccothraustes) and the yellowhammer (Emberiza citrinella) often descend to the
ground for feeding. The ground-nesting pheasant (Phasianus colchicus), and nightjar (Caprimulgus
europaeus) are not common here, because game animals in the area, mostly wild boars, destroy the
majority of nests. The woods provide excellent opportunity for tree-nesting birds of prey including
the black kite (Milvus migrans), the white-tailed eagle (Haliaeetus albicilla), the goshawk (Accipiter
gentilis), the sparrowhawk (A. nisus) and the buzzard (Buteo buteo), but the raven (Corvus corax)
also nests here.
67
A Drávatamási-felső mellékág menti területek jelentős részére hatást gyakorol a Dráva áradása.
A vízállás szintje elősorban az ott megtelepedő szárazföldi kisemlősök (Mammalia) fajösszetételére
van hatással. A kisemlősök a táplálék-hálózatokban betöltött szerepük miatt több ragadozó emlős
jelenlétét és gyakoriságát befolyásolják. A cickányfélék (Soricidae) közül a területen az erdei
cickány (Sorex araneus) a leggyakoribb faj, vizes élőhelyekhez, ártéri erdőkhöz kötődik. Itt jelenik
meg a hasonló élőhely igényű törpe cickány (Sorex minutus), amely az egyik legkisebb emlősünk.
A vörösfogú cickányok közül még jellemző a közönséges vízicickány (Neomys fodiens) is, amely
zsákmányának jelentős részét a mellékág sekély vízében ejti el. A vízparton fellelhető jellegzetes
lábnyomai, halpikkelyekből, szálkákból álló ürülékkupacai árulkodnak a ragadozó, fokozottan
védett közönséges vidra (Lutra lutra) jelenlétéről. A visszatelepített és terjedő eurázsiai hód (Castor
fiber) nappal ritkán látható, de jellegzetes rágásnyomai és a kidöntött fák bizonyítják jelenlétét. A
közönséges vakond (Talpa europaea) túrásai mindenütt előfordulnak, gyorsan követi a talajvízszint
változásait, alacsony vízállású időszakokban túrásait a part mentén is megtaláljuk. A mellékág
mentén lévő erdőben, az utóbbi évtizedben országszerte egyre gyakoribb vörös mókus (Sciurus
vulgaris) is előfordul. A mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) jóval kisebb a mókusnál,
leginkább mogyoróval táplálkozik, éjszakai aktivítású, a nappalokat fák üregeibe, odúkban tölti. Az
erdő talajszintjének domináns rágcsálói a vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus), a sárganyakú
erdeiegér (Apodemus flavicollis) és a közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) (32. ábra). A
pirók erdeiegeret (Apodemus agrarius) a hátán húzódó fekete sáv különbözteti meg a többi erdeiegér
fajtól. A rejtőzködő vadmacska (Felis silvestris) és a többi ragadozó legfontosabb zsákmányállatai
az ártéri erdőben élő egérfélék. A vörös róka (Vulpes vulpes), az eurázsiai menyét (Mustela nivalis),
a nyest (Martes foina) és a nyuszt (Martes martes) is kisemlősökkel táplálkozik. E két utóbbi faj
madártojásokkal, fiókákkal és fán élő emlősfajokkal is táplálkoznak. A mindenevő borz (Meles meles)
inkább éjszaka jár táplálék után. A mellékággal párhuzamosan húzódó nagy kiterjedésű erdőben
jelentős nagyvad állomány él, így a vaddisznó (Sus scrofa), az európai őz (Capreolus capreolus) és a
gímszarvas (Cervus elaphus) a mellékág mentén is mindenütt előfordulnak.
32. Közönséges erdeiegér / Poljski miš / Common wood mouse (Apodemus sylvaticus)
68
U gornjem rukavcu kod sela Tomašin veće područje je pod utjecajem poplave Drave. Razina
rječnog vodostaja djeluje na sastav vrsta sitnih sisavaca (Mammalia), koji naseljavaju ova staništa.
Preko mreže ishrane sastav i brojnost sitnih sisavaca uvjetuje pojavu i brojnost grabežljivih sisavaca.
Među rovkama (Soricidae) šumska rovka (Sorex araneus) najčešća je vrsta u ovom području, vezana
za vlažna staništa, prije svega poplavne šume. Na istom staništu pojavljuje se i jedan od najmanjih
sisavaca, mala rovka (Sorex minutus). Od rovki s crvenim zubima tu živi i vodena rovka (Neomys
fodiens), koja najveći dio svoga plijena hvata u plitkoj vodi uz obalu rukavca. Otisci šapa i izmet s
ostacima ribljih krljušti i kostiju tragovi su koji na obali rijeke ukazuju na prisutnost grabežljivog
sisavca, vidre (Lutra lutra), koja ima status strogo zaštićene vrste. Ponovo naseljeni dabar (Castor
fiber) širi se na ovom području i danju se rijetko može vidjeti, ali njegovu nazočnost otkrivaju
karakteristični tragovi glodanja na stablima i srušeno drveće. Krtica (Talpa europaea) brzo reagira
na promjene razine podzemne vode, a pri niskom vodostaju krtičnjake možemo vidjeti i uz samu
obalu. U šumama rasprostranjenim uz rukavac pojavljuje se vjeverica (Sciurus vulgaris), posljednjih
desetak godina u cijeloj Mađarskoj sve češća vrsta. Puh orašar (Muscardinus avellanarius) znatno
je manji od vjeverice: najviše se hrani lješnjacima koje sakuplja noću, a danju se skriva u dupljama
drveća. U prizemnom sloju šume dominantne vrste glodavaca su riđa voluharica (Myodes glareolus),
šumski miš (Apodemus flavicollis) i poljski miš (Apodemus sylvaticus) (Slika 32). Prugasti poljski
miš (Apodemus agrarius) na leđima ima crnu prugu po kojoj se razlikuje od ostalih šumskih miševa.
Divlja mačka (Felis silvestris) je veoma oprezna vrsta, a kao i većina grabežljivaca koji žive u
poplavnom području, uglavnom se hrani sitnim sisavcima. Sitnim sisavcima također se hrane i lisica
(Vulpes vulpes), lasica (Mustela nivalis), kuna bjelica (Martes foina) i kuna zlatica (Martes martes).
Kuna bjelica i kuna zlatica osim toga rado jedu i ptičja jaja i ptiće, a plijen su im i sisavci koji žive na
drveću. Jazavac (Meles meles) je svejed koji plijen traži noću. U šumama koje su rasprostranjene uz
rukavac živi velika populacija divljači, pa se tako u blizini rukavca redovito pojavljuju divlja svinja
(Sus scrofa), srna (Capreolus capreolus) i jelen (Cervus elaphus).
%
The large area near the Drávatamási-upper side-branch is affected by floods of the Drava. Water
levels have an influence on the species composition of terrestrial small mammals settling in the
area. Among shrews (Soricidae), the most common species in the area is the common shrew (Sorex
araneus), associated with wetland-type habitats, mostly floodplain forests. The pygmy shrew (S.
minutus), one of our smallest mammals, has similar habitat requirements. Among the red-toothed
shrews, another typical species is the Eurasian water shrew (Neomys fodiens), capturing much of its
prey in the shallow water of the side-branch. The presence of the carnivorous, strictly protected otter
(Lutra lutra) is revealed by its characteristic tracks and the scats containing fish scales and bones, left
behind on the waterside. The re-introduced and successfully spreading Eurasian beaver (Castor fiber)
is seldom seen during the day, but its characteristic tooth marks and the felled trees provide good
evidence. The common mole (Talpa europaea) follows rapidly the changes of groundwater levels;
one can come across its mounds even right beside the water. The red squirrel (Sciurus vulgaris),
having become increasingly common throughout the country in recent decades, is also present in the
wooded areas. Much smaller than the squirrel, the hazel dormouse (Muscardinus avellanarius) feeds
mostly on hazelnut which it searches during the night, and spends the day in cavities or tree holes.
Dominant rodents of the forest floor are the bank vole (Myodes glareolus), the yellow-necked wood
mouse (Apodemus flavicollis) and the common wood mouse (A. sylvaticus) (Figure 32). The striped
field mouse (A. agrarius) is differentiated from other wood mice species by a black stripe running
along its back. The mice species living in the floodplain forest serve as the most important prey for the
secretive wild cat (Felis silvestris) and other small carnivores. The red fox (Vulpes vulpes), the least
weasel (Mustela nivalis), the beech marten (Martes foina) and the pine marten (M. martes) all feed
on small mammals. The latter two also eat birds’ eggs, nestlings, and tree-dwelling mammals. The
omnivorous badger (Meles meles) finds its food mostly at night-time. The extensive forest stretching
along the side-branch hosts a substantial population of large game, including the common wild boar
(Sus scrofa), roe deer (Capreolus capreolus) and red deer (Cervus elaphus).
69
Drávatamási-alsó mellékág
Elhelyezkedése és a beavatkozások ismertetése
A Dráva bal oldalán a 144,25 – 145,15 fkm között húzódik Drávatamási közigazgatási területén.
Hossza 0,85 km, átlagos szélessége 30 m, vízfelülete megközelítőleg 2,6 ha. A Dráva folyóval egy
kis szigetet zár közre. A magyar-horvát országhatár a szigetet hosszában szeli át, a mellékág teljes
egészében magyar területen található (33. ábra). A mellékág felső befolyási szelvénye teljes hosszában
egy kőből épült gáttal lett elzárva, így a mederben üledék halmozódott fel, aminek következtében a
mellékágban a vízjárás is megváltozott. A korábban gyors folyású, kavicsos aljzatú mederből egy
lassan áramló, az év jelentős részében holtág jellegű, feliszapolódó meder jött létre Alsó betorkollási
szelvénye nyílt rendszerű, a Drávával párhuzamosan 200 – 250 m hosszú. Felső vége felé haladva
növényzettel közepesen benőtt. A mellékág alsó része szabad. A Dráva folyó vízszállításában csak
nagyvizeknél vett részt.
Az élőhely rehabilitációs beavatkozás célja, hogy a mellékágban az eredeti állapothoz közelítő
áramlási viszonyok alakuljanak ki. A mellékág befolyójánál elzáró kőgátat alakítottak ki, amelyek
mellett erősen feliszapolódott a mederszakasz, akárcsak az alvízi rész egyes szakaszain (34. ábra). A
felhalmozódott üledék vastagsága a tervezett mederfenék fölött helyenként a 2 métert is meghaladta
(35. ábra). A két kőgát részleges bontásra került (36. ábra), a lesüllyesztett küszöb alá pedig egy acél
ikerátereszt építettek be, illetve a kotrást és a meder kialakítását több mint ötszáz méternyi szakaszon
elvégezték (37. ábra). A rehabilitáció eredményeképp a Dráva alacsony vízállása mellett is biztosított
a kapcsolat a főmeder és a mellékág között, így a Dráva főmederből mintegy 2,5 méterrel kisebb
vízállás mellet is áramlik a víz a mellékágba.
33. A Drávatamási-alsó mellékág térképe
Karta donjeg rukavca Drave kod sela Tomašin (Drávatamási)
Map of the Drávatamási-upper side-branch
70
Donji rukavac Drave kod sela Tomašin (Drávatamási)
Položaj rukavca i opis predviđenih zahvata
Ovaj rukavac nalazi se na lijevoj strani Drave, na dionici između 144,25 – 145,15 rkm, na području
naselja Tomašin. Dužina rukavca - koji s glavnim koritom Drave gradi mali otok - je 0,85 km, prosječna
širina je 30 m, a ukupna vodena površina oko 2,6 ha. Mađarsko-hrvatska državna granica dijeli ovaj
otok po dužini, a sam rukavac je u cijelosti na teritoriju Mađarske (Slika 33). Na gornjem profilu
rukavca, na mjestu gdje voda iz glavnog korita utječe u rukavac, postojala je regulacijska građevina
koja je potpuno zatvarala prolaz vode. Zbog toga su se u rukavcu nagomilavali nanosi, što je za
posljedicu imalo promjene uvjeta protoka vode. Rukavac s brzim protokom vode i šljunkovitim dnom
pretvorio se u rukavac u kojem voda sporo teče i koji u većem dijelu godine ima obilježja mrtvaje s
debelim naslagama mulja. Na donjem dijelu rukavac je otvoren i povezan s rijekom širinom od oko
200-250 m, a u gornjem dijelu površinu vode djelomično obrasta zakorijenjena vodena vegetacija.
Kroz ovaj rukavac voda je protjecala tek za vrijeme visokog vodostaja Drave.
Cilj rehabilitacije bio je postizanje boljih uvjeta protoka vode, približne onima prije regulacije.
Kamene regulacijske građevine uzrokovale su nakupljanje nanosa u gornjem dijelu rukavca, kao i
u donjim dionicama (Slika 34). Debljina nanosa na nekim mjestima dostizala je i 2 m (Slika 35).
Kamene regulacijske građevine djelomično su srušene (Slika 36) a u donjem dijelu kamenog zida
ugrađene su čelične cijevi za propust vode, dok je na dionici od oko 500 m odstranjen mulj i uređeno
korito (Slika 37.). Nakon rehabilitacijskih radova omogućen je protok vode i veza ovog rukavca s
glavnim koritom rijeke i pri nižem vodostaju, tako i pri 2,5 m nižem vodostaju Drave voda sada struji
kroz rukavac.
Drávatamási-lower side-branch
Location and the description of interventions
This side-branch stretches on the left side of the Drava, between river kilometres 144.25 – 145.15,
in the administrative area of Drávatamási. Its length is 0,85 km, average width is 30 m, water surface
area reaching approximately 2.6 ha. Together with the main Drava branch, it encloses a small island.
The Hungarian-Croatian state border crosses the island longitudinally, thus the entire side-branch is
in Hungarian territory (Figure 33). The upper confluence section was blocked across its entire width
by a stone barrier, causing silt to accumulate in the bed, which, in turn has resulted in the alteration
of hydrodynamics in the side-branch. From what used to be a branch with fast-flowing water and
gravelly substrate, a silted-up water body with almost stagnant water was created, resembling an
oxbow in the major part of the year. Its lower mouth has an open structure, with a length of 200-250
m measured parallel with the Drava. Towards its upstream end section it is moderately overgrown by
vegetation. The lower end is open. It used to take part in the water circulation of Drava only at times
of high water level.
The main objective of the side-branch rehabilitation here is to recreate water current relations that
are as close to the original as possible. At the upper mouth of the side-branch a blocking stone barrier
had been built earlier, which caused that the bed of the branch nearby was strongly silted up, as well as
in certain sections further downstream (Figure 34). The thickness of the accumulated silt reached as
much as 2 metres at places, measured from the optimal bed bottom level (Figure 35). The two stone
barriers were partially removed (Figure 36), and a steel twin culvert was installed below the lowered
top of the barrier, moreover, dredging and bank reconstruction was accomplished in a section of more
than 500 metres (Figure 37). As a result of the rehabilitation, there is a living connection between the
river and the side-branch even at low Drava water levels, meaning that water is flowing into the sidebranch even when the water level is 2.5 m lower than before.
71
34. A mellékág betorkollási szakasza 2011 júliusában
Donji dio rukavca gdje se voda izlijeva u Dravu u srpnju 2011. godine
Lower part of the side-branch in July 2011
35. A mellékág kotrásának megkezdése 2012 augusztusában
Početak radova na izmuljavanju korita rukavca u kolovozu 2012. godine
Beginning of dredging in August 2012
72
36. A mellékág megnyitott felső befolyási szakasza, 2012 októberében
Rukavac je ponovno protočan nakon rušenja pregradnog zida u listopadu 2012. godine
After the removal of stone barriers, water is flowing into the side-branch in October 2012
37. A mellékág kotrása, 2012 októberében
Izmuljavanje i uređenje korita rukavca u listopadu 2012. godine
Dredging and bank reconstruction in October 2012
73
Jellegzetes élőhelyek és növényzetük
Az erősen feliszapolódott mederszakaszban a rehabilitáció után nem volt nyoma az úszó-,
lebegő és legyökerező hínárnövényzetnek. A mellékág kőművein és az iszappadok döntő részén
azonban kiterjedt ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet fejlődött, keserűfű fajokkal
(Polygonum spp.), mocsári lórommal (Rumex palustris), mezei csorbókával (Sonchus arvensis),
subás farkasfoggal (Bidens tripartitus), erdei és mocsári kányafűvel (Rorippa sylvestris, R.
palustris), valamint a szórványosan megjelenő fűz (Salix spp.) magoncokkal. A kotrás utáni friss
iszapfelszíneken a törpekákás iszapnövényzet foltjai, bennük a gombostűfej moszat (Botrydium
sp.) (38. ábra), az iszapkáka (Dichostylis michelianus) és csomós palka (Cyperus glomeratus), még
az őszi magas vízállásnál is megfigyelhetők voltak. A szigeten és a magaspart felőli oldalon erdei
angyalgyökér (Angelica sylvestris), szegfűbogyó (Cucubalus baccifer), nagy csalán (Urtica dioica),
szőrös kenderkefű (Galeopsis speciosa) uralta fűz- és fehérnyárligeteket, a magasparton itt-ott
elakácosodott, podagrafüves (Aegopodium podagraria), berki bojtorjánnal (Arctium nemorosum),
erdei varázslófűvel (Circaea lutetiana), mérges ádázzal (Aethusa cynapium), borostyánnal (Hedera
helix) elegyes tölgy-kőris-szil ligetet találunk. A meredekebb oldalakon azonban jellemzőbbek az
özönnövényekkel, pl. gyalog akáccal (Amorpha fruticosa), zöld juharral (Acer negundo), lándzsás
őszirózsával (Aster lanceolatus) és karmazsinbogyóval (Phytolacca americana) erősen fertőzött,
a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek élőhelyén kialakított akácos (Robinia pseudo-acacia) állományok. Az élőhelyek többsége átmenetek keskenyebb-szélesebb sávján keresztül érintkezik
egymással, hirtelen, feltűnő váltások csak ott fordulnak elő, ahol valamilyen ökológiai háttértényező
(pl. domborzat) is látványosan változik.
38. Vörös libatop (Chenopodium rubrum), gombostűfej moszatokkal (Botrydium sp.)
Crvena pepeljuga (Chenopodium rubrum) i alga (Botrydium sp.)
Red goosefoot (Chenopodium rubrum) and algae (Botrydium sp.)
74
Karakteristična staništa i vegetacija
Nakon odstranjivanja naslaga mulja u ovom rukavcu nema tragova vegetacije slobodno plivajućih,
uronjenih i zakorijenjenih vodenih biljaka. Na kamenim pregradama i naslagama mulja na obali
rasprostranjena je korovna vegetacija muljevitih riječnih obala u kojoj dominira više vrsta
dvornika (Polygonum spp.), močvarna kiselica (Rumex palustris), poljski ostak (Sonchus arvensis),
trodjelni dvozub (Bidens tripartitus), šumski grbak (Rorippa sylvestris), močvarni dragušac (Rorippa
palustris) i mnoštvo klijanaca vrba (Salix spp.). Nakon vađenja mulja na neobraslim muljevitim
površinama uz obalu razvila se vegetacija jednogodišnjih amfibijskih vrsta u kojoj su u jesen,
za vrijeme visokog vodostaja Drave, uz alge (Botrydium sp.) (Slika 38) zapaženi i žuti vodeni šilj
(Dichostylis michelianus) te klupčasti oštrik (Cyperus glomeratus). Na otoku, kao i na suprotnoj
strani rukavca uz visoku obalu, u šumi bijele vrbe kao i u šumi bijele topole pojavljuju se šumska
anđelika (Angelica sylvestris), bobičasta gušavica (Cucubalus baccifer), kopriva (Urtica dioica) i
naočiti šupljozub (Galeopsis speciosa). Na visokoj obali, u mjestimično degradiranoj mješovitoj
šuma hrasta, jasena i brijesta, mogu se naći podagrasti jarčevac (Aegopodium podagraria), šumski
čičak (Arctium nemorosum), obična bahornica (Circaea lutetiana), divlji peršin (Aethusa cynapium)
i bršljan (Hedera helix). Na strmoj obali u nasadima bagrema (Robinia pseudoacacia) stvorenim
na mjestu posječene šume hrasta, jasena i brijesta, masovno su prisutne strane invazivne vrste, npr.
čivitnjača (Amorpha fruticosa), američki negundovac (Acer negundo), lancetasti zvjezdan (Aster
lanceolatus) i vinobojka (Phytolacca americana). Prijelazi između staništa najčešće su postupni,
formirajući uže ili šire pojaseve s karakteristikama obaju staništa. Nagle promjene od jednog staništa
u drugo prisutne su samo na mjestima gdje tip staništa prati upečatljive promjene važnih ekoloških
čimbenika, kao što je reljef.
Characteristic habitats and vegetation
After the rehabilitation, there was no trace of the free-floating and submerged aquatic plant
community in the strongly silted up side-branch section. However, the stone barriers and the majority
of the muddy banks had an extensive growth of alluvial and marsh ruderal weed vegetation with
knotweed species (Polygonum spp.), marsh dock (Rumex palustris), field sow thistle (Sonchus
arvensis), three-lobe beggarticks (Bidens tripartitus), with creeping yellowcress and bog yellowcress
(Rorippa sylvestris, R. palustris), as well as scattered willow (Salix spp.) seedlings. On newly formed
mud surfaces, patches of the amphibious, short annual vegetation could be observed even at times of
the autumn high waters, with Botrydium algae (Figure 38), and the flatsedges Dichostylis micheliana
and Cyperus glomeratus. The willow and white poplar galleries of the island part and the high
bank side were dominated by wild angelica (Angelica sylvestris), berry-bearing catchfly (Cucubalus
baccifer), stinging nettle (Urtica dioica) and large-flowered hemp-nettle (Galeopsis speciosa), while
the high bank is populated by oak-ash-elm hardwood grove, some black locust infestation, including
ground elder (Aegopodium podagraria), woodland burdock (Arctium nemorosum), enchanter’s
nightshade (Circaea lutetiana), fool’s parsley (Aethusa cynapium), and common ivy (Hedera helix).
On the steeper bank slopes however, replacing native oak-hornbeam forests, planted black locust
(Robinia pseudoacacia) stands are more typical, with strong infestation by invasive plant species
such as desert false indigo (Amorpha fruticosa), boxelder maple (Acer negundo), narrow-leaved
Michaelmas daisy (Aster lanceolatus) and American pokeweed (Phytolacca americana). Most of
the different habitats adjoin each other through a more or less narrow band of transitional vegetation;
abrupt, striking changes occur only in places where some ecological background variable (e.g. terrain
morphology) also changes conspicuously.
75
Vízi makrogerinctelenek
A mintavételek idején a Drávatamási-alsó mellékágban még nem történt meg a kotrás, a teljes meder
erősen vízhiányos állapotban volt, mindössze néhány időszakos víztestben tudtunk felmérést végezni,
így elsősorban olyan fajok kerültek elő, amelyek ilyen sekély kisvizekre jellemzőek. Összesen 27
taxon előfordulását rögzítettük, a mellékág jelleget egyáltalán nem mutató állapot ellenére itt is
találtunk áramláskedvelő fajokat, amelyek valószínűleg az időszakos elöntés során érkezhettek és a
víz visszahúzódása után maradtak itt. Két védett folyami szitakötő faj a sárgás szitakötő (Gomphus
flavipes) és az erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia) néhány egyedét is kimutattuk a területen,
valamint áramláskedvelő tarka csíkbogár (Platambus maculatus) és a kecses víztaposó (Haliplus
fluviatilis) számos példánya is előkerült. Az állóvizeket kedvelő fajok aránya is igen magas, több
példány fehér pásztor (Orthetrum albistylum) szitakötő is előfordult (39. ábra), illetve csak innen
került elő több, állóvízre jellemző csíkbogár és búvárpoloska faj, például a sárgamellű particsíkbogár
(Rhantus frontalis), a gyakori particsíkbogár (R. suturalis), a közönséges búvárpoloska (Sigara falleni)
vagy a csíkos búvárpoloska (S. striata). Bár a víztérből lárváját nem mutattuk ki, de a mellékág
mellett futó út mentén, több helyen is megfigyelhetők voltak a vízi pásztor (Orthetrum cancellatum)
kifejlett egyedei, amely szintén inkább állóvizeinkre jellemző, tág tűrésű szitakötőfajunk. Ugyanakkor
mind lárvális, mind kifejlett állapotban több példányban előfordult a sávos szitakötő (Calopteryx
splendens), ami áramló vizek jellegzetes faja. Ez volt az egyetlen olyan meder a vizsgált négy mellékág
közül, ahol nem került elő a többi helyre nagy mennyiségben jellemző idegenhonos bolharák-fajok
(Chelicorophium spp., Dikerogammarus spp.) egyike sem, viszont az őshonos közönséges bolharákot
(Gammarus fossarum) itt is megtaláltuk. Az élő folyóval való kapcsolat helyreállítása után ez a
helyzet nagyon hamar változni fog. A mellékág már most sem mentes az idegenhonos fajoktól, a nagy
kosárkagyló (Corbicula fluminea) néhány egyedét már innen is kimutattuk.
39. Fehér pásztor / Bjelorepi klizač / White orthetrum (Orthetrum albistylum)
76
Vodeni makrobeskralješnjaci
U vrijeme uzorkovanja u donjem rukavcu kod sela Tomašin nije bilo završeno izmuljenje, veći
dio korita je bio potpuno suh, s malo zadržane vode u udubljenjima. Vodeni beskralješnjaci koji
su pronađeni u ovim udubljenjima uglavnom su karakteristični za plitke stajaćice. Zabilježeno je
27 svojti (taksona), a među njima su i vrste karakteristične za tekućice, koje su vjerojatno stizale u
rukavac zahvaljujući povremenim visokim vodnim valovima. Nekoliko jedinki dviju zaštićenih vrsta
vretenaca, žutonogog riječnjaka (Gomphus flavipes) i običnog rošca (Ophiogomphus cecilia), zapažene
su na području rukavca. Zabilježene su i brojne jedinke vodenih kornjaša vrsta Platambus maculatus
i Haliplus fluviatilis, koji su također češći u tekućim vodama. Među vrstama karakterističnim za
stajaće vode tu su pronađeni vretenac bjelorepi klizač (Orthetrum albistylum) (Slika 39), te još neke
vrste vodenih kornjaša (Rhantus frontalis, R. suturalis) i vodenih stjenica (Sigara falleni, S. striata)
koje su zabilježene samo u ovom rukavcu. Odrasle jedinke velikog klizača (Orthetrum cancellatum)
zabilježene su na više mjesta na putu uz obalu, a ličinke ovog vretenca nisu zapažene u vodi u rukavcu.
To je vrsta široke ekološke tolerancije, ali češće živi u stajaćim vodama. Prugasti blistavac (Calopteryx
splendens) vrsta je tekućih voda, a zabilježen je u stadiju ličinke i odrasle jedinke. Zavičajna vrsta
račića Gammarus fossarum i ovdje je zabilježena. Jedino u ovom rukavcu nisu pronađeni primjerci
stranih vrsta rakušaca (Chelicorophium spp., Dikerogammarus spp.), koji su se u ostala tri rukavca
masovno pojavljivali. Nakon rehabilitacije po ponovnoj uspostavi vodene veze sa glavnim koritom
rijeke, situacija će se znatno promijeniti. U rukavcu je već zabilježeno nekoliko primjeraka strane
vrste školjkaša, krupnorebraste kotarice (Corbicula fluminea).
Aquatic macroinvertebrates
At the time of the samplings, the Drávatamási-lower side-branch had not been subject to dredging.
The entire bed was in shortage of water supply, therefore samples were collected only from a few
temporary pools, which meant that the recorded species were mostly representatives of the fauna
of shallow, small water bodies. Altogether 27 taxa were recorded, including flow-preferring
species despite the stagnant water status of the side-branch, which had been possibly carried here
by temporary flooding and stayed in the area after the water had receded. A few specimens of two
protected dragonfly species, the river clubtail (Gomphus flavipes) and green snaketail (Ophiogomphus
cecilia) were shown to exist in the area, as well as several specimens of the flow-preferring diving
beetle (Platambus maculatus) and the haliplid beetle Haliplus fluviatilis. The proportion of species
preferring stagnant waters was quite high here: several individuals of the white orthetrum (Orthetrum
albistylum) were found (Figure 39), and a number of diving beetle and corixid bug species of
stagnant water bodies were recorded only here, such as the diving beetles Rhantus frontalis and R.
suturalis, the water bugs Sigara falleni and S. striata. Although no larve were found in the water,
adult specimens of the black-lined orthetrum (Orthetrum cancellatum), another dragonfly species of
wide ecological tolerance and stagnant water preference, were seen at several locations by the road
along the side-branch. However, the banded demoiselle (Calopteryx splendens), a typical species of
flowing waters, was represented by several larvae as well as adult specimens. Among all four studied
side-branches this was the only one where neither of the non-native amphipod species occurring in
vast numbers in all the other places (Chelicorophium spp., Dikerogammarus spp.) were found, but
the native freshwater shrimp (Gammarus fossarum) did occur here, too. Unfortunately, as soon as
connection with the main riverbed is re-established, this situation will change instantly. The sidebranch did have alien species even at the time of the studies: a few specimens of the Asian clam
(Corbicula fluminea) were found here.
77
Szárazföldi makrogerinctelenek
A puhatestűek (Mollusca) szárazabb viszonyokhoz alkalmazkodott képviselői kedvező
életfeltételekre lelnek a mellékág bal partja mentén végighúzódó magas fekvésű, ármentes területeken.
A part közelében lévő mélyebben fekvő részek a nedvességkedvelő fajok számára kedveznek. A löszös
magasparton majdnem a vízpartig lehúzódó akácosokban igen gyakori az éti csiga (Helix pomatia)
és a pannon csiga (Cepaea vindobonensis), de előkerült a ritkább kerti csiga (Cepaea hortensis) is.
A mellékág felső része feletti száraz homoktalajú gyepterületen él a szárazságot jól tűrő kórócsiga
(Helicella obvia) és a fehér csiga (Monacha cartusiana). A szárazföldi pókok (Aranea) között a
mellékágon előfordul olyan természetvédelmi értékű faj is, mint a szegélyes vidrapók (Dolomedes
fimbiratus) (40. ábra), de a parti vidrapók (Dolomedes plantarius) jelenléte sem zárható ki. A
mellékág felső szakasza felett elterülő változatos növényzetű kiterjedt tisztáson több karolópókfaj él.
A környéket uraló erdőkben a hálószövő fajok a legszembetűnőbbek. Az erdőszegélyek gyakori faja
a darázspók (Argiope bruennichi), és a horgas keresztespók (Singa hamata), míg a talajon a vörös
rablópók (Harpoctacrates rubicunus). Nedvesebb élőhelyeken a réti farkaspók (Lycosa radiata) és a
csodáspók (Pisaura miriabilis) tűnik fel, míg a folyó és a mellékág partjának egyik jellemző pókfaja
a parti farkaspók (Pardosa amentata). A nedves gyep jellegű élőhelyek, kisebb kiterjedésűek, de
kedvező élőhelyként szolgálnak az egyenesszárnyúak (Orhoptera) és a fogólábúak (Mantodea)
számára. A mellékág felső szakaszának közelében található homoktalajú kiterjedt füves tisztáson
számos sáskafaj mellett az imádkozó sáska (Mantis religiosa) is előfordul. A mellékág mentén húzódó
nedvesebb területeken és a környék kiterjedt akácosaiban, valamint faültetvényeiben e csoportnak
diverzitása alacsony. Főleg meleg és száraz időszakokban olyan szárazság- és melegkedvelő fajok
válnak gyakorivá, mint a rövidnyakú rétisáska (Euchorthippus declivus) és az olasz sáska (Calliptamus
italicus). A szárazföldi poloskák (Heteroptera) együtteseit is jótékonyan befolyásolta az élőhelyek
magasabb diverzitása a mellékág környezetben, főként az áradásmentes tisztásokon található
változatos növényzet. A magas fekvésű homoktalajú gyepterületen olyan szárazabb élőhelyekre
jellemző fajok is előfordultak, mint a vöröses mezeipoloska (Deraeocoris ruber), réti ugrópoloska
(Halticus apterus) és a gyilkospoloska (Rhinocoris iracundus).
40. Szegélyes vidrapók / Pauk ribar / Raft spider (Dolomedes fimbiratus)
78
Kopneni makrobeskralješnjaci
Mekušci (Mollusca) prilagođeni na sušnije uvjete pronašli su pogodan životni prostor na staništima
zaštićenim od poplava na uzdignutijim položajima pored rukavca. U blizini obale u udubljenjima
pojavljuju se vrste vlažnijih staništa. Na visokoj lesnoj obali, u sastojinama bagrema koji se prostiru
skoro do obale, česte vrste su puževi vinogradnjak (Helix pomatia) i isprutani živičnjak (Cepaea
vindobonensis), a pojavljuje se i rjeđi blijedousni živičnjak (Cepaea hortensis). U gornjem dijelu
rukavca, u travnjacima na pijesku žive bijela livadnica (Helicella obvia) i obična kartuzijanka
(Monacha cartusiana). Fauna kopnenih pauka (Aranea) je bogata, pojavljuju se i rijetke vrste,
npr. pauk ribar (Dolomedes fimbiratus) (Slika 40), a nije isključeno prisustvo i pauka Dolomedes
plantarius. U gornjem dijelu rukavca u vegetaciji na čistinama živi više vrsta račjih pauka. U šumama
su upadljivije vrste koje pletu mrežu. Na rubovima šuma čest je osasti pauk (Argiope bruennichi),
pauk krstaš (Singa hamata) i crveni pauk (Harpoctacrates rubicunus). Na vlažnijim staništima živi
pauk vučjak (Lycosa radiata), a pojavljuje se i grabežljivi pauk Pisaura miriabilis, dok se na obali
rijeke i rukavaca često pojavljuje mali pauk-vuk (Pardosa amentata). Za ravnokrilce (Orthoptera) i
bogomoljke (Mantodea) najpogodnija staništa su vlažni travnjaci, ali oni zauzimaju male površine. U
gornjem dijelu rukavca, na pješčanim travnjacima pored brojnih šaški javlja se i bogomoljka (Mantis
religiosa). Na vlažnim staništima koja se prostiru duž rukavca i u nasadima bagrema i smreke prisutan
je mali broj vrsta ove skupine. Ljeti se često mogu zapaziti vrste toplih i suhih staništa, npr. šaška
(Euchorthippus declivus) i italijanska šaška (Calliptamus italicus). Kopnene stjenice (Heteroptera)
zastupljene su brojnim vrstama zahvaljujući raznolikoj prirodi u okolici rukavca. Posebno pogodno
stanište su čistine na području branjenom od poplava. Na uzdignutijim položajima, na pješčanoj
podlozi pojavljuju se vrste suhih staništa, npr. Deraeocoris ruber, Halticus apterus i Rhinocoris
iracundus.
Terrestrial macroinvertebrates
Representatives of molluscs (Mollusca) tolerating drier conditions find suitable habitats in the
flood-free higher terrains along the left shore of the side-branch. In areas close to the water, habitat
conditions are better for moisture-loving species. In the black locust stands on the loess high bank,
roman snail (Helix pomatia) is common, as well as the smaller Cepaea vindobonensis, but also its
rarer congeneric Cepaea hortensis. The aridity tolerating larger sandhill snail (Helicella obvia) and
the carthusian snail (Monacha cartusiana) live in the grassy area of sandy soil above the upper part of
the side-branch. Areas along the side-branch host even arachnids (Aranea) with conservation value
such as the raft spider (Dolomedes fimbiratus) (Figure 40), but also the presence of the great raft
spider (Dolomedes plantarius) has pretty good chances. Several crab spider species are found living
in the large clearing above the upper section of the side-branch. In the surrounding forests, however,
orb-weaving spiders are the most conspicuous. Frequent species of forest-edges is the wasp spider
(Argiope bruennichi), and the striped orbweaver Singa hamata, whereas on the ground, the dysderid
spider Harpoctacrates rubicunus was generally found. In moister areas wolf spiders (Lycosa radiata),
and nursery web spiders (Pisaura miriabilis) appear, whereas a characteristic species of the shore of
the river and the side-branch is the spotted wolf spider (Pardosa amentata). Wet meadows are smaller
in extent, nevertheless they serve as favourable habitats for orthopterans (Orhoptera) and mantids
(Mantodea). In the large grassy clearing near the upper section of the side-branch, the praying mantis
(Mantis religiosa) also occurs besides a number of locust species. However, in the wetter areas and in
the black locust stands, this taxon has low diversity. In warm and dry periods, heat- and aridity-loving
species appear with higher frequency such as the sharp-tailed grasshopper (Euchorthippus declivus)
or the Italian locust (Calliptamus italicus). Communities of terrestrial heteropterans (Heteroptera)
were, too, advantageously influenced by the higher diversity of habitats in the neighbourhood of the
side-branch, especially by the variable vegetation in the flood-free clearings. In the more elevated,
sandy soil grassland area, some species of drier habitats also occurred such as the red bug (Deraeocoris
ruber), the garden fleahopper (Halticus apterus) and the assassin bug (Rhinocoris iracundus).
79
A nagylepkék (Lepidoptera) nagy faj- és egyedszámban figyelhetők meg, és a védett fajok
száma is jelentős. Feltűnő a nappali lepkék fajgazdasága, amit a nagy tápnövény kínálatnak is
köszönhető. A térségből ismert, és a mellékág mentén is nagy valószínűséggel megjelenő fajok a
magyar színjátszólepke (Apatura metis) a víz közeli bokorfüzesekben, és a díszes tarkalepke
(Euphydryas maturna) a szárazabb erdők környezetében. Az utóbbi a kijelölt Natura 2000 terület
egyik jelölő faja. A lepkefauna szempontjából jelentős fajnak számít még a zöldes gyöngyházlepke
(Pandoriana pandora), amelyre jellemző, hogy évekig lappang, és csak bizonyos időszakokban
jelenik meg gradációszerűen. A mellékág menti területek bogárfaunája (Colepotera) az ármentes
élőhelyekre jellemző fajokkal kiegészülve jóval gazdagabb, mint azokon a területeken, amelyeken
még a vízparttól távoli helyek is víz alá kerülnek egy-egy áradáskor. Elsősorban a tölgyesek, vagy
egyéb ún. keményfás elegyes erdőkre jellemző védett fajok érdemesek említésre. A magasabb
növényzeti szintekre jellemzőek a védett aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta) és a kis
bábrabló (Calosoma inquisitor). Emellett olyan faunisztikai szempontból értékes és viszonylag
ritka fajok is megjelennek az erdőszegélyeken, mint a zöldes cserjefutó (Lebia chlorocephala).
Az ilyen élőhelyeken számos növényevő bogárfajt is találunk, főleg a megfelelő tápnövényeken.
Mindenekelőtt a különböző levélbogarak és az ormányosbogarak és a virágokat látogató cincérek
érdemelnek figyelmet. A mellékág bal partját övező változatos erdő jellegű élőhelyek talajszintjének
fajgazdag bogár együtteseiben jelentős a védett futrinkafajok szerepe. Olykor még az akácosokba,
és a vízközeli puhafaerdő állományaiba is benyomul a bőrfutrinka (Carabus coriaceus), a dunántúli
kékfutrinka (Carabus germari) (41. ábra) és a ragyás futrinka (Carabus cancellatus). A mellékág
partján vagy annak kiszáradó medrében különböző holyva és futóbogár fajok figyelhetők meg az
iszapos, növényzettel benőtt vagy csupasz felületeken. A nagyszámú faj között figyelemre méltó az
aranyos iszapfutó (Elaphrus aureus), a szalagos fürgefutonc (Blemus discus), a kisfoltos turzásfutó
(Stenolophus discophorus) és a közönséges bűzfutó (Chlaenius nitidulus). A feltűnő futóbogarak
mellett a folyópart bogár-együtteseinek fontos tagjai a holyvafajok is. A víz közelében láthatóak
a partiholyvák (Paederus sp.), vagy a kidülledő szemeik miatt jól felismerhető szemesholyvák
(Stenus sp.).
41. Dunántúli kékfutrinka / Plavičasti trčak / Germar’s ground beetle (Carabus germari)
80
Danji leptiri (Lepidoptera) prisutni su sa velikom brojnošću jedinki i vrsta, a brojne su i zaštićene
vrste. Fauna leptira je bogata zahvaljujući brojnim vrstama biljaka cvjetnica koje im služe kao
izvor hrane. Poznati su nalazi nekih rijetkih leptira u okolici, a vjerojatno se u blizini rukavca u
grmlju vrba pojavljuju i velika prelijevalica (Apatura metis), a na rubovima šuma mala svibanjska
riđa (Euphydryas maturna). Svibanjska riđa je značajna vrsta područja Natura 2000. Značajan
predstavnik faune leptira je pandorina sedafica (Pandoriana pandora), koja je zanimljiva po tome
što živi godinama pritajeno, a samo u pojedinim sezonama se pojavljuje masovno, u vidu gradacije.
Fauna kornjaša (Colepotera) pored rukavca najbogatija je na području branjenom od poplava, gdje
ima znatno više vrsta nego na području koje je povremeno pod vodom. Brojne vrste žive u hrastovim
šumama i ostalim tipovima mješovitih šuma tvrdih listača. U gornjim slojevima biljnog pokrova
karakteristične su zaštićene vrste moskatni gusjeničar (Calosoma sycophanta) i mali gusjeničar
(Calosoma inquisitor). Na rubu šuma pojavljuju se i faunistički značajne i rijetke vrste kao što je
zelenglavka gizdarka (Lebia chlorocephala). Na ovakvim staništima pojavljuju se brojni biljojedi
kornjaši zajedno sa biljkama kojima se hrane. Posebnu pažnju zaslužuju porodica zlatnice, nosorošci
i strizibube koje hranu nalaze na cvjetovima. Na lijevoj obali rukavca na većem području proteže se
šuma u kojoj u prizemnom sloju živi brojna zajednica kornjaša, među kojima važnu ulogu imaju i
rijetke zaštićene vrste trčaka. Ponekad se i u nasadima bagrema ili u poplavnoj šumi uz obalu mogu
vidjeti trčak Carabus cancellatus, te kožasti trčak (Carabus coriaceus) i plavičasti trčak (C. germari)
(Slika 41). Na isušenom dijelu korita rukavca ili na neobraslim muljevitim obalama kao i u korovnoj
vegetaciji muljevitih obala, žive trčci i različite vrste kusokrilaca (Staphylionidae). Među najvažnijim
vrstama neke su sitne, ali su veoma brojne, npr. šarena žurica (Elaphrus aureus), te vrste Blemus
discus, Stenolophus discophorus i Chlaenius nitidulus. Na obali se pored zajednice trčaka pojavljuju
i obalni kusokrilci (Paederus sp.), te vrste roda Stenus spp., koje su lako prepoznatljive po buljavim
očima.
%
Butterflies (Lepidoptera) are present with high numbers and high population abundance, and
the number of protected species is also substantial. Species richness is conspicuous, which is partly
due to the wide availability of food plants. Species known from the area and possibly appearing
along the side-branch, too, are Freyer’s purple emperor (Apatura metis) in the willow shrubs near
the water, and scarce fritillary (Euphydryas maturna) in the surroundings of drier forested areas.
The latter is an indicator species of the Natura 2000 site here. An important species of the butterfly
fauna is the cardinal (Pandoriana pandora), a species which is often present only latently for years,
appearing only in certain periods, in the form of a gradation. The beetle (Colepotera) fauna of areas
along the side-branch has additional species typical for flood-free habitats, and is thus much richer
than in places that are inundated at times of flood even further away from the waterside. Mostly the
protected species of oak woods or other mixed hardwood forests are notable. In the vegetation layers
higher up, protected caterpillar hunters are typical: forest caterpillar hunter (Calosoma sycophanta)
and small caterpillar hunter (Calosoma inquisitor). In addition, other valuable, relatively uncommon
species of faunal significance also occur in forest edges like the glowing green ground beetle Lebia
chlorocephala. In such habitats a number of herbivorous beetle species are found on the vegetation,
especially on the appropriate food plants. Mostly different leaf beetles and weevils are mentionable,
as well as longhorns frequenting the flowers of plants. In the species-rich beetle communities on the
ground level of diverse forest-type habitats on the left side of the side-branch, the role of protected
ground-beetles is quite significant. The black ground beetle Carabus coriaceus, Germar’s ground
beetle (Carabus germari) (Figure 41) and Carabus cancellatus sometimes penetrate even into the
black locust stands and softwood gallery forests next to the water. Various ground beetle and rove
beetle species are seen on the shore of the side-branch or in its drying bed, running about on the
muddy, bare or overgrown surfaces. Among the many species here, we can observe the gold coloured
Elaphrus aureus, Blemus discus, Stenolophus discophorus and Chlaenius nitidulus. Besides the
striking ground beetles, other important members of the beetle communities of the riparian habitat
include some rove beetles as well. Near the water we can observe small Paederus species, as well as
Stenus species which are easily recognised by their bulging eyes.
81
Gerincesek
A Drávatamási-alsó mellékág befolyó része a beavatkozások megkezdéséig el volt zárva, kifolyó
szakasza azonban kapcsolatban maradt a folyóval. A befolyó szakasz kiépítése és a meder kotrása
a felső szakaszon a késő őszi időszakban még nem fejeződött be. A meder egyes részein az állóvíz
jellegű víztestet dús vízi növényzet nőtte be. Ezért elsősorban azoknak kevésbé igényes hal (Pisces)
fajoknak biztosított élőhelyet. Ilyen tágtűrésű faj a bodorka (Rutilus rutilus), a vörösszárnyú keszeg
(Scardinius erythrophthalmus), a küsz (Alburnus alburnus), a dévérkeszeg (Abramis brama), a
compó (Tinca tinca), a razbóra (Pseudorasbora parva), az ezüstkárász (Carassius gibelio), a csuka
(Esox lucius), a naphal (Lepomis gibbosus) és a sügér (Perca fluviatilis). A védett réticsík (Misgurnus
fossilis) sem érzékeny a gyorsan felmelegedő vízre és az időszakos oxigénhiányra ezért a mellékág
gyakori faja, mint a szintén védett szivárványos ökle (Rhodeus sericeus). A mellékág befolyó torkolati
szakaszán azonban már előfordul a harcsa (Silurus glanis), a menyhal (Lota lota) és a jászkeszeg
(Leuciscus idus). A legritkább védett csíkfajunk, a törpecsík (Sabanejewia aurata) egy egyedét is
sikerült kimutatni a mellékág befolyó része előtti Dráva szakaszon, ami arra utal, hogy a mellékágba
is előfordulhat. A sebes folyású tiszta vizeket kedvelő fajok, mint a védett leánykoncér (Rutilus
pigus), a nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus), a domolykó (Leuciscus cephalus), a sujtásos küsz
(Alburnoides bipunctatus), a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), a márna (Barbus barbus) vagy a botos
kölönte (Cottus gobio) elsősorban a mellékág megnyitott befolyásánál fordulnak elő. A botos kölönte
egyedei előfordultak kora tavasszal a meder kifolyó szakaszánál is, amikor a vízállás igen alacsony
volt. Ezen a mederszakaszon sikerült kimutatni a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus) és a tarka
géb (Proterorhinus marmoratus) jelenlétét. A balin (Aspius aspius) is a mellékág két vége tájékán
gyakoribb, ahonnan a védett széles durbincs (Gymnocephalus baloni) is előkerült (42. ábra).
42. Széles durbincs / Balonijev balavac / Danube ruffe (Gymnocephalus baloni)
82
Kralješnjaci
Donji rukavac kod sela Tomašin prije rehabilitacije bio je u gornjem dijelu pregrađen i tako odvojen
od glavnog korita Drave, a veza sa rijekom postojala je u donjem dijelu. Radovi na djelomičnom
rušenju pregradnog kamenog zida i izmuljavanju gornjeg dijela rukavca još su bili u tijeku u jesen
2012. godine. U rukavcu koji je imao obilježja stajaćice, većim dijelom obrasle vodenom vegetacijom,
većinom žive ribe (Pisces) koje nemaju posebne zahtjeve prema uvjetima staništa. Takve vrste koje
posjeduju veliku toleranciju za vrijednosti većeg broja ekoloških čimbenika su bodorka (Rutilus
rutilus), crvenperka (Scardinius erythrophthalmus), uklija (Alburnus alburnus), deverika (Abramis
brama), linjak (Tinca tinca), bezribica (Pseudorasbora parva), babuška (Carassius gibelio), štuka
(Esox lucius), sunčanica (Lepomis gibbosus) i grgeč (Perca fluviatilis). Ni zaštićena vrsta piškur
(Misgurnus fossilis) nije osjetljiva na vodu koja se brzo zagrijava i u kojoj dolazi do smanjivanja
koncentracije kisika, te je česta vrsta u rukavcu, a zabilježena je i gavčica (Rhodeus sericeus), također
zaštićena vrsta. U donjem dijelu rukavca žive som (Silurus glanis), manjić (Lota lota) i jez (Leuciscus
idus). Vrste kojima pogoduje brzotekuća čista voda, kao plotica (Rutilus pigus), klenić (Leuciscus
leuciscus), klen (Leuciscus cephalus), dvoprugasta uklija (Alburnoides bipunctatus), nosara (Vimba
vimba), mrena (Barbus barbus) ili peš (Cottus gobio) mogu se naći u gornjem dijelu rukavca gdje
se voda iz glavnog korita ulijeva u rukavac. U rano proljeće kada je bio nizak vodostaj, jedinke
peša mogle su se naći i na donjem dijelu rukavca, gdje su zabilježeni i bjeloperajna krkuša (Gobio
albipinnatus) te mramorasti glavoč (Proterorhinus marmoratus). Jedan primjerak rijetke vrste zlatni
vijun (Sabanejewia aurata) zabilježen je u Dravi blizu rukavca, što ukazuje na mogućnost da se ova
vrsta pojavi i u rukavcu. Bolen (Aspius aspius) je češći u gornjem i donjem dijelu rukavca gdje je brži
protok vode, a na ovim mjestima je zabilježena i zaštićena vrsta Balonijev balavac (Gymnocephalus
baloni) (Slika 42).
Vertebates
Before the rehabilitation works, the upstream mouth of the Drávatamási-lower side-branch had
been blocked, and only its downstream confluence was freely connected with the main river. The
restoration of the upstream mouth and dredging in the upper section had not been completed by late
autumn. At that time, the water body resembled one with stagnant water character, and was overgrown
in some places by lush aquatic vegetation, thus providing suitable habitat for less demanding fish
(Pisces) species. Such species with wide tolerance are the roach (Rutilus rutilus), the rudd (Scardinius
erythrophthalmus), the bleak (Alburnus alburnus), the bronze bream (Abramis brama), the tench
(Tinca tinca), the stone moroco (Pseudorasbora parva), the Prussian carp (Carassius gibelio), the pike
(Esox lucius), the common sunfish (Lepomis gibbosus) and the perch (Perca fluviatilis). The protected
weather-fish (Misgurnus fossilis), too, tolerates rapidly warming water and temporary shortage of
oxygen, thus it was found to be a frequent species of this side-branch, just like the bitterling (Rhodeus
sericeus), another protected species. At the lower mouth, however, the European catfish (Silurus
glanis), the burbot (Lota lota) and the ide (Leuciscus idus) also occurred. Species preferring clear
water with strong current, such as the protected Danube roach (Rutilus pigus), the dace (Leuciscus
leuciscus), the chub (Leuciscus cephalus), the rifle minnow (Alburnoides bipunctatus), the vimba
(Vimba vimba), the barbel (Barbus barbus) or the European bullhead (Cottus gobio) prefer to stay near
the newly opened upstream mouth of the side-branch. In early spring, when water level stayed very
low, specimens of the bullhead were observed near the confluence, too. This is where it was possible
to prove the occurrence of the white-finned gudgeon (Gobio albipinnatus) and the tubenose goby
(Proterorhinus marmoratus). One specimen of our rarest protected loach, the golden spined loach
(Sabanejewia aurata) was found in the Drava section just upstream from the upper mouth, suggesting
that this species could occur inside the side-branch as well. The asp (Aspius aspius) is more frequent
near the upper and lower end of the side-branch, and the protected Danube ruffe (Gymnocephalus
baloni), too, was revealed here (Figure 42).
83
A Drávatamási-alsó mellékág nagy része a kotrási munkálatok megkezdéséig háborítatlan állóvíz
volt, gazdag hínár növényzettel és bedőlt fatörzsekkel. Ideális kétéltű (Amphibia) szaporodó hely
lehetett sok éven át, de a mederben végzett rehabilitációs munkák utáni időszak inkább a mellékág
halfaunájának fog kedvezni. A kétéltűek szaporodnak a mellékágak lassabban folyó sekélyebb részein,
de számukra az állóvizek pl. holtágak megfelelőbbek. Ebben a mellékágban április végétől kezdődik
a zöld vízibékák szaporodása. A nagy tavibékák, más néven kacagóbékák (Pelophylax ridibundus) és
a kis tavibékák (Pelophylax lessonae) nőstényei ilyenkor petecsomókba helyezik több ezer petéjüket.
Egész nyáron különböző fejlettségű lárvákat, ún. ebihalakat lehet látni a mellékágban és mivel a két
faj kereszteződik is, egyes lárvákból kecskebékák fejlődnek (Pelophylax kl. esculentus). A meder
kotrását megelőzően a mellékág elmocsarasodott szakaszain vöröshasú unkák (Bombina bombina)
és barna varangyok (Bufo bufo) is szaporodtak (43. ábra). Ez utóbbi faj egyedei hosszú életűek (3040 évet) és többnyire magányosan élnek, a vizes élőhelyeket csak szaporodási időben látogatják. A
felnőtt zöld levelibékák (Hyla arborea) és az erdei békák (Rana dalmatina) sem kötődnek szaporodási
időn kívül a vízhez, a mellékág mentén az erdőkben halluk és látjuk egyedeiket.
A hüllő (Reptilia) fajok közül talán a mocsári teknősöknek (Emys orbicularis) kedvezett legjobban
a feltöltődött mellékág. Gyakran napoztak a vízbe dőlt fák törzsein, és táplálékban sem volt hiány. A
vízi növényzet között nyüzsgő ebihalak, pedig a vízisiklónak (Natrix natrix) biztosítottak szinte egész
éven át bőséges táplálékforrást. Az akácos, de inkább a kisebb napsütötte tisztások kedvenc élőhelyei
a zöld gyíkoknak (Lacerta viridis) és a ritkább a fürge gyíkoknak (Lacerta agilis).
43. Barna varangy / Smeđa krastača / Common toad (Bufo bufo)
84
Donji rukavac kod sela Tomašin prije rehabilitacije većim je dijelom izgledao kao mirna stajaćica:
gusta vodena vegetacija, a u vodi srušena stabla drveća. Godinama je ovdje bilo idealno stanište za
ramnožavanje vodozemaca (Amphibia) kojima odgovaraju mirne plitke stajaćice, mrtvaje i slična
staništa. Nakon provedene rehabilitacije, uvjeti u rukavcu u narednom razdoblju više će pogodovati
ribama nego vodozemcima. U ovom rukavcu krajem travnja počinje sezona razmnožavanja žaba.
Tada ženke velike i male zelene žabe (Pelophylax ridibundus, P. lessonae) polažu jaja. Ljeti se u
vodi rukavca mogu vidjeti punoglavci na različitom stupnju razvitka, a kako se te dvije vrste križaju,
dio punoglavaca razvija se u odrasle jedinke jestive zelene žabe (Pelophylax kl. esculentus). Prije
rehabilitacije u zamočvarenim dijelovima toga rukavca razmnožavali su se i crveni mukač (Bombina
bombina) i smeđa krastača (Bufo bufo) (Slika 43). Jedinke smeđe krastače žive dugo (30-40 godina),
uglavnom usamljenički, a u vodi se samo razmnožavaju. Odrasla gatalinka (Hyla arborea) i šumska
smeđa žaba (Rana dalmatina) također u vodu odlaze samo u vrijeme razmnožavanja, a inače se mogu
vidjeti ili čuti u šumama u okolici rukavca.
Od gmazova (Reptilia), barska kornjača (Emys orbicularis) imala je pogodnije uvjete u rukavcu
prije rehabilitacije: hrane je bilo u izobilju, a na plovećim stablima mjesta za sunčanje. Punoglavci,
koji su se skrivali u gustoj vodenoj vegetaciji, predstavljali su tijekom godine bogat izvor hrane za
bjeloušku (Natrix natrix). U sastojinama bagrema i na travnatim površinama često borave obični
zelembać (Lacerta viridis) i livadna gušterica (Lacerta agilis), koja je rjeđa vrsta.
%
The greater part of the Drávatamási-lower side-branch used to appear to be an undisturbed
stagnant water body, with rich aquatic vegetation and some fallen trees. It must have been an ideal
reproduction site for amphibians (Amphibia) for years, but the status after the rehabilitation works
in the side-branch bed are completed will favour the fish fauna rather than amphibians. Although
amphibians can use slow-flowing, shallow sections of side-branches, yet stagnant waters like oxbows
are much more suitable for them. In this particular side-branch, the breeding of green frogs starts at
around late April. Female marsh frogs (Pelophylax ridibundus) and pool frogs (Pelophylax lessonae)
deposit their eggs in clusters of several thousand. Throughout the summer, the side-branch hosts
tadpoles of various developmental stages, and because the two species can hybridise, some tadpoles
will develop into edible frogs (Pelophylax kl. esculentus). Before the side-branch was dredged, the
marshy sections of the side-branch used to serve as breeding locations for fire-bellied toads (Bombina
bombina) and common toads (Bufo bufo) (Figure 43). Individuals of the latter can live for quite long
(30-40 years), usually solitarily, appearing at the aquatic habitats only in the breeding time. Similarly,
adult common tree-frogs (Hyla arborea) or agile frogs (Rana dalmatina) do not require water bodies
outside the breeding season: they are heard and seen in the woods along the side-branch.
Among reptile (Reptilia) species, the silted up status of the side-branch was possibly the most
favourable for pond terrapins (Emys orbicularis). They often bask on tree trunks fallen into the water,
and there is no shortage of food here, either. The abundance of tadpoles among the water weeds
provided rich food source for the grass snake (Natrix natrix) almost all year long. Black locust stands,
or even more often the smaller sunlit clearing patches, are favourite basking spots for the green lizard
(Lacerta viridis) and the less frequent sand lizard (Lacerta agilis).
85
A Drávatamási-alsó mellékágon az egész évben megfigyelhető ún. állandó madár (Aves) fajok
közül csupán a kárókatona (Phalacrocorax carbo), a tőkés réce (Anas platyrhynchos) és a bütykös
hattyú (Cygnus olor) kötődik a vizes élőhelyhez. A mellékág mentén azonban csak a jégmadár
(Alcedo atthis) költése biztos. Tavasztól őszig számos faj egyedei csak táplálkozni járnak ide, mint a
bakcsó (Nycticorax nycticorax), a szürke gém (Ardea cinerea) vagy a fekete gólya (Ciconia nigra).
A kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), a csörgő réce (Anas crecca) és a szárcsa (Fulica atra) inkább
az őszi vagy tavaszi vonulás alkalmával figyelhető meg. Ezen az élőhelyen még egy jellegzetes
vonuló faj, a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) is költ. Fészkébe gyakran a kakukk (Cuculus
canorus) csempészi be saját tojását. A terület fajgazdagságára és eltartó-képességére utal az is, hogy
egész évben látni lehet rétisast (Haliaeetus albicilla), héját (Accipiter gentilis), karvalyt (A. nisus)
és egerészölyvet (Buteo buteo), mind a négy faj költ is a környező erdőkben. A darázsölyv (Pernis
apivorus) is jellegzetes költő ragadozómadarunk, de a telet melegebb éghajlatú tájakon tölti. Az
erdőben számos odulakó madárfaj költ, melyek egész évben itt tartózkodnak, mint a macskabagoly
(Strix aluco), a hamvas küllő (Picus canus), a fekete harkály (Dryocopus martius), a nagy fakopáncs
(Dendrocopos major) (44. ábra) és a közép fakopáncs (D. medius). Az énekesmadarak közül a
barátcinege (Parus palustirs), a széncinege (P. major) a kék cinege (Cyanistes caeruleus), a csuszka
(Sitta europaea) vagy a rövidkarmú fakúsz (Certhia brachydactyla) szintén odvakba, hasadékokba
vagy a fa kérge alá építik fészkeiket és egész évben az erdő vagy a mellékág mentén tartózkodnak. A
varjúfélék is állandó madaraink, közülük három faj, a holló (Corvus corax), a dolmányos varjú (C.
cornix) és a szajkó (Garrulus glandarius) fészkelése bizonyított. A szajkó jellegzetes rikácsoló hangja
az erdőben mindenütt gyakran hallható. A fácán (Phasianus colchicus) ritkábban kerül szem elé, de
hangját egész évben hallatja, míg a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) inkább csak a Drávatamási
kikötő és a mellékág kifolyó szakasza között figyelhető meg.
44. Nagy fakopáncs / Veliki djetlić / Great spotted woodpecker (Dendrocopos major)
86
U donjem rukavcu kod sela Tomašin među pticama (Aves) koje su prisutne cijele godine
(stanaricama) za vodu su vezani npr. veliki vranac (Phalacrocorax carbo), divlja patka (Anas
platyrhynchos) i crvenokljuni labud (Cygnus olor). Na ovom rukavcu jedino je potvrđeno gniježđenje
vodomara (Alcedo atthis). Od proljeća do jeseni mnoge vrste dolaze ovamo radi ishrane, npr. gak
(Nycticorax nycticorax), siva čaplja (Ardea cinerea) ili crna roda (Ciconia nigra). Mali gnjurac
(Tachybaptus ruficollis), kržulja (Anas crecca) i liska (Fulica atra) češće se mogu promatrati
za vrijeme proljetne ili jesenje seobe. U vegetaciji visokih zeleni gnijezdi se cvrčić potočar
(Acrocephalus arundinaceus). U njegovo gnijezdo kukavica (Cuculus canorus) često podmeće svoje
jaje. Raznolikost i bogatstvo područja potvrđuje i činjenica da se cijele godine mogu zapaziti rijetke
vrste npr. štekavac (Haliaeetus albicilla), jastreb (Accipiter gentilis), kobac (A. nisus) i škanjac
mišar (Buteo buteo), koje se i gnijezde u šumi u ovom području. Škanjac osaš (Pernis apivorus) je
karakteristična gnjezdarica, ali ova grabljivica zimu provodi u toplijim klimatskim područjima. U
šumi se gnijezde mnoge dupljarice koje tu provode cijelu godinu, npr. šumska sova (Strix aluco), siva
žuna (Picus canus), crna žuna (Dryocopus martius), veliki djetlić (Dendrocopos major) (Slika 44) i
crvenoglavi djetlić (D. medius). Od ptica pjevica crnoglava sjenica (Parus palustirs), velika sjenica
(P. major), plavetna sjenica (Cyanistes caeruleus), brgljez (Sitta europaea) ili dugokljuni puzavac
(Certhia brachydactyla) također se gnijezde u dupljama ili gnijezda grade ispod kore drveća, a cijele
godine se zadržavaju u šumi u blizini rukavca. Vrane su stanarice od kojih je potvrđeno gniježđenje
triju vrsta, gavrana (Corvus corax), sive vrane (C. cornix) i šojke (Garrulus glandarius). Krici šojke
često odjekuju u šumi. Fazan (Phasianus colchicus) se rijetko može zapaziti, ali glas mu se može čuti
u razno doba godine. Gugutka (Streptopelia decaocto) se može vidjeti između pristaništa u Tomašinu
i donjeg dijela rukavca.
%
Among the resident birds (Aves) in the Drávatamási-lower side-branch, i.e. those staying in the area
throughout the year, only the cormorant (Phalacrocorax carbo), the mallard (Anas platyrhynchos)
and the mute swan (Cygnus olor) are the ones that are strongly associated with wetland habitats.
However, nesting along the side-branch is proved only in the case of the kingfisher (Alcedo atthis).
From spring to autumn, a number of species frequent this area for feeding, such as the night heron
(Nycticorax nycticorax), the grey heron (Ardea cinerea) or the black stork (Ciconia nigra). The little
grebe (Tachybaptus ruficollis), the teal (Anas crecca) and the coot (Fulica atra) can be observed here
mostly at the time of autumn or spring migration. The great reed warbler (Acrocephalus arundinaceus)
is another large migrant species, nesting in the area. Its nest often has an egg from the parasitic cuckoo
(Cuculus canorus). The species richness and high carrying capacity of the area is indicated by the
fact that throughout the year one can observe white-tailed eagles (Haliaeetus albicilla), goshawks
(Accipiter gentilis), sparrowhawks (A. nisus) and buzzards (Buteo buteo), all four species also nesting
in the neighbouring woods. The honey buzzard (Pernis apivorus) is another typical nesting bird
of prey, although this species spends the winter period in areas with warmer climate. There are a
number of treehole-nesting birds in the woods, staying here all around the year, including the tawny
owl (Strix aluco), the grey-headed woodpecker (Picus canus), the black woodpecker (Dryocopus
martius), the great spotted woodpecker (Dendrocopos major) (Figure 44) and the middle spotted
woodpecker (D. medius). Among songbirds, the marsh tit (Parus palustirs), the great tit (P. major) the
blue tit (Cyanistes caeruleus), the nuthatch (Sitta europaea) and the short toed tree-creeper (Certhia
brachydactyla) build their nest in tree holes, cavities or cracks under tree bark, and stay near the sidebranch and the wooded areas all year long. Our corvid birds, too, are residents, three of them surely
nesting in the area: the raven (Corvus corax), the hooded crow (C. cornix) and the jay (Garrulus
glandarius). The characteristic ‘scraaak’ call-note of jays is often heard everywhere around the forest.
Pheasants (Phasianus colchicus) are seldom seen, but their calls can be heard anytime during the year,
whereas the collared dove (Streptopelia decaocto) appears mostly in the area between the Drávatamási
mooring point and the lower mouth of the side-branch.
87
Az örvös galamb (Columba palumbus) és a vadgerle (Streptopelia turtur) jellegzetes hangjuk
alapján biztosan felismerhetők. Vonulók, ezért csak a költési időszakban tartózkodnak a területen.
Tavasszal az ökörszem (Troglodytes troglodytes), az erdei pinty (Fringilla coelebs) és a citromsármány
(Emberiza citrinella) éneke dominál. A mellékág menti akácos koronaszintjében házi verebek (Passer
domesticus) is költenek. Télen, amikor a lombnélküli növényzet kevésbé akadályozza a megfigyelés,
jellegzetes tollruhájuk alapján könnyen felismerhető a vörösbegy (Erithacus rubecula), az őszapó
(Aegithalos caudatus) és a tengelic (Carduelis carduelis), vagy a nagyfejű vaskos csőrű meggyvágó
(Coccothraustes coccothraustes). A feketerigók (Turdus merula) szinte mindig mindenütt ott vannak,
a léprigó (T. viscivorus) ritkábban kerül szem elé. Két tipikus talajon költő faj is előfordul a területen:
az erdei szalonka (Scolopax rusticola), amely valószínűleg csak a vonulási időszakban tartózkodik
itt és a lappantyú (Caprimulgus europaeus). Utóbbi faj egyedei tavasztól őszig megfigyelhetők és
költése is nagyon valószínű. A sarlósfecske (Apus apus), gyurgyalag (Merops apiaster), füsti fecske
(Hirundo rustica) nem költ, viszont rendszeresen látható, hallható a mellékág környékén. Több
vonuló énekesmadár, mint a fülemüle (Luscinia megarhynchos), az énekes rigó (Turdus philomelos),
a barátposzáta (Sylvia atricapilla), a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), a sárgarigó (Oriolus
oriolus) a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a seregély (Sturnus vulgaris) jellemző költőhelye
a mellékág környéke. A barázdabillegető (Motacilla alba) gyakran már februárban megjelenik, és
késő őszig megfigylehető, de költését nem sikerült bizonyítanunk. A tavaszi és őszi vonulás során
jellegzetes a sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix) (45. ábra), a rovarokra vadászó szürke légykapó
(Muscicapa striata), örvös légykapó (Ficedula albicollis) és kormos légykapó (F. hypoleuca). A
sárgafejű királykák (Regulus regulus) kis csapatai pedig csak télen járják a lombokat, bokrokat.
45. Sisegő füzike / Šumski zviždak / Wood warbler (Phylloscopus sibilatrix)
88
Golub grivnjaš (Columba palumbus) i grlica (Streptopelia turtur) lako se prepoznaju po specifičnom
glasanju, a ove selice mogu se u području rukavca zapaziti samo u vrijeme gniježđenja. U proljeće
najglasnije se čuje pjev palčića (Troglodytes troglodytes), zebe (Fringilla coelebs) i žute strnadice
(Emberiza citrinella). U sastojinama bagrema pored rukavca vrabac (Passer domesticus) se gnijezdi
u krošnjama drveća, što je sve rjeđa pojava, s obzirom da je ova vrsta vezana za ljudska naselja. Zimi,
dok vegetacija ne predstavlja prepreku za promatranje, lako se može zapaziti crvendać (Erithacus
rubecula), dugorepa sjenica (Aegithalos caudatus) i češljugar (Carduelis carduelis) ili krupnoglavi
batokljun (Coccothraustes coccothraustes). Kos (Turdus merula) je ptica koja se može vidjeti gotovo
posvuda, dok je drozd imelaš (T. viscivorus) rijetka ptica. U ovom području pojavljuju se i vrste
koje se gnijezde na tlu: šljuka (Scolopax rusticola), koja ovdje boravi samo u vrijeme proljetnog
preleta i leganj (Caprimulgus europaeus), koji se vjerojatno gnijezdi, a jedinke su zabilježene od
proljeća do jeseni. Čiopa (Apus apus), pčelarica (Merops apiaster) i lastavica (Hirundo rustica) se ne
gnijezde, ali se redovito mogu vidjeti ili čuti u okolici rukavca. Mnoge pjevice, npr. slavuj (Luscinia
megarhynchos), drozd cikelj (Turdus philomelos), crnokapa grmuša (Sylvia atricapilla), zviždak
(Phylloscopus collybita), vuga (Oriolus oriolus), rusi svračak (Lanius collurio) i čvorak (Sturnus
vulgaris) gnijezde se u okolici rukavca. Bijela pastirica (Motacilla alba) često se pojavljuje već u
veljači i boravi tu do kasne jeseni, no gniježđenje nije potvrđeno. Prilikom proljetnje i jesenje seobe
pojavljuju se šumski zviždak (Phylloscopus sibilatrix) (Slika 45), muharica (Muscicapa striata)
koja lovi kukce, te bjelovrata muharica (Ficedula albicollis) i crnoglava muharica (F. hypoleuca).
Zlatoglavi kraljić (Regulus regulus) u malim jatima može se samo zimi vidjeti u grmlju i krošnjama
drveća.
%
The wood pigeon (Columba palumbus) and the turtle dove (Streptopelia turtur) are easily
recognised by their conspicuous calls. Being migrants, they are present in the area only during the
breeding season. In springtime, the voice of wrens (Troglodytes troglodytes), chaffinches (Fringilla
coelebs) and yellowhammers (Emberiza citrinella) predominate. In the canopy layer of the black
locust stand adjoining the side-branch, house sparrows (Passer domesticus) have their nests. In the
winter, when the vegetation has no foliage that could obstruct bird observation, it is easy to spot,
by their conspicuous feather colouration, robins (Erithacus rubecula), long-tailed tits (Aegithalos
caudatus) and goldfinches (Carduelis carduelis), or the large-headed hawfinch (Coccothraustes
coccothraustes) with its huge beak. Blackbirds (Turdus merula) are seen almost any time, but the
mistle thrush (T. viscivorus) can be spotted less easily. There are two typically ground-nesting species
here too: the woodcock (Scolopax rusticola), possibly staying in the area only during migration time,
and the nightjar (Caprimulgus europaeus). Individuals of the latter are observed from spring through
the autumn and its nesting is quite probable. The swift (Apus apus), the bee-eater (Merops apiaster)
and the barn swallow (Hirundo rustica) are not nesters here, but they are regularly seen and heard
near the side-branch. The surrounding areas of the side-branch are typical nesting sites of a number of
migrant songbird species including the nightingale (Luscinia megarhynchos), the song thrush (Turdus
philomelos), the blackcap (Sylvia atricapilla), the chifchaff (Phylloscopus collybita), the golden oriole
(Oriolus oriolus) the red-backed shrike (Lanius collurio) and the starling (Sturnus vulgaris). The
wagtail (Motacilla alba) sometimes appears as early in the season as in February, and can be observed
until late autumn, but its nesting has not been proven here. During spring and autumn migration,
other typical birds appearing here include the wood warbler (Phylloscopus sibilatrix) (Figure 45)
the spotted flycatcher (Muscicapa striata), the collared flycatcher (Ficedula albicollis) and the pied
flycatcher (F. hypoleuca) hunting for insects. The small groups of goldcrests (Regulus regulus) appear
in the winter only, working their way through shrubs and treetops.
89
A Drávatamási-alsó mellékágat övező erdők, nyiladékok és tisztások mozaikos élőhelyeket
képeznek, melyek változatossága a kisemlősök (Mammalia) nagyobb fajgazdagságát eredményezi.
Az erdei fajok közül előfordul az erdei cickány (Sorex araneus), törpe cickány (Sorex minutus),
vörös mókus (Sciurus vulgaris), mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), vöröshátú erdeipocok
(Myodes glareolus) és a három erdeiegér, (sárganyakú, közönséges, pirók). A nyílt füves élőhelyek
fajai is megjelennek, mint a mezei cickány (Crocidura leucodon), a keleti cickány (Crocidura
suaveolens), a törpeegér (Micromys minutus), valamint a mezőgazdasági területek közelében a mezei
pocok (Microtus arvalis) és a güzüegér (Mus spicilegus) is előfordul. Részben a falu, részben a
mezőgazdasági területek közelségének köszönhetően a mellékág közeli élőhelyeken a mezei nyúl
(Lepus europaeus), a házi egér (Mus musculus) és a vándorpatkány (Rattus norvegicus), valamint a
ragadozók közül a házi görény (Mustela putorius) is jellemző (46. ábra). Az antropogén környezet
és természetközeli táj közötti átmenet kedvez a nyestnek (Martes foina) is, amely mindkét élőhely
adottságait jól kihasználja. A mellékág a beavatkozást megelőzően holtág jellegű volt, amely több
vízhez kötődő kisemlős, mint a cickányok közül a Miller-vízicickány (Neomys anomalus), valamint
a pocokfélékhez tartózó közönséges kószapocok (Arvicola amphibius) megjelenésének kedvezett.
A közönséges vidra (Lutra lutra) jellegzetes nyomai csak a felső befolyó szakasznál bizonyították
jelenlétét. Az eurázsiai hód (Castor fiber) által kettérágott fatörzsek csak a Dráva parton láthatók, a
mellékág partja mentén nem volt hód jelenlétére utaló nyom. A meredek partoldal alkalmas a vörös
róka (Vulpes vulpes) és az európai borz (Meles meles) megtelepedésének, ahol mindkét faj kotoréka
megtalálható. Ezeken a partszakaszokon a nagyvadak, mint a vaddisznók (Sus scrofa), az európai őz
(Capreolus capreolus), vagy a gímszarvas (Cervus elaphus) egyedei járható ösvényeket hoztak létre,
néhol szabályos nyomvonalakat rajzolva a tájba.
46. Házi görény / Grabežljivac tvor / European polecat (Mustela putorius)
90
U okolici donjeg rukavca Drave kod sela Tomašin u mozaiku raznolikih staništa koji čine šume,
čistine i travnjaci pojavljuje se veliki broj sitnih sisavaca (Mammalia). Od šumskih vrsta prisutne su
šumska rovka (Sorex araneus), mala rovka (Sorex minutus), vjeverica (Sciurus vulgaris), puh orašar
(Muscardinus avellanarius), riđa voluharica (Myodes glareolus), šumski miš (Apodemus flavicollis),
poljski miš (Apodemus sylvaticus) i prugasti poljski miš (Apodemus agrarius). Tu žive i vrste otvorenih
staništa, npr. dvobojna rovka (Crocidura leucodon), poljska rovka (Crocidura suaveolens), patuljasti
miš (Micromys minutus) te vrste poljoprivrednih područja, npr. poljska voluharica (Microtus arvalis)
i miš humkaš (Mus spicilegus). Blizina naselja i poljoprivrednih površina doprinijela je tome da se
u okolici rukavca pojavljuju zec (Lepus europaeus), istočni kućni miš (Mus musculus), štakor selac
(Rattus norvegicus) i grabežljivac tvor (Mustela putorius) (Slika 46). Prijelaz između antropogenog
i prirodnog okoliša pogoduje kuni bjelici (Martes foina), koja iskorištava uvjete oba staništa. Prije
rehabilitacije rukavac je imao obilježje mrtvaje, što je pogodovalo nekim sitnim sisavcima koji su
vezani za vlažna staništa, npr. močvarnoj rovki (Neomys anomalus) i vodenom voluharu (Arvicola
amphibius). Karakteristični tragovi vidre (Lutra lutra) nađeni su samo u gornjem dijelu rukavca.
Sudeći po tragovima koje ostavlja na drveću, dabar (Castor fiber) je prisutan samo uz obalu glavnog
toka Drave. Strma obala pogodno je stanište za lisicu (Vulpes vulpes) i jazavca (Meles meles), čije
jazbine su pronađene uz obalu rukavca. Na ovom dijelu obale mogu se vidjeti staze kojima se kreće
krupna divljač, divlja svinja (Sus scrofa), srna (Capreolus capreolus) i jelen (Cervus elaphus).
%
The forests, lanes and clearings around the Drávatamási-lower side-branch create a mosaic of
habitats whose variability results in an increased species richness of small mammals (Mammalia).
Among forest-dwelling species, we can find common shrew (Sorex araneus), pygmy shrew (S.
minutus), red squirrel (Sciurus vulgaris), hazel dormouse (Muscardinus avellanarius), bank vole
(Myodes glareolus) and three species of wood mice (common wood mouse, yellow necked wood
mouse and striped field mouse). Species typical for open grassland areas appear too, such as the
bicoloured shrew (Crocidura leucodon), lesser shrew (Crocidura suaveolens), harvest mouse
(Micromys minutus), as well as the field vole (Microtus arvalis) and steppe mouse (Mus spicilegus)
near agricultural areas. Due to the proximity of agricultural fields and the village, in areas near the
side-branch we also find species like the European hare (Lepus europaeus), the house mouse (Mus
musculus) the common rat (Rattus norvegicus), and carnivores like the European polecat (Mustela
putorius) (Figure 46). The transition between the anthropogenic environment and the near-natural
landscape favours the beech marten (Martes foina) too, utilising both types of habitats. Before the
intervention works, the side-branch used to have an oxbow character, which was advantageous for the
presence of several small mammals associated with water, including Miller’s water shrew (Neomys
anomalus), and the Eurasian water vole (Arvicola amphibius). The characteristic tracks left behind
by otters (Lutra lutra) provided evidence about their occurrence here only at the upper mouth of the
side-branch. Tree trunks chopped into two by beavers (Castor fiber) are seen only by the main Drava
riverbed; no signs were present along the side of the side-branch. The steep high bank is suitable for
the settling of foxes (Vulpes vulpes) and badgers (Meles meles): dens of both species were observed
there. In this particular riverside area, game animals like the wild boar (Sus scrofa), the roe deer
(Capreolus capreolus), and the red deer (Cervus elaphus) have created trails that are passable for
humans and are sometimes visible like conspicuous line drawings in the landscape.
91
Tótújfalui mellékág
Elhelyezkedése és a beavatkozások ismertetése
A Dráva bal oldalán a 140,65 – 141,40 fkm között húzódik Tótújfalu közigazgatási területén.
Teljes egészében magyar területen található. A Dráva folyóval két kis szigetet zár közre (47. ábra).
Hossza 0,9 km, átlagos szélessége 60 m, vízfelülete megközelítőleg 5,4 ha. A mellékág felső befolyási
szelvénye közvetlenül egy T szabályozási mű alatt található, itt a mellékág közepesen benőtt, 15
m széles. Alsó kifolyási szelvénye a keresztirányú szabályozási kőgát felett található, szélessége a
Drávával párhuzamosan 100 – 150 m. A kifolyási szelvénytől felfelé 200 m-re egy kőelzárás épült
(48. ábra). Közepénél egy kisebb ágon keresztül nyílt összeköttetése van a Drávával, melynek
szélessége 5 – 8 m. Mindkét partoldala erősen benőtt, behajló fák jellemzik (49. ábra). A mellékág a
Dráva folyó vízszállításában közepes, vagy annál nagyobb vízállásoknál vesz részt.
A Tótújfalui mellékág medre a Drávapalkonyai mellékághoz képest sokkal kevésbé töltődött
fel, ezért csak a legfelső és a közvetlenül torkolat alatti szakaszon, kb. 200 méter hosszan kotorták
ki az iszapos hordalékot (50. ábra), ami itt is a Drávába került. A rekonstrukció során biztosítani
kellet a korábban magasra épített kőgátak átjárhatóságát. A vízáramlás javítása a kőművek részleges
visszabontásával történt. A Dráva közepes vízállása mellett a mellékágak vízellátása javulni fog (51.
ábra). A csökkentett koronaszintek alá mindkét kőgát esetében egy-egy acél ikerátereszt építettek
be. Ezek kisvizes időszakokban is vizet vezetnek a Drávából a mellékágba. Az átereszek az új
küszöbszintek alatt mintegy másfél méterrel már vízbeáramlást tudnak biztosítani a mellékágba.
47. A Tótújfalui mellékág térképe
Karta rukavca Drave kod Novog Sela (Tótújfalu)
Map of the Tótújfalu side-branch
92
Rukavac Drave kod Novog Sela (Tótújfalu)
Položaj rukavca i opis predviđenih zahvata
Ovaj rukavac nalazi se na lijevoj strani Drave na dionici između 140,65 – 141,40 rkm na području
Novog Sela. Cijelom dužinom pripada Mađarskoj. Zajedno s glavnim koritom Drave rukavac
okružuje dva manja otoka (Slika 47). Dužina rukavca je 0,9 km, prosječna širina 60 m, a površina
oko 5,4 ha. Na samom početku nalazi se regulacijska građevina u obliku slova „T” (tzv. pero), gdje je
rukavac širine 15 m djelomično obrastao. Na donjem dijelu rukavac se širinom od 100-150 m ponovo
spaja s Dravom. Na udaljenosi od oko 200 m od ovoga profila nalazi se poprečna kamena regulacijska
građevina (Slika 48). Na sredini rukavca nalazi se jedan manji kanal, širine 5-8 m, kojim je rukavac
spojen s Dravom. Obale su gusto obrasle vegetacijom, a krošnje drveća nagnute su nad vodom (Slika
49). Kroz rukavac djelomično protječe voda samo u slučaju srednjeg ili visokog vodostaja Drave.
Ovaj rukavac znatno je manje ispunjen naslagama mulja u usporedbi s rukavcem kod Palkanja.
Naslage nanosa i mulja odstranjene su na oko 200 m dužine rukavca i vraćene u glavno korito
Drave (Slika 50). Cilj rehabilitacije bio je omogućiti bolji protok vode u rukavcu, što je postignuto
djelomičnim rušenjem kamene regulacijske građevine. Nakon snižavanja visine pregradnog zida
protok vode u rukavcu je moguć i pri srednjem vodostaju Drave (Slika 51). U oba nasipa, osim
smanjenja visine kamenog zida, ugrađene su i čelične cijevi za protok vode („distribucijski cjevovod”),
čime je omogućen protok u rukavcu i pri 1,5 m nižem vodostaju Drave.
Tótújfalu side-branch
Location and the description of interventions
This side-branch stretches on the left side of the Drava, between river kilometres 140.65 – 141.40, in
the administrative area of Tótújfalu. All of its stretch is located in Hungarian territory. With the main
river branch of Drava, it encloses two small islands (Figure 47). Its length is 0.9 km, average width is
60 m, water surface area reaching approximately 5.4 ha. The upper mouth is right below a T-shaped
regulation object, where the side-branch is moderately overgrown, reaching a width of about 15 m.
Its lower, confluence section is above the stone barrier across the bed, its width reaching 100-150 m,
measured parallel with the Drava. About 200 m upstream from the lower, confluence mouth, a stone
barrier was built (Figure 48). At its middle section, the side-branch allows open connection with the
Drava through a minor branch of 5-8 m. Both of its banks are strongly overgrown, covered by the
canopy of overhanging trees (Figure 49). The side-branch has minor involvement in carrying flowing
Drava water, at times of medium or higher water levels.
The bed of the Tótújfalu side-branch is much less filled up than that of the Drávapalkonya branch,
therefore only a 200 m long section was dredged in the uppermost part and right below the mouth, and
the removed silt was released into the main Drava stream (Figure 50). As part of the reconstruction,
the permeability of the stone barriers that had been built high before, had to be ensured. The rate of
water flow was improved by the partial removal of the stone barriers. At medium-high water levels
on the Drava, water supply to the side-branch will be better (Figure 51). In both of the stone barriers,
a steel twin culvert was built in, below the lowered top levels, which will allow water into the sidebranch even at times of low water levels. The culverts will supply water to the side-branch even at
water levels 1.5 m below the new threshold.
93
48. A mellékág kőelzáró gátja 2011/2012 telén
Poprečna regulacijska građevina zimi 2011/2012
The stone barriers during winter 2011/2012
49. A mellékág mindkét partoldala dús növényzettel borított
Obje obale rukavca gusto su obrasle vegetacijom
The banks of the side-branch are strongly overgrown
94
50. Iszapos hordalék a mellékág torkolatánál
Nanosi pijeska i mulja u donjem dijelu rukavca
The side-branch is filled up with sand and silt
51. A mellékág vízellátása a rehabilitációt követően javult
Nakon rehabilitacije rukavca poboljšana je opskrbljenost vodom
Water supply is improved after side-branch rehabilitation
95
Jellegzetes élőhelyek és növényzetük
A mellékág sziget felőli oldalán a magasabb felszínek felől közelítve a víz felé fűzelegyes
fehérnyárligetet, foltokban mandulalevelű bokorfüzeseket, illetve ártéri és mocsári ruderális
gyomnövényzetet találunk. A víztestben még ősszel is jelen volt a kotrás előtt tömeges sulyom (Trapa
natans), ám a legyökerező hínárnövényzet a magas vízállásnak és a gyors sodrás miatt nem tudott
regenerálódni. A mellékág külső oldalán és a kőgátakon az ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet
változó szélességben kíséri az általában meredek partot. A megváltozott viszonyoknak megfelelően
ezek az állományok gyakran és szélesebb sávban kerülnek víz alá, ennek következtében gyorsabban
és nagyobb területen újulhatnak meg. Felettük fűzelegyes fehérnyárligetben gyönyörű vénic szilek
(Ulmus laevis) állnak, lombkoronájuk alatt terebélyes kányabangita (Viburnum opulus) cserjék is
fellelhetők (52. ábra). A kiszélesedő, mélyebben fekvő részeken nyílt fűzligetek találhatók, rajtuk
vaskos komlófüggönnyel, peremükön ártéri és mocsári magaskórósokkal. Az őshonos felfutó komló
(Humulus lupulus) mellett itt már a japán komló (Humulus scandens) is tömeges „függönyképző”
elem. A magaskórósokban a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) az utóbbi évtizedekben
meghatározóvá vált. A magasparton erősen degradált, akác (Robinia pseudoacacia), fehér és fekete
nyár (Populus alba, P. nigra) elegyes tölgy-kőris-szil ligetet találunk. Bennük számos páfrány faj
is előfordul, mint a pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis) vagy a díszes vesepáfrány (Polystichum
setiferum), de tömegesen csak az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) jellemző. A mellékág felé
vezető utakat keskeny sávban ártéri félruderális gyomnövényzet kíséri. Bennük a térségre jellemző, a
mezőgazdasági területek, főleg a kapás kultúrák irányából az ártér felé terjedő egyéves özönnövények,
a hajszálágú és a karcsú köles (Panicum capillare, P. dichotomiflorum) is megtalálhatók.
52. Kányabangita / Obična udikovina / Large guelder rose (Viburnum opulus)
96
Karakteristična staništa i vegetacija
Na otoku koji glavno korito Drave odvaja od rukavca, iz pravca najuzdignutijih položaja prema
vodi prostire se poplavna šuma bijele topole, male površine zauzimaju grmolike vrbe, a kraj
njih se nalaze površine obrasle korovnom vegetacijom muljevitih riječnih obala. U središnjem
dijelu rukavca prije izmuljenja velike površine vode pokrivao je vodeni orašac (Trapa natans),
kao predstavnik vegetacije zakorijenjenih vodenih biljaka, a zbog visokog vodostaja i brzog
protoka vode u rukavcu su ujesen ostale tek male populacije te vrste. Na vanjskoj strani rukavca i
na kamenim vodnim građevinama razvijena je korovna vegetacija muljevitih riječnih obala koja
zauzima pojas različite širine uz strmu obalu. U promijenjenim uvjetima te sastojine češće bivaju
poplavljene te se zbog toga brže obnavljaju i zauzimaju sve veće površine. Iznad njih rastu šume
bijele vrbe u kojima se uz obalu prostire niz prekrasnih primjeraka brijesta veza (Ulmus laevis),
ispod čijih razgranatih krošnji raste obična udikovina (Viburnum opulus) (Slika 52). U prostranom
proširenom području na nižim položajima raste poplavna šuma bijele vrbe otvorenog sklopa. Na
stablima vrba dominiraju „viseći zastori” od hmelja, u kojima se uz zavičajnu vrstu hmelja (Humulus
lupulus) pojavljuje i pridošlica, japanski hmelj (Humulus scandens). Na obodu šume raste aluvijalna
i močvarna vegetacija visokih zeleni, u kojoj je posljednjih godina dominantnu ulogu preuzeo
žljezdasti nedirak (Impatiens glandulifera). Na visokoj obali rastu bijela i crna topola (Populus alba,
P. nigra) i poprilično degradirana mješovita šuma hrasta, jasena i brijesta sa znatnim udjelom
bagrema (Robinia pseudoacacia). Ovdje raste i nekoliko zaštićenih vrsta paprati, npr. ljuskava šumska
paprat (Dryopteris affinis) i čekinjava papratnjača (Polystichum setiferum), ali s većom brojnošću
pridolazi samo šumska paprat (Dryopteris filix-mas). Pored puta koji vodi do rukavca u uskom pojasu
pruža se korovna vegetacija poplavnih i močvarnih livada u riječnim dolinama. Među ovim
biljkama nalaze se i invazivne strane vrste prosa (Panicum capillare, P. dichotomiflorum) koje se kao
jednogodišnji korovi okopavina šire prema poplavnom području Drave.
Characteristic habitats and vegetation
On the island side of the side-branch, approaching from the higher ground, white poplar grove with
some willow is found, as well as some patches of almond-leaved willow shrub and alluvial weed
vegetation or ruderal mud surface communities. As late as in the autumn the water body of the
side-branch still contained water chestnut (Trapa natans), an aquatic plant that used to be abundant
before dredging, but the rooted, submerged aquatic vegetation has not yet had an opportunity to
regenerate, due to high water levels and the strong current. On the outer side of the side-branch and on
the stone barriers there is a band of alluvial and mud ruderal weed vegetation varying in its width,
lining the generally steep bank. As habitat conditions were transformed by dredging, these stands are
now more often flooded, in a wider band, meaning that they can regenerate more rapidly and in larger
areas. Higher up, spectacular white elm (Ulmus laevis) specimens stand in a white poplar grove
with some willow and some large guelder rose (Viburnum opulus) shrub specimens (Figure 52).
In the widening, lower terrain there are open willow groves, with thick veils of hop hanging down
from them and with alluvial marsh tall herb association along their boundaries. Besides the native
common hop (Humulus lupulus), here the Asian hop (Humulus scandens) is also an abundant element
of the massive liana veils. Himalayan balsam (Impatiens glandulifera) has become a determining
element of tall weed associations in recent decades. The high banks are populated by highly degraded
oak-ash-elm hardwood groves, with black locust (Robinia pseudoacacia), white poplar and black
poplar (Populus alba, P. nigra). These hardwood forest associations have several fern species such as
the scaly male fern (Dryopteris affinis) or soft shield fern (Polystichum setiferum), but the only really
abundant species is the male fern (Dryopteris filix-mas). Along the two sides of dirt roads leading
to the side-branch, narrow bands of semi-ruderal weed community are found. These include annual
invasive species typical of the region, spreading from agricultural areas, mostly root crop farmlands,
towards the river, including witchgrass and fall panicgrass (Panicum capillare, P. dichotomiflorum).
97
Vízi makrogerinctelenek
Tótújfalui mellékág faunája a mintavételek során a vártnál szegényebbnek bizonyult (39 taxon).
Ez kifejezetten meglepő annak tükrében, hogy részben holtmeder jelleget mutatott nagy kiterjedésű
növényállományokkal (53. ábra), ami általában gazdag faunát feltételez. A mintavételek időpontjában
még csak a bevezető szakasz lett kialakítva és kotorva, a meder alsó háromnegyede nem, ahol a
szinte 100%-os borítású sulymos állomány alatt jelentős mennyiségű szerves üledék halmozódott
fel. Bár konkrét mérési adatok nem álltak rendelkezésünkre elképzelhető, hogy a vastag üledékréteg
és az intenzív szerves anyag lebontás kedvezőtlen oxigénviszonyokat hozhatott létre (még a részben
beáramló víz ellenére is), ami ronthatja az életfeltételeket, valamint nem kedvez a nagyobb áramló
vizekhez kötődő fajok megjelenésének. A mellékág fajkészletének nagy részét generalista, szinte
bárhol megjelenő fajok alkották, a kifejezetten áramló vízhez kötődő fajok aránya mindössze 10%
körüli, a kifejezetten állóvízi taxonok aránya is alacsony, az előzetesen vártnál kisebb. Védett fajok
közül csak a sárgás szitakötő (Gomphus flavipes) néhány egyedét mutattuk ki a mellékágból. Néhány
csoport vonatkozásában nagyon fajszegénynek bizonyult a víztér, ilyen pl. a szitakötők és a bogarak
csoportja, amikből csak 1-1 faj fordult elő a vizsgálatok során, míg más csoportok esetében a fajok
száma hasonló volt a többi mellékágéhoz (pl. puhatestűek, kérészek, poloskák). Csak innen került elő
a felszínen kiterülő levelű hinarasokhoz kötődő vízenlejtő poloska (Mesovelia furcata).
53. Vízi makrogerinctelen mintavétel a sulymos állományból az elzáró gát felett
Uzorkovanje vodenih makrobeskralješnjaka u sastojini vodenog oraška iznad pregade
Sampling of aquatic macroinvertebrates in the stands of water chestnut above the stone barrier
98
Vodeni makrobeskralješnjaci
Fauna vodenih makrobeskralješnjaka u rukavcu kod Novog Sela pokazala se siromašnijom (39
svojta) od očekivane. Naime, u vrijeme uzorkovanja, ovaj rukavac je imao obilježja mrtvaje s gustim
slojem vodene vegetacije (Slika 53), a sudeći po tome bioraznolikost bi mogla biti veća. U vrijeme
istraživanja samo je u početnom dijelu rukavca završeno izmuljenje, dok dvije trećine rukavca
nije bilo uređeno i površinu vode je još uvijek potpuno pokrivala vegetacija vodenog orašca. Ne
raspolažemo konkretnim mjerenjima, ali pretpostavljamo da debeli sloj mulja, nakupljanje organskih
tvari te intenzivni procesi njihovog razlaganja stvaraju nepovoljne uvjete opskrbljenosti kisikom
(unatoč prilivu svježe vode u rukavac), što izaziva nepogodne životne uvjete za vrste prilagođene
na tekućice. Većina vrsta koje se pojavljuju u rukavcu su generalisti, tj. vrste koje mogu živjeti u
različitim vodenim staništima, oko 10% su vrste izrazito prilagođene na tekućice, a isti udio imaju
i vrste stajaćih voda. Od zaštićenih vrsta, nekoliko jedinki žutonogog riječnjaka (Gomphus flavipes)
zapaženo je uz obalu rukavca. U vodenom staništu izrazito je siromašna fauna vretenaca i kornjaša,
od kojih je zabilježena samo po jedna vrsta, dok su druge skupine vodenih beskralješnjaka (mekušci,
tulari, vodene stjenice) zastupljene sa sličnim brojem vrsta kao i u ostalim rukavcima. Samo u ovom
rukavcu zabilježena je vodena stjenica (Mesovelia furcata), koja živi u vegetaciji plutajućih hidrofita.
Aquatic macroinvertebrates
The fauna of the Tótújfalu side-branch turned out to be poorer than expected (39 taxa). This is
quite surprising especially with view to the fact that the side-branch had a partly oxbow character
with huge stands of aquatic plants (Figure 53), which normally implies the presence of a rich fauna.
At the time of the samplings, only the upper mouth section had been re-shaped and dredged, whereas
the lower three-fourth of the bed had not, and here substantial amounts of organic sediment had
accumulated beneath the water chestnut carpet of almost 100% coverage. Although measurement data
were not readily available, it is possible that the thick layer of sediment and the intensive processes
of decomposition created unfavourable oxygene conditions (even despite the partial inflow of fresh
water), which has negative influence on life conditions, and the presence of sediment does not favour
the appearance of species associated with larger flowing water bodies. The majority of the species
occurring in this side-branch are generalist ones that are likely to appear almost anywhere; with the
rate of flow-preferring species staying around only 10%, although the proportion of taxa typical of
stagnant waters were low too, or at least lower than expected. Among protected species, only the
river clubtail (Gomphus flavipes) was represented by a few specimens. Interestingly, some of the
taxa had very few species in this water body – such as dragonflies and beetles yielding 1 species
each, – whereas other groups were represented at rates that were similar to the other side-branches
(e.g. molluscs, ephemeropterans, heteropterans). It was only here that the pondweed bug (Mesovelia
furcata), associated with weeds floating on the water surface was found.
99
Az élő Drávához hasonlóan a vizsgált mellékágakban is kiemelkedően magas az idegenhonos
fajok száma és tömegaránya. Öt idegenhonos puhatestű és két rák előfordulását mutattuk ki. Az
apró termetű, szinte az egész világon elterjedt lábas vízicsigácska (Potamopyrgus antipodarum) újzélandi eredetű csigafaj előfordulása már ismert volt a Drávából a drávaszabolcsi szakaszról, most a
Tótújfalui- és a Drávapalkonyai mellékágban találtuk néhány példányát. A tömzsi hólyagcsiga (Haitia
acuta) Észak-Amerikából érkezett, a magyarországi Duna szakaszon 1967-óta jelen van, minden
vizsgált mellékágban megtaláltuk példányait. Számos idegenhonos kagyló érte el Magyarországot,
a folyóvizekben leginkább a kosárkagyló (Corbicula) fajok terjedése okoz gondokat. A nagy
kosárkagyló (Corbicula fluminea) az 1990-es évek végen került Magyarországra, ma már a Duna
teljes vízrendszerében megtalálható, 2008-ban észlelték legelőször a Drávából Drávaszabolcsnál, de
2011-re már Barcsot is elérte. A vándorkagyló (Dreissena polymorpha) az 1700-as évek vége óta van
jelen Magyarország teljes területén. A két kagylófajnak nagyon erőteljes kolonizáló és széleskörű
alkalmazkodó képessége van. A tömeges előfordulásuk igen komolyan megváltoztathatja az
anyagforgalmi viszonyokat, számottevően befolyásolja az őshonos életközösségek összetételét és az
ökorendszerek működését. A vizsgált mellékágakban nagy egyedszámban megtalálhatók, az előkerült
15 kagylófaj egyedeinek 85%-át e két idegenhonos faj adja. Az amuri kagyló (Sinanodonta woodiana)
világméretű terjedésének kezdete a XX. század második felére tehető (54. ábra). A faj DélkeletÁzsiában őshonos. Magyarországon valószínű, hogy a 1960-as évektől van jelen, a 90-es évektől
kezdve az ország nagy részéről kimutatták. A nagytestű kagylóinkra veszélyes. A vizsgálatok során
csak ebből a mellékágból került elő néhány példánya. Remélhető, hogy a rehabilitáció befejezésével,
a folyamatos és egyirányú vízáramlás megindulásával a faj hátrányba kerül és visszaszorul, talán jó
eséllyel el is tűnik a meder faunájából.
54. Amuri kagyló / Isočnoazijska bezupka / Chinese pond mussel (Sinanodonta woodiana)
100
U istraživanim rukavcima velik je broj pridošlica koje se pojavljuju s velikom brojnošću. Pronađeno
je pet stranih vrsta mekušaca i dvije vrste rakova. Sitni vodeni pužić (Potamopyrgus antipodarum),
porijeklom iz Novog Zelanda, rasprostranjen je skoro u cijelom svijetu. Uz poznate podatke o
pridolaženju ove strane vrste u Dravi kod Dravasabolča, zabilježeni su nalazi nekoliko primjeraka u
rukavcima kod Novog Sela i Palkanja. Puž vrste Haitia acuta, porijeklom iz Sjeverne Amerike, od
1967. godine pojavljuje se u mađarskoj dionici Dunava, a pronađen je i u ova četiri rukavca Drave.
Dvije navedene vrste puževa stručnjaci smatraju opasnim invazivnim vrstama. Među školjkašima
brojne pridošlice pojavile su se u Mađarskoj, a najviše problema u tekućicama izaziva širenje kotarica
(Corbicula). Krupnorebrasta kotarica (Corbicula fluminea) prvi put je zabilježana krajem 1990-ih
godina, a dosad se proširila na cijeli tok Dunava. U Dravi je nađena 2008. godine kod Dravasabolča,
a 2011. godine proširila se do Barča. Raznolika trokutnjača (Dreissena polymorpha) od 1700-ih
godina prisutna je u cijelom području Mađarske. Zahvaljujući velikoj sposobnosti prilagođavanja
i naseljavanja novih područja, navedene dvije vrste školjkaša pojavljuju se u velikom broju, što
djeluje na promjene funkcija u životnim zajednicama i ekosustavima. U istraživanim rukavcima
od 15 pronađenih vrsta školjkaša 85% od ukupnog broja jedinki činili su primjerci stranih vrsta.
Istočnoazijska bezupka (Sinanodonta woodiana), porijeklom iz Jugoistočne Azije, od 1960-ih godina
proširila se po cijeloj Mađarskoj (Slika 54). Nekoliko primjeraka ove vrste pronađeno je u rukavcu
kod Novog Sela. Nakon završene rehabilitacije, protok vode kroz rukavac mogao bi djelovati na
smanjivanje broja jedinki te invazivne vrste, ili čak na njen nestanak iz rukavca.
%
Similarly to the main Drava branch and all the other studied side-branches, the representation of
non-native species in numbers and weight ratios was found to be extremely high. This side-branch
yielded 5 alien molluscs and two crustacean species. The tiny New Zealand mud snail (Potamopyrgus
antipodarum), distributed all over the world, was known to exist in the Drava from the Drávaszabolcs
area, and now a few specimens were recorded in the Tótújfalu and the Drávapalkonya side branches.
The acute bladder snail (Haitia acuta) arrived from North-America and has been present in the
Hungarian reach of the Danube since 1967. It is found in all four of the studied side-branches. A number
of invasives have reached Hungary: in rivers, it is mostly the basket clam (Corbicula) species whose
spreading causes trouble. The Asian clam (Corbicula fluminea) was first introduced to Hungary in the
late 1990s. Now present in the entire Danube water system, it was first recorded in the Drava in 2008
at Drávaszabolcs, but by 2011 it had spread upstream and reached Barcs as well. The zebra mussel
(Dreissena polymorpha) has been present in entire Hungary since the late 1700s. These two species
have strong colonisation ability and wide adaptation. Their massive presence substantially transforms
the material circulation relations, and significantly influence the composition of native communities
and the functioning of ecological systems. In the studied side-branches they were found abundantly:
about 85% of all 15 bivalve species found were individuals of these two alien species. The worldwide expansion of the Chinese pond mussel (Sinanodonta woodiana) began around the second half of
the 20th century (Figure 54). This species is native to Southeast Asia and the Amur region. In Hungary,
it has been present probably since the 1960s, and since the 1990s it has been recorded in the majority
of the country. It means a threat to the large-bodied native bivalves. During our studies, only this
side-branch yielded a few individuals of this species. Hopefully as the revitalisation is completed, and
continuous, unidirectional flow is restored, such conditions will be disadvantageous for this species,
and it will decline or even disappear from the fauna of this water body.
101
Szárazföldi makrogerinctelenek
A Tótújfalui mellékágon és annak környékén a puhatestűek (Mollusca) kisebb nedvességigényű
képviselői is előfordulnak, mint például a fehér csiga (Monacha cartusiana), aki a vízparttól
viszonylag távol eső, magasabb fekvésű nyílt élőhelyeken fordul elő. A nedvesebb élőhelyeken
megjelenik a nagy borostyánkőcsiga (Succinea putris), amely a vízpartok közelében, de még inkább
a viszonylag távol lévő, mély fekvésű, tisztás jellegű magaskórós növénytársulásokban jelentkezik. A
szárazföldi pókok (Araneae) számára a mellékág környezetében meglehetősen szűkös a választék jó
természetességű élőhelyekben. A kiterjedt szárazabb, fátlan élőhelyeken jellemző a pusztai farkaspók
(Paradosa agrestis) és a földi farkaspók (Trochosa terricola), inkább a mellékág alsó szakaszainak
közelében. A térségben hasonló természeti adottságú területeken elterjedt hálószövő fajok mellett, a
jórészt magaskórós növényzettel meghatározott tisztásokon leginkább a réti farkaspókkal (Lycosa
radiata) és a csodáspókkal (Pisaura mirabilis) lehetett találkozni. A vízpartok jellemző faja a
farkaspók (Pardosa amentata). Az egyenesszárnyúak (Orthoptera) és a fogólábúak (Mantodea)
diverzitása a vízpart közeli területeken meglehetősen alacsony. Ezeknek a rovaroknak viszonylag
kedvező élőhelyei a mellékág bal partjától nagyobb távolságra elhelyezkedő nyílt, főleg magaskórós
vagy füves területeken vannak. Előfordul rajtuk a közönséges rétsáska (Chorthippus parallelus) és
az aranyos sáska (Chrysochraon dispar). Nedves, dús aljnövényzetű erdőkben jellemző szöcskefaj a
zöld repülőszöcske (Phaneroptera falcata), amelyet leginkább napsütötte helyeken lehet megfigyelni
(55. ábra). A szárazföldi poloskák (Heteroptera) a nyári hónapokban viszonylag gyakoriak. A
vízparttól messzebb található füves vagy magaskórós élőhelyeken jellemző a színesebb fajkészlet. A
ligetes mellékág menti területeken a térségben általánosan elterjedt fajok fordulnak elő, mint például
a nyárfapoloska (Phytocoris populi) vagy a fenyérpoloska (Hebrus pusillus).
55. Zöld repülőszöcske / Konjic / Sickle-bearing bush-cricket (Phaneroptera falcata)
102
Kopneni makrobeskralješnjaci
U rukavcu kod Novog Sela i okolici pojavljuju se mekušci (Mollusca) koji su prilagođeni na
sušnije uvjete, npr. puž obična kartuzijanka (Monacha cartusiana), koji živi na otvorenim staništima
na uzdignutijim položajima udaljenijim od obale. Obični jantarnjak (Succinea putris) pojavljuje se na
vlažnim staništima uz obalu i u vegetaciji visokih zeleni, u udubljenjima u poplavnom području. Za
kopnene pauke (Araneae) okolica ovog rukavca ne pruža raznolike mogućnosti za život. U blizini
donjeg dijela rukavca na travnjacima žive predstavnici vrsta Paradosa agrestis i Trochosa terricola.
Od vrsta koje pletu mreže pauk vučjak (Lycosa radiata) i grabežljivi pauk (Pisaura mirabilis) žive
na travnjacima i u vegetaciji visokih zeleni. Za obale je karakteristična vrsta mali pauk-vuk (Pardosa
amentata). Ravnokrilci (Orthoptera) i bogomoljke (Mantodea) zastupljeni su s malim brojem vrsta,
koje nalaze pogodne uvjete na travnjacima i u vegetaciji visokih zeleni u područjima udaljenijim od
lijeve obale rukavca. Pojavljuju se također i obična livadna šaška (Chorthippus parallelus) i zlatna
šaška (Chrysochraon dispar). U vlažnoj gustoj vegetaciji prizemnog raslinja u šumi, na otvorenim,
svijetlim mjestima živi konjic (Phaneroptera falcata) (Slika 55). Kopnene stjenice (Heteroptera)
česte su u ljetnjim mjesecima, naročito u vegetaciji visokih zeleni, podalje od obale. U poplavnim
šumama česte su stjenice vrsta Phytocoris populi i Hebrus pusillus koje žive na topoli.
Terrestrial macroinvertebrates
Representatives of molluscs (Mollusca) requiring less moisture occur along the Tótújfalu sidebranch and its surroundings, such as the Carthusian snail (Monacha cartusiana), which is found
in more elevated, open terrain further away from the waterside. In wetter areas the common amber
snail (Succinea putris) appears, partly in habitats closer to the water but even more frequently in the
lower, clearing-type, tall weed plant associations further away. For terrestrial arachnids (Araneae)
the side-branch and its environment offers a rather narrow choice of natural habitats. In large, drier,
treeless habitats the thin-legged wolf spider (Paradosa agrestis) and ground wolf spider (Trochosa
terricola) are typical, mostly near the lower sections of the side-branch. Besides orb-weaving species
found in habitats with similar conditions in the neighbourhood, the most common species observed in
clearings dominated by tall weed vegetation are the wolf spider (Lycosa radiata) and the nursery web
spider (Pisaura mirabilis). A typical species of waterside areas is the spotted wolf spider (Pardosa
amentata). The diversity of orthopterans (Orthoptera) and mantids (Mantodea) in areas near the
waterside is pretty low. Relatively suitable habitats for these species are located in open, mostly tallweed or grassy areas further away from the left side of the side-branch. Species present here include
the meadow grasshopper (Chorthippus parallelus) and the large gold grasshopper (Chrysochraon
dispar). A characteristic orthopteran species in wet forest habitats with lush undergrowth is the sicklebearing bush-cricket (Phaneroptera falcata), which is most often observed in sunlit areas (Figure
55). Terrestrial heteropterans (Heteroptera) are quite common here in the summer months. A more
colourful species composition is found in grassy or tall weed associations further away from the
waterside. In areas of the groves along the side-branch, generally occurring species of the region are
found, such as the poplar bug (Phytocoris populi) or the blackish Hebrus pusillus.
103
A nagylepke (Macrolepidoptera) faunára vonatkozóan Tótújfalu környékére viszonylag sok a
szakirodalmi adat, ami összehasonlítási alapként szolgálhat. A réti, erdőszéli és tág tűrésű (euriök) fajok
mellett a nedves (humid) élőhelyeket kedvelő fajok a legjelentősebbek. A védett pillangófélék közül
a víz közelében kóborlóként megjelenik a fecskefarkú lepke (Papilio machaon), de korábbról olyan
különös természetvédelmi jelentőségű ritka fajok is ismertek innen, mint a farkasalma-lepke (Zerynthia
polyxena), amely csak egy-egy rövid időszakban jelenik csak meg akkora egyedszámmal, hogy nagy
valószínűséggel megfigyelhető. Tápnövénye, a farkasalma sokfelé előfordul az erdőszegélyeken és
rét jellegű területeken. A másik jelentős nagymértékű pillangófaj pedig a kis apollólepke (Parnassius
mnemosyne) amelynek tápnövényét az odvas keltikét a magas ártér keményfa ligetekben találja
meg, viszonylag távol a folyótól. A bokorfüzesekben a gyakoribb kis színjátszólepke (Apatura
ilia) mellett (56. ábra), számítani lehet a jóval ritkább magyar színjátszólepke (Apatura metis)
előfordulására is, mert a térségből már ismert. A Tótújfalui mellékág mentén és annak környékén a
bogarak (Coleoptera) számára a legkedvezőbb adottságú élőhelyek a nedves, kis lejtésű, iszappal
fedett vízpartok és az idősebb puhafaligetek állományai. A növényevő bogarak leginkább a távolabbi
magaskórós növényzettel benőtt nyílt területeken, illetve a szegélytársulásokban találnak kedvező
életfeltételeket. Az ártéri erdőkben, de nyitott élőhelyeken is rendszeresen megjelenik, olykor gyakori
fajként is a védett mezei futrinka (Carabus granulatus), mint az alacsony fekvésű nedves élőhelyeken
országosan elterjedt és jellemző nagytestű futóbogara. Az vízparti iszaplerekódásokon nagyszámú
holyva és főleg futóbogárfaj alkot jellegzetes parti (litorális) közösségeket. Ezek meghatározó tagjai
a különböző gyorsfutók. Itt az egyik jellemző faj a szélesnyakú gyorsfutó (Bembidion laticolle).
A természetvédelmi szempontból nagyobb jelentőségű növényevő bogárfajok többsége a puhafás
ligeterdők lakója. Főleg az idősebb nyárállományokban fordul elő a diófacincér (Megopis scabricornis)
(80. ábra) míg a füzesekre leginkább a pézsmacincér (Aromia moschata) jellemző.
56. Kis színjátszólepke / Mala prelijevalica / Lesser purple emperor (Apatura ilia)
104
Danji leptiri (Macrolepidoptera) brojni su u blizini ovog rukavca, što potvrđuju i podaci iz
relativno obimne literature. Najčešće su vrste široke ekološke tolerancije (eurivalentne) koje žive
na livadama ili na rubovima šuma, te vrste vlažnih staništa (humidne). Od zaštićenih vrsta leptira,
lutajući primjerci lastinog repa (Papilio machaon) pojavljuju se u blizini vode na zaklonjenim mirnim
mjestima. Ranije su ovdje zabilježene još neke rijetke vrste, kao što je uskršnji leptir (Zerynthia
polyxena). Veći broj jedinki ove vrste pojavljuje se samo u kratkom razdoblju, tada postoji veća
mogućnost da budu zapažene. Biljka hraniteljica je vučja jabučica (Aristolochia clematitis) koja raste
na rubovima šuma i na vlažnim livadama. Druga značajna vrsta krupnih danjih leptira je crni apolon
(Parnassius mnemosyne), čija biljka hraniteljica je šuplja šupaljka (Corydalis cava), koja raste izvan
dohvata poplava, u šumama tvrdih listača. U zajednici grmolikih vrba česta je mala prelijevalica
(Apatura ilia) (Slika 56), a može se očekivati i pojavljivanje velike prelijevalice (Apatura metis),
znatno rjeđe vrste koja je prije zabilježena u ovom području. U rukavcu kod Novog Sela i okolici
najpogodnija staništa za kornjaše (Coleoptera) su blago nagnute muljevite obale rukavca i stare
poplavne šume mekih listača. Biljojedne vrste kornjaša pogodne životne uvjete nalaze i u vegetaciji
visokih zeleni te u rubnim sastojinama. U poplavnim šumama, na čistinama pojavljuje se ritski trčak
(Carabus granulatus), zaštićena vrsta, rasprostranjena na vlažnim staništima u cijeloj Mađarskoj.
Na nanosima mulja uz obalu rukavca karakterističnu obalnu (litoralnu) zajednicu čine brojne
vrste kusokrilaca (Staphylionidae) i trčaka, a jedna od značajnih vrsta je zeleni šiljkaš (Bembidion
laticolle). Značajni su biljojedi kornjaši koji žive u poplavnim šumama, u starijim topolovim šumama,
npr. vrbina strizibuba (Megopis scabricornis) (Slika 80), dok je za vrbike karakteristična moškatna
strizibuba (Aromia moschata).
%
Regarding the butterfly (Lepidoptera) fauna, there are quite abundant literature data available
for the area of Tótújfalu, which can provide a good basis for comparison. Besides the species of
meadows, forest edges and ones with wide tolerance (euryoic), the most significant are species
preferring humid habitats. Among protected large butterflies, the swallowtail (Papilio machaon)
can appear wandering along the water’s edge, but earlier data are available about such rare species
with special conservation value as the southern festoon (Zerynthia polyxena) which appears in
low numbers that allow good chance for its observation only in shorter periods. Its food plant, the
birthwort is present in many places around forest edges and meadow type areas. Another butterfly
species with high abundance is the clouded Apollo (Parnassius mnemosyne) finding its food plant, the
fumewort, in the hardwood stands of the higher floodplain, i.e. relatively far from the river regarding
this environment. In willow shrubs, we can expect, besides the more frequent lesser purple emperor
(Apatura ilia) (Figure 56), the much rarer Freyer’s purple emperor (Apatura metis) as well, since we
have evidence about its former occurrence in the region. For beetles (Coleoptera) along the Tótújfalu
side-branch and its surroundings, the most favourable habitats are wet waterside areas with moderate
sloping and mud surface, and old softwood gallery forest stands. Herbivorous beetles find their best
habitat conditions in open areas overgrown by tall weeds, further away from the water, and in edge
associations. The protected field ground beetle (Carabus granulatus), a typical, large-bodied ground
beetle of low and wet areas all over the country, appears regularly in floodplain forests but also in
open habitats, sometimes as a quite common species. A number of rove beetles and ground beetles
form characteristic littoral communities on the silt and mud sediment of waterside areas. Determining
members of these assemblages are various Bembidion species. One of their typical species is the
broad-necked ground beetle (Bembidion laticolle). The majority of herbivorous beetles with higher
conservation importance live in softwood gallery forests. It is mostly in older poplar stands that we
can observe the longhorn beetle Megopis scabricornis (Figure 80), whereas in willow stands the
musk beetle (Aromia moschata) is more typical.
105
Gerincesek
A mellékág a beavatkozás előtt alacsony vízállás idején mocsaras élőhelyre hasonlított. A befolyó
átalakítása kotrása és a kőgátak visszabontása lehetővé vált, hogy a mellékágon átfollyon a víz, ami
gyorsan megváltoztatta a víztest jellegét is, hiszen a sulyom és hínár szőnyeget elvitte az átfolyó
víz. Az elmocsarasodott mellékágban csak azok a hal (Pisces) fajok fordultak elő állandó jelleggel,
melyek jól tűrték a sekély, dús vízi növényzettel benőtt, gyorsan felmelegedő vizet, melyben a
nyári hónapokban az oxigénhiány is problémákat okozhatott. Ilyen tágtűrésű fajok a bodorka
(Rutilus rutilus), a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), a compó (Tinca tinca), a
razbóra (Pseudorasbora parva), az ezüstkárász (Carassius gibelio) és a naphal (Lepomis gibbosus).
A ragadozó életmódot folytató fajok közül a csuka (Esox lucius) és a sügér (Perca fluviatilis). A
gerintelenekkel táplálkozó fajok közül a vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus) és a védett széles
durbincs (Gymnocephalus baloni) van jelen. A kevésbé igényes mocsári élőhelyeket preferáló védett
fajok közül a réticsík (Misgurnus fossilis) sem volt ritka a mellékág zárt szakaszán. A nagyobb
testtömeget is elérő harcsa (Silurus glanis), a márna (Barbus barbus) és a menyhal (Lota lota) a
kőgátak megnyitása előtt elsősorban csak a mellékág kifolyó szakaszánál fordultak elő, hasonlóan,
mint a jászkeszeg (Leuciscus idus) a küsz (Alburnus alburnus) és a karikakeszeg (Abramis bjoerkna).
A mellékág befolyó szakaszának megnyitását követően megjelent a sujtásos küsz (Alburnoides
bipunctatus), a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) és a domolykó (Leuciscus cephalus). A mellékág
befolyásánál és kifolyásánál lévő kövezések kiváló élőhelyei a tarka gébnek (Proterorhinus
marmoratus), ahol a víz sodrása nagyobb, ott ma is gyakran horgásznak balinra (Aspius aspius),
paducra (Chondrostoma nasus). A kifolyó szakasz fövenyes részein gyakoriak a védett szivárványos
ökle (Rhodeus sericeus) rajai és a védett botos kölönték (Cottus gobio) is (52. ábra). A szintén védett
törpecsík (Sabanejewia aurata) csak a befolyó szakasz kikövezett részén került elő.
57. Botos kölönte / Peš / European bullhead (Cottus gobio)
106
Kralješnjaci
Rukavac kod Novog Sela prije provođenja zahvata, za vrijeme niskog vodostaja, imao je obilježja
močvare. Rušenjem pregradnog kamenog zida koji je zatvarao ulaz u rukavac i odstranjivanjem
sedimenata omogućen je protok vode. Jake vodene struje odnijele su vodenu vegetaciju, veliku
masu vodenog orašca, te su se ubrzo promijenili životni uvjeti. U rukavcu koji je imao obilježja
močvarnog staništa, pogodne uvjete za život imale su samo one vrste riba (Pisces) prilagođene na
gustu vegetaciju koja obrasta rukavac i plitku vodu koja se brzo zagrijava, te u ljetnjim mjesecima
može doći do nedostatka kisika. Takve vrste široke ekološke tolerancije su bodorka (Rutilus rutilus),
crvenperka (Scardinius erythrophthalmus), linjak (Tinca tinca), bezribica (Pseudorasbora parva),
babuška (Carassius gibelio) i sunčanica (Lepomis gibbosus). Od grabežljivica tu su štuka (Esox
lucius) i grgeč (Perca fluviatilis), a balavac (Gymnocephalus cernuus) i zaštićeni Balonijev balavac
(Gymnocephalus baloni) se hrane uglovnom beskralješnjacima. U rukavcu su zabilježene i neke
zaštićene vrste prilagođene na močvarna staništa, npr. piškur (Misgurnus fossilis). Neke vrste koje
mogu dostići veliku masu, npr. som (Silurus glanis), mrena (Barbus barbus) i manjić (Lota lota) prije
odstranjivanja kamenog zida pojavljivale su se samo u donjem dijelu rukavca, gdje su također živjeli
i jez (Leuciscus idus), uklija (Alburnus alburnus) i krupatica (Abramis bjoerkna). Na početnom dijelu
rukavca nakon zahvata pojavile su se dvoprugasta uklija (Alburnoides bipunctatus), nosara (Vimba
vimba) i klen (Leuciscus cephalus). Na gornjem i donjem dijelu rukavca, na mjestima gdje je spojen s
Dravom, uvjeti pogoduju mramorastom glavoču (Proterorhinus marmoratus), a bolen (Aspius aspius)
i podust (Chondrostoma nasus) su prilagođeni na jača strujanja vode. Na mjestu gdje se voda iz
rukavca ulijeva u Dravu česta su jata zaštićenih vrsta gavčice (Rhodeus sericeus) i peša (Cottus gobio)
(Slika 57). Zaštićena vrsta zlatni vijun (Sabanejewia aurata) zabilježen je samo na gornjem dijelu
rukavca, na podlozi posutoj kamenjem.
Vertebates
Before the physical interventions, the Tótújfalu side-branch had resembled a marsh-like habitat at
times of low water levels. The transformation of the upper mouth, the dredging, and the lowering of
stone barriers allowed water to pass through, which rapidly transformed the character of the water
body, since the carpet of water chestnut and other water weeds was washed away by the stream.
The boggy habitat could permanently support only those fishes (Pisces) that could tolerate rapidly
warming, shallow water overgrown by aquatic vegetation, and occasional oxygen depletion in the
summer months. Such species with wide tolerance are the roach (Rutilus rutilus), the rudd (Scardinius
erythrophthalmus), the tench (Tinca tinca), the stone moroco (Pseudorasbora parva), the Prussian
carp (Carassius gibelio) and the common sunfish (Lepomis gibbosus). Among predator fishes, such
are the pike (Esox lucius) and the perch (Perca fluviatilis), while the ruffe (Gymnocephalus cernuus)
and the protected Danube ruffe (Gymnocephalus baloni) feed mainly with invertebrates. Among less
demanding protected species preferring marsh-like habitats, the weather-fish (Misgurnus fossilis)
was not rare in the closed section of the side-branch. Before the stone barriers were opened, the
European catfish (Silurus glanis), potentially growing quite large, the barbel (Barbus barbus) and
the burbot (Lota lota) used to occur primarily at the confluence section of the side-branch, similarly
to the ide (Leuciscus idus), the bleak (Alburnus alburnus) and the white bream (Abramis bjoerkna).
After the upstream mouth of the side-branch was opened, species like the rifle minnow (Alburnoides
bipunctatus), the vimba (Vimba vimba) and the chub (Leuciscus cephalus) appeared. At both the
upstream and downstream mouths of the side-branch, habitat conditions are suitable for the tubenose
goby (Proterorhinus marmoratus), and where the current is stronger, anglers often try to catch asp
(Aspius aspius) and common nase (Chondrostoma nasus). At the shallow banks with fine substrate,
schools of protected bitterlings (Rhodeus sericeus) are quite frequent, just like protected European
bullheads (Cottus gobio) (Figure 57). The golden spined loach (Sabanejewia aurata) which is also
protected, was found only at the stony parts of the inflowing upstream section.
107
A Tótújfalui mellékág a rehabilitációt megelőzően elmocsarasodott élőhely volt, ennek ellenére nem
volt tipikus kétéltű (Amphibia) szaporodóhely, talán azért sem, mert nagy kiterjedésű mezőgazdasági
területek határolják. Február végén, márciusban a mellékág partján a meder felé mégis pettyes
gőték (Lissotriton vulgaris) igyekeznek, ahol a sűrű vízi növényzet levelei közé rejthetik petéiket.
Nyáron a farkos kétéltűek szaporodó egyedei és a lárvák a vízben rejtőznek, a szárazföldön élők
egyedei pedig éjszaka aktívak. A mellékág adottságai leginkább a zöld vízibékák szaporodásának
kedvezett. A kis tavibékák (Pelophylax lessonae) és a hibrid kecskebékák (Pelophylax kl. esculentus)
többnyire a vízparton és annak közelében tartózkodnak a nagyobb termetű kacagó békák (Pelophylax
ridibundus) a parttól távolabbra az erdőbe is bemerészkednek. Gyakran kinyújtott végtagokkal
szinte mozdulatlanul fekszenek a víz felszínén, ha veszélyt éreznek, akkor a víz alá merülve úsznak
menedéket keresve a vízi növényzet között. A mellékágban a vöröshasú unkák (Bombina bombina)
nem valószínű, hogy szaporodnak, de a kora nyári estéken jellegzetes hangjuk kórusban szól. A meder
és a mezőgazdasági területek közötti erdősávban további három kétéltű faj egyedei figyelhetők meg.
A magányos rejtőzködő barna varangyok (Bufo bufo), a leveleken pihenő zöld levelibékák (Hyla
arborea) és az avar közt meghúzódó, jól rejtőzködő erdei békák (Rana dalmatina), melyek ha
veszélyben érzik magukat, akár két méteres ugrásokkal képesek menekülni (58. ábra).
A hüllők (Reptilia) közül a mellékág mocsári növényzete között néha felbukkan a mocsári teknős
(Emys orbicularis), de a vízparton, sőt attól nagyobb távolságokban is előfordul. A partoldal homokos,
löszös talajába kapart lyukba temeti sárgásfehér pergamenszerű héjú tojásait. A kis teknősök csak
a nyár végén kelnek ki és azonnal a víz felé veszik útjukat. A mellékágban nem ritka a vízisikló
(Natrix natrix) sem, amely tápláléka jelentős részét éppen a vízi növények között megbúvó ebihalak,
halivadék, vagy kifejlett kétéltűek közül választja ki. A magaspart akácosában él a zöld gyík (Lacerta
viridis).
58. Erdei béka / Šumska smeđa žaba / Agile frog (Rana dalmatina)
108
Prije rehabilitacije, rukavac kod Novog Sela većim je dijelom imao izgled močvarnog staništa, ali se
ipak ne može reći da je bio tipično stanište za razmnožavanje vodozemaca (Amphibia). Životni uvjeti
vodozemaca ograničeni su pretvaranjem susjednih područja u poljoprivredna zemljišta. Promjene
nastale nakon rehabilitacije rukavca donekle će otežati uvjete za razmnožavanje vodozemaca i
gmazova, no najvjerojatnije se ukupni broj vrsta neće mijenjati. Krajem veljače i u ožujku spolno
zrele jedinke malog vodenjaka (Lissotriton vulgaris) kreću se ka obali rukavca, a zatim ženke polažu
jaja na lišće vodenih biljaka. Odrasle spolno zrele jedinke i ličinke ljeti se skrivaju u vodi, a ostale
jedinke, koje ostaju na suhom, aktivne su noću. Rukavac pruža pogodne uvjete za razmnožavanje
zelenih žaba. Mala zelena žaba (Pelophylax lessonae) i križanac, jestiva zelena žaba (Pelophylax kl.
esculentus) uglavnom borave u vodi i uz obalu, a velika zelena žaba (Pelophylax ridibundus) ponekad
se udaljava od obale. Najčešće leži nepomično na površini vode, a kad osjeti opasnost zaroni u vodu
i skriva se među vodenim biljem. Crveni mukači (Bombina bombina) vjerojatno se ne razmnožavaju
u rukavcu, a za vrijeme ljetnih večeri mogu se čuti njihovi karakteristični glasovi. U šumskom pojasu
između rukavca i poljoprivrednih površina zabilježene su još tri vrste žaba: usamljena i oprezna
smeđa krastača (Bufo bufo), gatalinka (Hyla arborea) i šumska smeđa žaba (Rana dalmatina) koja se
skriva u šumskoj stelji, a kad osjeti opasnost bježi skačući u skokovima i do 2 m (Slika 58).
Od gmazova (Reptilia) u rukavcu među vodenim biljem na obali, a ponekad i dalje od obale, može
se vidjeti barska kornjača (Emys orbicularis). Blijedožuta jaja s ovojem mekim poput pergamenta ta
kornjača polaže i zatrpa u jame iskopane u blizine pješčane ili lesne obale. Male kornjače izlegu se
krajem ljeta i odmah odlaze u vodu. U rukavcu živi i bjelouška (Natrix natrix) koja veći dio hrane, kao
što su riblja mlađ i punoglavci, nalazi u gustoj vodenoj vegetaciji. U sastojinama bagrema na visokoj
obali živi obični zelembać (Lacerta viridis).
%
Before the rehabilitation works, the Tótújfalu side-branch was a marshy habitat, yet it did not
function as a typical amphibian (Amphibia) reproduction site, possibly because of the fact that this
side-branch is bordered by vast agricultural areas. Yet, along the side-branch in late February to March,
smooth newts (Lissotriton vulgaris) slowly make their way towards the water where they can hide
their eggs among the leaves of dense aquatic vegetation. During the summer, the breeding individuals
of caudate amphibians as well as their larvae hide in the water, whereas the rest of the individuals
staying in terrestrial habitats are active during the night. The features of this side-branch are most
favourable for the breeding of green frog species. Pool frogs (Pelophylax lessonae) and hybrid edible
frogs (Pelophylax kl. esculentus) normally stay along the side of the water or nearby, while the larger
marsh frogs (Pelophylax ridibundus) can also appear further away from the water’s edge. Often they
are seen floating almost motionlessly on the surface of the water with stretched limbs, ducking down
under the water only if danger is feared, when they swim into the dense submerged vegetation for
shelter. It is unlikely that fire-belied toads (Bombina bombina) breed in this side-branch, but their
conspicuous voice is heard in choruses on early summer evenings. Three other amphibian species
can be observed in the forest stripe between the side-branch bed and the agricultural areas: solitary
and secretive common toads (Bufo bufo), common tree frogs (Hyla arborea) sitting on the leaves, and
well-camouflaged agile frogs (Rana dalmatina) hiding in the leaf litter, escaping with enormous leaps
when they feel that they are in danger (Figure 58).
The European pond terrapin (Emys orbicularis) rarely emerges among the water weeds of the
marshy side-branch, but individuals of this reptile (Reptilia) can appear on the side of the water, too,
or even much further away from the water. Pond terrapins bury their yellowish white, soft-shelled
eggs into a hole dug into the sandy, loessy soil of the bank. Young terrapins hatch and emerge only
around the end of the summer, and head immediately towards the water. The grass snake (Natrix
natrix), too is common in this side-branch, selecting much of its prey from tadpoles, young fish or
fully grown amphibians hiding among aquatic vegetation. Green lizards (Lacerta viridis) live in the
black locust stand of the high bank.
109
A Tótújfalui mellékágat és környékét a rehabilitációt megelőzően sok madár (Aves) faj egyedei
látogatták, és a beavatkozásokat követően is sok madár lesz. A vízi növényzet között gyakran vadászott
a kis kócsag (Egretta garzetta), a szürke gém (Ardea cinerea), a fehér gólya (Ciconia ciconia) és a
fekete gólya (C. nigra). A kárókatonák (Phalacrocorax carbo) és a bütykös hattyúk (Cygnus olor)
inkább a mellékág alsó szakaszán tartózkodtak és a tél folyamán egyedszámuk jelentősen megnőtt. A
récefajok többsége, mint a kendermagos réce (Anas strepera), csörgő réce (A. crecca), böjti réce (A.
querquedula), kanalas réce (A. clypeata), tőkés réce (A. platyrhynchos) és barátréce (Aythya ferina)
is inkább a vonulási időszakban vagy télen van jelen nagyobb számban. Az őszi vonulás idején
szórványosan a szárcsa (Fulica atra) is előfordul (59. ábra). Az énekes madarak közül, a mellékág
mentén néhány pár nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) költ, de a sűrű növényzet közt valószínű
a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) fészkelése, mivel jellegzetes hangját gyakran hallani. A
partfalban egy-két pár jégmadár (Alcedo atthis) költőürege található, a madarak jelenléte állandó.
A part menti növényzet, cserjések, füzesek kiváló élőhelyei számos énekesmadárnak. Gyakori faj
a vörösbegy (Erithacus rubecula), fülemüle (Luscinia megarhynchos), fekete rigó (Turdus merula),
barátposzáta (Sylvia atricapilla), csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), őszapó (Aegithalos
caudatus), barátcinege (Parus palustirs), kék cinege (Cyanistes caeruleus), széncinege (Parus
major) és a mesteri fészket építő függőcinege (Remiz pendulinus). A mellékág és a mezőgazdasági
területek között húzódó erdősáv, valamint a szigeten lévő erdő számos odúlakó fajnak elsősorban
harkályféléknek, mint a nyaktekercs (Jynx torquila), zöld küllő (Picus viridis), fekete harkály
(Dryocopus martius), nagy fakopáncs (Dendrocopos major), kis fakopáncs (D. minor) biztosít kiváló
élőhelyet, többségüknek költési lehetőséget. Odúkban költ a már említett cinegék több faja, a mezei
veréb (Passer montanus), de gyakori a csuszka (Sitta europaea), és helyenként a seregélyek (Sturnus
vulgaris) kimondottan nagy számban költenek.
59. Szárcsa / Liska / Coot (Fulica atra)
110
Rukavac kod Novog Sela i prije rehabilitacije posjećivale su jedinke mnogih vrsta ptica (Aves).
Mala bijela čaplja (Egretta garzetta), siva čaplja (Ardea cinerea), bijela roda (Ciconia ciconia) i crna
roda (C. nigra) često su lovile uz obalu i u vodenoj vegetaciji. Veliki vranac (Phalacrocorax carbo)
i crvenokljuni labud (Cygnus olor) radije su se zadržavali u donjem dijelu rukavca, a tijekom zime
njihov broj je znatno porastao. Većina pataka, kao npr. patka kreketaljka (Anas strepera), kržulja (A.
crecca), patka pupčanica (A. querquedula), patka žličarka (A. clypeata), divlja patka (A. platyrhynchos)
i glavata patka (Aythya ferina) u većem broju pojavljivale su se za vrijeme seobe i zimi. Na rukavcu
se zadržava i liska (Fulica atra) za vrijeme jesenje seobe (Slika 59). Uz obalu rukavca, u vegetaciji
visokih zeleni, gnijezde se i neke ptice pjevice, npr. veliki trstenjak (Acrocephalus arundinaceus),
a vjerojatno i cvrčić potočar (Locustella fluviatilis), čiji glas se često može čuti iz gustog biljnog
pokrova. Uz obalu se gnijezde jedan do dva para vodomara (Alcedo atthis), stanarice stalno prisutne
u području rukavca. Mnogim pjevicama pogodne uvjete za život pruža vegetacija uz obalu, grmlje
i vrbove šume. Česte vrste su crvendać (Erithacus rubecula), slavuj (Luscinia megarhynchos), kos
(Turdus merula), crnokapa grmuša (Sylvia atricapilla), zviždak (Phylloscopus collybita), dugorepa
sjenica (Aegithalos caudatus), crnoglava sjenica (Parus palustris), plavetna sjenica (Cyanistes
caeruleus), velika sjenica (Parus major) i sjenica mošnjarka (Remiz pendulinus), koja vrlo vješto
izrađuje svoja gnijezda. U šumi koja se proteže između njiva i rukavca, te na adi, u dupljama drveća
gnijezde se djetlići, npr. vijoglav (Jynx torquila), zelena žuna (Picus viridis), crna žuna (Dryocopus
martius), veliki djetlić (Dendrocopos major) i mali djetlić (D. minor). U dupljama se gnijezde i poljski
vrabac (Passer montanus), a česte vrste su brgljez (Sitta europaea) i čvorak (Sturnus vulgaris), koji
se gnijezdi u velikom broju.
%
The Tótújfalu side-branch and its surroundings were frequented by large numbers of different birds
(Aves) even before the rehabilitation, and there will be lots of birds when the works are completed,
too. Little egrets (Egretta garzetta), grey herons (Ardea cinerea), white storks (Ciconia ciconia) and
black storks (C. nigra) were often seen hunting among water weeds. Cormorants (Phalacrocorax
carbo) and mute swans (Cygnus olor) rather stayed in the lower section of the side-branch, and
their numbers rose considerably during the winter. Normally, the majority of duck species such as
the gadwall (Anas strepera), the teal (A. crecca), the garganey (A. querquedula), the shoveler (A.
clypeata), the mallard (A. platyrhynchos) and the pochard (Aythya ferina) are present in greater
numbers during the migration season or in the winter. During the autumn migration, the coot (Fulica
atra) is also seen occasionally (Figure 59). Among songbirds, a few pairs of great reed warblers
(Acrocephalus arundinaceus) nest beside the side-branch, but also the nesting of the river warbler
(Locustella fluviatilis) among the dense vegetation is quite likely, since its characteristic call is often
heard. There are two nesting holes of kingfishers (Alcedo atthis) in the bank: the presence of this
species is permanent. The vegetation along the side of the water including shrubs and willows is a
perfect habitat for a number of songbirds. Common species include the robin (Erithacus rubecula),
the nightingale (Luscinia megarhynchos), the blackbird (Turdus merula), the blackcap (Sylvia
atricapilla), the chiffchaff (Phylloscopus collybita), the long-tailed tit (Aegithalos caudatus), the
marsh tit (Parus palustris), the blue tit (Cyanistes caeruleus), the great tit (Parus major), and the
penduline tit (Remiz pendulinus) building its nest of masterly workpiece. The forest stripe between the
side-branch and the agricultural lands, and the forest on the island ensure perfect habitats and nesting
sites for several hole-nesting bird species, mostly woodpeckers, such as the wryneck (Jynx torquila),
the green woodpecker (Picus viridis), the black woodpecker (Dryocopus martius), the great spotted
woodpecker (Dendrocopos major) and lesser spotted woodpecker (D. minor). Most of the tit species
mentioned earlier nest in tree holes, as well as the tree sparrow (Passer montanus), but the nuthatch
(Sitta europaea) is also common, and starlings (Sturnus vulgaris) breed in quite high numbers at
places.
111
A mellékágat övező erdők jellegzetes madárfajai az örvös galamb (Columba palumbus), a vadgerle
(Streptopelia turtur), az erdei fülesbagoly (Asio otus), a sárgarigó (Oriolus oriolus), a léprigó
(Turdus viscivorus) az erdei pinty (Fringilla coelebs), a zöldike (Carduelis chloris), a meggyvágó
(Coccothraustes coccothraustes) és a szajkó (Garrulus glandarius). A mezőgazdasági területekkel
határos erdőszegélyben költ a tövisszúró gébics (Lanius collurio), vonulási időben gyakori a házi
rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros), még télen ezek a bozótosok házi veréb (Passer domesticus)
csapatok éjszakázóhelyei. Ezekben a szegélyekben gyakran meghúzódnak a fácánok (Phasianus
colchicus). A földutak mentén vagy a szántóföldeken gyakran látni barázdabillegetőt (Motacilla alba),
magvak után kutató balkáni gerléket (Streptopelia decaocto), ősszel a hullámzó röptű tengelicek
(Carduelis carduelis) csapatait. A nyíltabb területeken általában májusban, júniusban látható és
könnyen felismerhető a búbósbanka (Upupa epops), ilyenkor jellegzetes hangja is elárulja jelenlétét.
Tavasszal a kakukk (Cuculus canorus) hangja semmivel sem téveszthető össze. A nyári hónapokban
az égen mindig felfedezhetünk néhány magasban köröző sarlósfecskét (Apus apus), vadászó füsti
fecskéket (Hirundo rustica) vagy molnárfecskéket (Delichon urbicum). A gyurgyalag (Merops
apiaster) sem ritka ilyenkor, de sokszor csak jellegzetes hangjukat halljuk. A dolmányos varjúk
(Corvus cornix) és a hollók (Corvus corax) egész évben pásztázzák a tájat, szinte minden élőhelyen
előfordulnak. Fontos szerepük van a dögök eltakarításában, de néha kisemlősöket, madárfiókákat,
tojásokat is zsákmányolnak. A ragadozó madarak közül május-június során megjelenik a vadászó
barna rétihéja (Circus aeruginosus), de költése a vizsgált területen nem valószínű, hiszen ez a
ragadozó madár talajon költ, többnyire nagy kiterjedésű nádasokban, gabonaföldeken. Az egerészölyv
(Buteo buteo) állandó költő faj (60. ábra), a karvaly (Accipiter nisus) viszont inkább télen látható, de
előfordul, hogy költ a területen. A kabasólyom (Falco subbuteo) csak szórványosan fordul elő. A téli
hónapokban sokszor hatalmas csapatokban lepik el az erdőt a fenyőrigók (Turdus pilaris).
60. Egerészölyv / Škanjac mišar/ Buzzard (Buteo buteo)
112
U šumama uz rukavac žive golub grivnjaš (Columba palumbus), grlica (Streptopelia turtur),
mala ušara (Asio otus), vuga (Oriolus oriolus), drozd imelaš (Turdus viscivorus), zeba (Fringilla
coelebs), zelendur (Carduelis chloris), batokljun (Coccothraustes coccothraustes) i šojka (Garrulus
glandarius). Na rubovima šuma koje graniče s poljoprivrednim područjima živi rusi svračak (Lanius
collurio), u razdoblju seobe česta je mrka crvenrepka (Phoenicurus ochruros), a zimi jata domaćih
vrabaca (Passer domesticus) noć provode u grmlju. Na rubu šume često se skriva fazan (Phasianus
colchicus). Uz poljske putove mogu se vidjeti bijele pastirice (Motacilla alba) i gugutke (Streptopelia
decaocto) koje se hrane raznim sjemenkama, a u jesen jata češljugara (Carduelis carduelis). U
proljeće se javlja karakteristični glas kukavice (Cuculus canorus). Na otvorenim staništima u
svibnji i lipnju pupavac (Upupa epops) je lako prepoznatljiv po karakterističnom glasu i izgledu.
U ljetnjim mjesecima mogu se opaziti manja jata čiopa (Apus apus), lastavica (Hirundo rustica) ili
piljaka (Delichon urbicum), koji kruže visoko na nebu. Pčelarica (Merops apiaster) je također česta,
a ponekad se samo čuje karakteristični glas ove ptice. Siva vrana (Corvus cornix) i gavran (Corvus
corax) su cijele godine prisutni u ovom krajoliku, skoro u svim tipovima staništa. Imaju važnu ulogu
u odstranjivanju uginulih životinja, a hrane se još i sitnim sisavcima i mladuncima ptica. U svibnju
i lipnju pojavljuju se grabljivice, npr. eja močvarica (Circus aeruginosus), čije gniježđenje na ovom
području nije vjerojatno, s obzirom da se ona gnijezdi na tlu u tršćacima i na žitnim poljima. Škanjac
mišar (Buteo buteo) je stanarica – gnjezdarica (Slika 60), a kobac (Accipiter nisus) se ponekad
gnijezdi, a može se vidjeti uglavnom zimi. Sokol lastavičar (Falco subbuteo) pojavljuje se rijetko. U
zimskim mjesecima često se u velikim jatima u šumi može opaziti drozd bravenjak (Turdus pilaris).
%
Characteristic bird species in woods around the side-branch are the wood pigeon (Columba
palumbus), the collared dove (Streptopelia turtur), the long-eared owl (Asio otus), the golden oriole
(Oriolus oriolus), the mistle thrush (Turdus viscivorus), the chaffinch (Fringilla coelebs), the greenfinch
(Carduelis chloris), the hawfinch (Coccothraustes coccothraustes) and the jay (Garrulus glandarius).
The red-backed shrike (Lanius collurio) nests in the forest stripe adjacent to the agricultural lands,
where the black redstart (Phoenicurus ochruros) is frequent during migration time, and where
groups of house sparrows (Passer domesticus) spend the night in wintertime. Pheasants (Phasianus
colchicus), too, often find shelter in these forest margins. Along the dirt roads or in plough-lands,
one can often encounter wagtails (Motacilla alba), collared doves (Streptopelia decaocto) looking
for seeds, and flocks of goldfinches (Carduelis carduelis) with undulating flight, in the autumn.
Identified easily, the hoopoe (Upupa epops) can be seen mostly in May and June, recognised also by
its characteristic voice. The call of the cuckoo (Cuculus canorus) in the spring cannot be confused
with anything else. In the summer months, one can always spot some swifts (Apus apus) circling high
up in the sky, or barn swallows (Hirundo rustica) and house martins (Delichon urbicum) hunting for
insects. Bee-eaters (Merops apiaster), too, are quite common in this period, but most often one can
hear their voice only. Hooded crows (Corvus cornix) and ravens (Corvus corax) attentively monitor
the landscape all year long, and occur in almost any type of habitat. They play an important role in
clearing away carcasses, but sometimes they take small mammals, nestlings or eggs, too. Among
birds of prey, hunting black kites (Circus aeruginosus) first appear in May or June, but their nesting
in the area is unlikely, since this predator nests on the ground, mostly in large reedbeds or wheat
fields. The buzzard (Buteo buteo) is a resident (Figure 60), nesting in the area, but the sparrowhawk
(Accipiter nisus) is seen mostly in the winter only, although its nesting might also occur. The hobby
(Falco subbuteo) appears only sporadically. In the winter, sometimes huge flocks of fieldfares (Turdus
pilaris) invade the forest.
113
A Tótujfalui mellékággal határos szigeten a jól úszó közönséges vakond (Talpa europaea) már
több más kisemlős (Mammalia) fajjal együtt megtelepedett, ami háborítatlan élőhelye a közönséges
vidrának (Lutra lutra). A változatos domborzat és az élőhelyek mozaikossága lehetővé teszi a vízpart
mocsaras részén élő csigákra, vízi rovarokra vadászó Miller-vízicickány (Neomys anomalus), a nedves
erdők aljnövényzetében élő erdei cickány (Sorex araneus), az átmeneti élőhelyeket preferáló törpe
cickány (Sorex minutus) és a nyíltabb füves területek faja, a keleti cickány (Crocidura suaveolens)
együttes előfordulását. A zártabb erdős élőhelyeken a vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) (61.
ábra) és a két erdeiegér (Apodemus falvicollis, A. sylvaticus) a jellemző, de az erdőszélek, magaskórósok
már inkább a pirók erdeiegér (Apodemus agrarius), a csalitjáró pocok (Microtus agrestis) és részben
a földi pocok (Microtus subterraneus) élőhelyei. A nyílt és mezőgazdasági területeken a mezei pocok
(Microtus arvalis) domináns. A szántóföldek alkalmas élőhelyei a váratépítő güzüegérnek (Mus
spicilegus), a barázdákban lapuló mezei nyúlnak (Lepus europaeus), vagy éppen a mezei pockokra
vadászó vörös rókának (Vulpes vulpes), amely általában a meredek partoldalban alakítja ki kotorékát.
Az emberi település közelsége, a mezőgazdasági területek mentén gyakori szerves anyag felhalmozás
kedvező környezetet biztosít a házi egérnek (Mus musculus) és a vándorpatkánynak (Rattus norvegicus)
is. A változatos, de zavarástoktól nem mentes élőhelyek adottságait a ragadozó nyest (Martes foina) és
az opportunista, széles táplálékspektrummal rendelkező európai borz (Meles meles) is jól kihasználja.
Az erdősáv kiváló búvóhelyeket biztosít a nagyvadaknak, azonban a vaddisznók (Sus scrofa), az őzek
(Capreolus capreolus) és a gímszarvasok (Cervus elaphus) túlszaporodott állományai a szomszédos
mezőgazdasági területeken és ültetvényekben gyakran jelentős károkat okoznak.
61. Vöröshátú erdeipocok / Riđa voluharica / Bank vole (Myodes glareolus)
114
Na otoku pored rukavca zajedno s drugim vrstama sitnih sisavaca (Mammalia) naselila se krtica
(Talpa europaea) koja je dobar plivač. Na ovom staništu mir i zaklon nalazi i vidra (Lutra lutra).
Raznolik reljef i mozaičnost staništa omogućuju pojavu više vrsta sitnih sisavaca: močvarne rovke
(Neomys anomalus), koja se hrani puževima i vodenim kukcima u obalnom području; šumske rovke
(Sorex araneus), koja lovi vodene kukce u poplavnim šumama; male rovke (Sorex minutus), koja češće
naseljava staništa prijelaznog karaktera, te poljske rovke (Crocidura suaveolens), vrste otvorenih
travnatih staništa. U šumskim staništima zatvorenijeg sklopa karakteristične vrste su riđa voluharica
(Myodes glareolus) (Slika 61) i šumski miševi (A. falvicollis, A. sylvaticus), a na obodu šume i u
vegetaciji visokih zeleni češće se pojavljuju prugasti poljski miš (Apodemus agrarius), livadna
voluharica (Microtus agrestis) ili podzemni voluharić (Microtus subterraneus). Na otvorenim ili
poljoprivrednim površinama dominira poljska voluharica (Microtus arvalis). Na oranicama su česte
vrste miš humkaš (Mus spicilegus), zec (Lepus europaeus) i lisica (Vulpes vulpes), koja lovi poljske
voluharice, a jazbina joj je skrivena na strmoj obali. Zahvaljujući blizini naselja i njiva, u većem se
broju pojavljuju istočni kućni miš (Mus musculus) i štakor selac (Rattus norvegicus). Raznolika,
djelomično ometana staništa naseljavaju grabežljiva kuna bjelica (Martes foina) i svejed jazavac
(Meles meles). U šumskom pojasu zaklon nalazi krupna divljač, divlja svinja (Sus scrofa), srna
(Capreolus capreolus) i jelen (Cervus elaphus), čije prenamnožene populacije pričinjavaju znatnu
štetu usjevima na obližnjim poljima.
%
An undisturbed habitat for otters (Lutra lutra), the island beside the Tótujfalu side-branch has been
colonised by the good swimmer common mole (Talpa europaea), along with a number of other small
mammal (Mammalia) species. The variable terrain and the mosaic of habitats allow for the cooccurrence of Miller’s water shrew (Neomys anomalus) hunting for snails and aquatic insects on the
muddy waterside, common shrew (Sorex araneus) living in the undergrowth of moist forests, pygmy
shrew (S. minutus) preferring transitional types of habitats, and lesser shrew (Crocidura suaveolens),
a representative of more open, grassy areas. In the more closed, forest areas the dominant species are
the bank vole (Myodes glareolus) (Figure 61) and the two wood mice species (Apodemus falvicollis, A.
sylvaticus), while the forest edges and tall weed vegetation are habitats for the striped field mouse (A.
agrarius), the field vole (Microtus agrestis) and partly also the European pine vole (M. subterraneus).
In open areas and agricultural lands, the common vole (M. arvalis) is the dominant species. Ploughlands are home for the steppe mouse building mounds of reserve food (Mus spicilegus), the European
hare hiding between lumps of earth (Lepus europaeus), or the red fox (Vulpes vulpes) hunting for
common voles and having its den in steep banks. Because human dwellings are nearby and organic
matter often accumulates along agricultural lands, the environment is favourable for the house mouse
(Mus musculus) and the common rat (Rattus norvegicus). Conditions offered by the variable but
not undisturbed habitats are well utilised by the carnivorous beech marten (Martes foina) and the
opportunistic badger (Meles meles), relying on a wide food spectrum. The forest stripe offers perfect
shelter for large game, but the over-kept populations of wild boars (Sus scrofa), roe deer (Capreolus
capreolus) and red deer (Cervus elaphus) often cause considerable damage in neighbouring
agricultural areas.
115
Drávapalkonyai mellékág
Elhelyezkedése és a beavatkozások ismertetése
A Dráva bal oldalán a 80,80 – 81,30 fkm között húzódik Drávapalkonya közigazgatási területén. A
főmederrel egy nagyobb szigetet (Szerb-sziget) zár közre (62. ábra). Hossza 920 m, átlagos szélessége
10 m, vízfelülete 0,9 ha. Tájformáló szerepe elhanyagolható, mivel felső befolyási szelvénye a Dráva
folyó felől megszűnt, helye erősen benőtt. Alsó kifolyási szelvényét a Dráva feltöltötte. A mellékág
nem vett részt a Dráva folyó vízszállításában. Alsó 100 m-es szakasza horvát, a többi magyar területen
helyezkedik el.
A négy mellékág közül a drávapalkonyai volt leginkább feltöltődve (63. ábra), így ezen a helyszínen
840 méter hosszan mintegy 8000 m3 hordalékot, iszapot és homokot kotortak ki. A Dráva alacsony
vízállása miatt úszókotrót nem lehetett alkalmazni, a kotrási munkálatok tél folyamán végeztek. A
kotrásnak köszönhetően 0,5-2,5 méter vastagságú hordalékot távolítottak el a mederből (64. ábra).
Ezzel a Dráva a korábbinál jóval kisebb vízállások mellett is képes lesz feltölteni a helyreállított
mellékágát (65. ábra). Az átáramlás biztosítása végett a mellékág közepe táján lévő keresztgátat a
meder új fenékszintjéig visszabontották (66. kép). Sajnos a mellékág utolsó mintegy 100 méteres
horvát területen lévő szakaszát nem érintették a munkálatok, így a mellékág tervezett áramlási
viszonyai átlagos vagy alacsony vízállás esetén nem érvényesülnek.
62. A Drávapalkonyai mellékág térképe
Karta rukavca kod sela Palkanja (Drávapalkonya)
Map of the Drávapalkonya side-branch
116
Rukavac Drave kod sela Palkanja (Drávapalkonya)
Položaj rukavca i opis predviđenih zahvata
Ovaj rukavac nalazi se na lijevoj strani Drave na dionici između 80,80 – 81,30 rkm na području
sela Palkanja. Zajedno s glavnim koritom Drave rukavac okružuje jedan veći otok („Srpski otok”)
(Slika 62). Ukupna dužina rukavca je 920 m, prosječna širina 10 m, a površina vode oko 0,9 ha. Prije
rekonstrukcije, uloga ovog rukavca u oblikovanju krajobraza bila je zanemariva, s obzirom na to da je
u gornjem profilu odsječen od Drave i sasvim obrastao. Donji dio rukavca zatvoren je debelim slojem
nanosa, zbog kojega je protok vode bio potpuno onemogućen. U donjem dijelu, u dionici od oko 100
m, rukavac pripada Hrvatskoj, dok se ostalom dužinom nalazi na teritoriju Mađarske.
U usporedbi s ostala tri, ovaj rukavac kod sela Palkanja najispunjeniji je nanosima pijeska i mulja
(Slika 63). Tijekom rekonstrukcije iskopano je oko 8000 m3 sedimenata pijeska i mulja na dužini
od oko 840 m. Zbog niskog vodostaja Drave radovi na izmuljavanju nisu mogli biti provedeni
korištenjem plovnog bagera („refulera“). Vađenje naslaga iz korita provedeno je tijekom zime. Pri tom
su iz korita rukavca odstranjene naslage debljine 0,5-2,5 m (Slika 64). Nakon rehabilitacije strujanje
vode u rukavac moguće je i pri znatno nižem vodostaju Drave (Slika 65). Radi što lakšeg protoka
vode srušen je poprečni nasip na sredini rukavca (Slika 66). Na žalost, radovi na rekonstrukciji nisu
obuhvatili posljednju dionicu od 100 m koja pripada Hrvatskoj, tako je protok vode u ovom rukavcu
i dalje nemoguć pri srednjem i niskom vodostaju Drave.
Drávapalkonya side-branch
Location and the description of interventions
This side-branch stretches on the left side of the Drava, between river kilometres 80.80 – 81.30,
in the administrative area of Drávapalkonya. With the main river branch it encloses a larger island
(Szerb-island) (Figure 62). Its length is 920 m, its average width is 10 m, total water surface area
is 0.9 ha. Because its upstream mouth carrying water from the Drava was blocked and was highly
overgrown, its landscape forming effect was negligible. Its lower mouth section with the confluence
had been filled up by the Drava. The side-branch was not carrying water at all. Its lowermost section
of 100 m length is in Croatian territory, the rest of it upstream is in Hungary.
Among the four side-branches, it was the one at Drávapalkonya that was most silted up, requiring
the removal of altogether 8000 m3 of silt, sand and sediment on a 840 m long section. Because of
the low water levels of the Drava, it was not possible to apply a floating dredge, and thus the works
were implemented from land, during the winter. A layer of 0.5-2.5 m thick sediment was removed
from the bed. That accomplished, the Drava will be able to fill the bed of the restored side-branch at
much lower water levels than before. To allow sufficient flow, the cross-barrier at the middle section
of the side-branch was removed partially, down to the new bottom level of the bed. Unfortunately, the
lowermost, downstream 100 m section of the side-branch was not part of the rehabilitation works due
to its being located in Croatian territory, thus the planned flow parameters cannot be reached at times
of average or low water levels.
117
63. A mellékág feltöltődött szakasza
Dionica rukavca sa zatrpanim koritom
A silted-up part of the side-branch
64. Rendezett mederszakasz 2012 áprilisában
Dio rukavca sa uređenim koritom u travnju 2012. godine
The restored side-branch in April 2012
118
65. A mellékág felső befolyó szakasza a kotrás befejezése után
Gornji dio rukavca nakon izmuljenja
Upper section of the side-branch after the removal of sediments
66. A vízzel teli mellékág 2012 júliusában
Korito rukavca napunjeno vodom u srpnju 2012. godine
The bed of the restored side-branch filled with water
119
Jellegzetes élőhelyek és növényzetük
A korábbi folyószabályozás miatt a mellékág nagymértékben feliszapolódott, vízfelületek csak
kicsi mélyedésekbeb maradtak fenn, amelyekben a vízi növényzetet a lebegő hínárfajok közül az
apró békalencse (Lemna minor) és a bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza) képviselték. A meder
nagyobb, kiszáradt részét az ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet nőtte be. A mellékágban
végzett kotrási és mederalakítási munkák után a Drávapalkonyai mellékág magyarországi szakaszán
jelenleg áramlik a víz, de a hínár növényzet még nem alakult ki. A nyers homokos meder szélén az iszap
lerakódás után 1-2 m-es sávban szabad felszínek jönnek létre, amelyeken pionír jellegű törpekákás
iszapnövényzet fejlődik. Jellemzőbb fajai a barna palka (Cyperus fuscus), iszapkáka (Dichostylis
micheliana), csomós palka (Cyperus glomeratus), de előfordul a tájidegen, rövidkocsányú iszapfű
(Lindernia dubia) is. A szélesebb, frissen kialakított part menti sávban ártéri és mocsári ruderális
és félruderális gyomnövényzet fordul elő, amelyben tömegesek a keserűfű (Polygonum spp.) és
kányafű fajok (Rorippa spp.), valamint más ártéri gyomok. A mellékág mindkét oldalán fűzliget
található, amelyben állományalkotó a fehér fűz (Salix alba), a cserjeszint fejletlen, a gyepszintben a
ligeterdei növények dominálnak. Helyenként a mellékág mellett fehérnyárliget állományok jelennek
meg. A magasabb fekvésű területeken a tölgy-kőris-szil ártéri erdők jellegzetes elemei találhatók, a
kocsányos tölgy (Quercus robur), a vénic szil (Ulmus laevis), a magyar kőris (Fraxinus angustifolia
subsp. pannonica) és a mezei juhar (Acer campestre). A cserjeszintben tömegesen fordul elő a hamvas
szeder (Rubus ceasius) és a veresgyűrű som (Cornus sanguinea). A gyepszintben nagyobb foltokat
alkot pl. a borostyán (Hedera helix) és az erdei szélfű (Mercurialis perrenis). A védett fajok közül
a téli zsurló (Equisetum hyemale) tömegesen, a hóvirág (Galanthus nivalis) viszont csak szálanként
jelenik meg (67. ábra).
67. Hóvirág / Visibaba / Snowdrop (Galanthus nivalis)
120
Karakteristična staništa i vegetacija
Kao posljedica prijašnjeg reguliranja rijeke, ovaj rukavac je u velikoj mjeri bio ispunjen naslagama
riječnih nanosa pijeska i mulja. Ostala su samo mala udubljenja u kojima je površinu vode prekrivala
vegetacija slobodno plivajućih i uronjenih vodenih biljaka, prije svega sitna vodena leća (Lemna
minor) i višekorijenska barska leća (Spirodela polyrchiza). Najveći dio korita rukavca bio je potpuno
isušen, obrastao ruderalnom vegetacijom poplavnih livada u riječnim dolinama. Nakon provedenih
radova odstranjivanja mulja i pijeska i produbljivanja korita, rukavac Drave kod Palkanja ispunjen
je vodom koja struji prateći promjene rječnog vodostaja, ali se vodena vegetacije još nije obnovila.
Na obali rukavca, nakon odlaganja mulja, na podlozi od čistoga pijeska formirao se pojas širine 1-2
m s tankim naslagama mulja, na kojemu se razvila pionirska vegetacija jednogodišnjih amfibijskih
vrsta na slabo obraslim riječnim obalama. Od karakterističnih vrsta prisutni su smeđi šilj (Cyperus
fuscus), žuti vodeni šilj (Dichostylis micheliana) i klupčasti oštrik (Cyperus glomeratus), a pojavljuje
se i strana vrsta ljubora (Lindernia dubia). Na širem području uz uređenu obalu rukavca razvila se
korovna vegetacija muljevitih riječnih obala i ruderalna vegetacija poplavnih livade u riječnim
dolinama u kojoj dominantnu ulogu imaju dvornici (Polygonum spp), dragušci (Rorippa spp.) i druge
korovne vrste poplavnih područja. Na otoku i pored rukavca rasprostranjene su šume bijele vrbe u
kojima je najvažnija vrsta bijela vrba (Salix alba), sloj grmlja je slabo razvijen, a u sloju zeljastih
biljaka prevladavaju vrste karakteristične za poplavne šume. Na manjim površinama pored rukavca
nalaze se šume bijele topole. Na uzdignutijim položajima rastu sastojine šume hrasta, jasena i
brijesta s karakterističnim vrstama hrastom lužnjakom (Quercus robur), brijestom vezom (Ulmus
laevis), uskolisnim jasenom (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) i poljskim javorom (Acer
campestre). U sloju grmlja raste modrosiva kupina (Rubus ceasius) i svibovina (Cornus sanguinea).
U sloju prizemnih biljaka veće površine pokrivaju bršljan (Hedera helix) i višegodišnji prosinac
(Mercurialis perrenis). U ovoj šumi tvrdih listača pojavljuju se i neke zaštićene vrste, npr. zimska
preslica (Equisetum hyemale) masovno, a visibaba (Galanthus nivalis) s manjim brojem jedinki
(Slika 67).
Characteristic habitats and vegetation
Due to river regulation activities in the past, this side-branch has been considerably silted up,
with only few water-filled depressions surviving in which free-floating and submerged aquatic
vegetation is represented by lesser duckweed (Lemna minor) and greater duckweed (Spirodela
polyrhiza). The greater part of the former bed has dried out, and its new mud surfaces have been
overgrown by riparian ruderal weed vegetation. As a result of dredging and hydro-morphological
reconstruction activities, the Hungarian section of the Drávapalkonya side-branch has flowing water
once again, but the floating aquatic vegetation has totally disappeared. Along the edge of the raw,
sandy bed, 1-2m wide open muddy surfaces are forming after the deposition of some fine silt, which
are colonised by short, annual pioneer vegetation. Its typical species are brown galingale (Cyperus
fuscus), the flatsedges Dichostylis micheliana and Cyperus glomeratus, but the non-native yellowseed
false pimpernel (Lindernia dubia) also occurs. Along the newly created wider bank, ruderal and semiruderal alluvial and marshy vegetation appears, with an abundance of knotweed (Polygonum spp)
and yellowcress (Rorippa spp.) species, as well as other floodplain weeds. Along the side-branch and
on the island willow grove is growing in which white willow (Salix alba) is the dominant species,
there is an undeveloped shrub layer, and the herb layer is dominated by gallery forest plants. In some
locations along the side-branch, white poplar groves show up. On more elevated terrain, typical
elements of oak-ash-elm floodplain forests are also present such as pedunculate oak (Quercus
robur), white elm (Ulmus laevis), narrow-leaved ash (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) and
field maple (Acer campestre). The relatively closed shrub layer has masses of European dewberry
(Rubus caesius) and common dogwood (Cornus sanguinea). In the herb layer there are larger patches
of common ivy (Hedera helix) and dog’s mercury (Mercurialis perennis). Among protected species,
the highly abundant scouring rush (Equisetum hyemale) and the scattered specimens of snowdrop
(Galanthus nivalis) are notable (Figure 67).
121
Vízi makrogerinctelenek
A Drávapalkonyai mellékág faunája a négy meder körül a legfajgazdagabb, összesen 87 taxon
került elő. A fajkészletben jelentős számban megjelennek ugyan az egyértelműen áramló vizekhez
kötődő fajok, de magas az állóvizeket kedvelő fajok száma is. Ennek oka nagy valószínűséggel az
lehet, hogy a mellékág nem teljesen átjárható, így nem folyamatos az áramlás. Meg tudnak telepedni
az alsóbb, nem kotort, horvát szakaszon az állóvizekhez kötődő fajok, illetve itt időszakos vízállások
is keletkeznek, amelyek szintén otthont adnak e fajoknak. Kifejezetten meglepő, hogy a friss kotrás
(2012. március vége), majd a hosszú száraz periódus (nyár nagy része) után mindössze egyetlen
hónapos vízborítás hatására ilyen gazdag fauna alakult ki. Valószínűleg a nagy mennyiségű víz
gyors beáramlása hozta magával a folyó fajkészletéből az áramláskedvelő fajokat, köztük az élő
folyóra is jellemző védett gerincteleneket, mint pl. a sárgás és erdei szitakötők (Gomphus flavipes,
Ophiogomphus cecilia), a négypúpú karmosbogár (Macronychus quadrituberculatus) vagy a tompa
folyamkagyló (Unio crassus). Mindezeket még a legbelső részeken, a kotort szakasz végénél is
megtaláltunk. Ezekhez a betelepülő fajokhoz csatlakoztak azután a kedvező feltételeket, a nem
egyirányú és csendes áramlást kihasználva az inkább állóvizekre jellemző taxonok (például a védett
lápi acsa, Aeshna isosceles), kialakítva a vegyes faunaképet. A mellékágból előkerült egy szintén
védett csigafajunk, a dunai bödöncsiga (Theodoxus danubialis) házának törött maradványa is. A
faj jelenlegi ismereteink szerint csak a Dráva felső szakaszáról ismert, az alsóbb részeken már nem
fordul elő. Élő állatot nem találtunk, így ez az adat nem bizonyítja a faj mai előfordulását ezen a
szakaszon. Elképzelhető, hogy csak Dráva sodrával érkezett, vagy a kotrási munkák során került elő
a korábbi üledékből, ezért a védett fajok számát bemutató 2. táblázatban nem is szerepeltettük. A
vizsgálat során kimutatott 15 kagylófajból e mellékágból 12 is előkerült, míg a többi esetében egy-hét
faj. Négy faj csak itt fordult elő, köztük nagytestű kagylóink, a hegyes folyamkagyló (Unio tumidus),
az édesvízi festőkagyló (U. pictorum) (68. ábra), vagy az európai tavikagyló (Anodonta cygnea).
68. Édesvízi festőkagyló / Slikarska lisanka / Painter’s mussel (Unio pictorum)
122
Vodeni makrobeskralješnjaci
Fauna vodenih beskralješnjaka najbogatija je u rukavcu kod sela Palkanja, u kojem je zabilježeno
87 svojti (taksona), među kojima je znatan broj vrsta prilagođenih na tekuće vode, a brojne su i
vrste karakteristične za stajaćice. Ovakav sastav faune vjerojatno je nastao zbog toga što rukavac
nije sasvim protočan. Donji dio rukavca koji pripada Hrvatskoj nije prokopan, a u udubljenjima
privremeno ispunjenima vodom zabilježene su vrste vezane za stajaćice. Izmuljenje i uređenje korita
rukavca završeno je do ožujka 2012. godine, nakon čega je u dužem razdoblju rukavac bio potpuno
suh. Iznenađujuće je da se bogata fauna beskralješnjaka naselila u ovaj rukavac za svega mjesec dana,
unatoč suši koja je vladala tijekom ljeta. Velika količina vode koja je pritjecala u rukavac donijela je
iz glavnog korita rijeke vrste karakteristične za brzotekuće vode, među njima i neke zaštićene vrste
vretenaca žutonogog riječnjaka (Gomphus flavipes), običnog rošca (Ophiogomphus cecilia), školjkaša
npr. običnu lisanku (Unio crassus), zatim vodenog kornjaša Macronychus quadrituberculatus koji
žive u Dravi. Ove su vrste zabilježene i na donjem, uređenom dijelu rukavca. Pogodne uvjete pronašle
su i vrste vretenaca prilagođene na slabo protočne ili mirne vode, npr. zaštićena žutopjega pastirica
(Aeshna isosceles). U rukavcu je pronađen i dio slomljene kućice zaštićene vrsta puža (Theodoxus
danubialis). Ova je vrsta poznata samo u gonjim dionicama toka Drave. Može se pretpostaviti da je
dio kućice donešen strujanjem vode ili je iskopan iz dubljih naslaga tijekom uređenja rukavca. Živi
primjerci nisu pronađeni, tako da ovaj podatak nije dovoljan dokaz za prisustvo ovoga puža u donjem
dijelu toka Drave, pa nije ubrojen među zaštićene vrste u Tablici 2. Od ukupno 15 vrsta školjkaša
otkrivenih tijekom ovih istraživanja, u rukavcu kod sela Palkanja zabilježeno je njih 12, dok je u
ostala tri rukavca nađeno od jedne do sedam vrsta. Četiri su vrste nađene samo u ovom rukavcu, među
njima slikarska lisanka (Unio pictorum) (Slika 68) i još jedna vrsta istoga roda (U. tumidus) te velika
bezupka (Anodonta cygnea).
Aquatic macroinvertebrates
The fauna of the Drávapalkonya side-branch is the most species-rich among all four, yielding a
total of 87 taxa. Although it has numerous species clearly preferring flowing water conditions, yet the
representation of species preferring stagnant water is also high. The reason is probably the fact that
this side-branch is not passable for water along its entire length, thus flow is not continuous. In the
lower section located in Croatian territory where dredging was not done, species of stagnant waters
can establish themselves, and here additional secondary pools also form, which again support such
species. It was quite surprising that after the dredging was freshly completed (end of March 2012.),
and a prolonged dry period followed (greatest part of the summer), water cover created such a rich
fauna in just one month. Probably, the rapidly arriving large volumes of water brought flow-loving
species from the fauna of the river, which then settled in even the most downstream parts of the sidebranch, including protected species of the main river such as the river clubtail, the green snaketail
(Gomphus flavipes, Ophiogomphus cecilia), the water beetle Macronychus quadrituberculatus or the
thick-shelled river mussel (Unio crassus). These species were recorded far downstream, at the end
of the dredged section. Besides these colonising species, other taxa characteristic for stagnant waters
(e.g. the protected aeschna Aeshna isosceles) also came, taking advantage of the favourable conditions
and the low current with varying direction of flow, thus contributing to a mixed fauna. Interestingly,
a broken piece of shell once belonging to a specimen of the protected Danubian nerite (Theodoxus
danubialis) was found in the side-branch. According to our current knowledge, this snail is known
from the upper reach of the Drava, and is absent from the lower sections. Because no live specimens
were found here, this piece of data unfortunately does not prove the occurrence of this snail in the
investigated section. It is possible that it was only carried here by the current of the Drava, or it was
exposed by dredging from older layers of sediment. Accordingly, this species is not included in Table
2. listing the protected species. This side-branch yielded 12 of the 15 species of bivalve molluscs
shown to exist in the side-branches, whereas the others had much less (1-7). Four species occurred
only here, including our large mussel species such as the swollen river mussel (Unio tumidus) (Figure
68), the painter’s mussel (U. pictorum), and the swan mussel (Anodonta cygnea).
123
Faunisztikai szempontból mindenképpen kiemelendő az országosan is ritka elfordulású nagy
pocsolyacsibor (Laccobius simulatrix) előkerülése. Bár a lárváját nem találtuk a vízben, de
mindenképpen színesíti a faunaképet a mellékág partján többfelé is megfigyelhető alföldi szitakötő
(Sympetrum sanguineum) is (69. ábra). A többi mellékághoz hasonlóan itt is igen magas az idegenhonos
fajok száma, 4 puhatestű és 4 rák, amelyek sok esetben az adott élőlénycsoport egyedeinek és
biomasszájának jelentős részét adják. Az idegenhonos magasabbrendű rákok magyarországi fajszáma
1917-től, az első faj igazolt megjelenésétől számítva 14-re emelkedett. Eddigi ismereteink szerint
a pontokaszpi eredetű idegenhonos rákfajok a XX. század vége előtt nem voltak jelen a Drávában,
ekkor még az őshonos közönséges bolharák (Gammarus fossarum) és az őshonosként kezelt tüskés
bolharák (G. roeseli) dominanciája volt megfigyelhető. 2004-től, hasonlóan más folyóinkhoz
folyamatosan emelkedett a Drávából ismert idegenhonos magasabbrendű rákfajok száma. Jelenleg a
magyarországi Dráva szakaszról 6 idegenhonos faj előfordulása ismert, ezek közül 5 a mellékágakból
is előkerült a mintavételeink során, ezek a tegzes bolharák (Chelicorophium curvispinum), Sowinsky
bolharák (C. sowinskyi), pontuszi bolharák (Dikerogammarus haemobaphes), kétpúpos bolharák
(D. villosus) és a pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni). Ezek közül a legagresszívebb, az őshonos
faunára leginkább veszélyt jelentő faj a kétpúpos bolharák, erre utal angol elnevezése a „gyilkos
rák” avagy „killer shrimp” is. A Drávában történt megjelenésükkel, felfelé hatolásukkal és egyre
gyakoribbá válásukkal párhuzamosan folyamatosan csökken az őshonos fajok egyedszáma. 2009
óta a folyamatos mintavételek ellenére a drávaszabolcsi Dráva szakaszról már nem tudták kimutatni
a közönséges bolharák jelenlétét. Így különösen értékes adat, hogy a Drávapalkonyai-mellékágból
most ez a faj is előkerült, jelezve, hogy még előfordul az alsó szakaszon is, de nagy valószínűséggel
erősen megcsappant népességgel.
69. Alföldi szitakötő / Krvavocrveni strijelac / Ruddy darter (Sympetrum sanguineum)
124
Faunistički važan podatak je pridolaženje vrste kornjaša Laccobius simulatrix, rijetke vrste u
Mađarskoj. Krvavocrveni strijelac (Sympetrum sanguineum) zabilježen je na više mjesta uz rukavac,
ali ličinke ovoga vretenca nisu nađene u vodi (Slika 69). Kao i u ostalim rukavcima i ovdje su
nađene brojne strane vrste, četiri mekušca i četiri vrste rakova, koji brojnošću jedinki i biomasom
znatno nadmašuju zavičajne vrste iz istih skupina. Broj stranih vrsta viših rakova, čije pridolaženje je
dokazano u Mađarskoj od 1917. godine, do danas se popeo na 14. Prema dosadašnjim saznanjima, u
Dravi su do kraja 20. stoljeća dominirale zavičajne vrste rakušaca (Gammarus fossarum, G. roeseli),
a nije bila zabilježena pojava stranih vrsta rakušaca pontsko-kaspijskog porijekla. U Dravi, kao i
u ostalim rijekama u Mađarskoj, od 2004. godine neprekidno se povećava broj otkrivenih stranih
vrsta viših rakova. Do sada je u mađarskoj dionici Drave zabilježeno šest pridošlica, od kojih je pet
vrsta nađeno u rukavcima tijekom ovih istraživanja. To su rakušci vrsta Chelicorophium curvispinum,
C. sowinskyi, Dikerogammarus haemobaphes, D. villosus i Limnomysis benedeni. Najagresivniji
među njima i za zavičajnu faunu najopasniji je rakušac vrste Dikerogammarus villosus na što
ukazuje i engleski naziv „killer shrimp”, što znači „rak ubojica”. Ova vrsta se širi u Dravi uzvodno, a
istovremeno se na toj dionici rijeke neprekidno smanjuje brojnost domaćih vrsta rakušaca. Od 2009.
godine redovitim uzorkovanjem na dionici Drave kod Dravasabolča nismo mogli dokazati prisutnost
zavičajnih vrsta rakušaca. Tako je nalaz ovih dviju zavičajnih vrsta rakušaca (Gammarus fossarum,
G. roeseli) u rukavcu kod sela Palkanja osobito značajan, jer pokazuje da ove vrste još uvijek žive u
Dravi, no vjerojatno veoma smanjene brojnosti.
%
From a faunal aspect, the occurrence of the water beetle Laccobius simulatrix, a rare species in
Hungary, is an outstanding finding. Although no larvae were found in the water, the presence of adult
ruddy darter (Sympetrum sanguineum) specimens in many places along the sides of the side-branch
contributes to a more colourful fauna (Figure 69). Similarly, to the other side-branches surveyed,
the proportion of non-native species is high here, too: 4 molluscs and 4 crustaceans, which often
make up a substantial percentage of the numbers and biomass of these taxa. The number of alien
malacostracans in Hungary has gone up to 14 since 1917 when the first such species was recorded.
According to our current knowledge, the alien crustaceans of Ponto-Caspian origin had not been
present in the Drava before the end of the 20th; the dominant species used to be the native freshwater
shrimp (Gammarus fossarum) and G. roeseli, the latter also treated as native. Since 2004, similarly
to other rivers in Hungary, the number of non-native malacostracans known to exist in the Drava has
increased continuously. Currently, 6 non-native species are known to occur in the Hungarian Drava
section, of which 5 were found in the sampled side-branches too: the amphipods Chelicorophium
curvispinum, C. sowinskyi, Dikerogammarus haemobaphes, D. villosus, and the mysid Limnomysis
benedeni. The most aggressive among these, threatening the native fauna the most of all, is the
amphipod Dikerogammarus villosus, pertinently called also the “killer shrimp”. As these species
appear and continue their expansion upstream the Drava, the abundance values of native species drop
continuously. Although samplings from the Drava near Drávaszabolcs have been performed regularly
since 2009, the freshwater shrimp is no longer found there. Thus, its appearance in the Drávapalkonya
side-branch is a particularly valuable piece of data, indicating that it is still present in the lower river
section too, although with a strongly reduced abundance.
125
Szárazföldi makrogerinctelenek
A puhatestűek (Mollusca) faunáról elmondható, hogy Drávapalkonyai mellékág környékének
mélyártéri viszonyai nem kedvezőek a szárazföldi csigák számára. A ritkább fajok közül a szőrös
csiga (Perforatella rubiginosa) és a kis borostyánkőcsiga (Succinella oblonga) érdemelnek említést.
Ezen csigafajok egyedeit leginkább a tisztás jellegű magaskórós vagy füves társulásokban lehetet
megfigyelni. A balogcsiga vagy más néven hosszúfogú törpecsiga (Vertigo angustior), mint a térség egyik
védett- és Európai Közösségi jelentőségű faja nem került elő a megfigyelések során, de előfordulása
nem kizárható. A szárazföldi pókok (Araneae) megfigyelt fajai és a potenciális pókfauna jelenős
része hálószövő vagy növényzeten vadászik, de jelentős szerepet töltenek be a talajfelszíni faunában
is. Ez utóbbiakhoz tartozó olyan fajok, mint például a parti farkaspók (Pardosa amentata) a mellékág
jellegzetes litorális ízeltlábú közösségeinek is fontos tagjai. Ez a pókfaj, akár a többi farkaspók, nem
készít hálót. Jellemző élőhelyei a viszonylag sima felületű, növényzetmentes vízpart közeli felszínek.
A kifejlett állatok nagy területeket bejárnak vadászat és párválasztás céljából. A megkotort mellékág
csupasz partjain időlegesen kitágult a parti fakaspókok élettere. Az egyenesszárnyúak (Orthoptera)
és a fogólábúak (Mantodea) vonatkozásában a területet a sáskák nagyfokú hiánya jellemezi, de
az ájtatos manó (Mantis religiosa) egy-egy példánya előfordul (70. ábra). Bizonyos szárazság- és
melegkedvelő fajok, mint a rövidnyakú rétisáska (Euchorthippus declivus) időnként elszaporodnak,
és a nyári hónapokban a hullámtér belső részein is megjelennek. Ezzel szemben a nedves területre
jellemző, mezofil fajok ritkábbak. Az erdei fajok, mint a zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima)
viszonylag ritkák. A szárazföldi poloskák (Heteroptera) számára kedvezőtlen környezeti feltételek
miatt meglehetősen szegényes a mélyártéri faunakép. Tekintettel a megfigyelések idején jellemző
szélsőségesen aszályos és meleg időjárásra, erről a csoportból nem lehetett megfelelő képet alkotni.
Jellemzőbbek a mocsaras területekhez kötődő fajok, mint vízmérő poloska (Hydrometra stagnorum)
és a nádi bodobács (Ischnodemus sabulet).
70. Ájtatos manó / Bogomoljka / Praying mantis (Mantis religiosa)
126
Kopneni makrobeskralješnjaci
U rukavcu kod sela Palkanja uvjeti u poplavnom području ne pogoduju fauni kopnenih mekušaca
(Mollusca). Vrijedno je spomenuti rjeđe vrste, kao što su dlakavi listinaš (Perforatella rubiginosa)
i mali jantarnjak (Succinella oblonga). Ove vrste puževa žive na čistinama, u travnjacima i u
vegetaciji visokih zeleni. Zaštićena vrsta europskog značaja, uskoušćani zvrčić (Vertigo angustior),
nije pronađena na ovom području, ali njeno pojavljivanje nije isključeno. Kopneni pauci (Araneae)
većinom su vrste koje pletu mreže ili plijen love na biljkama, a značajni su i predstavnici faune
u prizemnom sloju, npr. mali pauk-vuk (Pardosa amentata) koji živi u litoralnoj zoni. Ova vrsta
pauka ne plete mrežu, a živi na glatkoj neobrasloj površini uz obalu. Odrasle jedinke prelaze velike
razdaljine loveći ili u potrazi za parom. Nakon izmuljavanja u rukavcu znatno je proširen životni
prostor ove vrste. Predstavnici ravnokrilaca (Orthoptera) i bogomoljki (Mantodea) su rijetki,
osobito šaške, ali se ponegdje pojavljuje bogomoljka (Mantis religiosa) (Slika 70). Neke termofilne i
kserofilne vrste (vrste toplih i suhih staništa) skakavaca, kao što je Euchorthippus declivus, ponekad
se ljeti namnože i mogu se vidjeti na rubu poplavnog područja. Vrste prilagođena na vlažna staništa,
kao veliki zeleni zrikavac (Tettigonia viridissima), relativno su rijetke. Fauna kopnenih stjenica
(Heteroptera) prilično je siromašna u poplavnom području. Istraživanja su provedena u suhom i
toplom razdoblju, tako da se o ovoj skupini nije mogla dobiti realna slika. Karakteristične su vrste
stjenica močvarnih staništa, npr. obična skakalica (Hydrometra stagnorum) i Ischnodemus sabulet.
Terrestrial macroinvertebrates
Regarding the mollusc (Mollusca) fauna, the low floodplain terrain conditions of the Drávapalkonya
side-branch area are not favourable for the terrestrial species. Among the rarer species, the German
hairy snail (Perforatella rubiginosa) and the small amber snail (Succinella oblonga) are mentionable.
Specimens of these were mostly observed in the clearing-type tall weed association or grassy
vegetation. The narrow-mouthed whorl snail (Vertigo angustior), one of the protected species of
the region with European Community importance was not recorded during the investigations, but
its occurrence cannot be excluded. The observed species of terrestrial arachnids (Araneae) and
the majority of potential spider fauna here are either orb-weaving species or ones that hunt in the
vegetation, but they have also important role in the fauna of the ground surface. Species belonging to
the latter, such as the spotted wolf spider (Pardosa amentata) are at the same time important members
of the characteristic littoral arthropod community of the side-branch. This species, just like other wolf
spiders, do not produce webs for catching prey. Their typical habitats are vegetation-free, relatively
smooth surfaces close to the water’s edge. The adult spiders cover quite substantial areas for hunting
and finding a mate. On the bare surfaces of the dredged side-branch, the habitat of littoral wolf spiders
was temporarily extended. Regarding orthopterans (Orthoptera) and mantids (Mantodea), the area
is characterised with the pronounced absence of locusts and grasshoppers, with the praying mantis
(Mantis religiosa) rarely appearing (Figure 70). The populations of certain warmth-loving and aridity
tolerating species like the sharp-tailed grasshopper (Euchorthippus declivus) occasionally increase,
and during the summer months, their individuals tend to appear in the inner areas of the inundation
area as well. However, mesophilous species typical of moist areas are rarer. Forest species like the
great green bush-cricket (Tettigonia viridissima) are relatively uncommon. Due to the unfavourable
environmental conditions, the terrestrial heteropteran (Heteroptera) fauna in the lower floodplain
areas is pretty poor. Because the weather conditions at the time of our surveys were extremely dry and
hot, it was not possible to obtain a representative picture about this taxon. The success of surveys in
various periods of the active season was negatively influenced by the fact that the vegetation essential
for the different bug species thinned out and then dried, thus not providing the required microclimate.
Species typical for marshy areas are characteristic here such as the water measurer bug (Hydrometra
stagnorum) and the chinchbug (Ischnodemus sabulet).
127
A Drávapalkonyai mellékág környékén a réti, erdőszéli és tágtűrésű nagylepke (Macrolepidoptera)
fajok, főleg kószáló kifejlett egyedei mellett leginkább a humid élőhelyeket és bokorfüzeseket,
füzeseket preferáló fajok előfordulása jellemző. Ilyen faj például a kis színjátszó lepke (Apatura
ilia), amelynek hernyói a fűzféléken fejlődnek. A feltűnően szép lepkék pedig általában a vízpartok
közelében tartózkodnak. A gyakoribb fajok közé tartozik Magyarországon. A hazai az Európában egyik
legerősebb ismert populáció, amelynek védelme és megőrzése különös jelentőséggel bír. A Drávaártér rétjein általában jó eséllyel fordul elő a különös természetvédelmi jelentőségű nagy tűzlepke
(Lycaena dispar rutila). Hernyójának tápnövényei különböző lórom-fajok, amelyek a mellékág mentén
is megtalálhatók. A faj jellemző élőhelyei a kiterjedt ártéri nedves rétek. Jelentős területet bejáró
imágó előfordulása a vízparton inkább véletlenszerű. A bogarak (Coleoptera) számára a mellékág
mentén leginkább a folyóparton és a mellékág partjain, de különösen az utóbbi feliszapolódott, és
részben elmocsarasodott medrében jók az élőhelyi adottságok. Hasonlóan kedvezőek a feltételek a
puhafaligetekre jellemző fajok számára is. A mellékág kotrását követően főleg a mocsár, mocsárrét
jellegű élőhelyek csökkenése következett be. A megkotort mederszakaszon ezzel együtt új csupasz
partok jöttek létre és az anyagdepónia helyén kiterjedt tisztás jellegű élőhely keletkezett, ami rövid és
középtávon számos korábban lappangó fajnak kedvez. Az élőhelyi diverzitás szempontjából tehát nem
elhanyagolható a rehabilitációval érintett mellékág partjai mentén, korábban annak feliszapolódott
medrében is megtalálható többnyire magaskórós társulásokkal meghatározott tisztás jellegű, olykor
vízjárta mocsár jellegű élőhelyek. A jellegzetes talajfelszíni bogár-együttesekben megjelenő futrinkák
közül a Dunántúlon viszonylag ritka szárnyas futrinka (Carabus clathratus auraniensis) említésre
méltó faj, amely mocsárrét jellegű élőhelyek védett, és a térségben sem túl gyakori lakója (71. ábra).
Az erdősült területekhez kötődő növényevő fajok többségét, így a természetvédelmi szempontból
jelentőseket is, sok esetben az erdőszegélyeken találjuk meg, mint pl. a cincéreket. Ezekre a bogarakra
egyébként is jellemző az imágók kisebb-nagyobb migrációja táplálkozás vagy új élőhely keresése
céljából. A mellékágat övező füzesekben jellemző fajokként kell megemlíteni a védett és az EU
Élőhelyvédelmi Irányelvének II. függelékbe sorolt skarlátbogarat (Cucujus cinnabarinus), valamint a
védett pézsmacincért (Aromia moschata).
71. Szárnyas futrinka / Premreženi trčak / Winged ground-beetle (Carabus clathratus auraniensis)
128
U rukavcu kod sela Palkanja u fauni danjih leptira (Macrolepidoptera) najčešće su vrste sa
širokom ekološkom tolerancijom, vrste šumskih rubova i livada, leptiri vlažnih staništa, sastojina
grmolikih vrba i šuma bijele vrbe. Izrazito lijepi leptiri često se pojavljuju uz obalu, kao mala
prelijevalica (Apatura ilia), čije se gusjenice razvijaju na vrbama. Pripada češćim vrstama u
Mađarskoj. Populacija male prelijevalice u Mađarskoj jedna je od najvećih u Europi, te njena zaštita i
očuvanje ima poseban značaj. U poplavnom području Drave, u blizini rukavca, velika je vjerojatnost
pojavljivanja kiseličinog vatrenog plavca (Lycaena dispar rutila), čije gusjenice se hrane kiselicama
(Rumex spp.). Karakteristična staništa ove vrste su vlažne livade u poplavnom području. Odrasle
jedinke prelijeću velika područja, te je njihovo zapažanje često slučajno. Za kornjaše (Coleoptera)
pogodni uvjeti staništa u rukavcu su na obali i na naslagama mulja uz rub korita, te u šumama mekih
listača. Nakon izmuljenja u rukavcu je smanjena površina močvarnih staništa, a stvorena su nova
staništa poput neobraslih obala i nanosa pijeska i mulja. Ova novostvorena staništa u kraćem ili duljem
razdoblju postaju pogodna za neke vrste prilagođene na ovakva otvorena staništa. Bogatstvu faune
kornjaša doprinose i vrste koje su prilagođene na uvjete u vegetaciji visokih zeleni. Među trčcima
je potrebno istaknuti premreženog trčka (Carabus clathratus auraniensis), zaštićenu vrstu koja živi
na močvarnim livadama, a rijetka je u Prekodunavlju (Slika 71). Za šumska staništa, posebno za
šumske rubove, vezane su neke vrste strizibuba. Ove vrste često migriraju u potrazi za hranom ili
novim životnim prostorom. U vrbovim šumama pored rukavca pojavljuju se zaštićene vrste moškatna
strizibuba (Aromia moschata) i vrsta kornjaša Cucujus cinnabarinus s Popisa II Dodatka Europske
direktive o staništima.
%
From the butterflies (Macrolepidoptera), besides species with wide ecological tolerance
represented mostly by wandering adult specimens, it is species preferring meadows, humid habitats
and willow stands or willow shrubs that are found here. One of such species is the lesser purple
emperor (Apatura ilia), whose caterpillars develop on willow species, and the astonishingly beautiful
adult individuals are usually found along the banks, near the water. In Hungary it belongs to the more
frequent species. The population living in Hungary is one of the strongest ones in Europe, thus its
protection is particularly important. There are good chances for the large copper (Lycaena dispar
rutila), having high conservation value, to be seen in meadows of the Drava floodplain. The food
plants of its caterpillars are different species of docks and sorrels, found also along this side-branch.
Typical habitats of this species are extensive wet meadows of the floodplain. Adult specimens travel
great distances, thus their appearance on the waterside is probably incidental. Habitat conditions
for beetles (Coleoptera) along this side-branch are suitable mostly on the riverside and along the
banks of the side-branch, and especially in the silted, muddy or partly boggy bed of the water body
itself. Conditions are similarly suitable for species of softwood groves. After dredging, it was mostly
marshy meadow habitats that shrunk significantly. On the dredged sections new bare surfaces were
created, and large clearings were born were the excavated material was deposited. In the short run,
this favours a number of species that were present latently. Accordingly, from the aspect of habitat
diversity, the areas along the rehabilitated side-branch and formerly in its silted bed as well, are
quite important, mostly characterised by a clearing-type and occasional flooding, overgrown by tall
weed associations. Among ground beetles appearing in the typical soil-surface carabid assemblages,
a notable one is the winged ground-beetle (Carabus clathratus auraniensis), a protected beetle of
marshy meadows which is relatively rare in Transdanubia, and quite uncommon in the region as well
(Figure 71). Most of the herbivorous species associated with forested areas, including ones with
nature conservation significance, are often found in forest edges, like in the case of longhorn beetles.
For longhorns, it is quite typical anyway that adult specimens migrate to some distance in search for
food or new habitats. In willow stands along the side-branch, notable, typical species are the protected
scarlet coloured cucujid beetle Cucujus cinnabarinus, listed also in Appendix II of the EU Habitat
Directive, and the protected musk beetle (Aromia moschata).
129
Gerincesek
A beavatkozásokat megelőzően 2011-ben a tavaszi és nyári időszakban a Drávapalkonyai-mellékág
alsó harmadánál található átkelő kőgát alatti szakaszon az országhatárig húzódó mederben volt
állóvíz. A mellékág többi része annyira feltöltődött, hogy csupán egy árokra emlékeztetett, ami dús
vegetációval volt benőve. A meder kialakítási munkálatok során 2012 telén, kora tavaszán viszont az
alacsony vízállás és a szárazság következtében, a mellékág szinte teljes hosszában víz nélkül maradt,
a nyár közepén-végén pedig a nagy vízállás miatt annyi víz került az újonnan kialakított mederbe,
hogy vize még a medréből is kilépett. A beavatkozás előtt ez a mellékág csak magas vízállás esetén
volt kapcsolatban a Drávával, tehát állandó hal (Pisces) faunája nem volt. Korábbi adatokat sem
ismerünk, de a nyár végi - őszi felmérések során már 10 halfaj előfordulását állapítottuk meg. A halak
többsége a mellékág felső befolyó részén jutott a mellékágba, és mivel az alsó kifolyó része csak magas
vízállás esetén van kapcsolatban a folyóval a mellékág továbbra is olyan, mint egy megnyúlt öböl
(plesiopotamon), tehát az áramlást preferáló fajoknak nem kedvez. A jászkeszegek (Leuciscus idus)
és küszök (Alburnus alburnus) közvetlenül a vízfelszín alatt úszkáló rajait, vagy a partközeli vizekben
a razbórákra (Pseudorasbora parva) és a védett szivárványos öklékre (Rhodeus sericeus) már balinok
(Aspius aspius) és sügérek (Perca fluviatilis) támadtak. A mellékág jellemző halfaja a felmelegedő
vizet kedvelő naphal (Lepomis gibbosus), valamint az egész mederben gyakori ezüstkárász (Carassius
gibelio). A beavatkozásokat követően, szinte az első elöntést követően, a mellékágban már jelen volt a
védett réticsík (Misgurnus fossilis) és vágócsík (Cobitis elongatoides), melynek egyik egyedét a már
lerakódott finom iszapból emelték ki a vízi gerincteleneket kutató kollégák (72. ábra).
72. Vágócsík / Vijun / Spined loach (Cobitis elongatoides) (SZ)
130
Kralješnjaci
Prije početka provođenja zahvata, u proljeće i ljeto 2011. godine u donjem dijelu rukavca do linije
državne granice, u koritu rukavca bilo je stajaće vode. Ostali dio rukavca bio je zatrpan nanosima,
nalik suhom jarku obraslom gustom močvarnom i korovnom vegetacijom. Radovi na iskapanju mulja
i pijeska te uređenju korita rukavca provedeni su tijekom zime 2012. godine. U proljeće je rukavac
gotovo cijelom dužinom bio suh uslijed suše i izrazito niskog vodostaja Drave. Sredinom i krajem ljeta
korito rukavca bilo je prepuno vode, koja se čak na nekim mjestima izlijevala na obale. Prije zahvata
rukavac je samo rijetko, za vrijeme najvišeg vodostaja bio povezan s Dravom, tako se ne može govoriti
o stalnoj fauni riba (Pisces). Nisu nam poznati podaci iz ranijih razdoblja, a istraživanja provedena u
jesen 2012. pokazala su prisutnost 10 vrsta riba u ovom rukavcu. Većina vrsta je dospjela u rukavac
zajedno s vodom koja se ulijeva iz Drave. S obzirom da voda protječe kroz donji dio samo u slučaju
visokog vodostaja, ovaj rukavac i nakon zahvata ima obilježja razvučenog zaljeva (plesiopotamon),
a vrste koje su prilagođene na protok vode pogodne uvjete nalaze samo povremeno. Neposredno
ispod površine vode plivaju jata jeza (Leuciscus idus) i uklije (Alburnus alburnus) ili u plitkoj vodi
uz obalu bezribice (Pseudorasbora parva) i zaštićene gavčice (Rhodeus sericeus) napadaju bolen
(Aspius aspius) i grgeč (Perca fluviatilis). Osunčane, plitke i zagrijane vode naseljavaju sunčanice
(Lepomis gibbosus), a babuška (Carassius gibelio) je brzo naselila cijeli rukavac. Nakon uređenja
korita, odmah po ulijevanju vode u rukavac, zabilježene su zaštićene vrste piškur (Misgurnus fossilis)
i vijun (Cobitis elongatoides) (Slika 72), a jednog primjerka vijuna koji je dospio izvan vode na
muljevitu obalu, kolege koji su istraživali beskralješnjake vratili su nazad u vodu.
Vertebrates
Before the interventions, in the spring and summer periods of 2011, stagnant water filled the
Drávapalkonya side-branch, from the crossing stone barrier at about the downstream one-third of
the side-branch, down to the country border. The remaining upstream section of the side-branch was
so much silted up that it looked more like a trench overgrown by dense vegetation than a side-branch
of the Drava. However, during the re-shaping of the bed in the winter and early spring of 2012, the
side-branch was left without water almost along its entire length, due to low Drava levels and the dry
period. In mid-summer and later in the season, so much water arrived into the newly formed bed that
in some places it even flooded out. Before the interventions, this side-branch had connection to the
Drava only at times of high water levels, thus it lacked permanent fish (Pisces) fauna. No earlier data
are available, but our surveys in late summer and autumn revealed the presence of 10 fish species.
The majority of these fishes arrived in the side-branch through the upstream mouth, and because the
downstream end is only connected to the river at times of high water levels, the side-branch continues to
function as an elongated bay (plesiopotamon), i.e. it can only temporarily favour flow-loving species.
Schools of ides (Leuciscus idus) and bleaks (Alburnus alburnus) swimming beneath the surface, or
stone morocos (Pseudorasbora parva) near the sides of the water, and protected bitterlings (Rhodeus
sericeus) were attacked vigorously by asps (Aspius aspius) and perches (Perca fluviatilis). Common
sunfish (Lepomis gibbosus) glittering in the rays of the sun enjoyed the rapidly warming water, and
Prussian carps (Carassius gibelio), too, established themselves in the entire water body. After the
works were finished, almost immediately following the first inundation, the side-branch already had
the protected weather-fish (Misgurnus fossilis) and the spined loach (Cobitis elongatoides) (Figure
72). One individual of the latter was lifted out from the new layer of fine silt, then released back, by
the scientists surveying aquatic macroinvertebrates.
131
A Drávapalkonyai mellékág lassú vízáramlása és sekély medre miatt a tavaszi és nyári hónapokban
gyorsabban felmelegszik, így remélhetőleg több kétéltű (Amphibia) faj potenciális szaporodó
helyévé fog válni. Elsősorban azon fajoknak, melyek szinte egész életüket a hasonló vizekben töltik.
A rehabilitált mellékág vége előtti mocsaras részen a kétéltű fajok közül a pettyes gőte (Lissotriton
vulgaris), a vöröshasú unka (Bombina bombina) valamint a zöld vízibékák (Pelophylax sp.)
szaporodtak. A nagytermetű foltos hasú kacagó békák (Pelophylax ridibundus) csak ott láthatók,
ahol nagyobb vízfelület van. A kis tavibékák (Pelophylax lessonae) egyedei viszont az egész ártéren
előfordulnak. A két faj hibridjei, a kecskebékák (Pelophylax kl. esculentus) többnyire a vízpart
közelében tartózkodnak. Mindkét szülőfajra hasonlítanak, így megkülönböztetésük általában
problémás. A mellékágtól távolabb egy feltöltődött holtág található, melynek környékén a tavaszinyári hónapokban esténként és borús időben is hallani az éjszaka aktív zöld varangy (Bufo viridis)
jellegzetes ciripelő hangját. Az erdőben nap közben többnyire csak a zöld levelibékákat (Hyla arborea)
lehet hallani, de ők gyakran még az ősz végén is énekelnek, amikor a többi békafaj egyedei már telelni
készülnek. A nagy kiterjedésű ártéri erdőben gyakori az erdei béka (Rana dalmatina) amely a barna
vagy bajszos békák képviselője, és a zöld vagy vízi békákkal ellentétben csak szaporodási időben
keresi fel a vizes élőhelyeket.
A hüllők (Reptilia) közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) és a vízisikló (Natrix natrix) egyedei
az ártér alacsonyan fekvő részein bárhol előfordulhatnak (73. ábra). A zöld gyík (Lacerta viridis)
azonban csak a magasabban fekvő szárazabb erdőrészeken, utak mentén, általában földre hullott ágak
alatt tanyázik.
73. Vízisikló / Bjelouška / Grass snake (Natrix natrix)
132
U uskom koritu rukavca kod sela Palkanja voda je plitka i sporo protječe, zahvaljujući čemu se
u proljeće i ljeto brzo zagrije te se može očekivati da će biti pogodno stanište za razmnožavanje
vodozemaca (Amphibia). Nakon rehabilitacije u rukavacu je i dalje ostalo udubljenje gdje se voda
zadržava i ne otječe dalje, kako taj dio na kraju rukavca, koji pripada teritoriju Hrvatske, nije prokopan.
Na takvim mjestima, gdje rukavac ima obilježja stajaće vode, razmnožavaju se mali vodenjak
(Lissotriton vulgaris), crveni mukač (Bombina bombina), kao i zelene žabe (Pelophylax sp.). Velika
zelena žaba (Pelophylax ridibundus) pojavljuje se na većim vodenim površinama, dok jedinke male
zelene žabe (Pelophylax lessonae) žive na cijelom poplavnom području. Križanac (hibrid) ovih dviju
vrsta, jestiva zelena žaba (Pelophylax kl. esculentus), zbog velike sličnosti s roditeljskim vrstama
teško se može od njih razlikovati, a obično se zadržava uz obalu. Na nekoliko kilometara udaljenosti
od rukavca nalazi se jedna manja mrtvaja, odakle se u proljeće i ljeto u večernjim satima, pa i za
oblačnog vremena, može čuti prepoznatljivo glasanje smeđe krastače (Bufo viridis), koja je aktivna
noću. U šumi se gatalinka (Hyla arborea) čuje i danju, sve do kasne jeseni, kad se druge vrste žaba
već spremaju za zimsko mirovanje. U šumama na poplavnom području česta je šumska smeđa žaba
(Rana dalmatina), predstavnica smeđih žaba, koje su za vodu vezane samo u doba razmnožavanja.
Od gmazova (Reptilia), barska kornjača (Emys orbicularis) i bjelouška (Natrix natrix) stalni su
stanovnici poplavnog područja (Slika 73). Obični zelembać (Lacerta viridis) naseljava suha staništa
uz puteve na uzdignutijim položajima, a često boravi ispod nakupina suhoga granja.
%
Due to the slow flow and shallow bed of the Drávapalkonya side-branch, it can warm up rapidly
in the summer months, hopefully becoming potential breeding place for a number of amphibian
(Amphibia) species, mostly ones that normally spend their entire life in similar aquatic habitats. In
the marshy area before the terminal part of the rehabilitated side-branch, smooth newts (Lissotriton
vulgaris), fire-bellied toads (Bombina bombina) and green frogs (Pelophylax sp.) were observed
breeding. The large-bodied marsh frogs (Pelophylax ridibundus) are only seen in places where there
is a larger expanse of water surface. Individuals of the pool frog (Pelophylax lessonae), however,
occur all over the floodplain area. Specimens of the hybrid edible frog (Pelophylax kl. esculentus)
mostly stay near the water’s edge. They resemble both parent species to some degree, which makes
their identification problematic. Further away from the side-branch, a filled-up oxbow is located
around which the characteristic high-pitched croak of the nocturnal green toad (Bufo viridis) is
heard, mostly on spring or summer nights, but sometimes when the weather is overcast, even during
the day. At daytime, it is mostly the common tree frog (Hyla arborea) whose voice is heard in the
forest: this species often continues to sing even during late autumn when individuals of the other frog
species are already about to hibernate. The agile frog (Rana dalmatina), a representative of brown or
“moustached” frogs, is quite common in the extensive floodplain forest, visiting aquatic habitats only
for breeding, unlike green frogs.
Among reptiles (Reptilia), the individuals of pond terrapins (Emys orbicularis) and grass snakes
(Natrix natrix) can appear anywhere in the low-lying areas of the floodplain (Figure 73). However,
green lizards (Lacerta viridis) are found in areas higher up, in drier forest parts near roadsides, often
hiding under fallen tree branches.
133
A Drávapalkonyai mellékág mentén a megfigyelt madarak (Aves) többsége tipikus erdei faj, de a
kárókatona (Phalacrocorax carbo), a szürke gém (Ardea cinerea), a tőkés réce (Anas platyrhynchos),
a billegető cankó (Actitis hypoleucos) és a jégmadár (Alcedo atthis) kötődik a vizes élőhelyekhez.
Amint a rehabilitált meder megtelt vízzel és a halak is megjelentek benne, egy jégmadár pár állandó
vadászterületévé és valószínű költőhelyé is vált. A mellékágat övező nagy kiterjedésű ártéri erdők
hagyásfái viszont költőhelyet biztosítanak néhány pár nagytestű fokozottan védett madárfajnak is,
mint a fekete gólya (Ciconia nigra), a darázsölyv (Pernis apivorus) és a rétisas (Haliaeetus albicilla).
Idősebb, magasabb fákra építi fészkét az egerészölv (Buteo buteo) és a holló (Corvus corax).
A koronaszintben találjuk a valamivel kisebb termetű fajok, mint az örvös galamb (Columba palumbus),
a sárgarigó (Oriolus oriolus), a szajkó (Garrulus glandarius) és a meggyvágó (Coccothraustes
coccothraustes) fészkeit is (74. ábra). A sárgarigó kivételével a többi faj gyakran tartózkodik a cserjeés talajszinten is. A gazdag cserjeszint jellemző fészkelő fajai a vadgerle (Streptopelia turtur), a
vörösbegy (Erithacus rubecula), a fülemüle (Luscinia megarhynchos), a fekete rigó (Turdus merula),
az énekes rigó (Turdus philomelos), a mezei poszáta (Sylvia communis), a barátposzáta (Sylvia
atricapilla), a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), az őszapó (Aegithalos caudatus) és az erdei
pinty (Fringilla coelebs). Tavasszal a sűrű növényzet miatt nem könnyű megfigyelni ezeket a fajokat,
de jellegzetes hangjuk alapján biztosan felismerhetők. Sűrű bozótokba, gyökerek, indák közé mindig
a talaj közelében építi fészkét az ökörszem (Troglodytes troglodytes) és a citromsármány (Emberiza
citrinella). A nagy nádasok és az ott fészkeló nádiposzáta fajok sajnos nem jellemzőek a területre,
így a kakukk (Cuculus canorus) elsősorban a vörösbegy fészkét parazitálja. A fácán (Phasianus
colchicus) hangja is gyakran hallható, de fészkelése csak a irtások dús aljnövényzettel benőtt nagyobb
tisztásain lehetséges.
74. Meggyvágó fészek / Gnijezdo batokljuna / Nest of hawfinch (Coccothraustes coccothraustes)
134
Većina ptica (Aves) koje se pojavljuju u rukavcu kod sela Palkanja su šumske vrste, izuzev
nekoliko vrsta vezanih za vodena staništa, npr. veliki vranac (Phalacrocorax carbo), siva čaplja
(Ardea cinerea), divlja patka (Anas platyrhynchos), mala prutka (Actitis hypoleucos) i vodomar
(Alcedo atthis). Nakon rehabilitacije korito rukavca je ispunila voda i pojavile su se ribe, te je tako
rukavac postao pogodno područje za lov i vjerojatno mjesto za gniježđenje paru vodomara. U šumama
koje se postiru u okolici rukavca, na visokom starom drveću, gnijezdi se jedan ili dva para strogo
zaštićenih ptica npr. crna roda (Ciconia nigra), škanjac osaš (Pernis apivorus) i štekavac (Haliaeetus
albicilla). U sličnim uvjetima gnijezdo postavljaju i škanjac mišar (Buteo buteo) i gavran (Corvus
corax). U nižim slojevima u krošnjama drveća gnijezde se golub grivnjaš (Columba palumbus), vuga
(Oriolus oriolus), šojka (Garrulus glandarius) i batokljun (Coccothraustes coccothraustes) (Slika
74). U sloju grmlja gnijezda grade grlica (Streptopelia turtur), crvendać (Erithacus rubecula), slavuj
(Luscinia megarhynchos), kos (Turdus merula), drozd cikelj (Turdus philomelos), grmuša pjenica
(Sylvia communis), crnokapa grmuša (Sylvia atricapilla), zviždak (Phylloscopus collybita), dugorepa
sjenica (Aegithalos caudatus) i zeba (Fringilla coelebs). U proljeće kad olista drveće i grmlje ptice
nije lako opaziti, ali moguće ih je prepoznati po karakterističnom glasanju. U gustoj vegetaciji na
tlu gnijezdo grade palčić (Troglodytes troglodytes) i žuta strnadica (Emberiza citrinella). Kukavica
(Cuculus canorus) jaje podmeće u gnijezda crvendaća. Fazan (Phasianus colchicus) se često može
čuti, a gnijezdi se u travnjacima i na šumskim čistinama.
%
The majority of birds (Aves) observed along the Drávapalkonya side-branch are typical forestdwelling species; it is only the cormorant (Phalacrocorax carbo), the grey heron (Ardea cinerea), the
mallard (Anas platyrhynchos), the common sandpiper (Actitis hypoleucos) and the kingfisher (Alcedo
atthis) that are strongly associated with wetland habitats. As soon as the rehabilitated bed was filled
again with water, and fish also appered, the place immediately became a hunting area, and possibly
also breeding area, for a pair of kingfishers. Solitary trees of large floodplain forests along the sidebranch ensure nesting opportunity for pairs of strictly protected larger birds, too, such as the black
stork (Ciconia nigra), the honey buzzard (Pernis apivorus) or the white-tailed eagle (Haliaeetus
albicilla). The buzzard (Buteo buteo) and the raven (Corvus corax) build their nest on older, tall trees.
Smaller species like the wood pigeon (Columba palumbus), the golden oriole (Oriolus oriolus), the
jay (Garrulus glandarius) and the hawfinch (Coccothraustes coccothraustes) also have their nests
in the canopy layer of the forest (Figure 74). Apart from the oriole, these birds often descend to the
shrub layer and to the ground, too. Nesting species of the rich shrub layer include the turtle dove
(Streptopelia turtur), the robin (Erithacus rubecula), the nightingale (Luscinia megarhynchos), the
blackbird (Turdus merula), the song thrush (Turdus philomelos), the whitethroat (Sylvia communis),
the blackcap (Sylvia atricapilla), the chiffchaff (Phylloscopus collybita), the long-tailed tit (Aegithalos
cadatus) and the chaffinch (Fringilla coelebs). In springtime, these species are not easy to see because
of the dense growth of vegetation, but they are unmistakeably recognised by their characteristic voice.
Wrens (Troglodytes troglodytes) and yellowhammers (Emberiza citrinella) build their nest in dense
thicket, between roots or vines, always near the ground. Large reedbeds and their nesting warbler
species are unfortunately not typical in the area, thus the cuckoo (Cuculus canorus) can put its eggs
mostly in the nests of robins. The call of pheasants (Phasianus colchicus) is often heard, but their
nesting is possible only in larger clearings overgrown by dense undergrowth.
135
Az idős, elsősorban puhafák, mint a fűz és a nyár számos odúlakó fajnak nyújtanak költési lehetőséget.
A legnagyobb közülük a macskabagoly (Strix aluco), aki a természetesen létrejött korhadt faodvakat
részesíti előnybe. Tipikus odúkészítő és odúlakó fajok a harkályfélék, mint a hamvas küllő (Picus
canus) a fekete harkály (Dryocopus martius) és a gyakori nagy fakopáncs (Dendrocopos major). A
fekete harkály jellegzetes rikoltozó hangja több száz méterre is elhallatszik. Az őszi és téli időszakban
a kis fakopáncsot (Dendrocopos minor) is könnyű észrevenni. A leggyakoribb odúlakó faj a területen
azonban a seregély (Sturnus vulgaris). Helyenként nagy számban költ, és ősszel hatalmas csapatokba
verődve gyakran az erdőn kívül keresi táplálékát (75. ábra). A rovarok mellett gyakran fogyaszt
gyümölcsöt. A kisebb testű fajok közül odúkban költ a barátcinege (Parus palustirs), a széncinege
(Parus major), a csuszka (Sitta europaea) és a rövidkarmú fakúsz (Certhia brachydactyla). A
nyári időszakban a mellékág felett gyakran hallhatók és láthatók a magasban köröző sarlósfecskék
(Apus apus) és gyurgyalagok (Merops apiaster), de a vízszint feletti magasságba csak füstifecskék
(Hirundo rustica) ereszkednek le rovarokra vadászni. Ilyenkor láthatunk az erdei utak mentén búbos
bankát (Upupa epops) is, de e faj egyedei gyakran tartózkodnak a nyíltabb területeken, pl. a Dráva
árvízvédelmi töltésein. A felsorolt négy faj közvetlenül a mellékág környékén nem, de valamivel
távolabb bizonyára fészkelnek, hiszen gyakran megfigyelhetők a területen. A talajon kuporgó erdei
szalonkát (Scolopax rusticola) rejtőzködő színe miatt nehéz észrevenni a tavaszi vonulás során. Ebben
az időszakban a leggyakoribb vonulók között találjuk a szürke légykapót (Muscicapa striata) és az
örvös légykapót (Ficedula albicollis), költésük nem bizonyított, de nem kizárt, mivel az őszi vonulás
során is megfigyelhetők, sőt a szürke légykapó néha tömeges is. Ilyenkor hallani és néha látni is lehet
a sisegő füzikéket (Phylloscopus sibilatrix), gyakoribbá válnak a kék cinege (Cyanistes caeruleus)
megfigyelések, majd a tél beköszöntével kisebb csapatokba verődve járják az erdőt a telelő sárgafejű
királykák (Regulus regulus).
75. Seregély / čvorak / Starling (Sturnus vulgaris)
136
U starim stablima vrbe i topole, u prirodno nastalim dupljama, gnijezde se šumske sove (Strix
aluco), dok siva žuna (Picus canus), crna žuna (Dryocopus martius) i češći veliki djetlić (Dendrocopos
major) sami grade duplje. Prodorni glas crne žune može se čuti na velikoj udaljenosti. Mali djetlić
(Dendrocopos minor) češće se zapaža u vrijeme proljetne i jesenje seobe. Najčešća dupljarica u
ovom području je čvorak (Sturnus vulgaris) koji se gnijezdi u velikom broju, u jesen se skuplja u
velika jata, a osim kukaca hrani se voćem (Slika 75). Od manjih ptica sitnijeg tijela u dupljama se
gnijezde i crnoglava sjenica (Parus palustirs), velika sjenica (Parus major), brgljez (Sitta europaea)
i dugokljuni puzavac (Certhia brachydactyla). U ljetnjim mjesecima visoko iznad rukavca lete
čiope (Apus apus) i pčelarice (Merops apiaster), dok se lastavica (Hirundo rustica) loveći kukce
spušta u letu do same površine vode. Pored šumskih puteva, a još češće na nasipu pored Drave,
pojavljuje se pupavac (Upupa epops). Navedene vrste ne gnijezde se pored rukavca, nego vjerojatno
u daljoj okolici gdje su često opažene. Zahvaljujući šarama na perju šljuka (Scolopax rusticola) je
teže uočljiva, ali se češće može zapaziti prilikom jesenje seobe, isto kao i muharica (Muscicapa
striata) i bjelovrata muharica (Ficedula albicollis). Gniježđenje ovih vrsta nije potvrđeno, ali nije ni
isključeno. U vrijeme seobe češće se može čuti i šumski zviždak (Phylloscopus sibilatrix) te plavetna
sjenica (Cyanistes caeruleus), a zimi se u šumi zadržavaju jata zlatoglavih kraljića (Regulus regulus).
%
Older trees, mostly softwoods such as willow and poplar, offer nesting possibilities for a number
of hole-nesting birds. The largest species among these is the tawny owl (Strix aluco), preferring tree
cavities created by natural decay. However, other treehole-nesting species such as the grey-headed
woodpecker (Picus canus) the black woodpecker (Dryocopus martius) and the common great spotted
woodpecker (Dendrocopos major) all create their nesting cavities themselves, by excavating the hole
in the tree. The characteristic, repeated ‘krii-krii’ of the black woodpecker can be heard from several
hundred meters. In the autumn and in the winter, the lesser spotted woodpecker (Dendrocopos minor)
is easily seen. The most frequent hole nesting species here is the starling (Sturnus vulgaris). At places,
starlings nests in large numbers, and in the autum they form huge flocks, often looking for food
outside the woods (Figure 75). Besides insects, they often feed on fruits, too. Among the smaller
species, the marsh tit (Parus palustirs), the great tit (Parus major), the nuthatch (Sitta europaea) and
the short-toed tree-creeper (Certhia brachydactyla) are all hole-nester species. During summertime,
swifts (Apus apus) and bee-eaters (Merops apiaster) are often heard and seen circling up in the sky,
but it is only the barn swallow (Hirundo rustica) that descend way down to the water surface level, in
search for flying insects. This is the time that one can occasionally spot a hoopoe (Upupa epops) along
forest roads too, but this bird normally prefers more open areas like the flood protection dykes of the
Drava. The latter four species do not nest along the side-branch, but they possibly do so somewhat
further away, as they are often seen in the area. Due to its camouflage colouration, the woodcock
(Scolopax rusticola) is hard to come across even during the spring migration when it often sits still on
the ground. In the same period, the spotted flycatcher (Muscicapa striata) and the collared flycatcher
(Ficedula albicollis) are among the most common migrants, whose nesting is not proved yet possible,
because they are observed during the autumn migration too, the spotted flycatcher sometimes even in
huge numbers. This is when it is possible to hear and maybe even see wood warblers (Phylloscopus
sibilatrix), when the observations of blue tits (Cyanistes caeruleus) become more frequent, and when
finally winter sets in, goldcrests (Regulus regulus) form smaller groups moving across the forests.
137
A Drávapalkonyai mellékág a rehabilitációs munkálatokat megelőzően egy feltöltődött,
elmocsarasodott, sűrű lágyszárú növényzettel benőtt árok volt. Az emlősök (Mammalia) közül a
mellékág pangóvizes szakaszai kedvezőek voltak a vízben vadászó Miller-vízicikánynak (Neomys
anomalus), a sűrű növényzetet preferáló csalitjáró pocoknak (Microtus agrestis), a növények
közé fűfélékből labda alakú fészket fonó törpeegérnek (Micromys minutus) és a növények levelét,
szárát, gyökereit fogyasztó nagy testű kószapocoknak (Arvicola amphibius). A főként halfogyasztó
közönséges vidra (Lutra lutra) csak a Dráva parton és a sziget háborítatlan részein fordul elő. A védett
területek idősebb erdőállományaiban jellemző ragadozó emlős a vadmacska (Felis silvestris) és a
nyuszt (Martes martes), amely utóbbi faj gyakran ragadozómadár fészkekben üt tanyát. A mellékág
és a töltés közötti ártér különböző erdőfoltjai a vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) mellett
az erdei cickánynak (Sorex araneus) és a törpe cickánynak (Sorex minutus) biztosítanak megfelelő
élőhelyet. Ahol a Dráva alacsony vízállásánál a kiszáradási folyamatok gyorsabbak, ott helyenként
a keleti cickány (Crocidura suaveolens) és a mezei cickány (Crocidura leucodon) is megjelenik. A
tipikusan erdei élőhelyeket kedveli a sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) és a közönséges
erdeiegér (Apodemus sylvaticus), melyek az ártér több erdőfoltjának jellemző fajai. A leginkább
élőhely generalista pirók erdeiegér (Apodemus agrarius) a mélyebb szintekben lévő élőhelyfoltokban
gyakoribb. A kisemlősök egyedszám szabályozásában az eurázsiai menyétnek (Mustela nivalis)
és a hermelinnek (M. erminea) is fontos szerepe van (76. ábra). A gyűrűsférgekkel, rovarokkal,
puhatestűekkel táplálkozó közönséges vakond (Talpa europaea) túrásai mindenütt megtalálhatók.
A mezei pocok (Microtus arvalis) csak a Dráva töltése mentén állandó, akár a ritkább földi pocok
(Microtus subterraneus). A mezei nyúl (Lepus europaeus) alkalmanként a szántóföldekről húzódik
be a töltés mögötti széles kiterjedésű erdőbe, ahol jelentős a nagyvadállomány. Az európai őz
(Capreolus capreolus), a gímszarvas (Cervus elaphus) és a vaddisznók (Sus scrofa) nyomai mindenütt
megtalálhatók. E peremterület gyakori ragadozói a vörös róka (Vulpes vulpes) és a nyest (Martes
foina), de jellemző a mindenevő borz (Meles meles) jelenléte is.
76. Hermelin / Zerdav / Stoat (Mustela erminea)
138
Prije rehabilitacije ovaj je rukavac bio ispunjen nanosima i obrastao močvarnom ruderalnom
vegetacijom i vegetacijom visokih zeleni. U gustoj vegetaciji, od sisavaca (Mammalia) pogodne
životne uvjete nalazili su livadna voluharica (Microtus agrestis), patuljasti miš (Micromys minutus),
koji svoje loptasto gnijezdo plete od lišća trava, te vodeni voluhar (Arvicola amphibius), koji se
hrani lišćem i korijenjem biljaka. Voda se zadržavala samo u dubljim dijelovima rukavca, pogodnom
staništu za močvarnu rovku (Neomys anomalus), koja lovi u vodi. Vidra (Lutra lutra), koja se prije
svega hrani ribom, pojavljuje se samo uz glavno korito Drave, a mirne uvjete nalazi i na obali otoka.
U zaštićenom području, u starijim šumama, žive grabežljive vrste sisavaca: divlja mačka (Felis
silvestris) i kuna zlatica (Martes martes), koja ponekad boravi u gnijezdima grabljivica. U poplavnom
području između rukavca i nasipa, u šumskim zajednicama i u grmlju živi riđa voluharica (Myodes
glareolus) te šumska i mala rovka (Sorex araneus, S. minutus). Poljska i dvobojna rovka (Crocidura
suaveolens, C. leucodon) pojavljuju se na mjestima na kojima su izraženiji procesi isušivanja pri
niskom vodostaju Drave. Tipična šumska staništa u poplavnom području naseljavaju šumski i poljski
miš (Apodemus flavicollis, A. sylvaticus). Prugasti poljski miš (Apodemus agrarius) može se smatrati
„generalistom” (vrstom koja ima širok raspon mogućnosti za život glede više ekoloških čimbenika),
a češće se pojavljuje na staništima nižih položaja. Lasica (Mustela nivalis) i zerdav (M. erminea)
imaju važnu ulogu u reguliranju brojnosti sitnih sisavaca (Slika 76). Krtica (Talpa europaea) se hrani
kolutićavcima, kukcima i mekušcima i svuda je prisutna - što pokazuju krtičnjaci. Poljska voluharica
(Microtus arvalis) živi samo u blizini nasipa, kao i rjeđa vrsta, podzemni voluharić (Microtus
subterraneus). Zec (Lepus europaeus) se povremeno povlači s oranica u šume, koje se u širokom
pojasu pružaju pored nasipa. U ovim se šumama tragovi srna (Capreolus capreolus), jelena (Cervus
elaphus) i divlje svinje (Sus scrofa) mogu vidjeti na svakom koraku. Česte grabežljive vrste su lisica
(Vulpes vulpes) i kuna bjelica (Martes foina), a prisutan je i svejed jazavac (Meles meles).
%
Before the rehabilitation works took place, the Drávapalkonya side-branch had been a silted up,
overgrown by a thick mass of herbaceous vegetation. Its sections still having stagnant water were
favourable habitats for some mammals (Mammalia) like Miller’s water shrew (Neomys anomalus)
hunting in the water, the field vole (Microtus agrestis) preferring dense vegetation, the harvest mouse
(Micromys minutus) building its ball-shaped nest of dry grasses among the plants, and the large-bodied
Eurasian water vole (Arvicola amphibius) feeding on the leaves, stem and roots of plants. Taking
mostly fish, the otter (Lutra lutra) is present only along the side of the Drava and in the undisturbed
areas of the island. Typical carnivorous mammals living in older forest stands of the protected areas
are the wild cat (Felis silvestris) and the pine marten (Martes martes), the latter often taking over the
nests of birds of prey. Various forest patches of the floodplain between the side-branch and the dyke,
provide suitable habitats for the bank vole (Myodes glareolus), the common shrew (Sorex araneus)
and the pygmy shrew (S. minutus). Where the processes of drying out at low Drava levels are faster,
even the lesser shrew (Crocidura suaveolens) and the bicoloured shrew (C. leucodon) might appear.
Typically preferring forest habitats, the yellow-necked wood mouse (Apodemus flavicollis) and the
common wood mouse (A. sylvaticus) are characteristic species in several patches of forest in the
floodplain, whereas the striped field mouse (A. agrarius), the most generalist species in terms of
habitat choice, is more common in habitat patches of lower ground levels. The Eurasian least weasel
(Mustela nivalis) and the stoat (M. erminea) play an important role in regulating small mammal
abundance (Figure 76). Its mounds found all over the place, the common mole (Talpa europaea) feeds
on earthworms, insects and molluscs. The common vole (Microtus arvalis) is present permanently
along the Drava dyke only, just like its rarer relative, the European pine vole (M. subterraneus). From
the open farmlands, the European hare (Lepus europaeus) sometimes wanders into the vast woods
behind the dyke, where species of large game are also abundant. The tracks of roe deer (Capreolus
capreolus), red deer (Cervus elaphus) and wild boar (Sus scrofa) are seen all over the area. Frequent
predators of this margin zone are the red fox (Vulpes vulpes) and the beech marten (Martes foina), but
the presence of the omnivorous badger (Meles meles) is also common.
139
Az élőhelyek és növényzetük állapotának értékelése
A vizsgált mellékágak mind élőhelyi, mind florisztikai szempontból európai jelentőségű értékeket
őriznek. Kiemelten fontosak a törpekákás iszapvegetáció fajait őrző pionír iszapfelszínek és az ártéri,
természetközeli fásszárú élőhelytípusok (pl. mandulalevelű bokorfüzes, fűzliget, fehérnyárliget,
tölgy-kőris-szil liget) állományai. Mindezek az értékek legszebb állapotban, állandóan változó térbeli
mintázattal a természetes folyódinamika érvényesülése mellett tudnak kialakulni. Ennek hiányában
szükség lehet a mellékágak mesterséges fenntartására, ám ezek a beavatkozások a területen nem
őshonos, a természetes vegetációt lerontó özönnövények számára is utat nyithatnak, terjedésüket
elősegítheti. A négy mellékágban eredetileg sem sokféle hínárost találtunk, a beavatkozások
következtében azonban ezek is eltűntek. A mederrendezések hosszabb távú hatásait nehéz megjósolni,
a hínárnövényzet diverzitása szempontjából akár kedvező is lehet. A gátak megbontása, a mellékágak
kotrása, a jobb vízellátottságnak köszönhetően viszont egyértelműen kedvező hatást gyakorolhat a
vízparti közösségekre, az iszapfelszínek vegetációjától az ártéren fejlődő növényzetig. Ennek hatása
azonban csak több év távlatában lesz kimutatható. A terület bejárása során összesen 212 edényes
növényfaj jelenlétét regisztráltuk. Ez a szám azonban egy ennyire gyorsan változó környezetben, több
éves léptékben, feltehetőleg jelentősen alábecsült érték. A területen kilenc védett faj (pl. Dryopteris
carthusiana, Equisetum hyemale, Galanthus nivalis, Listera ovata, Trapa natans) előfordulását
sikerült kimutatnunk, ami viszonylag kevésnek számít (1. táblázat = Tab.). Néhány esetben az
élőhelytípusok jellegzetes fajösszetételéhez képest meglepő volt a védett fajok jelenléte, elsősorban a
magaspartokon (pl. Dryopteris affinis, D. dilatata, Polystichum aculeatum, P. setiferum).
1. Tab. A négy mellékág mentén kimutatott fajok száma, valamint a honos-, a tájidegen-, özön- és
védett fajok aránya
Ukupan broj biljnih vrsta zabilježenih na području četiri rukavca, te udio (izražen u
postocima) zavičajnih, stranih, invazivnih i zaštićenih vrsta
Numbers of species shown to exist along the four Drava side-branches, with proportions of
native, adventive, protected and invasive species
Kategóriák / Kategorije / Categories
DTF
DTA
TF
DP
honos / zavičajne / native (%)
70
64
75
74
tájidegen / strane / alien (%)
30
36
25
26
özönfaj / invazivne / invasive (%)
16
20
16
15
védett / zaštićene / protected (%)
4
1.5
5
2.5
120
70
122
156
Összfajszám / Ukupan broj vrsta /
Total number of species
DTF - Drávatamási-felső mellékág / Gornji rukavac kod Tomašina / Drávatamási-upper side-branch
DTA - Drávatamási-alsó mellékág / Donji rukavac kod Tomašina / Drávatamási-lower side-branch
TF - Tótújfalui mellékág / Rukavac kod Novog Sela / Tótújfalu side-branch
DP - Drávapalkonyai mellékág / Rukavac kod sela Palkanja / Drávapalkonya side-branch
140
Vrednovanje staništa i vegetacije
Staništa i biljni pokrov u istraživanim rukavcima Drave predstavljaju vrijednosti od europskog
značaja. Posebno su značajne slabo obrasle muljevite riječne obale s pionirskom vegetacijom i
rijetkim vrstama te prirodna šumska vegetacija u poplavnim područjima (vegetacija grmolikih vrba,
šume bijele vrbe i bijele topole). Ova vrijedna staništa i prirodna vegetacija nastali su zahvaljujući
prirodnim dinamičkim procesima u rijeci. Ako bi ovi procesi prestali postojati bilo bi potrebno
umjetno ih održavati, ali takvi zahvati nose sa sobom mnoge nedostatke. Jedan od problema koji
prate čovjekove zahvate na rijeci je nehotično otvaranje puta invazivnim stranim vrstama za širenje
na prirodna staništa. Vodena vegetacija u istraživanim rukavcima bila je siromašna, a nakon zahvata
na uređenju rukavaca potpuno je nestala. Trajne posljedice uređenja rukavaca i djelovanje na vodenu
vegetaciju nije lako predvidjeti, a moguće je da će ovi zahvati imati i pozitivan utjecaj na biljni
svijet u vodi. Rušenje pregradnih regulacijskih građevina, odstranjivanje mulja iz korita rukavaca,
zahvaljujući boljem protoku vode, očigledno pogoduje vegetaciji i živom svijetu u priobalnoj zoni
te vegetaciji u poplavnom području rijeke. Trajno djelovanje zahvata na floru i vegetaciju moguće
je pokazati tek nakon višegodišnjeg praćenja. Tijekom terenskih istraživanja u području četiri
rukavca zabilježeno je ukupno 212 vrsta vaskularnih biljaka. Pretpostavljamo da bi znatno veći broj
biljnih vrsta mogao biti potvrđen sustavnim istraživanjima u duljem razdoblju na ovom području
s raznolikim staništima u kojima se uvjeti brzo mijenjaju. Pronađeno je ukupno devet zaštićenih
biljnih vrsta (Dryopteris carthusiana, Equisetum hyemale, Galanthus nivalis, Listera ovata, Trapa
natans), što je manje od očekivanog broja (Tablica 1). U nekim staništima, npr. na strmoj obali, broj
rijetkih i zaštićenih biljaka (npr. papratnjače Dryopteris affinis, D. dilatata, Polystichum aculeatum,
P. setiferum) bio je iznenađujuće visok s obzirom na sastav biljnog pokrova i stanje u kojem se nalazi.
Evaluation of the status of habitats and their vegetation
The studied side-branches represent values of a European level from the aspects of both flora
and habitats. The amphibious, annual short vegetation of pioneer mud surfaces and the near-natural
wooded habitats (e.g. almond-leaved willow shrub, willow groves, white poplar groves, oak-ash-elm
hardwood groves) bear special importance. These natural values can form in the most beautiful state
and with a spatially variable pattern only if natural river dynamics are in effect. If that is missing, it
may become necessary to artificially maintain the side-branches, but such interventions can open up
the way for invasive species, too, which can be detrimental to the original vegetation, and can assist
their unwanted spreading. In their pre-intervention state, the four side-branches did not support much
floating and submerged aquatic vegetation, and as the interventions took place, they disappeared
totally. It is difficult to foresee the long-term effects of side-branch restructuring, which might even
be favourable for aquatic vegetation. The opening of stone barriers and the dredging of side-branches
create improved water supply and thus clearly have a favourable effect on riparian communities
ranging from the vegetation of mud surfaces to the plant associations growing in the floodplain.
However, such effects will really show themselves over a period of several years only. During the
surveying of the areas, the presence of altogether 212 vascular plant species was recorded. This number,
however, is a strong underestimation of the flora of such a fast-changing environment, especially over
a period of several years. We have been able to indicate the occurrence of nine protected species (e.g.
Dryopteris carthusiana, Equisetum hyemale, Galanthus nivalis, Listera ovata, Trapa natans) in the
area, which is a relatively low number (Table 1). In some cases the presence of protected species was
surprising, considering the typical composition of the particular habitat type, mostly on high banks
(e.g. Dryopteris affinis, D. dilatata, Polystichum aculeatum, P. setiferum).
141
Fontos hangsúlyozni, hogy a mellékágak növényzete kapcsán nem a ritka és védett növényekre,
hanem a jellegzetes és természetes fajkombinációk megőrzésére kell koncentrálni. Ez a törekvés
azonban csak részben oldható meg az aktív természetvédelem helyi kezelései révén, mivel a folyó
egyéb, elsősorban a felsőbb szakaszain lezajló változások igen erős hatással vannak a lokális
flóra és vegetáció alakulására. Ebből kifolyólag a már megtelepedett, a teljes flóra 12%-át kitevő
özönnövények kiszorítása egy mellékág teljes szakaszán nagy kihívást jelentő vállalkozás.
%
U vezi s vegetacijom u rukavcima Drave potrebno je istaknuti da bi kod očuvanja prirode u središte
pozornosti trebalo staviti karakteristične prirodne kombinacije vrsta, a ne pojedinačne rijetke ili
zaštićene vrste. Pokušaji aktivne zaštite na lokalnoj razini mogu tek djelomično ostvariti ovakva
nastojanja, s obzirom da procesi i promjene u gornjim dionicama rijeke imaju veliki utjecaj na
formiranje lokalne flore i vegetacije. Zbog toga i pokušaj odstranjivanja invazivnih stranih biljaka
na cijelom području uz Dravu, gdje ove vrste čine 12% od ukupne flore, izgleda kao veliki izazov s
malim izgledima na uspjeh.
%
It is important to emphasise that what needs to be treated as a priority regarding the vegetation of
side-arms is not rare and protected species, but instead the preservation of characteristic and natural
species assemblages. Such priorities, however, can only partly be effective through local active
nature conservation area management, because changes in other sections of the river, mostly further
upstream, can have very strong influence on local flora and vegetation. Accordingly, to wipe out the
established invasive plants already making up 12% of the total flora, from the entire section of a sidebranch, would be a huge challenge.
%
A négy mellékág területen regisztrált özönnövények / Na području četiri rukavca zabilježene su
sljedeće invazivne biljke / Invasive species recorded at the four Drava side-arms: Acer negundo,
Ambrosia artemisiifolia, Amorpha fruticosa, Asclepias syriaca, Aster lanceolata, Bidens frondosus,
Chenopodium ambrosioides, Conyza canadensis, Echinocystis lobata, Erigeron annuus, Galinsoga
parviflora, Humulus scandens, Impatiens glandulifera, Impatiens parviflora, Juncus tenuis, Lindernia
dubia, Oenothera sp., Oxalis stricta, Padus serotina, Panicum capillare, P. dichotomiflorum,
Phytolacca americana, Robinia pseudoacacia, Solidago gigantea, Vitis rupestris, Xanthium italicum.
77. Selyemkóró / Cigansko perje /Common milkweed (Asclepias syriaca)
142
78. Süntök / Bodljasta tikvica / Wild cucumber (Echinocystis lobata)
79. Magas aranyvessző / Velika zlatnica / Giant goldenrod (Solidago gigantea)
143
A vízi makrogerinctelen fauna értékelése
Az egyszeri mintavételezés eredményeképpen, a minták csaknem teljes feldolgozása alapján
a négy mellékágból eddig 118 vízi makrogerinctelen taxon jelenlétét mutattuk ki. Az egyes
csoportok tekintetében a taxonszám változó (Annelida 1, Gastropoda 19, Bivalvia 15, Crustacea 8,
Ephemeroptera 7, Odonata 10, Heteroptera 15, Coleoptera 18, Trichoptera 2, Diptera 24, Megaloptera
1). Hat védett faj előfordulását igazoltuk, ezek közül öt egyértelműen áramló vizekhez, nagyobb
vízfolyásokhoz kötődő taxon (2 puhatestű, 3 szitakötő és 1 bogárfaj). Tíz idegenhonos faj egyedeit
találtuk meg a mellékágakban (5 puhatestű és 5 rákfaj). A fajszámokat az egyes mellékágakban az
2. táblázat szemlélteti. A vizsgálatok alapján a mellékágak egyértelműen két csoportba oszthatók,
amely nemcsak megjelenés (habitus), hanem a faunakép jellemzői és a fajkészlet alapján is
egyértelműen látható. Azokon a mellékágakon, ahol a rehabilitáció befejeződött (Drávatamási-felső
mellékág, DTF), vagy majdnem a teljes medret érintette (Drávapalkonyai mellékág, DP) az adott
terület valóban mellékágként funkcionál a folyó életében (DTF), vagy további kis beavatkozással
erre alkalmassá tehető (DP). E víztestek esetében az áramló vizeket kedvelő fajok aránya magasabb,
és állóvízi fajok csak kisebb arányban képviseltetik magukat (DP) vagy egyáltalán nem kerültek elő
(DTF) (2. táblázat). A másik csoportba azokat a mellékágak tartoznak, amelyeken a vizsgálat idejéig
vagy még el sem kezdődött (éppen folyt) a rehabilitáció (Drávatamási-alsó mellékág, DTA), vagy
pedig akkor még csak a meder bevezető szakaszát érintették a munkálatok (Tótújfalui mellékág,
TF). Ezekben az esetekben bár a fő és mellékágakra jellemző áramlási viszonyokat kedvelő fajok
is jelen vannak (feltehetősen az elöntéseknek köszönhetően), de számuk csekély, míg a mellékágak
faunájában magas az állóvizeket kedvelő fajok száma. Ezek a medrek inkább az élő folyóval nem
folyamatos kapcsolatban lévő holtmeder vagy ártéri időszakos kisvizek faunaképét mutatják. Ezeken
a helyeken jelentős beavatkozásokra van még szükség ahhoz, hogy elérjük a kívánt állapotot, és
valóban működő mellékágakként tekinthessünk rájuk.
2. Tab. A taxon számok megoszlása az egyes mellékágakon
Udio pojedinih skupina u fauni vodenih beskralješnjaka u četiri rukavca
Number of taxa in the surveyed Drava side-branches
Kategóriák / Kategorije / Categories
DTF
DTA
TF
DP
védett / zaštićene / protected
4
2
1
5
idegenhonos / strane / alien
8
2
7
8
26 (52%)
6 (22%)
5 (13%)
27 (30 %)
generalista / generalisti / generalist
24
12
29
41
állóvizi / stagnofilne / stagnophilic
0
9 (33%)
5 (13%)
14 (16%)
Összfajszám / Ukupan broj vrsta /
Total number of species
50
27
39
87
áramlás-kedvelő /reofilne / rheophilic
DTF - Drávatamási-felső mellékág / Gornji rukavac kod Tomašina / Drávatamási-upper side-branch
DTA - Drávatamási-alsó mellékág / Donji rukavac kod Tomašina / Drávatamási-lower side-branch
TF - Tótújfalui mellékág / Rukavac kod Novog Sela / Tótújfalu side-branch
DP - Drávapalkonyai mellékág / Rukavac kod sela Palkanja / Drávapalkonya side-branch
144
Vrednovanje faune vodenih makrobeskralješnjaka
Na temelju uzorkovanja koje je provedeno u svakom rukavcu determinirano je 118 svojti vodenih
beskralješnjaka. Udio pojedinih taksonomskih skupina je različit: Annelida 1, Gastropoda 19, Bivalvia
15, Crustacea 8, Ephemeroptera 7, Odonata 10, Heteroptera 15, Coleoptera 18, Trichoptera 2, Diptera
24, Megaloptera 1. Nađeno je šest zaštićenih vrsta (dva mekušca, tri vretenca i jedan kornjaš) od kojih
je pet prilagođeno na tekuće vode i žive uglavnom u velikim rijekama. U rukavcima je zabilježeno i 10
vrsta pridošlica (pet mekušaca i pet rakova). Udio pojedinih vrsta u fauni zabilježenoj u četiri rukavca
prikazan je u Tablici 2. Istraživanja su pokazala da se rukavci razlikuju po izgledu i faunističkom
sastavu. Slični rezultati dobiveni su u gornjem rukavcu kod sela Tomašin (DTF) u kojem je potpuno
završena rahabilitacija i koji sudjeluje u protoku vode, te u rukavcu kod sela Palkanja (DP), gdje
je rehabilitacija najvećim dijelom provedena i potreban je dodatni manji zahvat kako bi rukavac
sudjelovao u protoku vode i kod srednjih i nižih vodostaja. Udio vrsta prilagođenih na tekućice je velik,
a vrste stajaćih voda su malobrojne (DP) ili se uopće ne pojavljuju (DTF) (Tablica 2). U drugu skupinu
spadaju rukavci kod kojih, u vrijeme kad su provedena naša istraživanja, radovi na rehabilitaciji nisu
ni započeli (Donji rukavac kod sela Tomašin) ili su bili u tijeku na početnom dijelu rukavca (Rukavac
kod Novog Sela (TF). U ovim dvama rukavcima malobrojne su vrste karakteristične za glavno korito
rijeke, tj. vrste tekućih voda (reofilne), a vjerojatno su dospjele zahvaljujući povremenim visokim
vodnim valovima, dok je velik udio vrsta karakterističnih za stajaćice (stagnofilne). U ovim rukavcima
faunistički sastav odražava nepotpunu vezu s glavnim koritom rijeke te pokazuje djelomični karakter
mrtvaje, što je dodatna potvrda da je na ovim mjestima potrebno provesti vodnograđevinske zahvate,
kako bi se rukavci učinili protočnima.
Evaluation of the aquatic macroinvertebrate fauna
From the nearly complete analysis of the samples of one survey, altogether 118 aquatic
macroinvertebrate taxa were shown to exist. As regards the various groups, the number of taxa differs
(Annelida 1, Gastropoda 19, Bivalvia 15, Crustacea 8, Ephemeroptera 7, Odonata 10, Heteroptera 15,
Coleoptera 18, Trichoptera 2, Diptera 24, Megaloptera 1). Six protected species have been proved
to exist here, of which 5 are clearly rheophilous species associated with larger water courses (2
mollusc, 3 dragonfly and 1 beetle species). The side-branches hosted altogether 10 alien species (5
molluscs and 5 crustaceans). Species numbers in the side-branches are shown in Table 2. Based on
the results, the studied side-branches can be clearly separated into two groups, which are distinct
in their physical appearance as well as in their faunas and species composition. The side-branches
where the rehabilitation works had been completed (Drávatamási-upper side-branch, DTF), or had
already affected almost the entire bed (Drávapalkonya side-branch, DT) by the time the surveys were
performed, either truly function as a side-branch of the river (DTF), or can be rendered functioning
with minor further efforts (DP). In the case of this group of the studied water bodies, the proportion of
species preferring running water is higher, and non-matching taxa of stagnant waters are represented
at lower rates only (DP) or such taxa were not found at all (DTF) (Table 2). The other group contains
those side-branches in which rehabilitation either had not been launched (Drávatamási-lower sidebranch, DTA) before the surveys, or had affected only the upstream mouth section (Tótújfalu sidebranch, TF). In these cases there are species preferring the flow conditions (rheophilic) of both the
main bed and the side-branches (possibly as a result of flooding), but their numbers are low, and the
representation of species not matching the fauna of the side-branch (stagnophilic) is high. These beds
rather show the faunal picture of dead branches with no permanent connection to the main bed or of
temporary floodplain pools. In these places, considerable efforts are still needed before the desired
status is achieved and the water bodies can be considered as functional side-branches.
145
A szárazföldi makrogerinctelen fauna értékelése
A mintavételezések és a korábbi adatok alapján a négy vizsgált Dráva mellékágon és azok
környezetében, a szárazföldi makrogerinctelen csoportok 385 taxonja vált ismerté. A legmagasabb
fajszámuk itt is a bogaraknak van. A regisztrált fajgazdagság az élőhelykínálattal és a természetességi
állapottal egyenes arányban, a Drávatamási alsó-mellékágnál mutat kiemelkedő értékeket. Az egyes
csoportokhoz tartozó fajok számaránya nagyjából megfelel az adott holtágon feljegyzett összfajszámnak
(3. táblázat). A revitalizáció tekintetében leginkább azoknak a gerinctelen fajoknak van jelentőségük,
amelyek a beavatkozásokkal közvetlenül vagy közvetetten érintett vízparthoz, a zátonyszerű partmenti
helyekhez, valamint a mellékágakat elzáró kőművekhez kötődnek. A közvetlen érintettség mellett, a
megváltozó vízmozgás és hordaléklerakodás – főleg a kotort anyag kirakási helyein – szintén nem semleges
e fajegyüttesek szempontjából. A feliszapolódott, de stabilizálódott mocsárjellegű élőhelyekkel
meghatározott mederszakaszok kikotrásával, ezek az élőhelyek lokálisan teljesen eltűnnek. Az
élőhely megszűnésével eltűnnek a jellegzetes, bár kedvező feltételek mellett gyorsan regenerálódó
mocsári makrogerinctelen közösségek is. Az erdő jellegű élőhelyekhez egyes pók- és futrinkafajokra,
skarlátbogárra, pézsmacincérre, még a téli időszakban végzett nagyobb méretű fák, vagy idősebb
őshonos állományok kitermelése is hatással van. Ez utóbbi oka az, hogy cincérek és a skarlátbogár
több éves fejlődésük miatt hosszú ideig a fában élnek. A pókok és a futóbogarak egy részét azért
érintik a fakitermelések, mert azok faodvakba, repedésekbe és a kéreg alá húzódnak be telelni. A
jellegzetes erdőlakók mellett, a vízpartokra jellemző fajok többsége is a tenyészidőszak végén fás
területekre húzódik be. A kőművekkel kapcsolatos revitalizációs munkáknál az azokon megtelepedett
bokorfüzesek tenyészidőszakban kivitelezett eltávolításakor nem zárható ki a fűzhöz kötődő fajok,
közöttük értékes lepkék (kis színjátszólepke, magyar színjátszólepke, gyászlepke) érintettsége.
3. Tab. A szárazföldi makrogerinctelenek nagyobb csoportjainak diverzitását jelző fajszámok eloszlása a vizsgált mellékágakon
Broj vrsta nekih skupina kopnenih makrobeskralješnjaka zabilježenih u istraživanim
rukavcima
Distribution of species numbers indicating the diversity of larger terrestrial macroinvertebrate
taxa in the studied Drava side-branches
Kategóriák / Kategorije / Categories
DTF
DTA
TF
DP
csigák / puževi / snails
14
18
11
7
pókok / pauci / spiders
13
18
12
8
fogólábúak / bogomoljke / mantids
1
1
1
1
egyenesszárnyúak / ravnokrilci / orthopterans
9
17
9
6
poloskák / stjenice / hemiptheras
17
25
15
12
lepkék / leptiri / butterflies
34
52
31
28
bogarak / kukci / beetles
146
238
118
134
Összfajszám / Ukupan broj vrsta /
Total number of species
234
369
197
196
DTF - Drávatamási-felső mellékág / Gornji rukavac kod Tomašina / Drávatamási-upper side-branch
DTA - Drávatamási-alsó mellékág / Donji rukavac kod Tomašina / Drávatamási-lower side-branch
TF - Tótújfalui mellékág / Rukavac kod Novog Sela / Tótújfalu side-branch
DP - Drávapalkonyai mellékág / Rukavac kod sela Palkanja / Drávapalkonya side-branch
146
Vrednovanje faune kopnenih makrobeskralješnjaka
Na temelju uzorkovanja i literaturnih podataka u četiri istraživana rukavca Drave i okolici
zabilježeno je 385 kopnenih makrobeskralješnjaka. Najveći broj vrsta zabilježen je u skupini
kornjaša. Raznolikost vrsta srazmjerna je prirodnom stanju i raznolikosti staništa u rukavcima, a
treba istaknuti visoke vrijednosti biološke raznolikosti (biodiverziteta) donjeg rukavca kod sela
Tomašin. Broj vrsta pojedinih taksonomskih skupina razmjeran je ukupnom broju vrsta u rukavcu
(Tablica 3). Rehabilitacija rukavaca najveći utjecaj ima na one vrste kopnenih makrobeskralješnjaka
koje su vezane za staništa koja su neposredno ili posredno pod djelovanjem zahvata (npr. riječne
obale, sprudovi, kamene pregradne građevine). Osim direktnog utjecaja, vrste i zajednice kopnenih
makrobeskralješnjaka izložene su i promjenama vodnog režima, količine i mjesta deponiranja naslaga
riječnih sedimenata, te privremenog deponiranja mulja odstranjenog iz korita. Izmuljenjem močvarnih
staništa na određenoj dionici rukavca ova staništa lokalno potpuno nestaju. Nestajanjem staništa
nestaju i vrste koje na njima žive. U pogodnim uvjetima zajednice kopnenih makrobeskralješnjaka
močvarnih staništa relativno brzo se obnavljaju. Sječa i odstranjivanje starog drveća i tijekom
zime u šumama ima veliki utjecaj na zajednice i vrste pauka i trčaka, s obzirom da neke vrste, npr.
strizibube (moškatna strizibuba), imaju dug period razvitka i godinama žive u drveću. Pauci i trčci
se radi prezimljavanja zavlače u pukotine i ispod kore drveća. Osim vrsta koje su stalni stanovnici
šuma, većina vrsta koje žive u priobalnom području zimi se povlače u šume. Zahvati koji uključuju
odstranjivanje grmlja vrba mogu negativno djelovati na populacije zaštićenih vrsta leptira (mala
prelijevalica, Frejerova prelijevalica, mrtvački plašt) koji su svojim načinom života vezani za vrbe.
Radovi na izmuljenju mogu također imati negativan utjecaj na pojedine rijetke ili zaštićene vrste.
Evaluation of the terrestrial macroinvertebrate fauna
From the samplings and earlier data, altogether 385 terrestrial macroinvertebrate taxa were found
to exist in the four studied Drava side-branches and their surroundings. In line with diversity data
in general, the highest number of species, here too, was revealed for beetles, although this is partly
related with the fact that they are more easily observed. The species richness magnitudes recorded
at the studied side-branches are the highest at the Drávatamási-lower side-arm, in linear correlation
with habitat availability and naturalness. The relative frequencies of species belonging to different
taxa are more or less in line with the total number of species in the particular side-branches (Table
3). Regarding the effects of revitalisation, the most significant invertebrate species are the ones
that are associated with locations directly or indirectly affected by the reconstruction works, such
as the waterside, shoals and sand bars, and the stone structures blocking the entrance of the sidebranches. Besides the direct effects, also the altered flow of the water and new sedimentation patterns
– especially at places where the removed sediment was deposited – are other important factors for
terrestrial invertebrate assemblages. As the side-branch sections dominated by silted up but stable
bog-like habitats were dredged, these habitat types were locally wiped away. As this particular habitat
type disappeared, their typical marsh macroinvertebrate communities also vanished, although these
can quickly regenerate themselves under favourable conditions. Certain spider and ground beetle
species prefer forest-type habitats, the scarlet cucujid beetle or the musk beetle can be affected also by
the winter removal of large tree specimens or the felling of pockets of old forest stands. The reason for
the latter is that longhorn beetles and the scarlet cucujid beetle spend several years developing inside
tree trunks. Certain spiders and ground beetles are affected by logging because of the fact that these
species spend the winter in tree holes, cracks and under the bark. Besides typical forest-dwelling taxa,
the majority of species characteristic for waterside areas, too, tend to move into wooded areas with the
end of the breeding season. When revitalisation works are implemented on stone barriers, the removal
of their willow shrub vegetation in the growing season might also affect some species associated
with willow, including valuable butterflies (lesser purple emperor, Freyer’s purple emperor, willow
butterfly). Also, the activities of dredging could have similar consequences.
147
A négy mellékág környékén a szárazföldi makrogerinctelenek 37 természetvédelmi oltalom alatt
álló taxonját tartjuk nyilván. Hasonlóan a vizsgált csoportok általános diverzitáshoz, a védett fajok
száma is a Drávatamási alsó-mellékágon a legmagasabb (4. táblázat). A magyar színjátszólepke, a
díszes tarkalepke, a nagy tűzlepke és a skarlátbogár szerepelnek az európai közösségi jelentőségű
természetvédelmi rendeltetésű élőhelyek kijelölésének alapjául szolgáló állatfajok között, az
élőhelyvédelmi irányelv II. függelékében is. Ugyanezen uniós irányelv IV. függelékében találjuk a kis
apollólepkét és a farkasalma-lepkét, mint térségből ismert, természetvédelmi szempontból jelentős
pillangófajokat, amelyeknek viszonylag friss előfordulási adatát közölték a Tótújfalu környékéről
(4. táblázat).
%
U četiri rukavca i njihovoj okolici zabilježeno je 37 zaštićenih vrsta kopnenih makrobeskralješnjaka.
U donjem rukavcu kod sela Tomašin utvrđena je najveća bioraznolikost, a zabilježeno je također i
najviše zaštićenih vrsta (Tablica 4). Frejerova prelijevalica, mala svibanjska riđa, kiseličin crvenko i
vrsta Cucujus cinnabarinus nalaze se na popisu vrsta europskog značaja, među najvažnijim vrstama
iz Dodatka Europske Direktive o staništima. U IV. Dodatku Direktive Europske unije o staništima
nalaze se i crni apolon i uskršnji leptir. Ove vrste pojavljuju se na više mjesta uz Dravu, a u zadnje
vrijeme uskršnji leptir zabilježen je uz Dravu kod Novog Sela. (Tablica 4).
%
In the surroundings of the four side-branches, 37 protected taxa of terrestrial macroinvertebrates are
known. Similarly to the general diversity of species among the side-branches, the number of protected
species, too, is highest at the Drávatamási-lower side-branch (Table 4). Freyer’s purple emperor,
the scarce fritillary, the large copper and the scarlet cucujid beetle are among the species used as
indicator species when designating sites of European community importance, also listed in Appendix
II of the Habitats Directive. Appendix IV of the same EU directive lists the clouded Apollo and the
southern festoon as butterfly species of conservation importance in the region, with relatively recent
occurrence data from the area of Tótújfalu (Table 4).
80. Diófacincér / Vrbina strizibuba / Longhorn beetle (Megopis scabricornis)
148
4. Tab. A védett szárazföldi makrogerinctelen taxonok eloszlása a vizsgált mellékágakon
Zaštićene vrste kopnenih makrobeskralješnjaka u istraživanim rukavcima
Distribution of protected terrestrial macroinvertebrate taxa at the studied Drava side-branches
Fajok / Vrste / Species
Helix pomatia Dolomedes fimbiratus Dolomedes plantarius Manthis religiosa Gonopteryx rhamni Iphiclides podalirius Papilio machaon Parnassius mnemosyne Zerynthia polyxena Aglais urticae Apatura ilia Apatura metis Argynnis paphia Comma c‐album Euphydryas maturna Euvanessa atalanta Inachis io Neptis sappho Nymphalis antiopa Nymphalis polychloros Pandoriana pandora Lycaena dispar Calosoma inquisitor Calosoma sycophanta Carabus granulatus Carabus cancellatus Carabus coriaceus Carabus germari Carabus clathratus auraniensis Cucujus cinnabarinus Dorcus paralellepipedus Cetonischema aeruginosa Cerambyx scopolii Aromia moschata Megopis scabricornis Theophilea subcylindricollis Oberea erythrocephala Összfajszám / Ukupan broj vrsta /
Total number of species
DTF
DTA
TF
DP








   




           



























































  

       





25
22

26
32
149
A gerinces fauna értékelése
A négy mellékágában 32 hal (Pisces) faj előfordulását állapítottuk meg, ami a Drávában előforduló
64 faj 50%-a. A fokozottan védett magyar bucó (Zingel zingel) csak a Drávatamási-felső mellékág
befolyó részénél fordult elő. A további 10 védett faj egyedei a Drávatamási-felső (7 faj) és –alsó (8
faj), valamint a Tótújfalui mellékágban (5 faj) jóval gyakoribbnak bizonyultak. A Drávapalkonyai
mellékágban eddig csak három védett faj egyedeinek előfordulását bizonyítottuk. A kimutatott
halfajok ökológiai igényei szerinti csoportosítása alkalmas a mellékágak faunájának jellemzésére.
Az egyes helyszíneken az egyes csoportok arányai, jól tükrözik az adott élőhely ökológiai állapotát.
Az egyes mellékágakon történt beavatkozások és állapotváltozások miatt az adatgyűjtési módszerek
eltérőek voltak, de ennek ellenére összevethető eredmények születtek (81. ábra). A Dráva egész
magyarországi szakaszához viszonyítva a négy mellékágban előforduló halfajok ökológiai igényük
szerinti megoszlása rámutattak, hogy az áramláskedvelő (reofil) fajok a Drávatamási-felső és
-alsó mellékágban olyan arányban vannak jelen, mint a folyóban. A Tótújfalui és Drávapalkonyai
mellékágban a reofil fajok aránya csökken, ami azzal is összefügg, hogy ezek a mellékágak a folyó
alacsonyabb szakaszán fekszenek, és a Drávapalkonyai mellékág akadálymentes átfolyása továbbra
sem biztosított. Értelemszerűen ezekben a mellékágakban az állóvizet kedvelő (stagnofil), a tágtűrésű
(euritop) és az adventív (idegenhonos) fajok aránya valamivel magasabb (81. ábra). A kimutatott
fajokat az alapján is csoportosíthatjuk, hogy milyen az ívási aljzatigényük (szaporodási guildek).
A rehabilitációval a mellékágak adottságai megváltoztak és a halfauna többé-kevésbé követi a
folyó meder- és áramlásviszonyait. A folyón lefelé haladva az ívási aljzatigényük figyelembe véve
a mellékágakban csökken a lito-pealgofil (sziklára és kavicsra ívnak, embrióik és lárváik szabadon
úszók - pelágikusak) és a litofil (sziklákra és kavicsra ívnak, lárváik az aljzaton élnek - bentikusak)
fajok aránya.
100%
7
80%
6
60%
14
3
2
2
2
3
3
2
1
9
12
9
4
40%
20%
23
14
15
9
3
0%
Dráva
DTF
DTA
TF
A - reophil (áramláskedvelő)
B - eurytop (tágtűrésű)
C - stagnophil (állóvíz kedvelő)
D - exota (idegenhonos)
DP
81. A Drávában (Sallai 2002) és a négy mellékágban előforduló halfajok ökológiai igényük szerinti
megoszlása (Az oszlopokban a fajok száma).
Raspodjela vrsta riba zabilježenih u Dravi (Sallai 2002) i u četiri rukavca prema ekološkim
zahtjevima: A – vrste tekućica (reofil), B – vrste širokog spektra (euritop), C – vrste stajaćica
(stagnofil), D – pridošlice (strane) (Brojevi u stupcima označavaju broj vrsta).
Distribution of fish species in the Drava (Sallai 2002) and its four side-branches, based on
ecological demand: A – flow-loving (rheophilic), B – wide tolerance (eurytopic), C – stagnant
water preferring (stagnophilic), D – alien (non-native) species (In column – number of species).
150
Vrednovanje faune kralješnjaka
U četiri istraživana rukavca utvrdili smo 32 vrste riba (Pisces), a to je 50% od ukupno 64 vrste
riba koje žive u Dravi. Strogo zaštićeni veliki vretenac (Zingel zingel) pojavljuje se samo u gornjem
dijelu gornjeg rukavca kod sela Tomašin. Ostalih 10 zaštićenih vrsta zabilježeno je na više mjesta:
sedam vrsta u gornjem i osam vrsta u donjem rukavcu kod sela Tomašin, te pet zaštićenih vrsta
u rukavcu kod Novog Sela. U rukavcu kod sela Palkanja dokazali smo pridolaženje tri zaštićene
vrste riba. U analizi faune riba pogodno je koristiti ekološke skupine dobivene na temelju sličnih
ekoloških zahtjeva pojedinih vrsta. Udio pojedinih skupina dobro odražava ekološko stanje staništa.
Metode prikupljanja podataka djelomično su se razlikovale zbog različitih prirodnih uvjeta i vremena
provođenja zahvata na rehabilitaciji ovih četiri rukavca, ali unatoč tome dobiveni rezultati mogu se
usporediti (Slika 81.). U usporedbi s cijelom dionicom Drave u Mađarskoj, udio ekoloških skupina u
fauni riba pojedinih rukavaca pokazuje da je udio vrsta koje su prilagođene na jaka strujanja (reofili)
u gornjem i donjem rukavcu kod sela Tomašin sličan udjelu ovih vrsta u glavnom koritu rijeke.
U rukavcima kod sela Tomašin i Palkanja udio reofilnih vrsta je smanjen, što se može povezati s
položajem ovih dvaju rukavca u donjem dijelu toka Drave, a uz to protočnost rukavca kod sela Palkanja
još uvijek nije ostvarena. Tako je u ovim dvama rukavcima veći udio vrsta prilagođenih na stajaćice
(stagnofil), vrsta širokog spektra tolerancije (euritop) i pridošlica (exota) (Slika 81). Zabilježene vrste
mogu se podijeliti u skupine još i prema uvjetima dna kakvi su im pogodni za mrijest. Rehabilitacija
rukavaca uzrokovala je promjene obilježja staništa i sastav faune riba u rukavcima sve više je povezan
s obilježjima korita rijeke i uvjetima protoka vode. U nizvodnom pravcu rijekom, u rukavcima se
smanjuje udio lito-pelagofilnih vrsta (mrijeste se na stijenama i kamenju, a njihovi embriji i ličinke
su slobodnoplivajuće) i litofilnih (mrijeste se na stijenama i šljunku, a ličinke žive pri dnu - bentičke)
Evaluation of the vertebrate fauna
Altogether 32 fish (Pisces) species were recorded in the four side-branches, which is 50% of the
total 64 species known to live in the Drava. One strictly protected species was found: the zingel
(Zingel zingel) occurred only at the upstream mouth of the Drávatamási-upper side-branch. Recorded
individuals of the other 10 protected species proven to be more common in the Drávatamási-upper
(7 species), Drávatamási-lower (8 species), and the Tótújfalu side-branch (5 species). So far, only
three protected species have been proved to exist in the restored Drávapalkonya side-branch. The
categorisation of the recorded fishes based on their ecological needs allows for the characterisation
of the faunas of the side-branches. The relative proportions of different taxa in the different locations
well reflect the ecological status of the particular habitats. Because of the interventions and status
changes in the various side-branches, data collecting methods were different, yet the results obtained
proved to be comparable (Figure 81). The ecological guild proportions of the side-branches,
compared with the entire Hungarian Drava branch revealed that flow-loving (rheophilic) species
were represented in the Drávatamási-upper and lower side-branches at the same rates as in the main
river. In the Tótújfalu and Drávapalkonya side-branches, the relative frequency of rheophilic species
decreased, which is related with the fact that these branches are located more downstream than the
two other, and in the Drávapalkonya side-branch, the unobstructed flow of water was not ensured
even after the rehabilitation. Evidently, these side-branches have higher rates of species with stagnant
water preference (stagnophilic), wide tolerance (eurytopic) and alien (exotic) status (Figure 81). The
observed species can be grouped also on the basis of their spawning substrate requirements (breeding
guilds). The rehabilitation works transformed the features of the side-branches, and the fish fauna
more or less followed the morphological and flow relations of the side-branch bed. If the spawning
substrate requirements are regarded, the proportions of litho-pelagophilic species (spawning on rocks
and pebbles; the larvae are freee-floating i.e. pelagic) and lithophilic species (spawning on rocks and
pebbles; the larvae stay on the substrate i.e. benthic) decrease in the side-branches towards the more
downstream areas.
151
A négy mellékágnál és a környező élőhelyeken összesen 10 védett kétéltű (Amphibia) taxon (9 faj
és 1 hibrid), valamint 5 védett hüllő (Reptilia) faj egyedeit sikerült kimutatnunk. A négy mellékág
herpetofaunája nagyon hasonló képet mutatott (82. ábra). Az a tény, hogy egy-két faj nem került elő
mindegyik mellékágnál, részben annak köszönhető, hogy egyes fajok aktivitása csak a szaporodási
időszakban nő meg, vagy a rejtőzködő és az éjszakai életmód nehezíti észlelésüket. A gőték közül a
pettyes gőtét a két alsó mellékág (TF, DP) mentén a kora tavaszi időszakban, a szaporodási helyre
igyekvő példányok megfigyelése során észleltük (82. ábra). A barna és a zöld varangy inkább éjszaka
aktív fajok. Az ásóbékák (Pelobatidae) családját képviselő egyetlen faj, a barna ásóbéka is éjszaka jár
táplálék után, míg a nappalokat a talajba ásva tölti. Az éjszaka aktív fajok feltérképezése ezért többnyire
hangja alapján, vagy éjszakai terepbejárásokkal vagy vödörcsapdák alkalmazásával lehetséges.
Rejtett életmódjuk ellenére mindhárom fajt kimutattuk. A barna ásóbékát a négy vizsgált mellékág
közül csak a Drávatamási-felső mellékágnál találtuk meg (82. ábra). Az országos felmérések alapján
a fürge gyík az utóbbi években egyre ritkább, csak a Drávatamási-felső és -alsó mellékág menti
erdőkben került elő. A gyíkokkal táplálkozó rézsikló sem gyakori, bár az élőhely igényéről és élőhely
választási feltételeiről keveset tudunk, csak a Drávatamási-felső mellékágnál igazoltuk jelenlétét.
A Dráva mentén a mellékágak mellet számos holtág, kisebb-nagyobb mocsaras területek, pocsolyák
is találhatók, így a mellékág rehabilitációt követően sem lesz hiány kétéltű szaporodóhelyekben.
A mellékágak rehabilitációja növeli a Dráva menti élőhelyek sokféleségét, ami a fajdiverzitás
fennmaradását biztosítja. Magyarországon minden kétéltű és hüllőfaj védett, de a mellékágak mentén
a túlszaporodott vadállomány, elsősorban a mindenevő vaddisznók vannak negatív hatással az egyes
kétéltű és hüllő fajok állomány nagyságára. 100%
90%
80%
70%
60%
1
2
2
2
1
1
1
1
1
1
7
7
1
1
1
1
50%
40%
30%
7
8
20%
10%
0%
DTF
A - gőték
DTA
B - békák
TF
C - teknősök
DP
D - gyíkok
E - kígyók
82. A kétéltű és hüllő taxonok megoszlása a négy mellékág mentén (Az oszlopokban a fajok száma).
Raspodjela svojti vodozemaca i gmazova u četiri istraživana rukavca: A - vodenjaci, B – žabe,
C – kornjače, D - gušteri, E – zmije (Brojevi u stupcima označavaju broj vrsta).
Distribution of amphibian and reptile taxa along the four side-branches: A – newts, B – frogs and
toads, C – terrapins, D - lizards; E – snakes (In column – number of species).
152
U četiri rukavca i na obližnjim staništima pronađeno je 10 zaštićenih svojti vodozemaca (Amphibia)
(devet vrsta i jedan križanac), te pet zaštićenih vrsta gmazova (Reptilia). Herpetofauna je slična u
svim istraživanim rukavcima (Slika 82). Nekoliko vrsta nije pronađeno u svakom rukavcu, vjerojatno
zbog toga što se aktivnost nekih vrsta povećava u vrijeme razmnožavanja, neke žive skrivene, a
neke su vrste aktivne noću, zbog čega ih je teže otkriti. Primjerci malog vodenjaka zapaženi su u
dva rukavca u donjem dijelu toka Drave (TF, DP) u rano proljeće u vrijeme razmnožavanja, dok
su se kretali prema vodi (Slika 82.). Smeđa i zelena krastača aktivne su noću. Češnjača, koja je
jedina vrsta iz porodice češnjača (Pelobatidae), također hranu traži noću, a danju je ukopana u zemlji.
Ovakve vrste koje su aktivne noću moguće je otkriti i na temelju njihovog glasanja, a ponekad se u
istraživanju koriste i klopke živolovke. Unatoč skrivenom načinu života sve tri navedene vrste su
zapažene tijekom ovih istraživanja. Češnjača je pronađena samo u gornjem rukavcu kod sela Tomašin
(Slika 82). Livadna gušterica je zabilježena samo u gornjem i donjem rukavcu kod sela Tomašin, a
prema podacima iz istraživanja u cijeloj Mađarskoj, zadnjih godina ova vrsta je sve rjeđa. Ni smukulja,
koja se hrani gušterima, nije česta vrsta, a s obzirom da su zahtjevi i uvjeti pri izboru staništa slabo
poznati, pojavljivanje ove vrste može se očekivati na raznim mjestima (mi smo je pronašli u gornjem
rukavcu kod sela Tomašin. Uz rijeku Dravu postoje brojne mrtvaje, manje ili veće močvare i bare, te
nakon rehabilitacije rukavaca neće nedostajati mjesta za razmnožavanje vodozemaca. Rehabilitacija
rukavaca povećava raznolikost staništa uz Dravu, što je preduvjet održanja raznolikosti vrsta. U
Mađarskoj su sve vrste vodozemaca i gmazova zaštićene, ali u području uz rukavce prenamnožene
populacije divljači, prije svega svejeda divlje svinje, negativno djeluju na veličinu populacija
pojedinih vodozemaca i gmazova.
%
Altogether 10 protected amphibian (Amphibia) taxa (9 species and one hybrid) and 5 protected
reptiles (Reptilia) were found at the four Drava side-branches and the surrounding habitats. The
herpetofaunas of the four side-branches appeared to be quite similar (Figure 82). The fact that one or
two of the species did not appear at each of the side-branches is partly because the activity of some
species increases only at breeding time, or their secretive or nocturnal life makes them harder to
spot. Among newt species, the smooth newt was observed along the two downstream side-branches
(TF, DP) in early spring, represented by specimens seen making their way to the breeding site
(Figure 82). The common toad and the green toad are species with nocturnal activity. The only
representative of spadefoot toads (Pelobatidae), the common spadefoot, too, hunts at night and spends
the day burrowing in the loose soil. Surveying nocturnal species is normally done based on their
voice, or by night surveys and pitfall traps. Despite their secretive life, all three toads were shown
to exist in the area. The common spadefoot was found only at the Drávatamási-upper side-branch
(Figure 82). As it has been revealed by national surveys, the sand lizard is becoming rarer in recent
years, and was now found only in the forest beside the Drávatamási-upper and lower side-branches.
The smooth snake feeding on lizards is not a frequent species either, although not much is known about
its habitat requirements and habitat choice strategy. It can occur in different paces, in our case only at
the Drávatamási-upper side-branch. Besides the side-branches along the Drava, a number of oxbows,
smaller or larger marshy areas and pools are present, meaning that even after the rehabilitation of the
side-branches, there will be no shortage of amphibian breeding sites. The reconstruction of the sidebranches adds to the diversity of habitats along the Drava, which is beneficial for the preservation of
species diversity. All the amphibian and reptile species are protected in Hungary, but along the sidebranches the overpopulated game animals, mostly omnivorous wild boars, have a negative impact on
the abundance of certain amphibian and reptile species.
153
A madártani felmérések elsősorban a mellékágakra és a szomszédos élőhelyekre terjedtek ki. A
mellékágak vízellátottsága nem befolyásolta a madarak (Aves) költését, mert a területen előforduló
fajok egyedei a vizes élőhelyeket elsősorban csak táplálkozó- és pihenőhelyként használták. A vízszint
csökkenésével a vízi gerinctelenek, a halak és a kétéltűek egyre könnyebb zsákmánnyá válnak. A
mellékágak medreinek magasabb vízállása elsősorban a vonuló réceféléknek előnyös, mivel alkalmas
pihenőhelyet nyújtanak számukra. A mellékágak mentén előforduló 91 madárfaj négy kivételével
(dolmányos varjú, szajkó, seregély, házi veréb) természetvédelmi oltalom alatt áll. Közülük nyolc,
a bakcsó (Nycticorax nycticorax), a kis kócsag (Egretta garzetta), a fehér gólya (Ciconia ciconia),
a fekete gólya (Ciconia nigra), a darázsölyv (Pernis apivorus), a barna kánya (Milvus migrans), a
rétisas (Haliaeetus albicilla) és a gyurgyalag (Merops apiaster) fokozottan védett. A bakcsók, a kis
kócsagok és a fehér gólyák többnyire magányos példányai elsősorban csak táplálékszerzés céljából
látogatták a nagyobb mellékágakat. A fekete gólya, a darázsölyv és a barnakánya elsősorban a
nagyobb erdőfoltok felett jelentek meg, költésük a mellékágak menti erdőkben valószínűsíthető. A
Drávatamási-felső mellékág és a folyó által közrefogott szigeten költ a rétisas, de a többi mellékág
környékén is látni, hallani a madarakat. A gyurgyalag csak a nyár folyamán van jelen, az őszi vonulás
idején még gyakoribb, de nem költ a mellékágak mentén. A megfigyelhető gyurgyalagok kisebbnagyobb telepekben a Dráva partfalában költenek.
Az előforduló madárfajok közöl 38 faj (42%) állandó egyedeik egész év folyamán a mellékágak
közelében tartózkodnak. Az állandó fajok elsősorban ragadozó madarak, baglyok, harkályok, rigófélék,
cinegefélék, varjúfélék, verebek és pintyfélék. Közülük 29 faj egyedei költenek a mellékágakat övező
élőhelyeken. Az állandó és vonuló fajok aránya a négy mellékág mentén nagyon hasonló (83. ábra).
100%
80%
60%
15
22
20
9
12
13
12
13
5
8
40%
6
20%
24
25
DTF
DTA
8
22
20
0%
TF
A - állandó fészkelő
B - állandó nem fészkelő
C - vonuló fészkelő
D - vonuló nem fészkelő
DP
E - telelő
83. A négy mellékág mentén élő madárfajok szezonális megoszlása (Az oszlopokban a fajok száma).
Sezonska distribucija ptica na području četiri rukavca: A – stanarica gnjezdarica, B – stanarica ali
nije gnjezdarica, C – gnjezdarica selica, D – selica ali nije gnjezdarica, E – zimovalica (Brojevi
u stupcima označavaju broj vrsta).
Seasonal distribution of bird species along the four side-branches: A – resident breeding bird,
B – resident non breeding bird, C – migrant breeding bird, D – migrant non breeding bird,
E – winter visitor (In column – number of species).
154
Ornitološka istraživanja provedena su u rukavcima i okolnim staništima. Količina vode u rukavcu
nema izravnog utjecaja na gniježđenje ptica (Aves), s obzirom da ptice koje se tu pojavljuju ova
vlažna staništa koriste za odmor i traženje hrane. Smanjenjem razine vode, vodeni beskralješnjaci,
ribe i vodozemci postaju lakše dostupan plijen. Viši vodostaj pogoduje patkama selicama koje vodene
površine koriste za odmor. Ukupno je zabilježena 91 vrsta ptica, od kojih samo četiri vrste nisu
zaštićene (siva vrana, šojka, čvorak i vrabac). Strogo zaštićenih vrsta ima osam, a to su: gak (Nycticorax
nycticorax), mala bijela čaplja (Egretta garzetta), bijela roda (Ciconia ciconia), crna roda (Ciconia
nigra), škanjac osaš (Pernis apivorus), crna lunja (Milvus migrans), štekavac (Haliaeetus albicilla)
i pčelarica (Merops apiaster). Usamljeni primjerci gaka, male bijele čaplje i bijele rode posjećuju
rukavce radi ishrane. Crna roda, škanjac osaš i crna lunja pojavljuju se u šumama i vjerojatno se
gnijezde na visokom drveću u šumama pored rukavaca. Na adi uz gornji rukavac kod sela Tomašin
gnijezdi se štekavac, a te se ptice često pojavljuju i uz druge rukavce. Pčelarica je prisutna samo ljeti,
česta je za vrijeme jesenje seobe, ali se uz ova četiri rukavca ne gnijezdi. Manje ili veće kolonije
gnijezdećih pčelarica mogu se vidjeti u strmoj obali glavnog korita Drave.
Od ukupnog broja vrsta ptica 38 (42%) su stanarice i njihove jedinke borave uz rukavac tijekom
cijele godine. Stanarice su prije svega grabljivice, sove, djetlići, drozdovi, sjenice, vrane, vrapci i
zebe. Na staništima u okolici rukavca gnijezdi se 29 vrsta stanarica. Omjer stanarica i selica sličan je
u sva četiri istraživana rukavca (Slika 83).
%
The surveys of avifauna focused mostly on the side-branches and their surrounding habitats. The
degree of water supply to the side-branches did not influence the breeding of birds (Aves) there,
as all the species occurring in the areas used the aquatic habitats almost exclusively for feeding
and resting. As water level decreases, aquatic invertebrates, fish and amphibians all become easier
prey. Higher water levels in the side-branches are advantageous for migrating duck species mostly,
providing good resting water surface for them. The 91 bird species recorded at the side-branches are
protected, except for only four (hooded crow, jay, starling, house sparrow). Eight of them, the night
heron (Nycticorax nycticorax), the little egret (Egretta garzetta), the white stork (Ciconia ciconia), the
black stork (Ciconia nigra), the honey buzzard (Pernis apivorus), the black kite (Milvus migrans), the
white-tailed eagle (Haliaeetus albicilla) and the bee-eater (Merops apiaster), are strictly protected.
Mostly solitary specimens of the night heron, the little egret and the white stork frequented the larger
side-branches for feeding only. The black stork, the honey buzzard and the black kite appeared above
larger forest patches, and their nesting is possible in the forests along the side-branches. The whitetailed eagle nests in the island embraced by the Drávatamási-upper side-branch and the main river,
but its individuals tend to appear near the other side-branches as well. Bee-eaters are present in the
summer, quite frequent at the time of the autumn migration, but they did not nest along the surveyed
side-branches. The bee-eaters observed here nest in Drava high bank walls, in colonies of varying
size.
Of all the observer bird species, 38 (42%) are residents, their individuals staying near the sidebranches all year long. Resident species include mostly birds of prey, owls, woodpeckers, thrushes,
tits, crows, sparrows and finches. Of these, altogether 29 species are nesters in habitats around the
side-branches. The relative proportions of resident vs. migrant species are very similar in the four
side-branches (Figure 83).
155
A megfigyelt fajok többsége (51 faj, 56%) vonuló. Azokat a fajokat soroljuk ide, melyek nálunk
költenek, de a tél elől délebbre vonulnak. Ezek közül 16 faj költ a mellékágak mentén. Fontos
hangsúlyozni, hogy ide soroljuk azokat a fajokat is, melyek tőlünk északabbra költenek, de ősszel
délebbre vonulnak, tavasszal viszont északra, ezért ezeket a fajokat csak a vonulási időszakban
láthatjuk. Enyhe teleken az is előfordul, hogy e fajok egyedei kisebb csapatokban a Dráván és
mellékágain telelnek (elsősorban récefélék). Mindössze két faj (a megfigyelt fajok 2%-a) fordult
elő tipikus telelőként. A fenyőrigó (Turdus pilaris) és a sárgafejű királyka (Regulus regulus) kisebb
csapatai a mellékágak menti erdőkben egész télen megfigyelhetők. A négy rehabilitált mellékág
mentén az előforduló madárfajok közül 45 (49%) faj egyedei költenek.
A közös fajok arányát tekintve a Drávatamási-felső és -alsó mellékág madárfaunája között volt a
legnagyobb átfedés (5. táblázat), ami a legkisebb térbeli távolság és a hasonló élőhelyi adottságoknak
köszönhető. A Tótújfalui mellékág mentén kimutatott fajösszetétel mind a három másik, nagyobb
erdőkkel övezett mellékág madárfaunájától különbözött. A legnagyobb különbséget ez a terület a
Drávapalkonyai mellékág összehasonlításában mutatta, amely utóbbi mellékág mentén elsősorban az
erdőkhöz kötődő madárfajok domináltak. A fajgazdagság nagyobb különbsége annak is köszönhető,
hogy a mellékág a rehabilitáció előtt már olyan mértékben fel volt töltődve, hogy a vizes élőhelyekre
jellemző fajok zöme hiányzott. Az említett három, erdős területekkel övezett mellékág páronkénti
összehasonlításában a fajkészlet jelentős átfedést mutat. A madárfauna megőrzése szempontjából
elengedhetetlen feltétel az élőhelyi heterogenitás fenntartása, így várható, hogy a rehabilitációnak
pozitív hatása lesz a madarak fajgazdagságára.
5. Tab. A négy mellékág madárfaunájának (a fajszámok – S) páronkénti (1, 2) összehasonlítása.
(T – két mellékág teljes fajszáma, K – közös fajok száma, E – eltérő fajok száma, S – fajszám,
S1, S2 – csak az első vagy csak a másik mellékágnál előforduló fajok száma).
Usporedba parova dravskih rukavaca prema bogatstvu ornitofaune (1, 2). (T – ukupni broj
vrsta u oba rukavca, K – broj zajedničkih vrsta, E – broj vrsta koje se razlikuju, S – broj vrsta
u rukavcu, S1, S2 – broj vrsta koje se pojavljuju samo u prvom ili samo u drugom rukavcu).
Comparison of the bird faunas (species numbers) of the four side-branches in pairs (1, 2).
(T – total species number of the two side-branches, K – number of shared species, E – number of
different species, S – number of species, S1, S2 – number of species occurring at either the first
or the second side-branch only).
1 (S)
2 (S)
Teljes fajszám (T)
Közös fajok (K)
Eltérő fajok (E)
(S1, S2)
DTF (66)
DTA (62)
78
50 (64%)
28 (16, 12)
DTF (66)
TF (63)
86
43 (50%)
43 (23, 20)
DTF (66)
DP (48)
72
42 (58%)
30 (24, 6)
DTA (62)
TF (63)
82
43 (52%)
39 (19, 20)
DTA (62)
DP (48)
66
44 (67%)
22 (18, 4)
TF (63)
DP (48)
77
33 (43%)
44 (30, 15)
156
Većina vrsta ptica opaženih na području četiri istraživana dravska rukavca su selice (51 vrsta, 56%).
U ovu skupinu spadaju vrste koje se gnijezde na ovom području, a prije početka zime sele se na jug.
Među ovima je 16 vrsta koje se gnijezde u istraživanim rukavcima. Potrebno je istaknuti da ovoj
skupini pripadaju i vrste koje se gnijezde u sjevernijim područjima, u jesen sele prema jugu, a u
proljeće se vraćaju na sjever. Ove vrste u području uz Dravu moguće je promatrati samo u vrijeme
seobe. Neke vrste selice, npr. patkarice, za vrijeme blagih zima ponekad u skupinama zimuju uz
Dravu ili uz dravske rukavce. Dvije vrste su tipične zimovalice (2% od ukupnog broja vrsta), drozd
bravenjak (Turdus pilaris) i zlatoglavi kraljić (Regulus regulus), koji u manjim skupinama cijele zime
borave u šumama uz rukavac. U četiri rukavca gnijezde se jedinke 35 vrsta ptica (38%).
Najveća sličnost u sastavu ornitofaune pokazala se između gornjeg (DTF) i donjeg rukavca kod
sela Tomašin (DTA) (Tablica 5), što se može objasniti njihovim položajem (nalaze se blizu jedan
drugom) i sličnim uvjetima staništa. Ornitofauna u rukavcu kod Novog Sela (TF) razlikovala se od
sastava vrsta ptica u sva tri ostala rukavca. Najveće razlike pokazale su se u usporedbi s rukavcem
kod sela Palkanja (DP) u kojem dominiraju vrste vezane za šumska staništa, a razlika je tim veća s
obzirom da je ovaj rukavac prije zahvata bio uglavnom zatrpan nanosima i suh, te su nedostajale ptice
vlažnih staništa. Međusobna usporedba po parovima triju rukavaca koji su okruženi većim šumskim
područjem (DTF, DTA, DP) pokazuje veliku sličnost u sastavu vrsta. Jedan od najvažnijih preduvjeta
očuvanja raznolikosti faune ptica je održavanje i očuvanje raznolikosti staništa, te se može očekivati
pozitivno djelovanje rehabilitacije rukavaca na bogatstvo ornitofaune.
%
The majority of the observed species are migrants (51 species, 56%). This category contains species
that nest in Hungary, but migrate to the south when winter comes. Of these, 16 were found to nest near
the side-branches. It is important to note that migrants also include birds that nest further up north
and migrate to the south in the autumn and to the north in the spring. Accordingly, these species are
observed only in the migration season. During mild winters, it can happen that small flocks of such
birds winter on the Drava and its side-branches (mostly wild ducks). Only two species (2% of all the
observed species) were recorded as typical wintering birds. Smaller flocks of the fieldfare (Turdus
pilaris) and the goldcrest (Regulus regulus) can be observed in the woods along the side-branches
during the entire winter. Altogether 45 species (49%) of the species present along the four sidebranches are nesters in the area.
Regarding the proportions of species shared between side-branches, the greatest overlap was
recorded for the Drávatamási-upper and lower side-branches (Table 5), due to the smallest distance
between them and the similarity of habitat conditions. The species composition recorded along the
Tótújfalu side-branch was different from the fauna of all of the three other side-branches bordered
by extensive forests. This area showed the greatest difference from the Drávapalkonya side-branch
which was dominated by bird species associated with forest habitats. The greater difference in species
richness was partly due to the fact that the Drávapalkonya side-branch had been silted up before the
rehabilitation to such a degree that the majority of species typical of aquatic habitats were absent.
The comparison of pairs of the forest-adjoined three side-branches showed a considerable overlap
of species compositions in all of the pairings. For the preservation of the bird fauna, it is essential to
maintain the heterogeneity of habitats, thus the rehabilitation activities will probably have positive
influence on the species richness of the avifauna.
157
A négy rehabilitált mellékág környezetében a denevérek kivételével összesen 36 emlős (Mammalia)
faj fordul elő. Hét faj a cickányalkatúak, 16 a rágcsálók, 1 a nyúlalkatúak, 9 a ragadozók, valamint a
három nagyvad a párosujjú patások rendjébe tartozik. A mellékágak mentén két fokozottan védett faj
jelenléte bizonyított. A vizes élőhelyek mentén viszonylag gyakori a közönséges vidra, a kiterjedtebb
erdőfoltokban előfordul a rejtőzködő életmódú vadmacska. Mind a négy mellékág mentén a rovarevő
kisemlősök fontos komponensei a közösségeknek. A cickányalkatúak rendjébe tartozó védett fajok
a vizes és a száraz élőhelyek másodlagos fogyasztói. A védett (11 faj) és fokozottan védett (2)
fajok aránya a Drávapalkonyai mellékág mentén volt a legnagyobb. A Drávatamási-felső mellékág
emlősfaunájára is jellemző volt a természetvédelmi szempontból értékes fajok magasabb aránya. Ezzel
szemben a Tótújfalui mellékág környezetében élő emlősfajok között a fokozott emberi jelenlét és az
intenzív tájhasználat következtében a védett fajok száma alacsony (6 védett, 1 fokozottan védett)..
Az emlősfauna sokféleségének megőrzése szempontjából a négy mellékág fajlistájának
páronkénti összevetése (6. táblázat) rámutatott a nagy kiterjedésű mozaikos, kevésbé zavart
területek jelentőségére. Az egyes mellékágak mentén jellemző emlősfauna összetételében kimutatott
különbségek nem az egymástól való távolság miatt alakultak ki. A fauna sokfélesége elsősorban az
egyes területek élőhelyi diverzitásától függ. Az élőhelyek változatossága több emlősfajnak, közöttük
több élőhely specialista fajnak is életfeltételeket biztosít. A fokozottan védett és védett csúcsragadozók
a táplálék-hálózatokban betöltött szabályozó szerepük miatt fontos kulcsfajok, melyek fennmaradása
csak az élőhelyek hosszú távú megőrzésével biztosított.
6. Tab. A négy mellékág emlősfaunájának páronkénti összehasonlítása (T – két mellékág teljes
fajszáma, K – közös fajok száma, E – eltérő fajok száma, S- fajszám, S1, S2 – csak az első (1.)
vagy csak a másik (2.) mellékágnál előforduló fajok száma).
Usporedba parova rukavaca prema bogatstvu faune sisavaca (T – ukupni broj vrsta u oba
rukavca, K – broj zajedničkih vrsta, E – broj vrsta koje se razlikuju, S – broj vrsta, S1, S2 –
broj vrsta koje se pojavljuju samo u prvom (1) ili samo u drugom (2) rukavcu).
Members of the small mammal fauna of the four Drava side-branches compared in pairs (T –
total species number of the two side-branches, K – number of shared species, E – number
of different species, S – number of species, S1, S2 – number of species occurring at either
the first (1) or the second (2) side-branch only).
1 (S)
2 (S)
Teljes fajszám (T)
Közös fajok (K)
Eltérő fajok (E)
(S1, S2)
DTF (21)
DTA (24)
33
12 (36%)
21 (9, 12)
DTF (21)
TF (22)
30
13 (43%)
17 (8, 9)
DTF (21)
DP (27)
31
17 (55%)
14 (4, 10)
DTA (24)
TF (22)
29
17 (59%)
12 (7, 5)
DTA (24)
DP (27)
34
17 (50%)
17 (7, 10)
TF (22)
DP (27)
30
19 (63%)
11 (3, 8)
158
U istraživana četiri rukavca i okolici živi 36 vrsta sisavaca (Mammalia), ne računajući šišmiše.
Među ovima je šest vrsta rovki, jedna vrsta krtice, 16 vrsta glodavaca, jedna vrsta zeca, devet
grabežljivih sisavaca i tri vrste krupne divljači iz porodice papkara. U blizini rukavaca žive dvije strogo
zaštićene vrste: uz vodena staništa česta je vidra, a u većim šumskim područjima živi divlja mačka,
izrazito oprezna vrsta. U sva četiri rukavca kukcojedi su važni elementi faune sitnih sisavaca, koji
na staništima izvan dohvata poplava imaju ulogu tzv. sekundarnih konzumenata (hrane se biljojedim
vrstama). Zaštićene (11) i strogo zaštićene vrste (2) najbrojnije su u rukavcu kod sela Palkanja, a
veliki udio ovakve vrste imaju i u gornjem rukavcu kod sela Tomašin. U rukavcu kod Novog Sela broj
rijetkih i zaštićenih vrsta (6 zaštićenih i 1 strogo zaštićena vrsta) sisavaca je manji, uslijed pojačanog
djelovanje čovjeka i intenzivnog korištenja okolnih poljoprivrednih područja.
Usporedba faune sisavaca u istraživanim rukavcima (Tablica 6) pokazala je da sa stajališta zaštite
bioraznolikosti sisavaca najveći značaj imaju velika područja s mozaično raspoređenim, raznolikim
staništima, pod malim utjecajem čovjeka. Utvrđena razlika u sastavu faune sisavaca između
istraživanih rukavaca nije posljedica velike udaljenosti između rukavaca. Raznolikost faune susavaca
prije svega ovisi o raznolikosti staništa određenog područja. Raznolika staništa pružaju mogućnost za
život većem broju vrsta, a među njima i specijalistima - vrstama koje su prilagođene na život samo
u određenim tipovima staništa, u posebnim uvjetima. Strogo zaštićene i zaštićene vrste vrhunskih
predatora imaju ključnu ulogu u mreži ishrane i njihov opstanak u dužem vremenskom razdoblju
može biti osiguran samo očuvanjem staništa.
%
The surrounding areas of the four rehabilitated Drava side-branches host, apart from the species
of bats, altogether 36 mammal (Mammalia) species. Seven of them belong to the shrews, 16 to
rodents, 1 to hares and rabbits, 9 to carnivores, and the three large game species to the even-toed
ungulates. Two protected species have been shown to exist in the area of the side-branches. Along the
wetland habitats, the otter is relatively common, and in more extensive forests, the secretive wild cat
also occurs. The insectivorous small mammals are important components of the communities along
all four side-branches. The protected species belonging to the order of shrews are secondary users
of both wetland and dry habitats. The proportion of protected (11) and strictly protected (2) species
was highest along the Drávapalkonya side-branch. Similarly, the mammal fauna of the Drávatamásiupper side-branch was also characterised with a higher ratio of species with conservation value. On
the contrary, the number of protected species among mammals living in the neighbourhood of the
Tótújfalu side-branch was quite low (6 protected and 1 strictly protected), as a result of the strong
human presence and intensive landscape use.
From the aspect of the conservation of the high diversity of the mammal fauna, the species lists of
the four side-branches were compared in pairs (Table 6), and the results indicated the significance of
areas with large size, mosaic habitat structure and low level of disturbance. The differences indicated
in the mammal faunas of the side-branches did not occur because of the physical distances between
them. The diversity of the fauna depends mostly on the habitat complexity of the various areas.
The diversity of habitats ensures the survival of several mammal species including habitat specialist
ones, too. The protected and strictly protected top predators are important keystone species, due to
their regulatory role in the food chain, and their survival can only be ensured through the long-term
preservation of their habitats.
159
Összegzés
Az utóbbi évtizedekben végzett biológiai kutatások eredményei alapján egyértelművé vált, hogy
a Dráva medrének szabályozása során több olyan beavatkozás is történt, amelyeknek kedvezőtlen
következményei a folyó menti élővilágra is kihatottak. Nagy előrelépés, hogy a korábbi vízügyi
beavatkozások helyrehozása érdekében elkezdődött a Dráva mellékágainak rehabilitációja, azzal
a céllal, hogy a medrek visszanyerjék kapcsolatukat a Drávával és javuljon vízellátottságuk
(84. ábra). Arra vállalkoztunk, hogy felmérjük a folyó négy mellékágának élővilágát a rehabilitációs
beavatkozások évében (2012) és közérthető nyelven dokumentáljuk az állapotfelmérés eredményeit.
A felmérések a mellékágak medrében előforduló fontosabb vízi makrogerinctelen taxonokra, a
halakra és a vízben szaporodó kétéltű fajokra irányultak. A jellemző vízi és szárazföldi élőhely típusok
és növényzetük, valamint az itt élő szárazföldi makrogerinctelen és gerinces taxonok felmérése is
megtörtént. A szinte teljesen feltöltődött Drávapalkonyai mellékág a rehabilitációs beavatkozásokat
követően rövid időn belül jelentős fajdiverzitás növekedést mutatott. A meder partvonala mentén
értékes élőhelyek jöttek létre, és számos ritka növényfaj is megtelepedett. A kialakult kedvező állapot
azonban csak akkor maradhat fenn, ha a meder utolsó szakaszának rehabilitációját is mihamarabb
elvégzik. A Drávatamási-felső, majd a Tótújfalui mellékág rehabilitációja is sikeresen befejeződött.
A pozitív változások különösen a Tótújfalui mellékág esetében voltak szembetűnőek. A Drávatamásialsó befolyási szakaszának kotrása még késő ősszel is folyt, de a nagyrészt kikotort mederben már
áramlott a víz és megjelentek az áramláskedvelő fajok. A mellékágak élővilágának értékelése,
összevetése alátámasztotta, hogy az élőhelyek változatossága pozitív hatással van az élővilág
sokféleségére. A számos védett, fokozottan védett és ritka faj jelenléte azt bizonyítja, hogy a Dráva
menti élőhelyek gazdag fajkészletet őriznek, melyek fenntartása és megóvása érdekében állapotuk
monitorozására a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
84. Drávatamási felső mellékág rehabilitáció után
Gornji rukavac kod sela Tomašin, nakon rehabilitacije
Drávatamási-upper side-branch after rehabilitation
160
Zaključak
Rezultati bioloških istraživanja provedenih na Dravi tijekom posljednjih desetljeća nedvojbeno
su pokazali negativno djelovanje prijašnje regulacije korita rijeke na bioraznolikost staništa i živog
svijeta u rijeci. Projekt rehabilitacije rukavaca Drave značajan je korak ka popravljanju nastalog stanja,
a obuhvaća zahvate na otklanjanju regulacijskih građevina koje predstavljaju prepreku povezanosti
rukavaca s rijekom i smanjuju njihovu oprskrbljenost vodom (Slika 84). Dio ovog Projekta odnosi
se na istraživanje živog svijeta rukavaca Drave u kojima su 2012. godine provedeni zahvati radi
rehabilitacije, te izrada znanstveno-popularnog izdanja s prikazom rezultata bioloških istraživanja.
Ova istraživanja obuhvatila su najvažnije skupine vodenih makrobeskralješnjaka, ribe i vodozemce
koji se razmnožavaju u vodi. Istražena su vodena i kopnena staništa i biljni pokrov, popisane su biljne
vrste, te kopneni beskralješnjaci i kralješnjaci. Vrlo brzo nakon završetka radova na uređenju rukavca
kod sela Palkanja, koji je bio gotovo potpuno zatrpan riječnim nanosima, zabilježeno je povećanje
raznolikosti živoga svijeta. Uz obalu rukavca formirala su se nova, rijetka i vrijedna staništa, koja
su se naselile brojne rijetke biljne i životinjske vrste. Povoljni uvjeti nastali u ovom rukavcu mogu
se održati tek nakon uređenja preostale dionice rukavca, pod uvjetom da se osigura protok vode u
rukavcu i pri srednjem i nižem vodostaju rijeke. Uspješno je završena rehabilitacija gornjeg rukavca
Drave kod sela Tomašin i rukavca kod Novog Sela, a pozitivne promjene na staništima zapažene
su osobito u ovom drugom rukavcu. Radovi na izmuljenju korita donjeg rukavca kod sela Tomašin
još su bili u tijeku ujesen 2012. godine, a već ubrzo nakon što je omogućen protok vode u rukavcu
zabilježena je pojava nekih vrsta beskralješnjaka koji nastanjuju brzotekuće vode. Vrednovanje i
usporedba živog svijeta u rukavcima potvrdili su da je raznolikost staništa preduvjet za održanje, pa
i povećanje biodiverziteta. Pridolaženje brojnih rijetkih, zaštićenih i strogo zaštićenih vrsta dokaz je
bogatstva živoga svijeta na staništima u području rijeke Drave, a radi njihovog opstanka i očuvanja
ubuduće treba obratiti veću pozornost na monitoring, praćenje stanja staništa i populacija određenih
vrsta.
Conclusions
Based on the results of biological investigations in recent decades it has become clear that during
the regulations of the Drava riverbed, several interventions were made whose detrimental effects
influenced also the living organisms of the riparian areas. It is a major progress that in order to remedy
former hydrological interventions, the rehabilitation of Drava side-branches has been started with the
objective that these water bodies regain their live connection with the main river and have better water
supply (Figure 84). We have undertaken to survey the living organisms of four side-branches of the
Drava in the year of the rehabilitation works (2012), and present the documented survey results in a
book for the wide public. The surveys were targeted at the most important aquatic macroinvertebrate
taxa, fishes and amphibians occurring or breeding in the water of the side-branches. The most typical
aquatic and terrestrial habitats and their vegetation were also surveyed, together with their terrestrial
macroinvertebrate and vertebrate taxa. The Drávapalkonya side-branch which used to be almost
totally silted up showed a significant increase of species diversity after the rehabilitation works.
Valuable habitats formed along the side of the water body, and a number of rare plant species had
the opportunity to settle. However, this favourable situation can persist only if the remaining most
downstream section is also soon rehabilitated. The Drávatamási-upper and the Tótújfalu side-branches
were successfully restored. Positive changes were the most spectacular in the case of the Tótújfalu
side-branch. Dredging was still in progress at the upper mouth section of the Drávatamási-lower
branch in late autumn, but the bed had already been dredged substantially, water was running freely,
and some flow-loving species had re-appeared. The evaluation and comparison of biotas in the sidebranches have confirmed the assumption that the higher diversity of habitats positively influences the
variability of life forms in the area. The presence of many protected, strictly protected and rare species
underline the finding that habitats along the Drava support a rich array of species. For their survival
and protection, more efforts should be devoted to their monitoring.
161
Javasolt irodalom / Preporučena literatura / Recommended literature
Ábrahám, L., ed. 2005: Biomonitoring along the river Drava in Hungary, 2000-2004. Natura
Somogyiensis 7: 1-207.
Ábrahám, L., Farkas, S. 2008: Butterflies along the river Drava. Directorate of Somogy County
Museums. Kaposvár.
Bölöni, J., Molnár, Zs., Kun, A. ed. 2011: Magyarország élőhelyei: Vegetációtípusok leírása és
határozója ÁNÉR 2001. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót. 441 pp.
Iványi, I., Lehmann, A. 2002: Duna-Dráva Nemzeti Park. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 406 pp.
Körmendi, S., Farkas, S. 2007: Zooplankton in various water bodies along the river Dráva in
Croatia. University of Kaposvár, Kaposvár, 28 pp.
Pálfai, I. ed. 1998: Magyarországi folyószakaszok mellékágai. Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi
Minisztérium, Budapest, 105 pp.
Purger, J. J. ed. 2007: Priručnik za istraživanje bioraznolikosti duž rijeke Drave. [Manual for
investigation of the biodiversity along the Drava river]. Sveučilište u Pečuhu, Pécs. 248 pp.
Purger, J. J. ed. 2008: Biodiversity studies along the Drava river. University of Pécs, Pécs. 328 pp.
Sallai, Z. ed. 2004: Mit veszíthetünk a Drávára tervezett horvát erőművel?... A Drávai táj
természeti értékei. Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Túrkeve, Nimfea tanulmánykötetek 3:
1-220.
Schneider-Jacoby, M. 1996: Drau und Mur - Leben durch Flußdynamik. Naturerbe Verlag Jürgen
Resch, Überlingen. 149 pp.
Schneider-Jacoby, M. 2005: The Sava and Drava floodplains: Threatened ecosystems of
international importance. Large Rivers 16 (1-2) Arch. Hydrobiol. Suppl. 158 (1-2): 249-288.
[Schneider-Jacoby, M. 2006: Poplavna područja Save i Drave: Ugroženi ekosustavi od
međunarodnog značenja. Šumarski list 130 (5-6): 193-217.]
Topić, J., Vukelić, J. 2009: Priručnik za određivanje kopnenih staništa u Hrvatskoj prema
Direktivi o staništima EU. Državni zavod za zaštitu prirode, Zagreb. 376 pp.
Uherkovich, Á. ed. 1995: A Dráva mente állatvilága, I. [The fauna of the Drava region, I.]. Studia
Pannonica (A) Series Historico-Naturalis, Pécs. 210 pp.
Uherkovich, Á. ed. 1998: A Dráva mente állatvilága, II. [The fauna of the Drava region, II.].
Studia Pannonica (A) Series Historico-Naturalis, Pécs. 509 pp.
162
„Ebből az értékes könyvből sok mindent megtanulhat az olvasó a Dráva mellékágak rehabilitációjának
jelentőségéről, a biológiai sokféleség fenntartására vagy akár a növelésére gyakorolt hatásairól; számos
csodálatos élőhelyről, az öt európai ország népeit összekötő nagy folyó mentén fennálló törékeny
biotikus kapcsolatokról, vagy arról, hogy miért fontos éberen őrködnünk közös folyónk megóvásáért.
Sőt ennél is többet: ha az olvasó becsukja a könyvet, kedvet kaphat egy Dráva parti sétára vagy
felkereshet egy-egy mellékágat – de az is lehet, hogy aktív természetvédővé válik. Mindenképpen
tudni fogja, hogy gyermekeit is arra kell tanítania: ha megengedjük, hogy a Dráváról eltűnjenek a
madarak, a békák és a fűzligetek, akkor nekünk sem lesz itt maradásunk. ”
Dr. Kovačić Sanja, Tudományos munkatárs, gyűjtemény kurátor
„A természetvédelem fő feladatai közül a természeti állapot helyreállítására (rehabilitációra)
hazánkban még kevés jó példa van. Most egy nemzetközi szinten is figyelemre méltó példával
büszkélkedhetünk a Duna-Dráva Nemzeti Park drávai területén. Ez a tanulmánykötet e munkát
mutatja be szakértők felmérése és leírása alapján közérthető formában. Minden természetkedvelő
embernek ajánlom figyelmébe a kötetet tapasztalat- és információszerzés céljából.”
Dr. Ábrahám Levente, Somogy megyei múzeumigazgató, c. egyetemi docens
„E kötet a Dráva négy mellékágának rehabilitációját mutatja be, ami az IPA határon átnyúló
projektjének keretein belül valósult meg. A könyvet olvasva megismerhetjük a térség hidromorfológiai
állapotának javítására irányuló különböző tevékenységeket. A Dráva síkvidéki, alsó szakaszán ezek
az első rehabilitációs beavatkozások, így ebben a könyvben található információk referenciaként
szolgálhatnak a későbbi, hasonló beavatkozásokat tervező és kivitelező szakemberek számára is.”
Mikuska Tibor, Horvát madártani és természetvédelmi egyesület
%
„Zainteresirani čitatelj u ovoj će vrijednoj knjizi naučiti mnogo toga o značaju rehabilitacije
dravskih rukavaca za očuvanje, pa i povećanje bioraznolikosti toga prostora; o čudesno raznolikim
staništima i neobično krhkim vezama biljnoga i životinjskoga svijeta uz veliku rijeku koja spaja pet
europskih naroda; o neophodnosti njihove budnosti nad očuvanjem naše zajedničke Drave. Ali i jos
više, kad zaklopi knjigu, čitatelj će dobiti nezadrživu volju prošetati obalama Drave i njenih rukavaca
- a možda će se i sam uključiti u konkretnu brigu o njihovu opstanku. I, svakako, znat će da mora
naučiti upravo svoju djecu: dopustimo li da s Drave odlete ptice, odskakuću žabe i nestanu vrbici,
uskoro ni za nas tu neće više biti mjesta.”
Dr. Sanja Kovačić, Stručna savjetnica, znanstveni istraživač
„Obnavljanje i vraćanje prirodnog stanja (rehabilitacija) među glavnim je zadacima zaštite prirode,
ali za to još uvijek ima malo dobrih primjera u Mađarskoj. Nacionalni park Dunav-Drava, može da
se pohvaliti ovakvim projektom od međunarodnog značaja, provedenim u Donjem dijelu toka Drave.
Rezultati istraživanja tima stručnjaka prikazani su u znanstveno-popularnom obliku u ovoj knjizi,
koja sadrži važne informacije i zanimljiva iskustva, te je preporučam svim ljubiteljima prirode.”
Dr. Levente Ábrahám, Direktor muzeja županije Somođ, naslovni sveučilišni docent
„Ova knjiga, koja opisuje rehabilitacije četiri rukavca rijeke Drave izvedene u sklopu prekograničnog
IPA projekta, važno je svjedočanstvo o poduzetim naporima na poboljšanju hidromorfološkog stanja
područja. Ovo su prvi takvi napori u čitavom donjem nizinskom toku rijeke Drave te će ova knjiga
služiti kao važna polazna referenca za daljnje projekte restauracije.”
Tibor Mikuska, Hrvatsko društvo za zaštitu ptica i prirode
163
„From this valuable book, the reader can learn a lot about the importance of Drava side-arm
rehabilitation, its effects on the preservation or even enhancement of biological diversity; about the
multitude of wonderful creatures, the fragile interrelations between flora and fauna along the great
river connecting the nations of five European countries; and about why it is important to be on an
alert watch for the preservation of the river we share. Moreover: after closing the book, the reader
might feel like setting off for a walk along the Drava or go and see one of the side-branches – or
might even become an active conservationist. It will inevitably turn out from reading this book that
we need to educate our children: if we let birds, frogs and willow groves disappear from the Drava,
then us, too, will not have a chance to stay.”
Dr. Sanja Kovačić, Senior collection currator, research scientist
„We have seen only few examples for the rehabilitation of the natural environment which is
one of the main tasks of nature conservation. Implemented in the Drava region of Duna-Drava
National Park, now we have been able to see an internationally notable example. Based on the
surveys and descriptions produced by scientists, this study booklet presents that work, in a widely
understandable form. I recommend the book to all who love nature, for collecting information and
experience.”
Dr. Levente Ábrahám, Director of Somogy County Museum, honorary associate professor
„This volume presents about the rehabilitation of four Drava side-arms, implemented in the
framework of an IPA cross-border project. By reading the book we can learn about various activities
aiming at improving the hydromorphological status of the region. These are the first rehabilitation
interventions in the lowland, downstream reach of the Drava, thus the information presented in this
book can be used as reference also for professionals planning and carrying out similar projects later
on.”
Tibor Mikuska, Croatian Society for Bird and Nature Protection
Author
Document
Category
Uncategorized
Views
3
File Size
8 784 KB
Tags
1/--pages
Report inappropriate content