Civilizációk és
világvallások
12. Előadás
A hálózatok új világa és a új
típusú közösségek létrejötte
Hogyan toborzódnak a „nyugati” ISIS
harcosok?




Korábban mindenki úgy gondolta, hogy a szélsőséges
muzulmán hit-szónokok hatására csatlakoznak a fejlett
országokban felnőtt fiatalok,
A legújabb kutatások azonban azt mutatták, nagyobb
szerepet játszik a közvetlen hálózatuk, amely létrehozza azt
a beállítódást, amely ösztönzi őket a csatlakozáshoz,
Van tehát az adott egyént közvetlenül körbevevő hálózat,
amelyben megfogalmazódik egy életérzés, az életcél, az
esélyeknek és a lehetőségeknek egy spektruma, és ezt
formálják közösen,
„Egymást hülyítik” meg, ahogy egy kutató fogalmazott, és a
hálózatban alakul ki az a gondolat, és innen kapnak ötletet
és itt formálódik konkrét tetté, hogy csatlakozni kell, és a
hálózat külföldi tagjai segítik a csatlakozni szándékozókat,
hogy elérjenek a célországban,
2013 connecticuti vérengzés







Adam Lanza 27 áldozatot követelő vérengzés elkövetőjének és az
eseményeknek a modellje – a korábbiakhoz hasonlóan - az un.
hálózati logikát követve „programozódott”:
Idilli kisváros, amelyben összetartó közösség él, a bűnözés alacsony
szintű, egymást jól ismerik az emberek,
A gyilkos szinte mindig fehér férfi a helyi iskola diákja, nincs mentális
betegsége, de kilóg a közösségből. Nem különc, sőt csatlakozni
szeretne a közösséghez, de ez valami miatt nem megy, a társasági
ranglétre aljára csúszik,
A közösségben ez a kudarc közismert, mindenki tudja, és a hálózatok
perifériájára szorult ember úgy érzi ezt nem képes megváltozatni, ez
örökre így marad,
Megpróbál segítséget kérni, de vagy nem tud, vagy visszautasításra
talál. Még jobban elszigetelődik, nincs akivel ezt megbeszélhetné,
A fiúk magukban tartják a gondjaikat, társaik ezt nem értik, sőt
csúfolják őket,
Ezért keresnek olyan megoldást, amely férfiasságukat bizonyítaná, a
fegyverek felé fordulnak és azt a szimbólumot támadják – ez az iskola
– amely szenvedéseik okozójának tűnik…
A „Facebook jelenség” könyv indító története







2008 január: „Oscar Moralesnek elege volt mindenből”. FARC –
a columbiai gerillák - fogságában volt egy 4 éves kisfiú, akinek
szabadon-bocsátásáról az államelnök is tárgyalni próbált velük.
2008 január 4-én éjfélkor létrehozott egy Facebook csoportot:
„Egymillió hang a FARC ellen”.
2008 január 5 reggel 9-kor 1500 csatlakozó,
2008 január 6 8000 csatlakozó, akik újra és újra azt írták be a
vitafórumra: „TEGYÜNK valamit!”
2008 február elejéig 350 ezer csatlakozó
2088 február 4-én tüntetések szerte a Columbia száz
városában 10 millió résztvevő, és a világon 2 millió tüntető!
„ A mozgalomból, amely egy lelkes éjszakai Facebook poszttal
kezdődött egy dühös fiatalember hálószobájában, a világ
valaha látott legnagyobb tüntetése lett.
„Facebook jelenség”
Obama új kampányfinanszírozási stratégiája




Obama első választási győzelmében fontos szerepet játszott különös
pénzgyűjtő-kampánya. Összesen 268 million dollár adományt gyűjtött
össze. Ami szokatlan volt, hogy ellentétben vetélytársaival, akik
kevesebb, de nagymértékű adományra koncentráltak, ő a „sűrű
fillérre” összpontosított.
Az általa összegyűjtött pénzek túlnyomó része nagyszámú, de
viszonylag kis összegű felajánlásból tevődött össze. Barátok ajánlották
barátoknak, hogy járuljanak hozzá. Az átlagos hozzájárulás 91 $ volt.
Minden hónapban csaknem 200 ezer új adakozó csatlakozott, és 94
%-uk kevesebb mint 200 $-al járult hozzá a kampányához. Összesen
legalább 1.5 million ember küldött hozzájárulást.
Hillary Clinton induláskor szinte behozhatatlannak tűnő gyorsasággal
kezdett pénzt gyűjteni. Ő azonban – a szokások szerint - szinte
kizárólag nagy-összegű hozzájárulásokra összepontosított, akik
hozzájárulása többnyire meghaladta a 2.300 $-t.
Ezek a források azonban meghökkentően hamar „kiszáradtak” és így
végül H. Clinton is megpróbálkozott – de elkésve – az Obama
stratégiával.
„Tea-Party” mozgalom születése





Gazdasági válság az USA-ban. A kormányzat sokféle eszközzel
ösztönözni akarja a gazdasági fejlődést és egy ilyen csomagot
fogadtat el a Szenátussal.
2009 február 19-én Rick Santelli TV kommentátor meghallva a
Obama banki ösztönző programját felháborodva azon, hogy a
„kormányzat elvesz azoktól, akik betartották a szabályokat,
megtakarítottak és kerestek, és odaadja azoknak, akik nem
tartották be a szabályokat, nem takarítottak meg és nem
dolgoznak.” tüntetésre hívott fel a Tea-Party jegyében.
2009 augusztusában Obama egészségügyi programját
követően a mozgalom ugrásszerűen megnőtt. Washingtonban
több-száz ezer fős tüntetés zajlott,
2010 januárjától az addig bizonytalan Republikánus pártban is
a Tea-Party-sok kezdik felváltani a „régieket”.
2011-ben amikor elkezdődik a elnökjelölésért folyó küzdelem,
egyértelművé vált: csak olyan jelölt nyerhet, akit támogat a
Tea-party hálózat.
„Occupy Wall Street” mozgalom születése



A hálózati mozgalmak nem párt-függőek. A Tea-party tól
eltérő irányzatú mozgalom a Occupy. A kiindulópont a
gazdasági válság és a bankok (befektetők) arroganciája, és
emiatt a növekvő frusztráció és dűh.
A „Foglaljuk el…” (Occupy Wall Street-et) mozgalom egy
folyamatosan zajló tüntetés és tiltakozási sorozatként indult,
amelyet egy kanadai aktivista csoport –Adbusters –
kezdeményezett, és 2011 September 17-én kezdődött a
Zuccotti Park-ban, amely a Wall Street pénzügyi központban
közelében helyezkedik el.
A cél tiltakozás a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek
valamint a magas munkanélküliség ellen, a mely fő okában
a üzleti szervezetek monopóliumok és bankok mohóságát és
korrupcióját, valamint az államra gyakorolt káros
befolyásuknak tulajdonítottak.
Occupy Wall Street




A tiltakozók jelszava: „Mi vagyunk a 99%”. Ez arra utalt,
hogy már jó két évtizede egyre nő a különbség USA
leggazdagabb 1% és a többiek vagyona között.
A „Foglaljuk el..” mozgalom fokozatosan elterjedt
Amerikában, majd szerte a világon és mindenütt hasonló
jelszavakat hirdetett meg: harc a gazdasági és társadalmi
egyenlőtlenségek ellen.
Október 9-re USA 95 városában, további 82 megyéjében és
több mint 600 közösségében folytatódott.
A mozgalom önmagáról azt hirdeti, hogy eszközként kíván
működni a közvetlen részvétel demokráciájának terjedésében.
Ez a fajta mozgalom általában „munkacsoportokra” épül,
amelyekben önkéntes a részvétel és szabadon
kezdeményezhetnek és hozzászólhatnak a tagok. A
legfontosabb döntéseket valamiféle „Közgyűlés” keretében
hozzák, amelyeket a „Munkacsoportok” készítenek elő.
A „Milla” mozgalom működése


2011 Október 23-a: ” Az elmúlt napokban több
fórumon is élénk vita indult az „Egymillióan a
magyar sajtószabadságért” - a több mint 84.000
tagú Facebook-közösség (a „Milla”) működéséről.
Nincsenek profi szónokok, nincs koherens
program, nincs stratégia. Ha címszavakban
összegeznénk a kritikákat, akkor hozzávetőleg e
háromszögben helyezhetnénk el az Egymillióan a
magyar sajtószabadságért (Milla) nevű, október
23-án – a szervezők becslései szerint – százezres
tömeget megmozgató tüntetést gründoló
Facebook-csoportot érő bírálatokat.
HaHa demonstrációk tapasztalata



2013-ben amikor egy újság kapcsolatot keresett és riportot
akart készíteni az egyetem-foglalásról, még az ELTE illetékes
vezetőinek körében is értetlenséggel fogadták a kérdését,
hogy a szervezőkkel szeretne beszélni.
Akkor kicsit hihetetlennek tűnt, hogy nem tudják, kiket
keresünk, és csak a helyszínen derült ki, tényleg nincsenek
szervezők, csak a résztvevők, folytonosan változó
szerepkörben.
Minden megmozdulásnak van néhány ötletgazdája, általában
ők veszik fel a kapcsolatot a szervezésben járatos
aktivistákkal. Az a néhány fős mag, amely egy-egy
rendezvény szervezőinek tekinthető, ad-hoc módon áll össze
és hogy pontosan kikből áll, azt egyaránt meghatározza az
esemény témája, és hogy éppen ki ér rá.
A mozgalmak általános mintája





„Elég volt. Nem tűröm tovább. Irtózatosan dühös
vagyok” – mondja valaki.
Azután a számítógép elé ül és az interneten
(Facebook-on és társain keresztül) megszólítja a
társadalmi hálózatát,
Felteszi az üzenetét, és kiadja a jelszót:
„Mi vagyunk a 99%”, vagy „Egy-millióan a
sajtószabadságért”, vagy „A közfelháborodás napja”
És ha jól számított – mások is úgy éreznek mint Ő megszületik a mozgalom,
Nincs központ, nincs párt, nincs stratégia, nincsenek
koordinátorok és szervezők. Viszont van növekvő
számú támogató, akik „klikkelnek” és ha kell,
elmennek tüntetni…
A hálózatok felértékelődése





Az elmúlt évezredekben az ember egész életét szűk kis
közösségekben élte, így a hálózat számára fel sem tűnt.
Egyszerűen életének normális feltételeként élte azokat meg.
A 20. század elején kezdődött a folyamat, hogy az emberek
tömegesen városokban, gyárakba tódultak, vagyis olyan
mesterséges szerveződésekbe, amelyekkel semmilyen intim
kapcsolatuk nem volt, és ahol olyanokkal dolgoztak együtt,
akiket korábban nem ismertek, semmilyen viszony nem
fűzte őket össze,
Ebben a helyzetben sokáig – látszólag - elegendő volt ezen
szerveződések hatalmi és technikai szabályai, amelyek
viselkedésüket irányították,
Ám egyszer csak fontos lett az konkrétan kikkel él, dolgozik,
szórakozik együtt, és ebből a mesterséges szervezetből
kivált, vagy ezeken belül „összeállt” egy szűkebb hálózat.
Az első kutatások a 20. század első harmadában kezdődtek
az USA-ban. (J. Moreno !)
Javasolt könyvek és prezentációk














Barabási Albert László: Behálózva . Magyar Könvklub. 2003.
Csermely Péter: Rejtett hálózatok ereje. Vince Kiadó 2005
Barabási Albert László: Villanások
N. A. Christakis – J. H. Flower: Kapcsolatok hálójában. Typotex.
2010.
R. Thaler – C. Sustein: Nudge. Manager Kiadó. 2011.
D. Kirkpatrick: A Facebook jelenség. GABo Kiadó 2011.
TED-ek
Clay Shirky: Institution vs. collaboration
Clay Shirky: How the internet transform government
Rachel Botsman: The currency of the new economy
Jammy Drummond: Let’s crowsource
Don Tapscott: Four principles for open world
Howard Rheingold: The new power of collaboration
Yochai Benkler: New open-source economics
Sherry Turtle: Connected but alone
Karinthy Frigyes: Láncszemek
„Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb
van egymáshoz, mindenféle tekintetben, mint ahogyan valaha is
volt, próbát ajánlott a társaság egyik tagja. Tessék egy
akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd
lakója közül, bármelyik pontján a Földnek – ő fogadást ajánl, hogy
legfeljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki
személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupán
közvetlen ismertségi alapon.”
Saját maga és egy Ford gyári munkás között a következő kapcsolatot
találta: „A munkás jól ismeri műhelyfőnökét, műhelyfőnöke magát
Fordot, Ford jóban van a Hearst lapok vezérigazgatójával, a
Hearst-lapok vezérigazgatójával tavaly alaposan összeismerkedett
Pásztor Árpád úr, aki nemcsak ismerősöm, de tudtommal kitűnő
barátom – csak egy szavamba kerül, hogy sürgönyözzön a
vezérigazgatónak, , hogy szóljon Fordnak, hogy Fprd szóljon a
műhelyfőnöknek, hogy az a szögecselő szakmunkás sürgősen
szögecseljen nekem össze egy autót, éppen szükségem volna rá”
Karinthy Frigyes: Minden másként van. Láncszemek. 1929.
Közösségek rejtett hálózatai
J. Moreno – USA (1930-40-es évek)
Mérei Ferenc: „A közösségek rejtett hálózata”. (1975)
Saját felméréseim 1993-94-ben:
Kérdések a baráti/rokonszenv, szakmai, és befolyási (hatalmi)
kapcsolatok felderítésére:

Kitől kér tanácsot?

Kivel szeret kirándulni?

Kit hívna meg a születésnapjára?

Kivel szokott együtt tanulni?

Ha problémája volna, kivel beszélné meg?

Ha közösen kellene megoldani feladatot, kit választana
csoporttársának?

Kivel osztaná meg örömét vagy bánatát?

Ki az, akinek a véleményére leginkább hallgat?

Ki az, akinek a véleményét a leginkább közel érzi a magáéhoz?

Ki tudná leginkább megszervezi a csoportot?
A Milgram kísérlet
Milgram célja: milyen „távolság” van két tetszőlegesen kiválasztott ember
között az USA-ban? Hány személyes kapcsolaton keresztül lehet
összeköttetést találni két konkrét – de egymás előtt ismeretlen személy között?
A kiindulópont Kansas-i Wichita volt, a két „célszemély” pedig, egy
teológus hallgató felesége a Massachusets-beli Sharonban, és egy
tőzsdeügynök Bostonban. Milgram azt feltételezte legalább száz
közvetítőre lesz szükség, és egy tucatnál kevesebb levél érkezik
majd meg, több hónap alatt.
160 levelet indított el, a következő útmutatóval:
1. Adja hozzá nevét a lap alján levő listához.
2. Tépje le a levelezőlapot töltse ki, és küldje vissza a Harward-ra,
3. Ha személyesen ismeri – találkoztak és tegeződnek - a célszemélyt,
akkor elküldheti közvetlenül,
4. Ha nem ismeri, ne próbáljon vele kapcsolatba lépni. Helyette postázza
el egy olyan ismerősének, akiről feltételezi, hogy ismerheti a
célszemélyt.
Az eredmény: 3 napon belül - két „átszállással” - megérkezett az első, a
160 levélből 42 megérkezett, és átlagosan 5.5 közvetítő kellett.
D. Riesman: A magányos tömeg
„Az összes kívülről irányított típusban közös vonás,
hogy az individuum számára az irányítás forrásául
kortársaik szolgálnak, akár azok, akiket ismer, akár
azok akikkel csak közvetett kapcsolata van,
barátokon vagy a tömeghírközlésen keresztül. Ez a
forrás természetesen beépül a személyiségébe
abban az értelemben, hogy irányításukra való
támaszkodás már az élet legelején kialakul. A
kívülről irányított ember célkitűzései ebben az
irányítási rendszerben állandóan változnak,
beállítottsága és másoktól kapott jelzések szoros
követésére irányuló törekvése azonban változatlan
az egész életén keresztül.”
A gyenge és erős kapcsolatok (1)
Granovetter: közösségek „rejtett” kapcsolatait kutató
szociológus volt. Vizsgálatai arra mutattak, hogy
kétféle kapcsolat-típus létezik: erős és gyenge.
„Az Ego-nak nevezett átlagember körül az
ismertségi hálózat szerkezete elég általános… Egonak vannak közeli barátai, akik nagyrészt egymást
is ismerik. Ők együtt a teljes ismertségi hálózat
egy szorosan össze kötött részét alkotják. De van
Ego-nak néhány olyan ismerőse, akik közül kevés
ismeri a többieket. Ezen ismerősök mindegyike
azonban valószínűleg rendelkezik saját barátokkal:
része egy szorosan összekötött baráti körnek,
amely Ego baráti körétől különböző.”
A baráti körön belüli kapcsolatok az „erős”
kapcsolatok. A baráti körök közötti ritkább szálak a
„gyenge” kapcsolatok
Albert-László Barabási. Behálózva (62. old)
Granovetter felismerése
A „hálózat-építés” az 1980-as évektől a karrierkurzusok kedvelt kifejezése lett. De miként
építsünk hálózatot?
Az emberek naiv módon abból indulnak ki, hogy
könnyebb és hatékonyabb erős kapcsolatokon
keresztül – vagyis olyanokon keresztül, akikkel
gyakran találkozunk - állás szerezni.
Granovetter azt találta: a megkérdezettek 16%
kapott állást olyasvalakik közbenjárására, akivel
gyakran találkozott. 84%-unk viszont olyan
közvetítőkön keresztül kapott állást, akikkel csak
alkalmanként, és régebben találkozott.
(Bemutatkoztak, de csak felszínesen ismerték
egymást)
Granovetter megfigyelése
Granovetter első cikkének 10 éves évfordulójára
újabb cikket írt, amelyben kimutatta, hogy az
alacsony iskolai végzettségű emberek (illetve az
elit) inkább az erős kapcsolatokra építve
keresnek állást. Ezt általánosítva állapította meg:
„A társadalom alsó és felső rétege egyformán
inkább az erős kölcsönhatásokra épít.”
Ez egyébként az is jelenti, hogy hiányzik belőlük az
a megismerési rugalmasság, amely az övéktől
lényegesen eltérő szemléletmódok és
gondolatmenetek megismeréséhez szükséges.
Ennek megnyilvánulása egy un. kognitív deficit:
emiatt ezekben a csoportokban erős a hajlam
előítéleteket fabrikálni az övéktől eltérő
szokásokkal, és életmóddal jellemezhető
csoportokról.
A gyenge és erős kapcsolatok (2)
Az erős kapcsolatoknak – amelyek a hasonlót a hasonlóval
kötik össze - döntő szerepe van az értékítéletek
terjedésében. Azt, hogy hogyan vélekedünk egy
politikusról, egy filmről, egy vitatott elméletről, egy
művészeti irányzatról, azt az erős kapcsolatokkal
összekötött zárt baráti kör csoport-véleménye határozza
meg.
A gyenge kapcsolatok viszont „kiterjesztő kapcsolatok”. Döntő
szerepet játszanak a külső világgal való kommunikációs
képességünkben. A gyenge kapcsolatok a külvilágba vezető
hidak. Az állás keresésnél gyakran fontosabbak a gyenge
kapcsolatok, mint az erősek. A Milgram kísérletben a
gyenge kapcsolatokon keresztül juttattuk el a levelet.
Dunbar: mekkora ismeretségi kört tudunk
kezelni?
Az a képességünk, hogy kapcsolatokat tudunk „kezelni” - építeni és
fenntartani – az evolúció során fejlődött ki. A kapcsolatkezelés
képessége pedig erősen függ a kapcsolatépítés technikájától.
Az emberszabásúak világában a kapcsolatot a közvetlen testi kapcsolat
formájában – kurkászás – kezdeményezik, és tartják fenn. Az emberré
válás fontos mozgatórugója, hogy a csoport méreteinek növekedése –
amely rátermettségi előnyt jelent – megkövetelte a kapcsolatok
fejlesztését és számontartását. Vagyis a közvetlen testi kapcsolat már
nem volt elegendő a „kommunikációhoz”.
Ezért jött létre a beszéd, majd a szimbólumok, amelynek segítségével
kisebb csoportnak sikerült egyszerre információt közölni. Később
egymásba skatulyázott közösségként osztottuk fel a világot 5, 15, 35,
80, és 150 fős csoportokra. Ezek rendre megfelelnek a
hagyományosan elnevezett „társaság-típusnak” :

Családunknak (5),

Legjobb barátainknak (15),

Közeli barátainknak, kollégáinknak (35),

Ismerőseinknek, „klubtársainknak” (80), és

„Falunknak” (150).
Csermely 31-32
A társadalom „Matrjoska”-modellje:
az „egymásba skatulyázott” társulások evolúciója
Az állatok társulásai:
(a viselkedést etológiai
szabályok vezérlik: 20 fős
csoport
A Homo Sapiens közössége:
A belső viszonyokat a „mentális
modulok” szabályozzák –
A felső határ: 50 fős csoport
A modern ember közössége, a szimbólumok - normák
és tabuk - generálta viselkedés szintje:
– a felső határ: 150 fős csoportok (alvég!)
A viselkedést kulturális szabályok vezérlik:
ez az „ököl-szabályok” szintje. A felső határ: 1000 fő (falu)
E felett a viselkedést intézmények irányítják (állam, nemzet, civilizáció)
A közösség mérete meghaladhatja akár a milliós főt
A világ szerkezete (1)
Watts és Strogatz:
Az élővilág hajlamos „fürtösödni”: a kapcsolatokból hálózatok
keletkeznek. Az ember világa hálózatokból épülő hálózatokból
áll. Erős a csoportképződési hajlam. (Ismeretlenek közzé
kerülve azonnal csoportot keresünk: „Mi”-re és Ők”-re bontjuk
a világot.
Sok kis „fürt”, amelyet gyenge kapcsolatok fűznek össze, és teszik
lehetővé az információk (tények és vélemények) terjedését.
Ugyanakkor az ember egyidejűleg többféle csoportnak is tagja
lehet. Így a zárt baráti körből álló kis-világa összetettebbé vált.
Az ember sokféle kis-világ metszéspontjában van.
Azzal azonban, hogy kis-világom baráti tagja térben messzire
került, azt a lehetőséget nyújtja, hogy távoli világokon
elérhetek ismeretleneket,
Ennek ellenére még az olyan nagyvárosban, mint Budapest a
legtöbb ember úgy alakítja hálózatát, hogy az nagyjából 150
főre terjedjen ki.
Kérdés: jelent-e ebben változást az internet?
A világ hálózatos szerkezete (2)
A hidegháború korszakának visszatérő problémája és
kérdése volt, mit tegyen az USA, hogy kivédje egy
esetleges szovjet atomtámadás veszélyeit.
Egy Paul Baran nevü kutató cikket írt egy olyan
országos kommunikációs hálózat tervéről, amely
képes ellenállni egy szovjet atomtámadásnak. Az
alapgondolat, hogy egy sokszorosan túlbiztosított
hierarchikus rendszer helyett – amit egyébként a
szovjetek is kialakítottak – egy un. osztott
kommunikációs hálózatot kell kialakítani.
Ennek lényege, hogy - ellentétben a telefonhálózattal,
amely nagyon sebezhető, ha a központot
megsemmisítik – egy irányító központ nélküli
hálózatot hozzanak létre, amelynek egyik vagy
másik pontját kiiktatva a hálózat azért működőképes
marad.
Lényegében ez a gondolat lett az alapja az Internetnek, és működőképessége a gyakorlatban is
bebizonyosodott.
Schelling szegregációs modellje




Thomas Schelling, 1971-ben megmutatta, hogy elegendő csupán
egy kis preferencia - ösztönszerűen a hozzád hasonlókhoz
közeledsz - és a közösség szükségképpen szétesik hasonlókból
álló térségekre. Ha pusztán egy kismértékű preferenciád van a
szomszédjaid „színével” kapcsolatban, és mindenki elmozoghat
arról a helyről, ahol éppen él, a közösség „szétesik” különböző
színű térségekre, amelyeken belül viszont homogén a szín.
(Schelling, Th. 1969. Models of segregation. Am.Econ. Rev. Vol.
59. 488-493)
Érdekes volt ennek kapcsán a „billenési pont” jelenségének a
kialakulása. Konkrétan, amikor a közösségben a „más” szín elért
egy kritikus pontot, a térség „elbillent”.
A modell egyébként a szilárdtest fizikusok által kifejlesztett Ising
modellt alkalmazta a társadalomtudományokban.
A modellt azután elkezdték egyre több eltérés vizsgálatára
használni. A „szín-preferencia” helyett viselkedési preferenciát
kezdték elemezni: együttműködési készséget, mohóságot,
szabálykövetést,
M. Gladwell: a billenési pont
Város-központok „lerobbanásának” vizsgálata során
bukkantak rá egy különös jelenségre. A „mások”
betelepülése lassan és véletlenszerűen indul, majd
fokozatosan nő minden látható jel nélkül.
Amikor a „mások” részaránya eléri a 20-25%-ot, a
közösség (lakókörzet, falú) „elbillen”:
megkezdődik a hagyományos lakót elvándorlása,
és a térség hirtelen alapvetően megváltozik.
De ugyanez a jelenség érhető tetten a vélemények
változásánál, az új divatok megjelenésénél, vagy a
fax-készülékek eladásánál.
Egy ideig látható jel nélkül lassan halmozódik fel a
változás, majd egy ponton – ez a billenési pont mintha „fázisátalakulás” ment volna végbe, és a
rendszer minősége alapvetően megváltozik.
A valóságos globális közösség belső szerkezete
A kutatások egy másik iránya a valóságos globális hálózatok
szerkezetének vizsgálata. A kutatások arra utaltak, hogy a
dinamikus hálózatoknak - bizonyos általános feltevések mellett
- két stabil állapota van. (Palla, et al. 2007. Qualitifying social
group evolution. Nature. Vol. 466. 644-667.)
Az egyik stabil „végállapot”: nagyméretű, sok aktort tartalmaz,
dinamikusan változó, magas mobilitás jellemzi - sok kilépő, és
csatlakozó egyed alkotja – és belül viszonylag inhomogén.
A másik stabil „végállapot”: kisméretű, kevés tagból áll, alacsony
mobilitású, ritka a be-, és kilépés - ezért kevéssé változékony,
viszont homogén. A nagyméretű, nagy elem-számú és
heterogén társadalmi hálózatokon belül, a bennük zajló
dinamikus folyamatok eredményeként homogénebb és stabilan
létező „fürtök” jönnek létre.
Ez viszont egy sajátos képre utal: a valóságos globális társadalom
egyrészt a gyorsan változó és sok elemből álló rendszerén
belül, „úsznak” vagy „lebegnek” kis-létszámú, belsőleg stabil
kis közösségek.
A társadalmi hálózatok szabályai
1. Szabály: Mi magunk formáljuk
hálózatunkat,
2. Szabály: Saját hálózatunk formál minket,
3. Szabály: Barátaink befolyásolnak (és
formálnak) minket (nézeteinket,
vágyainkat, érzéseinket),
4. Szabály: Barátaink barátai is
befolyásolnak minket,
5. Szabály: A hálózatnak a tagjaitól
elkülönült – önálló - „élete” van.
A Milgram kísérlet utóélete (1)
2002-ben Watts, Dodd, Muhamad újra végrehajtották, de most
már Internet segítségével. Most 98 ezer (!) résztvevőnek
kellett, 18 „célszemélyt”, 13 országban elérni.
Az eredmények részben újra igazolták Milgram-ot: nagyjából 6
klikk kellett a célba-juttatáshoz.
Ugyanakkor a „hat lépés távolság” nem azt jelenti, hogy
mindezeket az embereket egyforma távolságra tartjuk
magunktól.
Egy új kutatás arra utalt, hogy van egy un. „három lépéses
befolyás” szabály. Ez arra utal, hogy a hálózaton a
befolyásunk, és mások minket befolyásoló hatása egy „három
lépéses kapcsolaton” terjed.
Minden, amit mi csinálunk vagy mondunk végighullámzik azon a
hálózaton, amely barátainkból (első lépés), barátaink,
barátaiból (második lépés) , és barátaink, barátainak,
barátaiból (harmadik lépés) áll.
Christakis – Fowler. Connected 2009
A Milgram kísérlet utóélete (2)


A Facebook korszakban látszólag vagy
valóságosan is egy digitális „barát” csupán egy
klikk távolságra van tőled. Várható és
feltételezhető, hogy a társadalmi távolság két
ember között még inkább lerövidül. Ezt a
feltételezést egy legutóbbi (néhány hetes)
vizsgálat mi, hogy szinte bárki elérhető hat
klikken keresztül.
Ugyanakkor a Facebook-on két átlagos használó
közötti társadalmi távolság rövidebb, mint a hat
lépés. Így a Facebook tagokat csupán 4.75 klikk
választja el (vagy köti össze) egymással.
A Milgram kisérlet utóélete (3)




A tanulmány ugyanakkor feltárta azt is, hogy a Facebook-on is
tovább él a sajátos „digitális törzsi lét” (digital tribalism). Vagyis,
mintegy leképezve a korábbi korok kis törzsi társadalmait az
Interneten és a Facebook-on kirajzolódik az egyént közvetlenül
körülvevő szoros közösség.
Ez a közösség lényegében úgy néz ki mint a letelepedés előtti korok
törzse, mint egy falú, vagyis az a fajta társadalom, amelyben az
emberek a 20 század előtt éltek. Mintha az Interneten újra
vissztérne abba a kis világba, ahol mindig is élt.
Az Indiana egyetem kutatói University of 1.7 million Twitter
használó beszélgetését gyűjtötték össze. Azt akarták kideríteni,
mennyi a Twitter használók valóságos kapcsolata, hagynak-e
üzenetet másoknak, hogyan növekszik a kapcsolatuk száma, kivel
tartanak fenn intenzív kapcsolatot?
A válasz amit kaptak meghökkentően emlékeztet a Dunbar számra:
150.
Az új globális polgár: milyen is ő?





Az új kísérletek, amelyekben a Amazon Mechanikal Turk-öt
használják. Az AMT egy sajátos populáció, amely interneten
megközelíthető és kísérleti alanyként használható. Magányában
végzi el a kísérletei feladatokat, és mintegy a globális polgárt
modellezi.
Az egyik kísérletben az ismert „szem-virág” vizsgálatot
végeztették el. Az érdekes eredmény: másként reagáltak, mint a
valóságos közösséggel körülvettek.
Ugyanakkor egy másik az AMT-t használó kísérletben azt találták,
hogy ezek az emberek ha ösztönszerűen és gyorsan döntenek
altruisták (!), míg ha van idő megfontolni és racionálisan
mérlegelnek, akkor önzők!
Mintha kialakulna az a „globális polgár” aki nem tart attól, nem is
érdekli, hogy mások figyelik, illetve visszavonul magányában és
kedve szerint önző vagy együttműködő.
Ugyanakkor megjelenik a funboy jelenség: erős érzelmi kötődés
valamely témában.
A „három/négy lépés hatás” lehetséges okai
1. A befolyás természetes „elhalkulásának” törvénye:
Bármilyen hatás terjedése a természetben
fokozatosan lecseng és szükségszerű legyengül. Az
információ pontossága, és ereje a 3. lépés után
minimálissá válik,
2. Gyakori, hogy egy hálózatban a hatások a harmadik
lépést követően elveszítik stabilitásukat, a
hálózatból kilépnek, és ezért a hálózatok többnyire
nem tartanak örökké.
3. A társadalmi evolúció következménye, hogy a 3.
lépést követően a barátokat nem tartjuk igazán
számon, nem igazi „barátok”. Hatásunk rájuk
gyenge, mint ahogy az ő hatásuk ránk is gyenge
A következmények:
A hálózati hatások gyengülő tovaterjedése és a halózati
struktúra együtt azt idézi elő, hogy a hálózatban egy
különös új egyenlőtlenség-típus keletkezik.
A hagyományosan „Máté” szindrómának nevezett
jelenség - a „gazdagabbak hajlamosak lesznek még
gazdagabbak lenni” - a szociális hálózatokban drámai
módon felerősödik.
Új típusú egyenlőtlenség keletkezik. A hagyományos
szituációs egyenlőtlenség mellett - amely abból fakad,
hogy egyeseknek több van a javakból, mint
másoknak – pozícionális egyenlőtlenség jön létre.
Ez arra utal, hogy a hálózat tagjai eltérő pozíciót
foglalnak el a hálózatban, és ebből a hálózaton
terjedő információkhoz, javakhoz, ismeretekhez való
hozzáférés eltérő esélye következik.
Mi minden terjed a hálózatokon?
Első lépésben sok jó vagy kellemes dolog:
Információ (pl. állás-lehetőségről)
„Boldogság”: Framingham, USA városka 12 ezer lakójának
hálózatát megismerve vizsgálták a boldogságukat. Az
eredmények azt mutatták:
1.
a boldogtalan embereket boldogtalanok veszik körül, míg
a boldogokat boldog emberek,
2.
A boldogtalanok többnyire a periférián vannak, a
végpontokon, kevés kapcsolattal.
De egy sor kellemetlen, sőt kifejezetten zavaró dolog
A „rosszkedv ragadós” – tények bizonyítják,
Betegség (AIDS és szexuális érintkezéssel útján terjedő
betegségek)
Hisztéria
Betegséget előidéző szokások (pl. dohányzás, egészségtelen
táplálkozás),
A következmények (1)
Az, hogy hogyan érzünk, és mit tartunk jónak, vagy éppen rossznak
alapvetően függ a bennünket befoglaló társadalmi hálózatoktól,
Azon túlmenően, hogy a társadalmi hálózat segít (vagy nem segít)
minket új álláshoz,
A társadalmi hálózaton keresztül fogadunk el/be új szokásokat, és
viselkedési mintát,
A társadalmi hálózaton keresztül betegszünk meg, és gyógyulunk meg,
A társadalmi hálózaton keresztül változtatjuk meg véleményünket,
vagy tartunk ki nézeteink mellett,
A társadalmi hálózaton keresztül leszünk boldogabbak, vagy éppen
depressziósak,
A vizsgálatok szerint valaki 45%-al lesz boldogabb, ha egy barátja
boldogabb lett az elmúlt 6 hónapban.
(Minden új barát két nappal csökkenti az adott évben a magányosnak
érzett napok számát! Viszont, aki mindig magányosnak érzi magát
a barátainak 8 %-át elveszíti 2-4 év alatt!)
Következmények (2)



Újra visszatérni látszik az intim, közvetlen
személyes kapcsolatokra építő közösségek
szerepe,
A hétköznapokban és az életünk
újratermelésében a piaci kapcsolatok mellett –
legalább is az emberek egy növekvő csoportja
számára - újra felértékelődik a közvetlen
szívesség-csere,
Úgy tűnik a kis közösségek egy sor problémát
könnyebben, hatékonyabban, és inkább emberközpontúan képesek megoldani, összevetve a
piaci és bürokratikus kapcsolatokkal.
A véletlen hatásokra kialakuló közösség példája
Amikor 1954-ben átadták az USA-beli St. Louis elővárosának Pruitt-Igoe - 43 épületből álló komplexumát, szerte a
világról a csodájára jártak. A számtalan építészeti díjat
nyert lakónegyed, a beköltözést követően azonban inkább a
bűnözés, és a vandalizmus miatt lerohadó épületei miatt
vált hírhedté.
Az építészetileg valóban egyedülálló terv „csak” a lakók
igényeit hagyta figyelmen kívül: nem nyújtott lehetőséget
saját terek, és személyes kapcsolatok kialakítására. Amikor
az egyik, különösen lerobbant épület felújítását
megkezdték, a dolgozók - a lopások megelőzésére kerítéssel vették körül.
És ekkor, az elkerített tömb „kivirágzott”: a lakók kitelepültek
az épület elé, beszédbe elegyedtek egymással, virágot
kezdtek ültetni, kérdőre vonták az arra járó ismeretleneket,
és rászóltak a szemetelőkre. A felújítás hat hónapja alatt a
vandalizmus, és a bűnözés a töredékére esett, a kölcsönös
segítség láthatatlan szálai viszont az életminőséget
gazdagítóvá erősödtek.
Szívesség-gazdaság (1)
A „szívesség-gazdaság” a többnyire nem
mérlegelt, s pénzre különösképpen soha
át nem számított személyre szóló
segítség-cserére utal, amely - átsegítve az
egyéneket a mindennapok apróbbnagyobb gondjain - megolajozzák a
társadalom fogaskerekeit.
Amikor nyaralásunk idején a szomszéd,
meglocsolja virágainkat, és cserébe mi
összeállítjuk az IKEA bútorát, vagy amikor
ismerősünket kivisszük a reptérre, ő pedig
installálja a számítógépünket, a
„szívesség-gazdaság” működik.
Szívesség-gazdaság (2)
A szívesség-gazdaságot alapvetően az különbözteti
meg a piacitól, hogy a szolgáltatás nyújtójának,
és fogadójának személyes kapcsolata. Az üzleti
kapcsolat a hideg racionalitáson alapuló
közvetlen viszonosság szférája, ahol az értéket a
piac méri. Ha nem azt kapom, amit vártam,
először csak szóban protestálok, de ha ez
hatástalan, perelek.
A „szívességek” cseréjénél viszont érzelmi viszony
fűzi össze a feleket. Nem a közvetlen viszonosság
ösztönöz, bár lelkünk mélyén érezzük: „ha majd
nekem kell segítség, lesz, aki készen áll.”
A szívesség-csere nemcsak azt teszi gazdagabbá,
aki kap, aki segít, az is örömteli élménnyel
gazdagodik.
A kis közösségek új szerepe
Az elmúlt század során a számottevően csökkentek az emberek
életminősége közötti különbségek. A kiegyenlítődés – az átlagos
életkor növekedése, a képzettség emelkedése, a biztonság növekedése
és a bűnözés csökkenése - döntően a jóléti állam befektetésein alapult.
A 21. században e lehetőségek jórészt kimerültek. Az életesélybeli
különbségek döntően a jóléti állam eszközeivel történő csökkentése túl
költséges.
A társadalmai mobilitás növelése pusztán az oktatási rendszerbe történő
befektetéssel alacsony hatékonyságú. A várható élettartamnak egyedül
az egészségügyi rendszer fejlesztésével való emelése, túl sokba
kerülne. A társadalmi beilleszkedési zavarok, és a bűnözés
visszaszorítása kizárólag állami eszközökkel elfogadhatatlanul magas
költségű.
Ugyanakkor ezek a problémák hatékonyabban, biztosabban, és - ami még
fontosabb – személyre szólóbban orvosolhatók a közösség „láthatatlan
vagyonának” mozgósításával. A kutatások szerint az egyént körülvevő
„három-lépéses”– a barátokat, és a barátok, barátait, és az ő
barátaikat is tartalmazó - kis közösség alapvetően befolyásolja az
egészségi állapotát, az élettel való elégedettségét, és életmódját is.
Akit boldog, és szabálykövető, vagy - pechjére - kövér, és elégedetlen
emberek vesznek körül az, a kutatások szerint, nagy valószínűséggel
maga is boldog, és szabálykövető, vagy ellenkezőleg, kövér és
elégedetlen lesz.
A migráció trendje: a „mohóság” bekapcsolása





A vizsgálatban a mohóságot, mint az adott körülmények között
elképzelhető legjobb helyzet – legmagasabb nyereség - elérésére
irányuló törekvést határozták meg. (Roca, C. P. et al. 2011.
Emergence of social cohesion in a modell society of greedy,
mobil individuals. PNAS. Vol. 108. 11.370).
Három alapvető tényezőt kísérték figyelemmel: a társadalmi
stabilitást, az együttműködés mértékét , és „csoportosulásuk”
mértékét .
Az alacsony „mohóságú” egyedek társadalma stabilak, de
fejlődésképtelen.
Amikor viszont a társadalom tagjainak „mohóság-szintje” egy
küszöbérték fölé került, a közösség instabillá válik, és nő a
heterogenitása, ami viszont - a korábban idézett kutatások
szerint - a társadalom szétesését is eredményezhette.
Létezhet viszont stabil társadalom, magas-szintű együttműködési
készség és magas-szintű mobilitás mellett, de ezt a „mohóság”
közepes szintje jellemzi.
A migráció trendje: a „siker-keresés” bekapcsolása




Egy másik kísérlet az un. „siker-kereső” stratégia által vezérelt
aktorok közösségének dinamikáját vizsgálta. (Hebling, D. Yu, W.
2011. The outbreak of cooperation among success-driven
individuals under noisy conditions. PNAS. Vol. 106. 3680.)
Ebben a kutatók azt elemezték: kialakulhat-e közösség olyan
önzés-vezérelt egyedek között, akik szabadon választhatnak az
együttműködő, és a csaló viselkedés között, akik egyébként nem
tudhatják találkoznak-e egyáltalán újra korábbi partnerükkel.
A kísérletben nem tették lehetővé a „hírnév” felhalmozódását,
sőt a csaló partnerek büntetését sem. A kutatók azt találták,
hogy még ilyen kedvezőtlen feltételek mellett is létrejöhetnek
együttműködő aktorok által uralt térségek.
A siker-keresőkből álló térségek azonban csak akkor voltak
stabilak, ha egyszerre áll fenn a migráció lehetősége és a sikeres
viselkedés másolása/eltanulása. Ilyenkor szükségképpen
kialakultak együttműködő térségek.
A migráció trendjei
A dinamikus hálózatoknak - bizonyos általános feltevések mellett - két
stabil állapota van. (Palla, et al. 2007.) Az egyik stabil „végállapot”:
nagyméretű, sok aktort tartalmaz, dinamikusan változó, magas
mobilitás jellemzi - sok kilépő, és csatlakozó egyed alkotja – és belül
viszonylag inhomogén.
A másik stabil „végállapot”: kisméretű, kevés tagból áll, alacsony
mobilitású, ritka a be-, és kilépés - ezért kevéssé változékony, viszont
homogén. A nagyméretű, nagy elem-számú és heterogén társadalmi
hálózatokon belül, a bennük zajló dinamikus folyamatok
eredményeként homogénebb és stabilan létező „fürtök” jönnek létre.
Egy másik, nemrégiben megjelent kutatás pedig – visszautalva Schelling
eredményeire – arra a megállapításra jutott, hogy ha a hálózatot
alkotó aktoroknak, szomszédjaikkal kapcsolatban bármiféle – pozitív
vagy negatív – preferenciájuk van, a hálózat szükségképpen
„szétesik” eltérő preferenciájú csoportokra. (Henry, A. D. et al.
2011.). Ez azt jelenti: ha egy közösség tagjai szomszédjaikra
vonatkozó – akár pozitív, akár negatív – preferenciával rendelkeznek
és szabadon megválaszthatják „lakóhelyüket” elkerülhetetlen a
szegregáció.
A bizalom trendje Európában
Európai történelem során, az 1970-es évekig – visszaesésekkel
és világháborúkkal „tarkítva” - a homogenizálódás „felülírta” a
szegregáció tendenciáját. Több előny, mint hátrány származott
az idegenekre is kiterjedő bizalomból és az együttműködési
készség javulása gazdaságilag, majd politikailag is egybefűzte
a kontinenst.
A 80-es évektől azonban előbb lelassult, majd megfordult a
trend. Egyrészt a fokozatosan heterogénebbé váló
társadalmakban a bizalom korábbi magas szintje kezdett
visszaesni. Másrészt, - ezzel párhuzamosan - növekedni
kezdett a bizalom-csökkenés ellensúlyozásának társadalmiintézményi költsége.
A kis-közösségek újbóli felértékelődése
Fokozatosan újra fény derült a kis-közösségek elfeledett
előnyeire:

a homogenitás miatt az összehangolás olcsóbb,

kevesebb a potyautas, és

egyszerűbben oldható meg a közlegelő problémája,

a szabályszegés kivételes,

a bizalom szintje magas.
Ezért: biztonságosabb a környezet, könnyebben halmozódik
fel a társadalmi tőke, több a szívesség-gazdaságot
megalapozó szolgáltatáscsere.
Így összességében az ilyen közösségben - azonos
jövedelemszint mellett is - olcsóbb az élet, mégis
magasabb az életminőség. (Halpern, D. 2010.124-132).
A közösség-barkácsolás trendjei
A valóságos történelem arról tanúskodik, hogy a társadalmak
valóban széteshetnek, ám amikor elérkezünk egy bizonyos
határhoz, akkor – mint azt a korábbi cikkünkben bemutattuk a „pool punishment” helyébe újra a „peer punishment” lép.
Ezzel visszaáll a norma hatékonysága, és ezen a szinten stabil
közösség jöhet létre.
Következésképpen: a bizalom „elpárolgása” és a szabálykövetés
megrendülése bomlasztja valóban a közösséget, de a
társadalom nem szükségképpen esik egyedeire. A „lebomlás”
folyamán olyan kis társulások jöhetnek létre és létezhetnek
stabilan, amelyeken belül – miként a letelepedés korának
törzseinél - a közösségi norma működik, és amelyek erre
támaszkodva hatékonyan képesek szabálykövetésre késztetni
az egyént és integrálni a közösséget. Végső soron, így egy
különös világ képe rajzolódik ki.
Jövőkép 1



Egyrészt, létre jön egy globális társadalom, amely
„magányos” egyedekből áll. A munkamegosztás magas
szintje lehetővé teszi, hogy bárki - ha rendelkezik elegendő
pénzzel - szinte minden igényét a piacról kielégíthesse.
Ezt a társadalmat – pontosabban, ennek a korábbi
államoknak megfelelő térségeit - részben a vallás spirituális
közössége és a nemzeti identitás tartja össze, fegyelmező
erőként alkalmazva az evilági és túlvilági ideológiai
hatalmakat, illetve az állami hatalom racionális szabályait, és
ezek adókból finanszírozott büntető intézményeit.
Ennek a társadalomnak a tipikus modellje napjaink
megacityje: tízmilliónyi, egymástól független, véletlenszerűen
oda került, közös múlt nélküli egyént magában foglaló, a
szociális integráció informális intézményeit jórészt nélkülöző,
döntően az állam szabályozó, ellenőrző és büntető
intézményei által integrált közösség.
Élet a mega-city-ben
E megacitykben kibontakozó folyamatokban egyaránt tetten érhető,
egyrészt a választható élet-formák végtelen választékának
felbukkanása, másrészt, a spirituális hatalom felélesztésére, és a
valóságos hatalom hatókörének szélesítésére irányuló törekvés.
Ám, eközben egyre szembetűnőbbek a spirituális és az
állami/politikai hatalom túlkapásai és gyengeségei. Fürkésző
szemek és büntető intézmények sokasága igyekszik a polgárt
szemmel tartani és szabálykövetésre kényszeríteni.
A globális társadalom több milliárd magányos, ugyanakkor
életmódját szinte végtelen lehetőség közül választó és
legkülönbözőbb szükségletét a globális piacról kielégítő,
világpolgárát tehát a hagyományos – egyre magasabb költségű spirituális és hatalmi intézmények (a vallások és az állam)
integrálnak kisebb-nagyobb államokba szerveződő reális
társadalommá.
Jövőkép 2
Ezen belül a globális – legfeljebb államokra bomló - közösségben
fokozatosan kiformálódik egy másik alternatíva is: „fázisátalakulásszerűen” - jönnek létre és persze bomolhatnak fel önigazgató kisközösségek.
Ezek a kis közösségek az őket körülvevő – a követett életprogram
szempontjából áttekinthetetlenül heterogén egyének sokasága
alkotta - globális társadalomban „úsznak”. A kis-közösségen belül
magas-szintű a bizalom, a körülmények javítására irányuló
motiváltság, feltétlen az együttműködő-készség, kiemelkedő
mértékű a közösségi aktivitás, gyorsan halmozódhat fel a társadalmi
tőke.
Ugyanakkor gazdagságukat és életmódjukat tekintve viszonylag
homogének, vagyis magas értéket tulajdonítanak az egyenlőségnek,
az önkéntes közösségi munkának és a szolidaritásnak. Más oldalról
viszont, a felkínált életmodellek, a megvásárolható szolgáltatások
választéka behatárolt, és erős csoportnyomás nehezedik az
egyénekre, hogy tartsák be és kövessék a közösség elvárt
viselkedés-mintáját és élet-modelljét.
Indító példa (2)
„..az állam nem teljesített a kötelességét velünk
szemben, tehát a mi kötelezettségünk is
megszűnt vele szemben. A lakóbizottság úgy
döntött, hogy házunk azonnali hatállyal kilép a
Magyar Népköztársaság állami kötelékéből, és
Rottenbiller utca 93/A néven alkotmányos
köztársasággá alakul.”
Moldova György
A 21. század jelenségei




Kidolgozni azt a részt, hogy a kisléptékű társadalmakban „törzsi”
keretek között éltünk. Ehhez szoktunk hozzá. Egészen a 20.
század elejéig, lényegében mindenki „törzsekben élt: falunk,
alvég, felvég stb.
Ezek a „fürtök” és ezekből tevődik össze a társadalom. Ahogy ezt
megszünteted, akkor azon igyekszik, hogy ilyent létrehozzon…
A 20. század teremtette a „tömeg-társadalmakat” , de az ember
nem ehhez szokott. Ösztönszerűen keresi azt a formát, közösségi
típust ahol lényegében ebben él. Ezért kerül előtérbe a „funboy”
jelenség, a szurkolói csapatok, stb.
Ehhez a kisléptékű társadalmakhoz alkalmazkodunk szellemileg
(megfelelő tudati formák), és szociálisan és politikailag…
Személyiség-típus
Szintek
Közösség-típus
Intézmények
Mesterséges :
Város
Szabályok
Szerves:
„Fürt” a faluba
Szimbólumok
Természetes:
Törzs
Modulok
Emberré válás:
Banda-csapat
Humán etológia
Biológiai:
Horda??
A világ hálózatos szerkezete (1)






A kaliforniai vidrákat a 19. század elején
erőteljesen vadászták, és 1800 végére szinte
eltűntek.
1911-ben egy szövetségi hivatal megtiltotta a
vadászatot, és a vidrák gyorsan visszatértek,
Most viszont a hirtelen elszaporodás miatt a vidrák
tápláléka a tengeri sün száma kezdett csökkeni,
Emiatt a tengeri sünök tápláléka a tengeri
moszatok szaporodtak el,
Ez megnövelte a halak számára a táplálékot, és
egyben gátolta a partvonal erózióját,
Ez alapvetően átalakította a partvidék gazdaságát,
rákok helyett halakat kellett halászni, és kínálni a
vendéglőben
Facebook users average 3.74 degrees of
separation (Hír az Interneten 2011 nov. 22)








There are on average 3.74 degrees of separation between any
one Facebook user and another, a study suggests.
The number of degrees represents the number of people in a
friendship chain, excluding the people at either end.
Or, as the authors put it: "When considering another person in the
world, a friend of your friend knows a friend of their friend."
The study was carried out in May and involved all of the social
network's active members.
Facebook defines a user as active if they have logged on at least
once over the past 28 days.
Kevin Bacon
The experiment is the biggest test to date for an idea first
proposed by the Hungarian author Frigyes Karinthy in 1929.
He suggested there were six degrees of separation between any
two people in the world.
Milgram kísérlet utóélete (4)




A vizsgálat egyben rávilágított a Facebook kapcsolatok
jellegére is, amelyek viszonylag jól leképezik a valóságos
társadalmat:
Egy átlagos használónak nagyjából 5000 „digitális
ismerőse” van. Ugyanakkor a rendszeres kapcsolat csupán
100-as nagyságrendű. (0.000014%-a Facebook teljes
tagságának)
Ez látszólag nagyon kis szám, de fontos, hogy a párok
99.6%-a 5 lépés távolságra voltak, illetve 92%-uk négy
lépés távolsára volt egymástól. On average, the distance
between any two members was 3.74 degrees.
That was shorter than the average 4.28 degrees of
separation registered by Facebook's 2008 membership,
when the network was smaller.
A gazdagság három összetevője: a
„megtestesült”, a kapcsolati, és az anyagi
A vagyon fogalmát abban az értelemben használjuk, mint
örökölt, vagy megszerzett képesség, és eszköz, amely
javítja és növeli élet-, és reprodukciós-esélyeit,
életminőségét.
Az emberi kultúra kialakulása óta az embernek háromféle
vagyona létezik, gazdagságának három sajátos forrása
létezik:
1. A személyes („megtestesült”) vagyon: az egyed testében
lézető, adottságok, megszerzett képességek, és ismeretek,
kompetenciák, amely a társadalmi együttműködés során
mint előny kihasználható
2. A kapcsolati vagyon: mint barátság, ismertség,
elfogadottság, amelyen keresztül a kölcsönös
segítségnyújtás, egyedi információkhoz való hozzáférés
elérhető,
3. Anyagi (pénzügyi) vagyon: a hagyományos értelmű anyagi,
pénztőke, felhalmozott vagyontárgyak
A gazdagság három összetevője: a
„megtestesült”, a kapcsolati, és az anyagi
A vagyon fogalmát abban az értelemben használjuk, mint
örökölt, vagy megszerzett képesség, és eszköz, amely
javítja és növeli élet-, és reprodukciós-esélyeit,
életminőségét.
Az emberi kultúra kialakulása óta az embernek háromféle
vagyona létezik, gazdagságának három sajátos forrása
létezik:
1. A személyes („megtestesült”) vagyon: az egyed testében
létező, adottságok, megszerzett képességek, és ismeretek,
kompetenciák, amely a társadalmi együttműködés során
mint előny kihasználható
2. A kapcsolati vagyon: mint barátság, ismertség,
elfogadottság, amelyen keresztül a kölcsönös
segítségnyújtás, egyedi információkhoz való hozzáférés
elérhető,
3. Anyagi (pénzügyi) vagyon: a hagyományos értelmű anyagi,
pénztőke, felhalmozott vagyontárgyak
A három vagyon-osztály kapcsolata
Anyagi
Személyes
Kapcsolati
(Megtestesült)
Közvetlen átadhatóság
Igen
Korlátozott
Korlátozott
Halmozható előnyök
Igen
Nem
Néha
Pozitív assortment
Igen
Igen
Korlátozott
Kizárhatóság
Igen
Néha
Nem
A vagyon-elemek arány az elmúlt 30.000
évben
M
K
M
M
M
M
K
K
K
K
SZ
M
SZ
Gyűjtögetők Kertészkedők
SZ
Állattenyésztők
SZ
Mezőgazdaságiak
K
SZ
Ipari társ.
SZ
Poszt-indusztriális
Barabási új cikke
A legtöbben ismerjük a 6 kézfogás elméletét, a mozi (és sorozat-) rajongók a Bacon-számot.
Barabási Albert-László két napja publikálta a Philosophical Transactions of the Royal
Society-n azt a felfedezését, miszerint bármely két tetszőleges weboldal egymástól
maximum 19 klikkre található.
Felfedezése szerint nagyjából 1 trillió web dokumentum (weboldalak, képek, videók stb) nagy
része rosszul linkelt, maximum néhány másik weboldallal kapcsolódik csak. Ezzel
szemben a keresőmotorok és aggregátorok az internet "Kevin Bacon"-jei és
kapcsolópontokként szolgálnak arra, hogy bármely oldalról bármelyik másik oldalra
eljussunk 19 lépésben.
Munkájának érdekessége, hogy teljesen mindegy, hogy mekkorára nő a web, ugyanez a 19
lépés vagy kevesebb lesz rá igaz.
A felfedezés biztonsági kérdéseket is felvet: amennyiben ezeket a létszükségletű
kapcsolóelemeket (keresőmotorok, aggregátorok) kivesszük az egyenletből, úgy a net
több része között megszakad mindennemű kapcsolat.
A magyar kapcsolat:
A 6 kézfogás (6 lépés) elmélete Karinthy Frigyes 1929-es Láncszemek című novellájában
bukkan fel először. Az ötlet Karinthy megsejtéséből indult. Úgy gondolta, hogy a láncban
a növekedésével párhuzamosan az ismerősök száma exponenciálisan növekszik, így
elegendő néhány kapcsolat, hogy az ismerősök köre kiadja az egész emberiséget.
Az Erdős-szám egy nem-negatív egész, amely azt mutatja, hogy az adott tudós publikálást
tekintve milyen messze van Erdős Páltól. Ennek az elméletnek a hollywood-i színészekre
vonatkoztatott értéke a Bacon-szám.
Barabási Albert-László fizikus, hálózat kutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső
tagja, a "Behálózva - a hálózatok tudománya" könyv szerzője.
A „forradalmi” változásokra utaló fogalmak
A hirtelen átalakulás jellegzetes fogalmai:
 billenési pont,
 inflexiós pont,
 „Az utolsó csepp”,
 „point of no return”,
 kritikus tömeg,
 láncreakció,
 dominó elv,
 kritikus küszöbérték,
 lavinaszerű meghibásodás
„Fázis-átalakulás a „társadalmi térben”
A Kauffman féle metafora: Képzeljünk el egy táblát lyukakkal és dugaszokat,
huzalokkal. Kezdjük beledugni véletlenszerűen a dugaszokat a lyukakba. Az elején
teljesen szétszórva helyezkednek el, majd kezdenek kialakulni kisebb csoportok,
végül - hirtelen - egyetlen új dugasz behelyezése összekapcsol már kialakult
térségeket. .
A 21. század új lehetősége
Az államon belüli „mini köztársaságok” létrejötte – mint Moldova
György ötlete - megmosolyogtató utópiának (vagy anti-utópiának)
tűnhet az olvasó számára. Ám Európa - más civilizációktól
gyökeresen eltérő – egyedi vívmánya, hogy az elmúlt ezer év során,
előbb az uralkodók, majd az államok, lemondtak szuverenitásuk egy
részéről, és önrendelkezési jogot adtak egy sor közösségnek.
Városok, és egyházak, céhek és vállalatok, egyetemek, és
tudományos társaságok, szakszervezetek és egyesületek kapták
meg a jogot, hogy - a törvények keretén belül - maguk szabályozzák
működésüket.
Európát az átengedett közösségi szuverenitás - a szabad városok, a
szabad vállalkozások, a szabad szervezetek és a bennük születő
szabad gondolat – tette naggyá. Mindeközben azonban az állam
politikai szuverenitása csorbítatlan maradt. Azt a jogot, hogy egy
közösség, saját elhatározásból kerítéssel lehatárolja magát, majd
engedélyhez kösse a belépést, és az elvárt viselkedési szabályokat
maga által működtetett büntető intézményekkel betartassa - nem
tették lehetővé az államok. A nemzetállamok világa inkább
homogenizálódott: szabványos lett a kultúra és a nyelv, a
törvények, és az intézmények (a bíróság, és a rendőrség, a kórház
és az iskola), a vasút, a hírközlés, és persze az adóhivatal is.