著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák - japan

著作権フリー短編小説
Jogdíjmentes novellák
目次
Tartalomjegyzék
芥川龍之介:魔術
Akutagava Rjúnoszuke: Mágia ................................................1
芥川龍之介:尾生の信
Akutagava Rjúnoszuke: Biszei hite........................................19
楠山正雄:松山鏡
Kuszujama Maszao: A macujamai tükör .............................. 24
夢野久作:縊死体
Jumeno Kjúszaku: Akasztott hulla ........................................37
宮沢賢治:ざしき童子のはなし
Mijazava Kendzsi: Szellemgyerek......................................... 42
芥川龍之介:魔術 Akutagava Rjúnoszuke: Mágia
芥川龍之介:魔術
Akutagava Rjúnoszuke: Mágia
しぐれ
わたし
じんりきしゃ
ある時雨の降る晩のことです。私を乗せた人力車は、何度も
おおもりかいわい
けわ
たけやぶ
大森界隈の険しい坂を上ったり下りたりして、やっと竹藪に囲ま
かじぼう
れた、小さな西洋館の前に梶棒を下しました。もう鼠色のペンキ
は
ちょうちん
の剥げかかった、狭苦しい玄関には、車夫の出した提灯の明りで
インド
見ると、印度人マティラム・ミスラと日本字で書いた、これだけ
ひょうさつ
は新しい、瀬戸物の標札がかかっています。
Egy esős estén történt. Az engem szállító riksa Ómori környékén
ment dombra fel, dombra le, mígnem egy bambuszokkal körülvett
kicsi, nyugati építésű ház előtt tette le a jármot. A riksás lámpása
fényében látni lehetett a mállott, megszürkült festésű, kicsinyke
bejáratnál függő, kivételesen újnak mondható porcelán névtáblát,
amire japán betűkkel az indiai Matilam Miszler név volt pingálva.
マティラム・ミスラ君と云えば、もう皆さんの中にも、御存じ
の方が少くないかも知れません。ミスラ君は永年印度の独立を計
っているカルカッタ生れの愛国者で、同時にまたハッサン・カン
ばらもん
まじゅつ
という名高い婆羅門の秘法を学んだ、年の若い魔術の大家なので
す。私はちょうど一月ばかり以前から、ある友人の紹介でミスラ
君と交際していましたが、政治経済の問題などはいろいろ議論し
かんじん
たことがあっても、肝腎の魔術を使う時には、まだ一度も居合せ
たことがありません。そこで今夜は前以て、魔術を使って見せて
くれるように、手紙で頼んで置いてから、当時ミスラ君の住んで
いた、寂しい大森の町はずれまで、人力車を急がせて来たので
す。
1
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
A Matilam Miszler név már bizonyára ismerősen cseng az Önök
fülében. Miszler a függetlenségért harcoló Kalkuttában született
hazafi volt, egyben pedig a híres Hasszán Kán brahmán tanát elsajátító fiatal mágusmester. Egyik ismerősöm éppen egy hónapja
mutatott be neki, így sokszor találkoztunk, de mindig csak politizáltunk, és nem volt rá alkalmam, hogy ott legyek, amikor azt a
bizonyos mágiát használja. Ezért most előre megírtam neki, hogy
ma este mutassa be nekem a tudományát. Emiatt siettem hozzá a
riksával ide az elhagyatott Ómoriba.
おぼつか
私は雨に濡れながら、覚束ない車夫の提灯の明りを便りにその
よびりん
ボタン
あ
標札の下にある呼鈴の釦を押しました。すると間もなく戸が開い
て、玄関へ顔を出したのは、ミスラ君の世話をしている、背の低
い日本人の御婆さんです。
Esőtől átázva nyomtam meg a riksás lámpájának derengő fényével megvilágított névtábla alatti csengőgombot. Erre nemsokára
kinyílt az ajtó, és Miszler cselédje, egy töpörödött, japán öregasszony dugta ki a fejét.
「ミスラ君は御出でですか。」
– Jó estét! Itthon van Miszler?
「いらっしゃいます。先ほどからあなた様を御待ち兼ねでござ
いました。」
– Jó estét! Már várja önt.
あいそ
御婆さんは愛想よくこう言いながら、すぐその玄関のつきあた
りにある、ミスラ君の部屋へ私を案内しました。
Barátságos válasza után az öregasszony rögtön Miszler bejárattal szembeni szobájába vezetett.
「今晩は、雨の降るのによく御出ででした。」
– Köszönöm, hogy ilyen esőben is elfáradt hozzám!
やわらかくちひげ
色のまっ黒な、眼の大きい、柔な口髭のあるミスラ君は、テエ
しん
ねじ
あいさつ
ブルの上にある石油ランプの心を撚りながら、元気よく私に挨拶
しました。
A sötét bőrű, nagy szemű, pihés bajszú Miszler az asztalon levő
petróleumlámpa kanócát csavargatva köszöntött vidáman.
2
芥川龍之介:魔術 Akutagava Rjúnoszuke: Mágia
「いや、あなたの魔術さえ拝見出来れば、雨くらいは何ともあ
りません。
– Ugyan, mit nekem az eső, ha láthatom a mágiáját!
いす
私は椅子に腰かけてから、うす暗い石油ランプの光に照され
た、陰気な部屋の中を見廻しました。
Leültem a székre, és körbefuttattam a tekintetemet a halvány
petróleumlámpa által megvilágított komor szobán.
ミスラ君の部屋は質素な西洋間で、まん中にテエブルが一つ、
かべぎわ
壁側に手ごろな書棚が一つ、それから窓の前に机が一つ——ほか
にはただ我々の腰をかける、椅子が並んでいるだけです。しかも
ふち
その椅子や机が、みんな古ぼけた物ばかりで、縁へ赤く花模様を
はで
織り出した、派手なテエブル掛でさえ、今にもずたずたに裂ける
あらわ
かと思うほど、糸目が露になっていました。
Miszler szobája egyszerű nyugati stílusú volt, a közepén asztallal, a fal mellett egy közepes méretű könyvespolccal, az ablak mellett pedig egy íróasztallal. Ezeken a bútorokon kívül csak a nekünk
odakészített székek álltak benne. Azonban mind a szék, mind az
íróasztal nagyon ósdi volt, és még a cicomás, piros, virágmintával szegélyezett, szőtt asztalterítő is annyira foszlott volt, hogy úgy
tűnt, szinte bármelyik pillanatban cafatokra szakadhat.
私たちは挨拶をすませてから、しばらくは外の竹藪に降る雨の
音を聞くともなく聞いていましたが、やがてまたあの召使いの御
はまき
婆さんが、紅茶の道具を持ってはいって来ると、ミスラ君は葉巻
ふた
の箱の蓋を開けて、
すす
「どうです。一本。」と勧めてくれました。
Miután köszöntöttük egymást, egy darabig csendben hallgattuk
az eső hangját a bambuszok között. Nemsokára bejött az öreg
cseléd a teáskészlettel, Miszler pedig felnyitotta a szivarosdoboz
tetejét, és megkínált:
– Egy szivart?
ありがと
「難有う。」
– Köszönöm!
3
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
えんりょ
マッチ
私は遠慮なく葉巻を一本取って、燐寸の火をうつしながら、
Nem kérettem magam, elvettem egyet, és miközben a gyufával
meggyújtottam, ezt mondtam:
せいれい
「確かあなたの御使いになる精霊は、ジンとかいう名前でした
ね。するとこれから私が拝見する魔術と言うのも、そのジンの力
を借りてなさるのですか。」
– A szolgálatában álló szellemet ugyebár Dzsinnek hívják. Ezek
szerint az a mágia is, amit lesz szerencsém látni, ennek a dzsinnek
a varázserejével történik?
ミスラ君は自分も葉巻へ火をつけると、にやにや笑いながら、
におい
匀の好い煙を吐いて、
Miszler, miután a saját szivarját meggyújtotta, vigyorogva fújta
ki az illatos dohányfüstöt:
「ジンなどという精霊があると思ったのは、もう何百年も昔の
やわ
ことです。アラビヤ夜話の時代のこととでも言いましょうか。私
がハッサン・カンから学んだ魔術は、あなたでも使おうと思えば
さいみんじゅつ
使えますよ。高が進歩した催眠術に過ぎないのですから。——御
覧なさい。この手をただ、こうしさえすれば好いのです。」
– Az emberek több száz éve, talán az Ezeregyéjszaka meséi korában hittek abban, hogy létezik egy Dzsinn nevű szellem. Az én mágiámat, amit Hasszán Kántól tanultam, még maga is elsajátíthatja,
ha akarja. Ez ugyanis nem más, mint egy kifinomult hipnózistechnika. Nézze, csak ennyit kell tennem a kezemmel!
ミスラ君は手を挙げて、二三度私の眼の前へ三角形のようなも
のを描きましたが、やがてその手をテエブルの上へやると、縁へ
赤く織り出した模様の花をつまみ上げました。私はびっくりし
いす
て、思わず椅子をずりよせながら、よくよくその花を眺めました
が、確かにそれは今の今まで、テエブル掛の中にあった花模様の
一つに違いありません。が、ミスラ君がその花を私の鼻の先へ持
じゃこう
って来ると、ちょうど麝香か何かのように重苦しい匀さえするの
かんたん
もら
です。私はあまりの不思議さに、何度も感嘆の声を洩しますと、
むぞうさ
ミスラ君はやはり微笑したまま、また無造作にその花をテエブル
掛の上へ落しました。勿論落すともとの通り花は織り出した模様
4
芥川龍之介:魔術 Akutagava Rjúnoszuke: Mágia
になって、つまみ上げること所か、花びら一つ自由には動かせな
くなってしまうのです。「どうです。訳はないでしょう。今度
は、このランプを御覧なさい。」
Miszler felemelte a kezét, és két-három háromszöget rajzolt vele
a szemem előtt a levegőbe, majd mikor visszatette az asztalra,
kicsípett egy piros virágot a terítő széléből! Meglepetésemben
önkéntelenül is közelebb húztam a széket, hogy jobban megnézzem a virágot, de az bizony nem volt más, mint ami eddig az asztalterítő mintáját képezte! Amikor pedig Miszler az orrom alá dugta,
még azt is éreztem, hogy erős, pézsmához hasonló illata van. Hitetlenkedve felkiáltottam néhányszor, mire Miszler könnyed mosollyal visszaejtette a virágot a terítőre. Mondanom sem kell, az
megint a terítő szőtt mintájának olyan szerves része lett, hogy
egyetlen szirma sem rezdült, arról pedig szó sem lehetett, hogy valaki azt onnan kicsippentse.
– Mit szól hozzá? Ugye hihetetlen! Most pedig nézze a lámpát!
ミスラ君はこう言いながら、ちょいとテエブルの上のランプを
ひょうし
置き直しましたが、その拍子にどういう訳か、ランプはまるで
こま
ひとところ
独楽のように、ぐるぐる廻り始めました。それもちゃんと一所に
しんぼう
止ったまま、ホヤを心棒のようにして、勢いよく廻り始めたので
はじめ
きも
す。初の内は私も胆をつぶして、万一火事にでもなっては大変だ
と、何度もひやひやしましたが、ミスラ君は静に紅茶を飲みなが
ようす
ら、一向騒ぐ容子もありません。そこで私もしまいには、すっか
すわ
り度胸が据ってしまって、だんだん早くなるランプの運動を、眼
も離さず眺めていました。
Ezzel megigazította az asztalon a lámpát, mire az – ki tudja
miért – gyorsan pörögni kezdett, mint egy búgócsiga. Szépen egy
helyben állva, a lámpaüveggel, mint valami forgó tengellyel indult
heves forgásnak. Először megrémültem, hogy tűz lesz, és a gondolatra kivert a víz, de Miszler egyáltalán nem izgult, csak nyugodtan
szürcsölgette a teáját. Ebből lassan én is bátorságot merítettem, és
le sem vettem a szemem az egyre gyorsabban forgó lámpáról.
かさ
ほのお
また実際ランプの蓋が風を起して廻る中に、黄いろい焔がたっ
またた
た一つ、瞬きもせずにともっているのは、何とも言えず美しい、
5
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
みもの
不思議な見物だったのです。が、その内にランプの廻るのが、い
すみやか
よいよ速になって行って、とうとう廻っているとは見えないほ
ま
ど、澄み渡ったと思いますと、いつの間にか、前のようにホヤ一
ゆが
けしき
つ歪んだ気色もなく、テエブルの上に据っていました。
Gyönyörű, megmagyarázhatatlan látvány volt, ahogy a lámpaernyő forgása által keltett szélben a sárga láng rezzenéstelenül égett.
A lámpa egyre gyorsabban forgott, egészen addig, amíg nem is lehetett szemmel követni. Áttetszőnek tűnt, és egyszer csak megint
nyugodtan állt az asztalon, ugyanolyan sértetlenül, mint azelőtt.
だま
「驚きましたか。こんなことはほんの子供瞞しですよ。それと
もあなたが御望みなら、もう一つ何か御覧に入れましょう。」
– Ugye meglepődött? Pedig csak egy egyszerű, gyerekek
ámítására való trükk volt. Mutassak esetleg valami mást?
うしろ
かべぎわ
ミスラ君は後を振返って、壁側の書棚を眺めましたが、やがて
その方へ手をさし伸ばして、招くように指を動かすと、今度は書
棚に並んでいた書物が一冊ずつ動き出して、自然にテエブルの上
まで飛んで来ました。そのまた飛び方が両方へ表紙を開いて、夏
こうもり
の夕方に飛び交う蝙蝠のように、ひらひらと宙へ舞上るのです。
くわ
あっけ
私は葉巻を口へ啣えたまま、呆気にとられて見ていましたが、書
物はうす暗いランプの光の中に何冊も自由に飛び廻って、一々行
儀よくテエブルの上へピラミッド形に積み上りました。しかも残
らずこちらへ移ってしまったと思うと、すぐに最初来たのから動
かえ
き出して、もとの書棚へ順々に飛び還って行くじゃありません
か。
Miszler hátrafordulva a könyvespolcot nézte, majd kezével hívogató mozdulatokat tett. Erre a polcokon sorakozó könyvek, mintha mi sem lenne természetesebb, az asztal fölé repültek. Az sem
mindegy, hogy hogyan: a borítójukat kitárva úgy repkedtek, mint
a nyári estéken a denevérek. Én szivarral a számban álmélkodva
néztem, ahogy a könyvek a lámpa halvány fényében egyenként,
jól nevelten piramiskupacba rendeződtek az asztalon. Ahogy már
mindegyik ott volt, rögtön meg is indultak, és olyan sorrendben,
ahogy jöttek, szépen visszarepültek a könyvespolcra!
6
芥川龍之介:魔術 Akutagava Rjúnoszuke: Mágia
かりと
が、中でも一番面白かったのは、うすい仮綴じの書物が一冊、
やはり翼のように表紙を開いて、ふわりと空へ上りましたが、し
ばらくテエブルの上で輪を描いてから、急に頁をざわつかせる
さかおと
と、逆落しに私の膝へさっと下りて来たことです。どうしたのか
と思って手にとって見ると、これは私が一週間ばかり前にミスラ
フランス
君へ貸した覚えがある、仏蘭西の新しい小説でした。
A legérdekesebb közülük az a papírborítású könyv volt, amelyik
szintén kitárt borítóval felreppent, néhány kört tett az asztal felett,
majd hirtelen lapjait suhogtatva a térdemre telepedett. Vajon
miért? Mikor jobban megnéztem, ráismertem arra az új francia
regényre, amit én adtam kölcsön Miszlernek egy hete.
ながなが
ありがと
「永々御本を難有う。」
– Köszönöm szépen a könyvet!
ミスラ君はまだ微笑を含んだ声で、こう私に礼を言いました。
もちろん
勿論その時はもう多くの書物が、みんなテエブルの上から書棚の
中へ舞い戻ってしまっていたのです。私は夢からさめたような心
ざんじ
もちで、暫時は挨拶さえ出来ませんでしたが、その内にさっきミ
スラ君の言った、「私の魔術などというものは、あなたでも使お
うと思えば使えるのです。」という言葉を思い出しましたから、
Miszler változatlan mosollyal mondta ezt nekem. Ekkorra már a
sok könyv persze mind visszarepült a polcra. Mintha csak álomból
ébredtem volna, egy darabig szólni sem bírtam, de aztán eszembe
jutottak Miszler szavai, miszerint az ő mágiáját még én is meg tudom tanulni. Ezt mondtam:
ひょうばん
「いや、兼ね兼ね評判はうかがっていましたが、あなたのお使
いなさる魔術が、これほど不思議なものだろうとは、実際、思い
もよりませんでした。ところで私のような人間にも、使って使え
ないことのないと言うのは、御冗談ではないのですか。」
– Hallottam a hírét, de nem is gondoltam volna, hogy ennyire
különös az ön mágiája. De mondja csak, nem viccelt, amikor azt
mondta, hogy ezt egy magamfajta ember is elsajátíthatja, ha akarja?
7
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
ぞうさ
「使えますとも。誰にでも造作なく使えます。ただ——」と言
いかけてミスラ君はじっと私の顔を眺めながら、いつになく
まじめ
真面目な口調になって、
– Dehogy vicceltem! Bárki könnyedén utánozhatja. Egy feltétellel… – mondta Miszler, miközben az arcomat fürkészve hirtelen
komolyra fordította a hangját:
「ただ、欲のある人間には使えません。ハッサン・カンの魔術
を習おうと思ったら、まず欲を捨てることです。あなたにはそれ
が出来ますか。」
– … a kapzsi emberek nem tudják ezt csinálni. Ha meg akarja
tanulni Hasszán Kán módszerét, akkor meg kell szabadulnia a
mohóságtól. Képes maga erre?
「出来るつもりです。」
– Azt hiszem, igen.
私はこう答えましたが、何となく不安な気もしたので、すぐに
あと
また後から言葉を添えました。
Így válaszoltam, de kicsit bizonytalan is voltam, ezért még
hozzáfűztem:
「魔術さえ教えて頂ければ。」
– …persze, csak ha megtanít a mágiára.
それでもミスラ君は疑わしそうな眼つきを見せましたが、さす
ぶしつけ
がにこの上念を押すのは無躾だとでも思ったのでしょう。やがて
おおよう
うなず
大様に頷きながら、
Miszler gyanakodva nézett, de illetlenségnek érezhette tovább
feszegetni a dolgot. Rövid gondolkodás után, nagyvonalúan bólintott:
「では教えて上げましょう。が、いくら造作なく使えると言っ
おとま
ても、習うのには暇もかかりますから、今夜は私の所へ御泊りな
さい。」
– Jól van, megtanítom. Ugyan nem nehéz, de beletelik némi időbe, ezért maradjon itt éjszakára!
「どうもいろいろ恐れ入ります。」
8
芥川龍之介:魔術 Akutagava Rjúnoszuke: Mágia
– Előre is köszönöm!
私は魔術を教えて貰う嬉しさに、何度もミスラ君へ御礼を言い
とんちゃく
けしき
ました。が、ミスラ君はそんなことに頓着する気色もなく、静に
椅子から立上ると、
Egyfolytában hálálkodtam Miszlernek, annyira boldog voltam,
hogy megtanulhatom tőle a mágiát. Azonban úgy tűnt, hogy ez őt
nem érdekli, felállt és ezt mondta:
「御婆サン。御婆サン。今夜ハ御客様ガ御泊リニナルカラ、寝
床ノ仕度ヲシテ置イテオクレ。」
– NÉNÉM! MA A VENDÉG NÁLUNK ALSZIK, VESSE MEG
NEKI AZ ÁGYAT!
私は胸を躍らしながら、葉巻の灰をはたくのも忘れて、まとも
に石油ランプの光を浴びた、親切そうなミスラ君の顔を思わずじ
っと見上げました。
Szívem majd kiugrott örömömben, és úgy rámeredtem Miszler
lámpával megvilágított, kedves arcára, hogy még a hamut is elfelejtettem lepöccinteni a szivaromról.
のち
私がミスラ君に魔術を教わってから、一月ばかりたった後のこ
とです。これもやはりざあざあ雨の降る晩でしたが、私は銀座の
くらぶ
だんろ
ある倶楽部の一室で、五六人の友人と、暖炉の前へ陣取りなが
ら、気軽な雑談に耽っていました。
Egy hónappal azután történt, hogy Miszler megtanított a mágiára. Most is esős este volt, amikor a ginzai klub egyik helyiségében
öt-hat barátommal együtt a kandallót körülülve könnyed beszélgetésbe feledkeztünk.
あまあし
何しろここは東京の中心ですから、窓の外に降る雨脚も、しっ
きりなく往来する自働車や馬車の屋根を濡らすせいか、あの、
おおもり
大森の竹藪にしぶくような、ものさびしい音は聞えません。
Látszik, hogy Tokió közepén vagyunk: az ablak túloldalán zuhogó eső a szünet nélkül elhaladó autók és lovaskocsik tetejét verte, és talán ezért nem keltett olyan szomorú hangot, mint Ómoriban a bambuszok között.
9
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
勿論窓の内の陽気なことも、明い電燈の光と言い、大きなモロ
いす
よせぎざいく
ッコ皮の椅子と言い、あるいはまた滑かに光っている寄木細工の
ゆか
せいれい
床と言い、見るから精霊でも出て来そうな、ミスラ君の部屋など
とは、まるで比べものにはならないのです。
Az erős villanylámpáknak, a nagy marokkói bőrfoteleknek vagy
a fényezett intarziás padlónak köszönhetően az ablakon belüli
vidám hangulat össze sem volt hasonlítható Miszler szobájához,
ahol bármelyik pillanatban szellemek bukkanhatnak elő.
りょう
私たちは葉巻の煙の中に、しばらくは猟の話だの競馬の話だの
をしていましたが、その内に一人の友人が、吸いさしの葉巻を
だんろ
暖炉の中に抛りこんで、私の方へ振り向きながら、
A szivarfüstben egy ideig a vadászatról, a lóversenyről és hasonlókról beszélgettünk, amikor egyszer csak az egyik barátom a
félig elszívott szivarját a kandallóba dobva felém fordult, és ezt
mondta:
ひょうばん
「君は近頃魔術を使うという評判だが、どうだい。今夜は一つ
僕たちの前で使って見せてくれないか。」
– Azt beszélik, képes vagy a mágiára. Mi igaz ebből? Nem mutatnád meg ma este nekünk?
「好いとも。」
– Éppenséggel megmutathatom.
もた
おうへい
私は椅子の背に頭を靠せたまま、さも魔術の名人らしく、横柄
にこう答えました。
A fejemet a fotel támláján nyugtatva úgy válaszoltam, mint egy
nagy mágus.
てじなし
「じゃ、何でも君に一任するから、世間の手品師などには出来
そうもない、不思議な術を使って見せてくれ給え。」
– Rád bízom, hogy mit, de olyan mágiát mutass, amilyenre a
mai bűvészek nem képesek!
友人たちは皆賛成だと見えて、てんでに椅子をすり寄せなが
おもむろ
ら、促すように私の方を眺めました。そこで私は徐に立ち上っ
て、
10
芥川龍之介:魔術 Akutagava Rjúnoszuke: Mágia
A barátaimnak tetszett az ötlet, és a foteleiket közelebb húzva
sürgetően néztek rám. Ekkor én lassan felálltam, és ezt mondtam:
しかけ
「よく見ていてくれ給えよ。僕の使う魔術には、種も仕掛もな
いのだから。」
– Jól figyeljetek! Az én mágiámban nincs semmiféle
bűvésztrükk vagy preparálás.
私はこう言いながら、両手のカフスをまくり上げて、暖炉の中
さか
むぞうさ
に燃え盛っている石炭を、無造作に掌の上へすくい上げました。
あらぎも
ひし
私を囲んでいた友人たちは、これだけでも、もう荒胆を挫がれた
やけど
のでしょう。皆顔を見合せながらうっかり側へ寄って火傷でもし
ては大変だと、気味悪るそうにしりごみさえし始めるのです。
Ezzel feltűrtem a mandzsettámat, és a kezembe vettem az izzó
parazsat a kandallóból. A körülöttem álló barátaim bizonyára már
ennyitől is hideglelést kaptak. Egymásra néztek, és attól félve,
hogy a közelemben megéghetnek, borzongva hátrálni kezdtek.
そこで私の方はいよいよ落着き払って、その掌の上の石炭の火
を、しばらく一同の眼の前へつきつけてから、今度はそれを勢い
ゆか
ま
よく寄木細工の床へ撒き散らしました。その途端です、窓の外に
にわか
降る雨の音を圧して、もう一つ変った雨の音が俄に床の上から起
てのひら
ったのは。と言うのはまっ赤な石炭の火が、私の掌を離れると同
時に、無数の美しい金貨になって、雨のように床の上へこぼれ飛
んだからなのです。
Én nyugodtan odatartottam eléjük a tenyeremen a parazsat,
majd lendületesen rászórtam az intarziás padlóra. Ekkor az ablakon túli eső hangját elnyomva, hirtelen egy másik, különös esőhang ütötte meg a fülünket lentről. Ugyanis a vörös parázs a kezemet elhagyva megszámlálhatatlan gyönyörű aranytallérrá változott, és csilingelő esőként hullott a földre!
かっさい
友人たちは皆夢でも見ているように、茫然と喝采するのさえも
忘れていました。
A barátaim mintha csak álmot láttak volna, úgy ledermedtek,
hogy még ujjongani is elfelejtettek.
「まずちょいとこんなものさ。」
11
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
– Hát, valami ilyesmiről lenne szó.
私は得意の微笑を浮べながら、静にまた元の椅子に腰を下しま
した。
Büszkén mosolyogva, csendesen visszaültem a helyemre.
「こりゃ皆ほんとうの金貨かい。」
あっけ
たず
呆気にとられていた友人の一人が、ようやくこう私に尋ねたの
は、それから五分ばかりたった後のことです。
Öt percnek kellett eltelnie, mire az álmélkodó barátaim egyike
megszólalt végre:
– Ez tényleg mind valódi arany?
「ほんとうの金貨さ。嘘だと思ったら、手にとって見給え。」
– Mi lenne más? Ha nem hiszed, kapj fel egyet és nézd meg!
やけど
「まさか火傷をするようなことはあるまいね。」
– Remélem nem éget meg!
友人の一人は恐る恐る、床の上の金貨を手にとって見ました
が、
Az egyikük félve felemelt egy aranytallért a földről.
ほうき
「成程こりゃほんとうの金貨だ。おい、給仕、箒と塵取りとを
持って来て、これを皆掃き集めてくれ。」
– Nahát, ez tényleg az! Pincér, hozzon egy seprűt meg egy
szemétlapátot, és söpörje össze ezeket!
給仕はすぐに言いつけられた通り、床の上の金貨を掃き集め
うずたか
て、堆く側のテエブルへ盛り上げました。友人たちは皆そのテエ
ブルのまわりを囲みながら、
A pincér engedelmesen felsöpörte a padlóról az aranyat, és egy
halomba rakta oldalt az asztalon. A barátaim az asztal köré gyűltek.
「ざっと二十万円くらいはありそうだね。」
– Ez legalább 200 ezer jen.
きゃしゃ
「いや、もっとありそうだ。華奢なテエブルだった日には、つ
ぶれてしまうくらいあるじゃないか。」
12
芥川龍之介:魔術 Akutagava Rjúnoszuke: Mágia
– Van ez több is. Ha egy kicsit gyengébb lenne az asztal, össze is
roskadna alatta.
「何しろ大した魔術を習ったものだ。石炭の火がすぐに金貨に
なるのだから。」
– Ez aztán varázslat a javából! A parázsból egy pillanat alatt
arany lett.
「これじゃ一週間とたたない内に、岩崎や三井にも負けないよ
うな金満家になってしまうだろう。」などと、口々に私の魔術を
ほ
いす
褒めそやしました。が、私はやはり椅子によりかかったまま、悠
然と葉巻の煙を吐いて、
– Ezzel egy hét alatt olyan milliomos lehetne belőled, hogy Ivaszaki és Micui elbújhatna melletted!
Ilyen és ehhez hasonló dicséretekkel illették a mágiámat. Én
még mindig a fotelben hátradőlve kifújtam a szivarom füstjét, és
ezt mondtam:
「いや、僕の魔術というやつは、一旦欲心を起したら、二度と
使うことが出来ないのだ。だからこの金貨にしても、君たちが見
ほう
てしまった上は、すぐにまた元の暖炉の中へ抛りこんでしまおう
と思っている。」
– Sajnos nem, mert az én mágikus erőm elvész, ha egyszer kapzsi leszek. Ezért ezt az aranyat is vissza fogom dobni a tűzbe, ha
már kinézegettétek magatokat.
友人たちは私の言葉を聞くと、言い合せたように、反対し始め
ました。これだけの大金を元の石炭にしてしまうのは、もったい
ない話だと言うのです。が、私はミスラ君に約束した手前もあり
ごうじょう
ますから、どうしても暖炉に抛りこむと、剛情に友人たちと争い
こうかつ
ました。すると、その友人たちの中でも、一番狡猾だという評判
のあるのが、鼻の先で、せせら笑いながら、
A barátaim erre egyszerre zúgolódni kezdtek. Azt mondták, hogy
kár lenne parázzsá változtatni ennyi pénzt. Engem kötött a Miszlernek tett ígéretem, és csökönyösen viaskodtam a barátaimmal,
hogy dobjuk vissza a kandallóba. Egyszer csak az egyik barátom,
aki a legravaszabb volt valamennyiünk között, pökhendi módon,
gúnyosan nevetve így szólt:
13
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
「君はこの金貨を元の石炭にしようと言う。僕たちはまたした
ひ
くないと言う。それじゃいつまでたった所で、議論が干ないのは
当り前だろう。そこで僕が思うには、この金貨を元手にして、君
かるた
が僕たちと骨牌をするのだ。そうしてもし君が勝ったなら、石炭
い
にするとも何にするとも、自由に君が始末するが好い。が、もし
僕たちが勝ったなら、金貨のまま僕たちへ渡し給え。そうすれば
御互の申し分も立って、至極満足だろうじゃないか。」
– Te azt mondod, hogy megint parazsat akarsz csinálni az
aranyból. Mi pedig ezt nem akarjuk. Így sohasem jutunk dűlőre.
Mi lenne, ha elkezdenénk kártyázni belőle? Ha nyersz, akkor
felőlünk azt csinálsz vele, amit akarsz. Akár a tűzbe is vetheted. Ha
viszont mi nyerünk, át kell engedned nekünk. Így mindkét fél véleménye érvényesülhet, elégedettek lehetünk.
それでも私はまだ首を振って、容易にその申し出しに賛成しよ
あざけ
えみ
うとはしませんでした。所がその友人は、いよいよ嘲るような笑
ず
を浮べながら、私とテエブルの上の金貨とを狡るそうにじろじろ
見比べて、
Én még mindig csak a fejemet ráztam, és nem adtam be a derekamat. A barátom azonban még gúnyosabban mosolygott, és ravasz szemmel nézett hol rám, hol pedig az aranyra az asztalon.
かるた
「君が僕たちと骨牌をしないのは、つまりその金貨を僕たちに
取られたくないと思うからだろう。それなら魔術を使うために、
せっかく
欲心を捨てたとか何とかいう、折角の君の決心も怪しくなってく
る訳じゃないか。」
– Biztosan azért nem játszol velünk, mert sajnálod tőlünk az
aranyat! Rozoga lábakon áll az érved, miszerint a mágia érdekében
úgymond feláldoztad a kapzsiságodat.
「いや、何も僕は、この金貨が惜しいから石炭にするのじゃな
い。」
– Nem azért akarom parázzsá változtatni, mert sajnálom tőletek!
かるた
「それなら骨牌をやり給えな。」
– Akkor rajta, kártyázz velünk!
14
芥川龍之介:魔術 Akutagava Rjúnoszuke: Mágia
何度もこういう押問答を繰返した後で、とうとう私はその友人
もとで
かるた
の言葉通り、テエブルの上の金貨を元手に、どうしても骨牌を闘
はめ
わせなければならない羽目に立ち至りました。勿論友人たちは皆
大喜びで、すぐにトランプを一組取り寄せると、部屋の片隅にあ
かるたづくえ
せ
る骨牌机を囲みながら、まだためらい勝ちな私を早く早くと急き
立てるのです。
A hosszas huzavona vége az lett, hogy a barátom javaslatának
megfelelően, az asztalon lévő pénzzel kártyáznom kellett. Én még
mindig bizonytalan voltam, de a barátaim örvendezve kártyát hozattak, és a terem egyik sarkában álló kártyaasztal köré gyűlve sürgettek.
ですから私も仕方がなく、しばらくの間は友人たちを相手に、
いやいや かるた
嫌々骨牌をしていました。が、どういうものか、その夜に限っ
かるた
て、ふだんは格別骨牌上手でもない私が、嘘のようにどんどん勝
つのです。するとまた妙なもので、始は気のりもしなかったの
が、だんだん面白くなり始めて、ものの十分とたたない内に、い
かるた
つか私は一切を忘れて、熱心に骨牌を引き始めました。
Nem volt mit tennem, egy darabig kénytelen voltam kártyázni
velük, akármennyire nem esett ínyemre. És mit ad isten, én, aki
általában nem vagyok túl jó játékos, hihetetlen módon egyre csak
nyertem! Az volt a furcsa, hogy ettől még a kedvem is megjött a
játékhoz. Nem telt bele tíz perc, és máris mindenről megfeledkezve, izgatottan húztam a lapokat.
ま
友人たちは、元より私から、あの金貨を残らず捲き上げるつも
かるた
りで、わざわざ骨牌を始めたのですから、こうなると皆あせりに
けっそう
あせって、ほとんど血相さえ変るかと思うほど、夢中になって勝
負を争い出しました。が、いくら友人たちが躍起となっても、私
は一度も負けないばかりか、とうとうしまいには、あの金貨とほ
きんだか
ぼ同じほどの金高だけ、私の方が勝ってしまったじゃありません
か。するとさっきの人の悪い友人が、まるで、気違いのような勢
ふだ
いで、私の前に、札をつきつけながら、
Erre a barátaim, akik azért kezdtek el velem játszani, hogy szépen elnyerjék tőlem az összes aranyat, egyre idegesebbek lettek, és
15
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
szinte belesápadtak az igyekezetükbe. Ennek ellenére bármennyire hevesen is játszottak, nemhogy nem veszítettem, de a végén legalább még egyszer annyi pénzt sikerült nyernem, mint az arany
volt! Ekkor az előbbi rosszhiszemű barátom szinte tébolyodottan
nekem tartotta a paklit, és ezt mondta:
「さあ、引き給え。僕は僕の財産をすっかり賭ける。地面も、
かさく
家作も、馬も、自働車も、一つ残らず賭けてしまう。その代り君
はあの金貨のほかに、今まで君が勝った金をことごとく賭けるの
だ。さあ、引き給え。」
– Húzz! Én minden vagyonomat felteszem. A földemet, a házamat, a lovamat, az autómat, kivétel nélkül mindent. Cserébe te pedig felteszed az aranyat, és az eddig elnyert összes pénzt ! Na, húzz!
せつな
私はこの刹那に欲が出ました。テエブルの上に積んである、山
のような金貨ばかりか、折角私が勝った金さえ、今度運悪く負け
たが最後、皆相手の友人に取られてしまわなければなりません。
のみならずこの勝負に勝ちさえすれば、私は向うの全財産を一度
に手へ入れることが出来るのです。こんな時に使わなければどこ
かい
に魔術などを教わった、苦心の甲斐があるのでしょう。そう思う
や
たて
と私は矢も楯もたまらなくなって、そっと魔術を使いながら、決
闘でもするような勢いで、
Erre elkapott a mohóság. Nemcsak az asztalon lévő aranyat, hanem még az idáig elnyert pénzt is elveszíthetem, ha most elpártol
tőlem a szerencse. Viszont, ha nyerek, akkor mindene az enyém
lesz. Mikor, ha ne most vegyem hasznát a fáradságos munkával
megtanult mágiának? Erre a gondolatra nem bírtam magammal,
és titokban mágiát használva, ha harc, hát legyen harc, ezt mondtam:
「よろしい。まず君から引き給え。」
– Felőlem mehet. Először te húzz!
く
「九。」
– Kilences.
キング
「王様。」
– Király.
16
芥川龍之介:魔術 Akutagava Rjúnoszuke: Mágia
私は勝ち誇った声を挙げながら、まっ蒼になった相手の眼の前
ふだ
へ、引き当てた札を出して見せました。すると不思議にもその
かるた
キング
かんむり
もた
骨牌の王様が、まるで魂がはいったように、冠をかぶった頭を擡
ふだ
げて、ひょいと札の外へ体を出すと、行儀よく剣を持ったまま、
にやりと気味の悪い微笑を浮べて、
Diadalmasan felkiáltottam, és a falfehérré vált partnerem orra
elé dugtam a lapot. Ekkor különös dolog történt. A király, mintha
lélek szállt volna bele, felemelte koronás fejét, kilépett a kártyából,
majd ahogy kell, karddal a kezében, hátborzongató mosollyal a
száján, ismerős hangon ezt mondta:
「御婆サン。御婆サン。御客様ハ御帰リニナルソウダカラ、寝
床ノ仕度ハシナクテモ好イヨ。」
– NÉNÉM! A VENDÉG HAZAMEGY, NEM KELL
MEGÁGYAZNI NEKI!
と、聞き覚えのある声で言うのです。と思うと、どういう訳
あまあし
か、窓の外に降る雨脚までが、急にまたあの大森の竹藪にしぶく
ぶ
ような、寂しいざんざ降りの音を立て始めました。
Ekkor ki tudja miért, a kinti eső is hirtelen olyan szomorúan
kezdett esni, mint akkor ott Ómoriban a bambuszerdőcskében.
ふと気がついてあたりを見廻すと、私はまだうす暗い石油ラン
かるた
キング
プの光を浴びながら、まるであの骨牌の王様のような微笑を浮べ
ているミスラ君と、向い合って坐っていたのです。
Feleszmélve körülnéztem, és láttam, hogy még mindig a petróleumlámpa sápadt fényénél, a kártya királyához hasonlóan mosolygó Miszlerrel szemben ülök.
はさ
私が指の間に挟んだ葉巻の灰さえ、やはり落ちずにたまってい
る所を見ても、私が一月ばかりたったと思ったのは、ほんの二三
分の間に見た、夢だったのに違いありません。けれどもその二三
分の短い間に、私がハッサン・カンの魔術の秘法を習う資格のな
い人間だということは、私自身にもミスラ君にも、明かになって
しまったのです。私は恥しそうに頭を下げたまま、しばらくは口
もきけませんでした。
Az ujjaim között tartott szivarom hamuja sem esett még le, vagyis amit én egy hónapnak éreztem, nem volt más, mint néhány per17
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
ces álom. Ez alatt a két-három perc alatt azonban saját magam és
Miszler számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem vagyok méltó arra, hogy megtanuljam Hasszán Kán mágiáját. Lehajtott fejjel, szótlanul ültem szégyenemben egy ideig.
「私の魔術を使おうと思ったら、まず欲を捨てなければなりま
せん。あなたはそれだけの修業が出来ていないのです。」
– Ha az én mágiámat akarja használni, meg kell szabadulnia a
mohó vágyaitól. Maga még nem elég érett erre.
ミスラ君は気の毒そうな眼つきをしながら、縁へ赤く花模様を
ひじ
織り出したテエブル掛の上に肘をついて、静にこう私をたしなめ
ました。
Így dorgált csendesen, miközben sajnálkozó tekintettel
rákönyökölt a virágmintás szélű, szőtt asztalterítőre.
18
芥川龍之介:尾生の信 Akutagava Rjúnoszuke: Biszei hite
芥川龍之介:尾生の信
Akutagava Rjúnoszuke: Biszei hite
びせい
たたず
尾生は橋の下に佇んで、さっきから女の来るのを待っている。
Biszei már egy ideje a híd alatt állt, és várta a nőt.
きょうらん
つたかずら
は
見上げると、高い石の橋欄には、蔦蘿が半ば這いかかって、
はくい
時々その間を通りすぎる往来の人の白衣の裾が、鮮かな入日に照
らされながら、悠々と風に吹かれて行く。が、女は未だに来な
い。
Felnézett, és látta, hogy a híd kőkorlátját félig benőtte a
vadszőlő, és a lemenő nap fényében a szellő a mögötte időnként elhaladó emberek fehér ruhájának szélét lengette. De a nő még nem
jött.
す
尾生はそっと口笛を鳴しながら、気軽く橋の下の洲を見渡し
た。
Jókedvűen fütyörészve nézte a híd alatti fövenyt.
こうでい
あま
橋の下の黄泥の洲は、二坪ばかりの広さを剰して、すぐに水と
みずぎわ
あし
おおかたかに
すみか
続いている。水際の蘆の間には、大方蟹の棲家であろう、いくつ
まる
も円い穴があって、そこへ波が当る度に、たぶりと云うかすかな
音が聞えた。が、女は未だに来ない。
Az agyagos sárga homok alig néhány négyzetmétert foglalt csak
el, utána már rögtön a víz következett. A partmenti nádast kerek
lyukak, talán rákok lakhelyei pettyezték, és bugyborékoló hang
hallatszott, ahányszor a hullámok átfutottak felettük. De a nő még
nem jött.
19
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
ほ
いっそう
尾生はやや待遠しそうに水際まで歩を移して、舟一艘通らない
静な川筋を眺めまわした。
Biszei kissé türelmetlenül lement a vízhez. Nézte csendes
folyását, amit nem zavart meg egyetlen csónak sem.
あし
すきま
川筋には青い蘆が、隙間もなくひしひしと生えている。のみな
ところどころかわやなぎ
らずその蘆の間には、所々に川楊が、こんもりと円く茂ってい
おもて
る。だからその間を縫う水の面も、川幅の割には広く見えない。
おび
きらら
ただ、帯ほどの澄んだ水が、雲母のような雲の影をたった一つ
めっき
鍍金しながら、ひっそりと蘆の中にうねっている。が、女は未だ
に来ない。
A folyópartot sűrűn benőtte a zöld nád, amelyből imitt-amott
fűzfák kupolaszerűen leomló dús ágai emelkedtek ki. A növényzet
között bujkálva a folyó nem látszott olyan szélesnek, mint amilyen
valójában volt. A nádasban kanyargó víz tiszta szalagja egy
csillámló felhőt fémesre festett. De a nő még nem jött.
す
尾生は水際から歩をめぐらせて、今度は広くもない洲の上を、
あちらこちらと歩きながら、おもむろに暮色を加えて行く、あた
りの静かさに耳を傾けた。
Biszei eljött a víztől. A keskeny fövenyen járkált tovább fel- s alá,
miközben a lassan bealkonyodó táj csendjét hallgatta.
こうじん
くつ
橋の上にはしばらくの間、行人の跡を絶ったのであろう。沓の
ひづめ
音も、蹄の音も、あるいはまた車の音も、そこからはもう聞えて
来ない。風の音、蘆の音、水の音、——それからどこかでけたた
あおさぎ
ましく、蒼鷺の啼く声がした。と思って立止ると、いつか潮がさ
こうでい
し出したと見えて、黄泥を洗う水の色が、さっきよりは間近に光
っている。が、女は未だに来ない。
A hídról egy idő múlva elfogytak a járókelők. Már nem hallatszott onnan sem a lépteik zaja, sem a paták dobogása, sem pedig a
kocsik zörgése. Csak a szél zúgott és a nádas suhogott. Valahol egy
szürke gém rikácsolt. Biszei megállt, és látta, hogy megkezdődött a
dagály. A sárga agyagot nyaldosó víz már egészen a közelében csillogott. De a nő még nem jött.
20
芥川龍之介:尾生の信 Akutagava Rjúnoszuke: Biszei hite
まゆ
尾生は険しく眉をひそめながら、橋の下のうす暗い洲を、いよ
いよ足早に歩き始めた。その内に川の水は、一寸ずつ、一尺ず
たちのぼ
も
におい
つ、次第に洲の上へ上って来る。同時にまた川から立昇る藻の匀
や水の匀も、冷たく肌にまつわり出した。見上げると、もう橋の
きょうらん
上には鮮かな入日の光が消えて、ただ、石の橋欄ばかりが、ほの
くれがた
かに青んだ暮方の空を、黒々と正しく切り抜いている。が、女は
未だに来ない。
Biszei haragosan összeráncolta a szemöldökét, és szaporábban
kezdett járkálni a híd alatti fénytelen fövenyen. A folyó vize ezalatt
centiméterről centiméterre, egyre feljebb kúszott. A belőle
felszálló víz és hínár szaga hidegen ölelte körül. Felnézve már nem
látta a híd felett a lemenő nap fényét, csak a kőkorlát hasított ki
egy szabályos, fekete darabot a bealkonyult, sápadt égből. De a nő
még nem jött.
尾生はとうとう立ちすくんだ。
Biszei megdermedt.
たた
川の水はもう沓を濡しながら、鋼鉄よりも冷やかな光を湛え
ひざ
て、漫々と橋の下に広がっている。すると、膝も、腹も、胸も、
けいこく
こくはく
恐らくは頃刻を出ない内に、この酷薄な満潮の水に隠されてしま
みずかさ
ますます
うのに相違あるまい。いや、そう云う内にも水嵩は益高くなっ
りょうはぎ
て、今ではとうとう両脛さえも、川波の下に没してしまった。
が、女は未だに来ない。
A víz már a cipőjét áztatta, és még az acélnál is hidegebb fényt
árasztva borította be a híd alját. Várható volt, hogy a szívtelen,
megduzzadt folyó rövidesen ellepi a térdét, a hasát és a mellkasát
is. Miközben erre gondolt, az ár tovább emelkedett, és már a
lábszára is a hullámokba merült. De a nő még nem jött.
いちる
尾生は水の中に立ったまま、まだ一縷の望を便りに、何度も橋
の空へ眼をやった。
A vízben állt, és reménykedve fel-felpillantott a hídra.
21
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
ひた
そうぼう
こ
腹を浸した水の上には、とうに蒼茫たる暮色が立ち罩めて、
おちこち
遠近に茂った蘆や柳も、寂しい葉ずれの音ばかりを、ぼんやりし
もや
かす
すずき
た靄の中から送って来る。と、尾生の鼻を掠めて、鱸らしい魚が
ひるがえ
まばら
一匹、ひらりと白い腹を飜した。その魚の躍った空にも、疎なが
つたかずら
きょうらん
らもう星の光が見えて、蔦蘿のからんだ橋欄の形さえ、いち早い
まぎ
宵暗の中に紛れている。が、女は未だに来ない。……
A derekáig érő víz feletti párában a mindenfelé növő,
megszürkült nád és a fűzfák zizegtették búsan leveleiket. Egy fehér
hasát felvillantó sügér Biszei orrát súrolva, ficánkolva ugrott ki a
vízből. Az égen, melyet a hal most megzavart, elszórtan ragyogtak
a csillagok, és még a vadszőlős hídkorlát is beleveszett az éj hirtelen sötétjébe. De a nő még nem jött.
いっせん
あふ
夜半、月の光が一川の蘆と柳とに溢れた時、川の水と微風とは
ささや
静に囁き交しながら、橋の下の尾生の死骸を、やさしく海の方へ
こが
運んで行った。が、尾生の魂は、寂しい天心の月の光に、思い憧
れたせいかも知れない。ひそかに死骸を抜け出すと、ほのかに明
におい
も
るんだ空の向うへ、まるで水の匀や藻の匀が音もなく川から立ち
昇るように、うらうらと高く昇ってしまった。……
Az éjszaka közepén, amikor a hold fénye beborította a folyón
a nádast és fűzfákat, a víz a széllel összesúgva gyengéden a tengerbe sodorta Biszei tetemét a híd alól. Lelke azonban az ég közepén lebegő hold szomorkás fénye iránt epekedve csendesen kilépett testéből, és szelíden emelkedett egyre magasabbra, akárcsak a
víz és a hínár illata.
のち
るてん
けみ
それから幾千年かを隔てた後、この魂は無数の流転を閲して、
じんかん
また生を人間に託さなければならなくなった。それがこう云う私
に宿っている魂なのである。だから私は現代に生れはしたが、何
一つ意味のある仕事が出来ない。昼も夜も漫然と夢みがちな生活
きた
を送りながら、ただ、何か来るべき不可思議なものばかりを待っ
22
芥川龍之介:尾生の信 Akutagava Rjúnoszuke: Biszei hite
はくぼ
ている。ちょうどあの尾生が薄暮の橋の下で、永久に来ない恋人
をいつまでも待ち暮したように。
Aztán sok ezer év elteltével Biszei lelke számtalan test után végül
újra emberbe költözött. Bennem van most ez a lélek. Hiába születtem így ebbe a világba, nem tudok értelmes munkát végezni. Éjjel és nappal csak álomvilágban élek, és várom, hogy megtörténjen
a csoda. Éppen úgy, ahogy Biszei várta a végtelenségig soha meg
nem érkező kedvesét a híd alatti homályban.
23
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
楠山正雄:松山鏡
Kuszujama Maszao: A macujamai
tükör
一1
えちごのくにまつ
やまが
かたいなか
むかし越後国松の山家の片田舎に、おとうさんとおかあさんと
むすめ
にん す
娘と、おやこ三人住んでいるうちがありました。
Volt egyszer egy Macunojamaga nevű vidéki falu Ecsigo
országában. Ott élt egy házban az apa, az anya és a lányuk.
とき
ようじ
でき
きょうと
のぼ
ある時おとうさんは、よんどころない用事が出来て、京都へ上
むかし
えちご
みやこ
のぼ
ることになりました。昔のことで、越後から都へ上るといえば、
いくにち
いくにち
たび
かさ
やまさか
こ
い
幾日も、幾日も旅を重ねて、いくつとなく山坂を越えて行かなけ
た
のこ
ればなりません。ですから立って行くおとうさんも、あとに残る
しんぱい
したく
でき
おかあさんも心配でなりません。それで支度が出来て、これから
た
立とうというとき、おとうさんはおかあさんに、
Egyszer az apának fontos dolga akadt Kiotóban, oda kellett utaznia. Ekkoriban még egy ilyen út a hegyeken és völgyeken át soksok napig tartott. Nem csoda hát, hogy ő is és az otthon maradó
asszony is nagyon ideges volt. Mikor útra készen állt, ezt mondta
neki:
るす
たの
こども
き
「しっかり留守を頼むよ。それから子供に気をつけてね。」
– Vigyázz a házra és a gyerekre, asszony!
といいました。おかあさんも、
24
楠山正雄:松山鏡 Kuszujama Maszao: A macujamai tükör
だいじょうぶ
るすい
き
「大丈夫、しっかりお留守居をいたしますから、気をつけて、
はや
かえ
ぶじに早くお帰りなさいまし。」
といいました。
– Itthon minden rendben lesz, Te is járj szerencsével és siess haza! – válaszolta a felesége.
むすめ
こども
その中で娘はまだ子供でしたから、ついそこらへ出かけて、じ
かえ
く
おも
かな
かお
きにおとうさんが帰って来るもののように思って、悲しそうな顔
もしずに、
A lányuk még kicsi volt és azt hitte, hogy az apja csak valahova a
közelbe megy, így hát nem is szomorkodott.
るすばん
「おとうさん、おとなしくお留守番をしますから、おみやげを
か
くだ
買ってきて下さいな。」
– Édesapám, megígérem, hogy jó leszek, csak hozzon nekem valami vásárfiát!
わら
といいました。おとうさんは笑いながら、
Az ember nevetve válaszolt:
か
「よしよし。その代わり、おとなしく、おかあさんのいうこと
き
を聴くのだよ。」
といいました。
– Jól van, de aztán rossz szót ne halljak rólad!
た
い
きゅう
さび
おとうさんが立って行ってしまうと、うちの中は急に寂しくな
にち
ふつか
むすめ
しごと
りました。はじめの一日や二日は、娘もおかあさんのお仕事をし
あそ
みっか
よっか
ているそばでおとなしく遊んでおりましたが、三日四日となる
と、そろそろおとうさんがこいしくなりました。
A családfő nélkül hirtelen nagyon üres lett a ház. Az első egy-két
napon a kislány még nyugodtan játszadozott az anyja mellett, amíg
az dolgozott, de a harmadik-negyedik napon már elkezdte hiányolni az apját:
かえ
「おとうさん、いつお帰りになるのでしょうね。」
25
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
– Mikor jön már haza az én édesapám?
ね
かえ
「まだ、たんと寝なければお帰りにはなりませんよ。」
– Nagyon sokat kell még aludni addig!
きょうと
とお
ところ
「おかあさん、京都ってそんなに遠い所なの。」
– Hát olyan messze van az a Kiotó?
り
よ
い
「ええ、ええ、もうこれから百里の余もあって、行くだけに
とおか
かえ
十日あまりかかって、帰りにもやはりそれだけかかるのですから
ね。」
– Messze bizony, vagy 400 kilométerre. Jó tíz nap az út oda, és
vissza is legalább még egyszer annyi.
ま
「まあ、ずいぶん待ちどおしいのね。おとうさん、どんなおみ
か
やげを買っていらっしゃるでしょう。」
– Ej, de soká lesz még az! Vajon milyen ajándékot vesz majd nekem?
たの
ま
「それはきっといいものですよ。楽しみにして待っておいでな
さい。」
– Valami értékeset, meglátod! Csak várj rá türelmesen!
まいにち く
とおか
そんなことをいいいい、毎日暮らしているうちに、十日たち、
はつか
ひとつき
つきひ
二十日たち、もうかれこれ一月あまりの月日がたちました。
Eközben egyre csak teltek-múltak a napok. Tíz nap, húsz nap,
majd egy egész hónap is.
あ
ね
「もうたんと、ずいぶん飽きるほど寝たのに、まだおとうさん
かえ
はお帰りにならないの。」
むすめ
ま
き
かな
と、娘は待ち切れなくなって、悲しそうにいいました。
A kislány már nagyon türelmetlen volt, és szomorúan kifakadt:
– Hát mennyit kell még aludni, amíg édesapám végre hazajön?
ゆび
お
かぞ
おかあさんは指を折って日を数えながら、
Az anyja az ujjain a napokat számolva ezt mondta:
26
楠山正雄:松山鏡 Kuszujama Maszao: A macujamai tükör
かえ
じぶん
かえ
「ああ、もうそろそろお帰りになる時分ですよ。いつお帰りに
し
いま
なるか知れないから、今のうちにおへやのおそうじをして、そこ
らをきれいにしておきましょう。」
– Most már hamarosan itt kell lennie. Nem tudhatjuk, mikor
toppan be, így hát jobb lesz, ha még most szépen kitakarítunk.
ち
かた
むすめ
こういって散らかったおへやの中を片づけはじめますと、娘も
も
にわ
小さなほうきを持って、お庭をはいたりしました。
Ezzel nekiállt rendet rakni a szobában, a lánya pedig az udvart
söpörte fel egy kis seprűvel.
ゆうがた
にもつ
するとその日の夕方、おとうさんは荷物をしょって、
És lám, még aznap este meg is érkezett az apa egy zsákkal a
vállán:
つか
つか
「ああ、疲れた、疲れた。」
– Jaj, de elfáradtam!
かえ
き
こえ
き
むすめ
といいながら、帰って来ました。その声を聞くと、娘はあわて
だ
き
てとび出して来て、
A hangjára a lánya fürgén elészaladt és köszöntötte:
かえ
「おとうさん、お帰りなさい。」
– Isten hozta, édesapám!
といいました。おかあさんもうれしそうに、
Az asszony is boldog volt.
はや
かえ
「まあ、お早いお帰りでしたね。」
– Milyen hamar megjártad! – mondta, és segített levenni a
válláról a csomagot.
せなか
にもつ
てつだ
お
むすめ
といいながら、背中の荷物を手伝って下ろしました。娘はきっ
はい
おも
とこの中にいいおみやげが入っているのだろうと思って、にこに
てつだ
にもつ
おく
はこ
こしながら、おかあさんのお手伝いをして、荷物を奥まで運んで
27
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
きゃはん
行きました。そのあとから、おとうさんは脚絆のほこりをはたき
ながら、
A lány segített becipelni a zsákot, miközben mosolyogva azon
töprengett, vajon milyen ajándékot rejt. Az apa leporolta a lábát és
így szólt:
さび
か
「ずいぶん寂しかったろう。べつに変わったことはなかった
か。」
– Hiányoztam, igaz? Nem történt semmi különös, amíg távol
voltam?
おく
とお
といいいい奥へ通りました。
Ezzel bement ő is a házba.
すわ
ちゃ
ぱい
ひま
おとうさんはやっと座って、お茶を一杯のむ暇もないうちに、
つつ
ほそなが
はこ
だ
包みの中から細長い箱を出して、にこにこしながら、
Végre leült, és épphogy csak belekortyolt a teába, máris a zsák
után nyúlt. Egy hosszúkás dobozt vett ki belőle és mosolyogva
nyújtotta oda a lányának:
やくそく
「さあ、お約束のおみやげだよ。」
– Itt az ajándék, ahogy megígértem!
むすめ
わた
むすめ
きゅう
かお
といって、娘に渡しました。娘は急にとろけそうな顔になっ
て、
A lány arca hirtelen ellágyult és megköszönte:
「おとうさん、ありがとう。」
– Ó, édesapám! Köszönöm…!
はこ
にんぎょう
といいながら、箱をあけますと、中からかわいらしいお人形さ
むすめ
んやおもちゃが、たんと出てきました。娘はだいじそうにそれを
かか
抱えて、
Ahogy kinyitotta a dobozt, egy játékbaba pattant ki belőle! A
kislány vigyázva magához ölelte és boldogan ugrándozott:
「うれしい、うれしい。」
28
楠山正雄:松山鏡 Kuszujama Maszao: A macujamai tükör
– …jaj, de örülök!
まわ
といって、はね回っていました。するとおとうさんは、また一
ひら
はこ
だ
つ平たい箱を出して、
Erre az ember egy lapos dobozt húzott elő.
まえ
「これはお前のおみやげだ。」
わた
といって、おかあさんに渡しました。おかあさんも、
– Ez pedig a te ajándékod! – mondta, és átnyújtotta az asszonynak.
「おや、それはどうも。」
– Ó, köszönöm! – mondta a felesége is, és kibontotta a csomagot.
あ
かね
といいながら、開けてみますと、中には金でこしらえた、まる
ひら
はい
い平たいものが入っていました。
Egy kerek, lapos fémtárgy volt benne.
なん
わ
おかあさんはそれが何にするものだか分からないので、うらを
かえ
み
かお
返したり、おもてを見たり、ふしぎそうな顔ばかりしていますの
わら
だ
で、おとうさんは笑い出して、
Nem tudta, mi lehet az. Megforgatta, nézte elölről, nézte hátulról, egyre csak csodálkozott. Az ember elnevette magát:
まえ
かがみ
みやこ
な
「お前、それは鏡といって、都へ行かなければ無いものだよ。
み
かお
ほら、こうして見てごらん、顔がうつるから。」
– Ej, te asszony, hát ez egy tükör! Csak a fővárosban lehet hozzájutni. Nézd csak, ha így tartod, látod az arcodat benne!
かがみ
かお
む
といって、鏡のおもてをおかあさんの顔にさし向けました。お
ときかがみ
じぶん
かお
かあさんはその時鏡の上にうつった自分の顔をしげしげとながめ
て、
Ezzel a tükör elejét odatartotta a felesége elé. Az asszony rámeredt a saját arcára:
29
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
「まあ、まあ。」
といっていました。
– Nahát, nahát! – mondogatta.
二2
いくねん
むすめ
それから幾年かたちました。娘もだんだん大きくなりました。
とき
びょうき
ちょうど十五になった時、おかあさんはふと病気になって、どっ
ねこ
と寝込んでしまいました。
Teltek-múltak az évek. A lány lassan felcseperedett. Éppen tizenöt éves volt, mikor az anyját ágynak döntötte egy betegség.
しんぱい
いしゃ
おとうさんは心配して、お医者にみてもらいましたが、なかな
むすめ
よる
ひる
もと
かよくなりません。娘は夜も昼もおかあさんのまくら元につきっ
ねむ
ひま
いっしょうけんめい
きりで、ろくろく眠る暇もなく、一生懸命にかんびょうしました
びょうき
おも
きょう
あす
が、病気はだんだん重るばかりで、もう今日明日がむずかしいと
いうまでになりました。
Az apa aggódva megvizsgáltatta az orvossal, de sehogyan sem
lett jobban. A lányuk el sem mozdult az ágy mellől, éjjel-nappal
ápolta. Az asszony azonban egyre betegebb lett, és nem lehetett
tudni, hogy megéri-e a holnapot.
ゆうがた
むすめ
よ
よ
その夕方、おかあさんは娘をそばに呼び寄せて、やせこけた手
むすめ
にぎ
で、娘の手をじっと握りながら、
Este az asszony magához szólította a lányát, és miközben lesoványodott ujjaival a kezét szorongatta, így szólt hozzá:
なが
あいだ
まえ
しんせつ
せわ
「長い間、お前も親切に世話をしておくれだったが、わたしは
なが
な
まえ
もう長いことはありません。わたしが亡くなったら、お前、わた
か
あ
くだ
しの代わりになって、おとうさんをだいじにして上げて下さ
い。」
– Hosszú ideje ápolsz nagy gonddal, de nekem már nem sok van
hátra. Vigyázz apádra, ha már nem leszek…!
30
楠山正雄:松山鏡 Kuszujama Maszao: A macujamai tükör
むすめ
なん
といいました。娘は何ということもできなくって、目にいっぱ
なみだ
い涙をためたまま、うつむいていました。
A lány tehetetlenül, könnybe lábadt szemekkel meredt maga elé.
とき
かがみ
だ
その時おかあさんはまくらの下から鏡を出して、
Az anyja ekkor a párnája alól előhúzta a tükröt, és ezekkel a szavakkal átnyújtotta:
いただ
かがみ
「これはいつぞやおとうさんから頂いて、だいじにしている鏡
たましい こ
のち
です。この中にはわたしの魂が込めてあるのだから、この後いつ
かお
み
だ
でもおかあさんの顔が見たくなったら、出してごらんなさい。」
– Ezt a becses ajándékot édesapádtól kaptam annak idején.
Benne rejtőzik a lelkem, így amikor csak látni akarsz, vedd elő és
nézz bele!
かがみ
わた
といって鏡を渡しました。
ま
いき
ひ
と
それから間もなく、おかあさんはとうとう息を引き取りまし
と
のこ
むすめ
かな
こころ
た。あとに取り残された娘は、悲しい心をおさえて、おとうさん
てだす
せわ
の手助けをして、おとむらいの世話をまめまめしくしました。
Ezután nem sokkal az asszony örök álomba merült. A hátramaradt lány bánatát elfojtva segédkezett az apjának a temetés körüli
teendőkben.
きゅう
おとむらいがすんでしまうと、急にうちの中がひっそりして、
さび
あ
むすめ
じっとしていると、寂しさがこみ上げてくるようでした。娘はた
まらなくなって、
Amikor az lezajlott, a ház hirtelen elcsendesedett, és a lány végtelenül szomorúnak érezte magát.
あ
「ああ、おかあさんに会いたい。」
– Jaj, de jó lenne találkozni édesanyámmal! - mondta magában.
ひと
ごと
とき
と独り言をいいましたが、ふとあの時おかあさんにいわれたこ
おも
だ
かがみ
だ
とを思い出して、鏡を出してみました。
31
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
Ekkor hirtelen eszébe jutott a tükör, amit tőle kapott. Elővette
hát.
あ
き
くだ
「ほんとうにおかあさんが会いに来て下さるかしら。」
– Vajon tényleg eljön ? – töprengett és belenézett.
むすめ
かがみ
娘はこういいながら、鏡の中をのぞきました。するとどうでし
かがみ
む
わか
うつく
かお
ょう、鏡の向こうにはおかあさんが、それはずっと若い美しい顔
わら
むすめ
で、にっこり笑っていらっしゃいました。娘はぼうっとしたよう
になって、
És lássatok csodát! A tükörből az édesanyja nevetett vissza rá
sokkal gyönyörűbb és fiatalabb arccal, mint annak előtte. A lány
bódultan megszólította:
「あら、おかあさん。」
– Ó, édesanyám!
よ
かお
かがみ
お
と呼びかけました。そしていつまでもいつまでも、顔を鏡に押
こ
しつけてのぞき込んでいました。
Az arcát a tükörhöz szorította, nem akart elszakadni tőle.
三3
のち
ど
その後おとうさんは人にすすめられて、二度めのおかあさんを
もらいました。
Idővel az ember új asszonyt vett magához.
むすめ
おとうさんは娘に、
Ezt mondta a lányának:
な
「こんどのおかあさんもいいおかあさんだから、亡くなったお
おな
き
かあさんと同じように、だいじにして、いうことを聴くのだ
よ。」
といいました。
– Az új anyád jó asszony. Becsüld meg, és fogadj szót neki is
ugyanúgy, mint a halott édesanyádnak!
32
楠山正雄:松山鏡 Kuszujama Maszao: A macujamai tükör
むすめ
き
娘はおとなしくおとうさんのいうことを聴いて、
A lány apjának engedelmeskedve szeretettel fordult felé:
「おかあさん、おかあさん。」
– Anyám, anyám…!
した
せん
といって慕いますと、こんどのおかあさんも、先のおかあさん
むすめ
み
のように、娘をよくかわいがりました。おとうさんはそれを見
て、よろこんでいました。
Az új asszony is ugyanolyan kedvesen bánt vele, mint egykori
édesanyja. Az ember ennek nagyon örült.
むすめ
ときどき
せん
それでも娘はやはり時々、先のおかあさんがこいしくなりまし
とき
ひとま
はい
かがみ
だ
た。そういう時、いつもそっと一間に入って、れいの鏡を出して
かがみ
あらわ
のぞきますと、鏡の中にはそのたんびにおかあさんが現れて、
A lánynak persze így is nagyon hiányzott elhunyt édesanyja.
Ilyenkor mindig bement a szobába, elővette a tükröt, és belenézett.
Erre ő megjelent, és úgy nevetett, mintha csak ezt mondaná:
まえ
たっしゃ
「おや、お前、おかあさんはこのとおり達者ですよ。」
わら
というように、にっこり笑いかけました。
– Itt vagyok, édes lányom!
ときどきむすめ
かな
かお
こんどのおかあさんは、時々娘が悲しそうな顔をしているのを
み
しんぱい
とき
ひとま
はい
こ
見つけて心配しました。そしてそういう時、いつも一間に入り込
し
しんぱい
んで、いつまでも出てこないのを知って、よけい心配になりまし
おも
むすめ
き
た。そう思って娘に聴いても、
Az új asszony aggódva figyelte, hogy a lány néha elszomorodik.
Még jobban aggódott, amikor észrevette, hogy ilyenkor mindig bemegy a szobába, és sehogyan sem akar onnan kijönni. Hiába kérdezte, mi baja van, mindig csak ezt a választ kapta:
なん
「いいえ、何でもありません。」
– Nincs semmi bajom.
33
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
こた
なん
むすめ
じぶん
と答えるだけでした。でもおかあさんは、何だか娘が自分にか
うたぐ
むすめ
くしていることがあるように疑って、だんだん娘がにくらしくな
とき
はなし
りました。それである時おとうさんにその話をしました。おとう
さんもふしぎがって、
Az asszony azonban gyanakodott, hogy valamit titkol előle a
lány, és egyre inkább haragudni kezdett rá. Egyik nap elmondta
hát az embernek, aki a fejét csóválta:
み
「よしよし、こんどおれが見てやろう。」
– Jól van. Majd én kilesem!
むすめ
あと
ひとま
はい
い
といって、ある日そっと娘の後から一間に入って行きました。
むすめ
いっしん
かがみ
みい
だ
ぬ
そして娘が一心に鏡の中に見入っているうしろから、出し抜け
に、
Egyik nap óvatosan belopózott utána a szobába. A tükör bűvöletében lévő lány mögé állva váratlanul megszólalt:
まえ
なに
「お前、何をしている。」
– Te meg mit csinálsz?
こえ
むすめ
おも
と声をかけました。娘はびっくりして、思わずふるえました。
ま
か
かお
かがみ
そして真っ赤な顔をしながら、あわてて鏡をかくしました。おと
かお
うさんはふきげんな顔をして、
A lány összerezzent. Elvörösödött arccal gyorsan elrakta a
tükröt. Az apja rosszallóan mondta:
なん
だ
み
「何だ、かくしたものは。出してお見せ。」
– Mutasd, mit rejtegetsz?
むすめ
こま
かお
かがみ
だ
といいました。娘は困ったような顔をして、こわごわ鏡を出し
み
ました。おとうさんはそれを見て、
A lány félve húzta elő a tükröt. Az apja rápillantott:
なん
し
か
「何だ。これはいつか死んだおかあさんにわたしの買ってやっ
かがみ
た鏡じゃないか。どうしてこんなものをながめているのだ。」
34
楠山正雄:松山鏡 Kuszujama Maszao: A macujamai tükör
といいました。
– Nahát, hiszen ez az a tükör, amit a halott édesanyádnak vettem! Miért nézegeted?
むすめ
すると娘は、こうしておかあさんにお目にかかっているのだと
し
かがみ
いいました。そしておかあさんは死んでも、やはりこの鏡の中に
あ
とき
み
あ
いらしって、いつでも会いたい時には、これを見れば会えるとい
かがみ
くだ
はな
って、この鏡をおかあさんが下さったのだと話しました。おとう
おも
さんはいよいよふしぎに思って、
A lány erre elmondta, hogy így láthatja édesanyját. Azért adta
neki, mert benne lakozik, és ha találkozni akar vele, csak bele kell
pillantania. Az apja ezt igencsak furcsállotta:
み
「どれ、お見せ。」
– Mutasd csak!
むすめ
わか
とき
といいながら、娘のうしろからのぞきますと、そこには若い時
むすめ
かお
のおかあさんそっくりの娘の顔がうつりました。
A lánya válla fölött belepillantott, és nem mást látott ott, mint
régi feleségére megszólalásig hasonlító lányának arcát.
まえ
すがた
まえ
ちい
とき
「ああ、それはお前の姿だよ。お前は小さい時からおかあさん
に
まえ
こころ
なぐさ
によく似ていたから、おかあさんはちっとでもお前の心を慰める
まえ
じぶん
すがた
ために、そうおっしゃったのだ。お前は自分の姿をおかあさんだ
おも
と思って、これまでながめてよろこんでいたのだよ。」
– De hiszen ez te vagy! Mivel kiskorodtól fogva nagyon hasonlítottál édesanyádra, ezt mondta neked, hogy egy kicsit meg tudjon
vigasztalni. Boldogan nézted saját magadat, mert azt hitted, őt látod.
むすめ
こころ
こうおとうさんはいいながら、しおらしい娘の心がかわいそう
になりました。
Ezt hallván a jámbor lány elszomorodott.
35
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
とき
つぎ
ま
ようす
み
するとその時まで次の間で様子を見ていた、こんどのおかあさ
はい
き
むすめ
かた
にぎ
んが入って来て、娘の手を固く握りしめながら、
Ekkor az új asszony, aki eddig a másik szobában figyelte őket,
odalépett hozzá és erősen megmarkolta a kezét:
わ
なん
こころ
「これですっかり分かりました。何というやさしい心でしょ
うたぐ
う。それを疑ったのはすまなかった。」
– Most már mindent értek. Milyen kedves teremtés vagy! Hogyan is kételkedhettem benned?
なみだ
むすめ
こごえ
といいながら、涙をこぼしました。娘はうつむきながら、小声
で、
Hullottak a könnyei. A lány lehajtott fejjel, halkan így szólt:
ごしんぱい
「おとうさんにも、おかあさんにも、よけいな御心配をかけて
すみませんでした。」
といいました。
– Édesapám, édesanyám, ne haragudjanak rám!
36
夢野久作:縊死体 Jumeno Kjúszaku: Akasztott hulla
夢野久作:縊死体
Jumeno Kjúszaku: Akasztott hulla
どこかの公園のベンチである。
A padon ülök valahol egy parkban.
眼の前には一条の噴水が、夕暮の青空高く高くあがっては落
ち、あがっては落ちしている。
Az előttem lévő szökőkút vízsugara az alkonyodó ég magasába
tör, majd aláhull, felemelkedik, majd ismét aláhull.
その噴水の音を聞きながら、私は二三枚の夕刊を拡げ散らして
いる。そうして、どの新聞を見ても、私が探している記事が見当
らないことがわかると、私はニッタリと冷笑しながら、ゴシャゴ
シャに重ねて押し丸めた。
A csobogást hallgatva kiterítettem magam köré két-három esti
újságot. Amikor az egyikben sem találtam meg a cikket, amit kerestem, titokzatos, hideg mosollyal az arcomon gombóccá gyűrtem
a lapokat.
私が探している記事というのは今から一箇月ばかり前、郊外の
或る空家の中で、私に絞め殺された可哀相な下町娘の死体に関す
る報道であった。
Azt a hírt kerestem, amiben arról a szerencsétlen, belvárosi
lányról írnak, akit egy hónappal ezelőtt fojtottam meg egy lakatlan,
külvárosi házban.
私は、その娘と深い恋仲になっていたものであるが、或る夕方
のこと、その娘が私に会いに来た時の桃割れと振袖姿が、あんま
り美し過ぎたので、私は息苦しさに堪えられなくなって、彼女を
郊外の××踏切り附近の離れ家に連れ込んだ。そうして驚き怪し
おろ
んでいる娘を、イキナリ一思いに絞め殺して、やっと重荷を卸し
たような気持ちになったものである。万一こうでもしなかった
37
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
ら、俺はキチガイになったかも知れないぞ……と思いながら
……。
Szoros szerelmi szálak fűztek hozzá, de egyik este, amikor találkoztunk, olyan szép volt a kontya és a ruhája, hogy elállt a lélegzetem. Nem bírtam tovább, és elvittem a külső kerület egy vasúti
átjárója melletti, elhagyatott házba. Egy hirtelen gondolattól vezérelve megragadtam a meglepődött, értetlen lányt és megfojtottam.
Olyan volt, mintha valami nagy tehertől szabadultam volna meg
végre. Arra gondoltam, hogy akár bele is őrülhettem volna, ha nem
teszem meg.
しごき
かもい
それから私は、その娘の扱帯を解いて、部屋の鴨居に引っかけ
て、縊死を遂げたように装わせておいた。そうして何喰わぬ顔を
して下宿に帰ったものであるが、それ以来私は、毎日毎日、朝と
晩と二度ずつ、おきまりのようにこの公園に来て、このベンチに
腰をかけて、入口で買って来た二三枚の朝刊や夕刊に眼を通すの
が、一つの習慣になってしまった。
Levettem a lány övét, és átvetve a szoba szemöldökfáján úgy
rendeztem el a testet, mintha saját magát kötötte volna fel. Majd,
mintha mi sem történt volna, visszatértem a szállásomra. Ettől a
naptól kezdve bevett szokásommá vált reggel és este eljönni ide a
parkba, leülni a padra és átnézni a bejáratnál vásárolt két-három
újságot.
「振袖娘の縊死」
„Kimonós lány felakasztotta magát”
といったような標題を予期しながら……。そうして、そんな記
事がどこにも発見されない事をたしかめると、その空家の上空に
当る青い青い大気の色を見上げながら、ニヤリと一つ冷笑をする
のが、やはり一つの習慣のようになってしまったのであった。
Ilyen szalagcímre számítottam… A szokás része lett, hogy miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs ilyen cikk, jeges mosollyal az arcomon néztem fel a hatalmas, kék égre abba az irányba, ahol az a bizonyos lakatlan ház állt.
今もそうであった。私は二三枚の新聞紙をゴシャゴシャに丸め
くわ
て、ベンチの下へ投げ込むと、バットを一本口に啣えながら、そ
の方向の曇った空を振り返った。そうして例の通りの冷笑を含み
38
夢野久作:縊死体 Jumeno Kjúszaku: Akasztott hulla
す
ながらマッチを擦ろうとしたが、その時にフト足下に落ちている
一枚の新聞紙が眼に付くと、私はハッとして息を詰めた。
Most is ez történt. Az újságokat labdává gyűrve a pad alá dobtam, számba vettem egy cigarettát és hátrapillantottam arrafelé a
borult égre. Mint mindig, most is hideg mosollyal gyújtottam volna meg a gyufát, amikor hirtelen megakadt a szemem egy újságlapon, ami a lábamnál hevert. Elakadt a lélegzetem!
それはやはり同じ日付けの夕刊の社会面であったが、誰かこの
ベンチに腰をかけた人が棄てて行ったものらしい。そのまん中の
だ
処に掲してある特種らしい三段抜きの大きな記事が、私の眼に電
気のように飛び付いて来た。
Az aznap esti újság társadalmi közleményeket tartalmazó oldala
volt, amit bizonyára eldobott valaki, aki ezen a padon ült. A lap
közepén virító nagybetűs főhír elektromos áramként villant a szemembe:
空家の怪死体
××踏切附近の廃屋の中で
死後約一個月を経た半骸骨
会社員らしい若い背広男
Hulla a lakatlan házban
A ×× vasúti átjárónál az üres házban, kb. egy hónapos
csontvázzá aszalódott egy
zakós fiatal férfi, feltételezhetően vállalati
dolgozó teteme.
私はこの新聞記事を掴むと、夢中で公園を飛び出した。そうし
てどこをどうして来たものか、××踏切り附近の思い出深い廃家
の前に来て、茫然と突っ立っていた。
Felkaptam a lapot, és önkívületben rohantam ki vele a parkból.
Nem tudom, hogyan és miként jutottam oda, de egyszer csak ott
álltam kábultan az emlékezetes ház előtt.
私はやがて、片手に掴んだままの新聞紙に気が付くと、慌てて
前後を見まわした。そうして誰も通っていないのを見澄ますと、
と
はい
思い切って表の扉を開いて中に這入った。
39
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
Mikor ráeszméltem, hogy az egyik kezemben még mindig az
újságlapot szorongatom, gyorsan körülnéztem. Megbizonyosodtam róla, hogy senki sem jár arra, majd határozott mozdulattal kinyitottam a bejárati ajtót, és beléptem.
空家の中は殆んど真暗であった。その中を探り探り娘の死体を
ま
吊るしておいた奥の八畳の間へ来て、マッチを擦って見ると
……。
Az üres házban szinte koromsötét volt. Tapogatózva jutottam el
ahhoz a belső, nyolc tatami nagyságú szobához, ahová a holttestet
akasztottam. Gyufát gyújtottam, és…
「……………」
–…
まご
……それは紛う方ない私の死体であった。
…a holttest bizony nem volt más, mint én magam.
はり
バンドを梁に引っかけて、バットを啣えて、右手にマッチを、
左手に新聞紙を掴んで……。
Egy övvel voltam a gerendához kötve, a számban cigaretta, jobb
kezemben gyufa, bal kezemben pedig az újság…
私は驚きの余り気が遠くなって来た。マッチの燃えさしを取り
落しながら……これは警察当局のトリックじゃないか……といっ
たような疑いをチラリと頭の片隅に浮かめかけたようであった
うしろ
やみ
が、その瞬間に、思いもかけない私の背後のクラ暗の中から、若
い女の笑い声が聞えて来た。
Annyira meglepődtem, hogy majdnem elájultam. Leejtettem a
körmömre égett gyufát…
– Ez a rendőrök csapdája lesz! – futott át a fejemen a gyanú,
de ugyanebben a pillanatban váratlanul egy fiatal lány kacagása
hangzott fel mögülem a sötétből.
それは私が絞め殺した彼女の声に相違なかった。
Ez a hang pedig minden kétséget kizáróan a barátnőmé volt, akit
megfojtottam!
「オホホホホホホ……あたしの思いが、おわかりになって
……」
40
夢野久作:縊死体 Jumeno Kjúszaku: Akasztott hulla
– Hahaha! Ugye, most már tudod, mit éreztem…
41
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
宮沢賢治:ざしき童子のはなし
Mijazava Kendzsi: Szellemgyerek
ぼっこ
ぼくらの方の、ざしき童子のはなしです
Történeteink a szellemgyerekről
あかるいひるま、みんなが山へはたらきに出て、こどもがふた
にわ
り、庭であそんでおりました。大きな家にだれもおりませんでし
たから、そこらはしんとしています。
Egy derűs napon mindenki a hegyekbe ment dolgozni, csak két
gyerek játszadozott a kertben. A nagy ház némán kongott az
ürességtől.
ほうき
ところが家の、どこかのざしきで、ざわっざわっと箒の音がし
たのです。
Egyszer csak az egyik tatamis szobából söprögetés hangja hallatszott.
かた
ふたりのこどもは、おたがい肩にしっかりと手を組みあって、
かたな
はこ
こっそり行ってみましたが、どのざしきにもたれもいず、刀の箱
ひのき
もひっそりとして、かきねの檜が、いよいよ青く見えるきり、た
れもどこにもいませんでした。
Egymásba kapaszkodva végiglopózott a két fiú a szobákon, de
nem találtak senkit bent. A kard doboza hangtalanul tátongott, a
ciprussövény pedig még élénkebben zöldellt. Sehol sem volt egy
árva lélek sem.
ざわっざわっと箒の音がきこえます。
Huss huss! Hallatszott a söprű hangja.
42
宮沢賢治:ざしき童子のはなし Mijazava Kendzsi: Szellemgyerek
もず
きたかみ
せ
まめ
み
とおくの百舌の声なのか、北上川の瀬の音か、どこかで豆を箕
き
にかけるのか、ふたりでいろいろ考えながら、だまって聴いてみ
ましたが、やっぱりどれでもないようでした。
Egy távoli madárhang csúfolta meg a a fülüket? Talán a Kitakami folyó csobogását hallották? Lehet, hogy valaki babot önt?
Pisszenés nélkül fülelve törték a fejüket, de nem volt egy okos ötletük sem.
たしかにどこかで、ざわっざわっと箒の音がきこえたのです。
Egészen bizonyos, hogy valaki seper.
も一どこっそり、ざしきをのぞいてみましたが、どのざしきに
もたれもいず、ただお日さまの光ばかりそこらいちめん、あかる
ふ
く降っておりました。
Megint belestek a szobákba, de tényleg nem volt bent senki, csak
a nap sugarai ereszkedtek fényesen a tatamikra.
ぼっこ
こんなのがざしき童子です。
Ilyen egy szellemgyerek.
だいどう
「大道めぐり、大道めぐり」
めい
さけ
こども
りょうて
一生けん命、こう叫びながら、ちょうど十人の子供らが、両手
ざしき
をつないでまるくなり、ぐるぐるぐるぐる座敷のなかをまわって
ふるまい
いました。どの子もみんな、そのうちのお振舞によばれて来たの
です。
– Lánc, lánc eszterlánc! – énekelték hangosan a gyerekek, ahogy
egymás kezét fogva körbetáncolták a tatamis szobát.
Vendégségbe hívták ide őket.
ぐるぐるぐるぐる、まわってあそんでおりました。
Körbe-körbe forogtak, úgy játszottak.
そしたらいつか、十一人になりました。
Egyszer csak tizenegyen lettek.
43
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
ひとりも知らない顔がなく、ひとりもおんなじ顔がなく、それ
でもやっぱり、どう数えても十一人だけおりました。そのふえた
おとな
い
一人がざしきぼっこなのだぞと、大人が出て来て言いました。
Nem volt köztük ismeretlen gyerek, de két egyforma arcú sem,
mégis tizenegyen voltak, akárhogy is olvasták. Egy felnőtt odament, és azt mondta, hogy egyikük biztosan szellemgyerek.
けれどもたれがふえたのか、とにかくみんな、自分だけは、ど
め
は
うしてもざしきぼっこでないと、一生けん命眼を張って、きちん
とすわっておりました。
De vajon ki? Mindegyikük megrökönyödve tiltakozott, hogy bárki, csak ő nem.
こんなのがざしきぼっこです。
Ilyen egy szellemgyerek.
それからまたこういうのです。
A következőt is beszélik.
きゅう
にょらい
ある大きな本家では、いつも旧の八月のはじめに、如来さまの
おまつりで分家の子供らをよぶのでしたが、ある年その一人の子
が、はしかにかかってやすんでいました。
Egy nagy család a régi naptár nyolcadik hónapja elején a rokon
gyerekeket mindig meghívta a buddhista ünnepre, de az egyik gyerek most nem tudott jönni, mert a kanyaró ágynak döntötte.
まつ
「如来さんの祭りへ行きたい。如来さんの祭りへ行きたい」
ね
い
と、その子は寝ていて、毎日毎日言いました。
– El akarok menni az ünnepre! El akarok menni az ünnepre! –
hajtogatta nap mint nap a fekvő gyerek.
まつ
の
みま
「祭り延ばすから早くよくなれ」本家のおばあさんが見舞いに
行って、その子の頭をなでて言いました。
– Ne félj, elhalasztjuk az ünnepet, csak gyógyulj meg! – mondta
a beteglátogatóba érkezett nagymamája, és megsimogatta a fejét.
その子は九月によくなりました。
A gyerek a kilencedik hónapban meggyógyult.
44
宮沢賢治:ざしき童子のはなし Mijazava Kendzsi: Szellemgyerek
こども
そこでみんなはよばれました。ところがほかの子供らは、いま
なまり
うさぎ
まで祭りを延ばされたり、鉛の兎を見舞いにとられたりしたの
で、なんともおもしろくなくてたまりませんでした。
Összehívták hát a rokonságot. A többi gyerek azonban nem
örült, mert nem elég, hogy az ünnep el lett halasztva, még a játéknyuszikájukat is oda kellett adniuk a lábadozó betegnek.
「あいつのためにひどいめにあった。もう今日は来ても、どう
やくそく
したってあそばないぞ」と約束しました。
– Ő az oka mindennek! Hiába jön, úgysem fogunk játszani vele!
– fogadták meg egymás között.
「おお、来たぞ、来たぞ」みんながざしきであそんでいたと
さけ
き、にわかに一人が叫びました。
– Nézzétek, ott jön! – kiáltott fel hirtelen az egyikük, amikor a
tatamis szobában játszottak.
つぎ
こ
「ようし、かくれろ」みんなは次の、小さなざしきへかけ込み
ました。
– Bújjunk el!
Gyorsan átszaladtak a másik, kisebb szobába.
そしたらどうです。そのざしきのまん中に、今やっと来たばっ
かりのはずの、あのはしかをやんだ子が、まるっきりやせて青ざ
な
くま
も
めて、泣きだしそうな顔をして、新しい熊のおもちゃを持って、
きちんとすわっていたのです。
De mit láttak? A másik szoba kellős közepén, a kanyaróból
felgyógyult, még igazán meg sem érkezett gyerek ült a tatamin
sovány, sápadt, elkámpicsorodott arccal, egy új játékmackót szorongatva.
「ざしきぼっこだ」一人が叫んでにげだしました。みんなもわ
あっとにげました。ざしきぼっこは泣きました。
– Szellemgyerek! – kiáltotta az egyikük, majd kirohant. A többiek sikongva követték. A szellemgyerek sírva fakadt.
こんなのがざしきぼっこです。
Ilyen egy szellemgyerek.
45
著作権フリー短編小説 Jogdíjmentes novellák
きたかみ
ろうみょうじ
ふち
わた
もり
また、北上川の朗妙寺の淵の渡し守が、ある日わたしに言いま
した。
Egyszer a Kitakami folyón, a Rómjódzsi templomnál dolgozó
révész a következőket mesélte nekem.
きゅうれき
ばん
さけ
ね
「旧暦八月十七日の晩、おらは酒のんで早く寝た。おおい、お
む
よ
お
こや
おいと向こうで呼んだ。起きて小屋から出てみたら、お月さまは
いそ
ふね
きし
ちょうどそらのてっぺんだ。おらは急いで舟だして、向こうの岸
もんつき
き
かたな
はかま
に行ってみたらば、紋付を着て刀をさし、袴をはいたきれいな
こども
しろお
わた
い
子供だ。たった一人で、白緒のぞうりもはいていた。渡るかと言
い
の
ふね
ったら、たのむと言った。子どもは乗った。舟がまん中ごろに来
ひざ
たとき、おらは見ないふりしてよく子供を見た。きちんと膝に手
お
を置いて、そらを見ながらすわっていた。
A régi naptár nyolcadik hónap 17. napján este iszogattam, és
már korán lefeküdtem.
– Halló! Halló! – kiabálta valaki a túlpartról.
Felkeltem, és kimentem a viskómból. A hold éppen az ég legtetején volt. Elkötöttem a csónakomat, és áteveztem vele a túlpartra. Hát egy gyerek volt az, családi címeres fiú kimonóban, hakamában, karddal az oldalán! Egyes egyedül ácsorgott ott, fehér pántos
zóri szandáljában. Kérdeztem, hogy átvigyem-e, mire igennel felelt, és beszállt a csónakba. A folyó közepére érve lopva megnéztem
magamnak a gyereket. Egyenesen ült, kezét a térdére téve, miközben az eget bámulta.
お前さん今からどこへ行く、どこから来たってきいたらば、子
ささだ
供はかあいい声で答えた。そこの笹田のうちにずいぶんながくい
ほか
たけれど、もうあきたから他へ行くよ。なぜあきたねってきいた
らば、子供はだまってわらっていた。どこへ行くねってまたきい
さらき
さいとう
たらば、更木の斎藤へ行くよと言った。岸についたら子供はもう
こや
ゆめ
いず、おらは小屋の入口にこしかけていた。夢だかなんだかわか
らない。けれどもきっと本当だ。それから笹田がおちぶれて、更
46
宮沢賢治:ざしき童子のはなし Mijazava Kendzsi: Szellemgyerek
木の斎藤では病気もすっかり直ったし、むすこも大学を終わった
りっぱ
し、めきめき立派になったから」
Kérdeztem tőle honnan jön, és hová megy, mire ő kedvesen válaszolt. A Szaszada családnál volt hosszú ideig, de megunta, és
most másvalakihez megy. Azt már nem mondta meg, hogy mit
unt meg, csak nevetett. Tovább faggattam, hogy hová megy, mire
azt válaszolta, hogy Szaitóhoz Szarakiba. Amikor a partra értem, a
gyerek már nem volt sehol. Leültem a viskóm bejáratánál. Csak álmodtam volna?
Biztos vagyok benne, hogy nem. A Szaszada család tönkrement,
míg Szarakiban Szaitóék meggyógyultak. A fiuk elvégezte az egyetemet, és daliás emberré cseperedett.
ぼっこ
こんなのがざしき童子です。
Ilyen egy szellemgyerek.
47
著作権フリー短編小説
http://www.aozora.gr.jp/
Különböző szerzők: Jogdíjmentes novellák
Magyarra fordította: Sinai Gáspár
Tokió, 2012-12-05